Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-25 / 8. szám
fii AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 25, 1965 Az ebben a rovatban kifejtett nezeieK nem wims-gszerüen azonosak a szerkesztőse^ álláspontjával. SSSSSSSSSS®SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS«SSS?SSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSS»SSSSSSSS: Jónak találta... DETROIT, Mich. — Nagyon jónak találtam a naptárt, valamint azt a cikket a lapban, melyet “Ostor” irt. Soha sem fogom elfelejteni, kivágtam a lapból és rámába tettem és habár már néhányszor elolvastam, még el fogom olvasni. Ez pedig csak egy oldala a mi újságunknak, hát még a többi! Ez a cikk nagyon világosan megmagyarázza az élet változásait, s hogy a kapitalisták ostora sújtja a népeket mindenfelé. A hatalomért, a pénzért eladják, egymásra uszitják és legyilkolják őket. R. P. A mai Magyarországról Uj magyarországi ól van írva ez versben, Ahogy megváltozott a régivel s-zemben. Mert most a volt gazdag és cseléd egyforma, Nincsen ott senkinek külön már birtoka. Nincs most benne cseléd, sem úri méltóság, Most az ország neve egy uj Magyarország. Dolgozni kell mindnek, ha élni akarnak, Ingyen, ott kenyeret csak betegnek adnak. Nincs ott most különbség ember és ember koszt, Amint van sok helyen még most is a földön, Hogy a munkásnépek sok helyen koplalnak, A gazdag népek meg mindenben dúskálnak. Dolgozni sem muszáj a legtöbb részének Élik világukat kényelmes életben. Mert van nekik cseléd, kik értük dolgoznak, De Magyarországon ennek már vége van. Koldulás sincs ott már sehol mostanában, Mert azoknak is most segélyt ad az állam. Nem kuncsorognak már egy faluból másba, Mint volt ez ott mindig évszázadok óta. Nem díszelegnek most talvigás koldusok, Akiknek minden háznál megállt a lábuk. Kéregetés közben, énekelve jártak, Éjjel meg ólakban, csűrökben aludtak. Most van nekik lakás, meg ennivaló is, így az ilyen nép sem jár már ott koldulni. Szégyen és gyalázat volt ez ott már régen, Hogy a régi kormány nem törődött véle. Hagyták őket mindig ide-oda járni, Nem akartak róluk tudomást sem venni, Hogy ilyen nép is volt mindig az országban, Akik koldulásból éltek a világban. Magyarország most már munkásnép országa, A dolgozó nép igazi hazája. Igaz ez nem tetszik a volt gazdagoknak. De igy van ez rendjén, ahogy mégis van. Ha nem lehet mindnek saját gazdagsága, Akkor a legjobb, ha a nép egyforma, Ahol nincsen többé se szegény, se gazdag, Mint volt ez mindig a királyok alatt. Most a munkáskormány gondoskodik róla, Hogy minden munkásnak legyen ott munkája, Épül is az ország ott csoda módjára, Akik látják azt ott, csodálkoznak rajta. Hogy- néhány év alatt mennyi minden épült, Amitől az ország mindenképpen szépül. Ha ez a változás régen meglett volna, Sokan nem jöttünk volna Amerikába. Ott éltük volna le egész életünket, Ahol anyáink a világra szültek. STEVE FŰZI, New Brunswick, N.J. Ami kellelt volna, $ ami nem kell a naptárban BRANTFORD, Ont. — Itt mellékelem a naptár áfát, és egyben elismerésemet fejezem ki naptárunk szerkesztői és irói iránt, akik úgy tartalomban, mint formában kitűnő olvasmánnyal lepték meg lapunk olvasóit. Mindössze két novella ellen van kifogásom, melyeknek kiválogatása szerencsésebb is lehetett volna, Galgóczi E. Kettős ünnep és Sánta F. “Isten- a szekéren” c. Írásaira gondolok. Mindkét iró élő óhazai irodalmár, de egyikük sem proletár iró, ezt müveik is igazolják. Mivel lapunk elsősorban a munkásosztály lapja, elvárjuk, hogy az óhazai irók közül elsősorban a munkásosztály marxista-leninista Íróitól közöljenek novellákat, verseket stb. Megvagyok győződve, hogy Illés Bélától, Rideg Sándortól, Váci Mihály tói, Galambos Lajostól, Hidas Antaltól, Veres Pétertől, stb. lényegesen jobb, a mi ügyünket jobban segítő irodalmat kaphatunk, mint a kispolgári és polgári Íróktól. Nem hiszem, hogy olvasóinkat érdekelné Galgóczi E. egyik “hősének” (természetesen negativ hősének) üres, megcsömörlött, céltalan élete, aki mint tanítónő és mint ember nem tud mit kezdeni idejével a szocialista társadalomban. Néni célom elemző irodalmi kritikát gyakorolni a közölt “müvek” felett, bár időközönként erre is szükség lenne. Sajnos egyes szocialista országokban ma divat a polgári-kispolgári irodalom tömeges terjesztése, sok esetben még a marxista-leninista irodalom rovására is. Azonban az amerikai magyar munkásoknak nem szükséges ilyen “divatokat” követni. Nem szükséges, hogy az amerikai magyar munkás igénye, ízlése egybeessen az óhazai kispolgárság irodalmi igényeivel, ellenkezőleg, ami azoknak tetszik, az nekünk egyáltalán nem tetszik. Az irodalmi szabadság zászlaja alatt ne terjesszük a polgári irodalmat még akkor sem, ha az szocialista álarcban jelentkezik. A polgári irodalom terjesztését bízzuk a tőkés kiadókra, mi pedig valódi proletár-irodalmat terjesszünk és támogassunk. Egy olvasó Elmélkedés olvasás közben DÉL-KALIFORNIA. — Bementem a postára a lapomért és közben széjjelnéztem az újságárusnál. Hát mit láttam? A Los Angeles Herald Examiner első oldalán öles betűkkel ez állt: U.S. Embassy Stoned. Megvettem a lapot, hogy lássam, kik azok, akik ezt teszik? Nagy volt a meglepetésem, amikor budapesti jelentésről olvastam. Azt irta a lap, hogy több száz fiatal, többen köztük afrikai és ázsiai diákok, megtámadták az amerikai követséget, tiltakozva, hogy a U.S. repülők bombázták Észak-Vietnamot. A tiltakozás kiterjedt a világ más részeire is, irta a lap. A budapesti tüntetők beverték az amerikai követség ablakait, tintás üvegeket vagdostak az épület falához, a legációhoz tartozó két autót összetörték, letépték a falról a U.S. jelvényeket és a bevert ablakokon keresztül bedobálták a bárba. Feliratokat vittek, melyeken az Egyesült Államokat Vietnam megtámadásával vádolják és követelik, hogy azonnal szüntesse be a támadást Délkelet-Ázsiában. Majd azt irta a lap, hogy egy pár tüntető behatolt a legáció épületébe, de a rendőrök kiverték őket onnan. Kenneth Keller, a U.S. vice-consul azt mondta, hogy senki sem sérült meg és Mindszenty kardinálist, aki szemtanúja volt a tüntetők tevékenységének, sem bántották. Ezeknek olvasása után elgondoltam, hogy a lelki atya nagyon meglepődhetett, s bizonyára igy sóhajtozott: ezek magyar fiuk volnának? Te felséges jóisten, mit kellett megérnem, hol vannak azok a szép idők, amikor a magyar ifjúság a saját szülőhazája ellen tüntetett a királyságért, amit én olyan hőn kívántam és akartam! Hát bizony, lelki atyám, azok az idők elmúltak azokkal a megbolondult fiatalokkal együtt, akik az amerikai imperialisták beugratására szocialista szülőhazájuk ellen fogtak fegyvert. S azok az idők nem is térnek vissza soha, mert a magyar fiuk, akiket ön most véletlenül meglátott, az uj rendszer, a szocialista rendszer neveltjei, akik megértik a mai világhelyzetet. Ők már nemcsak jó magyarok, hanem nemzetközi világproletárok is. Voltak azután még nagy tüntetések Indonéziában, Argentínában, Norvégiában, Ausztriában, Csehszlovákiában, de még itt az Egyesült Államokban is. San Franciscóban 500 tüntető kitűzte a Vietcong-zászlót az uj szövetségi épületre, melyet az őr távolított el onnan. Majd egy állami képviselő, John Burton beszélt a tüntetőkhöz; azt mondta, hogy akarjuk, hogy a háború Dél-Vietnamban azonnal végetérjen. Taylor Szabó József MWWHMMWmwWMMWMMWWmWiiHHWK*) Koszigin szovjet államfő az indokinai népek konferenciájának Phnom Penhben ülésező előkészítő tanácskozásának küldött táviratában kifejezte azt a reményét, hogy a tanácskozás fontos lépés lesz az indokinai népek egysége megteremtése utján, elősegíti e népek függetlenségének megvédését, valamint a térség békéjének megteremtését. ifjabb hozzászólás a ‘lét Mars” cikkhez KANADA. — Rev. Gross László a “Két kortárs” c. cikkével nem egyezem meg. Szerinte, amikor Kruscsev megbukott, lassan felocsúdott és megelégedetten élvezi most a megérdemelt nyugdijat, mert tudatában van annak, hogy nincs mit aggódnia, hiszen az ő saját neveltjei vették át a vezetést, tehát remélhetőleg ott folytatják, ahol ő abbahagyta. Ha tanítványai vették át a hatalmat, mi szükség volt arra, hogy távolléte alatt oly szívtelenül kirántsák a pokrócot a talpa alól? Rev. Gross azt írja, hogy ha netalán e két utód mégis a sztálinizmus eszméire tekintene vissza, úgy az orosz nép könyörtelen visszautasításával találnák magukat szemben. S úgyszintén, hogy ha a nagytekintélyű János pápa által kinyitott ablakokat Pál megkísérelné becsukni, úgy a világ katolikusaival találná magát szemben. Rev. Gross tudja, hogy úgy a Kremlin, mint a Vatikán urai tisztában vannak azzal, hogy a legtöbb óramutató nem visszafelé forog. írásán a tinta még fel sem száradt, amikor egy magyar lap akadt a kezembe, amelynek szavait szó szerint közlöm: “A Szovjetunióban közvetlenül Kruscsev megbuktatása előtt fejeztek be egy filmet, amelynek cime: A Vezető. A film főhőse egy erősen Krus- csev-jellegü és beállítottságú ember, s a szakemberek szerint lehetetlen fel nem ismerni őt benne. A film hőse egy nagyon szegény kolhoz vezetője lesz és a kolhozt különböző kruscsevi reformokkal és következetes kemény vezetéssel virágzó mező- gazdasági vállalkozássá teszi. A szovjet fiatal kommunisták lapja, a Konsomolskaja Pravda, nemrégen éleshangu cikkben követelte, hogy tekintsenek el a film bemutatásától. A főhős nem vezetője a kolhoznak, hanem parancsnoka, aki kegyetlenül elnyom minden ellenvéleményt. Értelmetlen üvöltözései a közelmúlt egy személyes vezetőjére emlékeztetnek. A főhős olyan vezető, aki mindent saját maga határoz el és senki tanácsát nem hallgatja meg. Követeljük, hogy a filmet semmiesetre se mutassák be, mert a közelmúlt vezetési rendszerének rossz emlékeit idézi fel — Írja a vezércikkében a fentnevezett lap.” Tehát láthatjuk, hogy milyen hamar bebizonyult, hogy ki találja magát kivel szemben. S ha az orosz népnek annyira visszataszító a sztálinizmus, úgy Mr. Kruscsev, amikor trónra lépett, miért nem állította vissza a horogkeresztet, a világ legveszedelmesebb, undok férgét, akitől Sztálin megmentette az egész világot? De ha az orosz népnek és még az életben maradt pár millió zsidóságnak fáj a piszkos, veszedelmes féregnek Sztálin általi elpusztítása, úgy én kénytelen vagyok megkérdezni a 6 millió halálra kinzott zsidót, meg a sok millió hősi halált halt keresztényt, akik életüket áldozták azért, hogy ezen undok féregtől megmentsék az emberiséget, mi a véleményük a krus- esevistákról, amiért e ronda féreg elpusztitóját, Sztálin holttestét a mauzóleumból kivitték? és még a róla elnevezett város nevét is megváltoztatták? Akinek ez nem fáj, az álproletár. Rev. Gross nagyon büszke arra, hogy Kruscsev kortársa lehetett, engemet a szégyenpir lángja örökké égetni fog. Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ha isten ments, a horogkereszt győz, ők megálltak volna a 6 millió zsidó elpusztításánál. Rév. Grossnak tudnia kellene, hogy a horogkeresztre az volt feltüzve, hogy Deutschland über alles és hogy a földgolyó használatára egyedül az árja (tiszta német) teremtetett méltónak. Csak a vak nem látja, hogy amennyire tudták, ezen akaratukat be is váltották. Én Rev. Gross írásain keresztül ismertem meg Sztálin szerepét és ettől kezdve tiszteltem. Minden jobbérzésü embert arra kértem, hogy le a kalappal Rev. Gross előtt. Ma azt kell látnom, hogy felelőtlenül dobálózik a kockával. Sztálin a háború után sokszor kijelentette, hogy voltak némi kilengései, aminek nem lett volna szabad megtörténni. De azt mindenki tudhatja, hogy még egy kisebbszerü ház oltásánál is sok csepp viz esik oda, ahol arra már semmi szükség nincs. Sztálin pedig a félvilág oltásánál csinált kilengést. Hát ez a nagy bűne, amit annyira felfújtak és megbocsáthatatlannak minősítettek? Sztálin a háború előtt sokszor mondta, hogy minden néppel, szomszéddal jóban szeretne élni, de aki őt megtámadja, az odahaza fog kikapni. S hogyha ez az ember az önök szemében nem volt békeapostol, úgy az úristen sem volt az. J. T.
