Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-25 / 8. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 25, 1965 A Binh Gia-i ütközet A National Guardian hetilap tudósitójának második cikkét közöljük kivonatosan a dél­vietnami harcokról. Wilfred G. Burchett ez­úttal a Binh Gia-i ütközetről számol be. “Egy kis újságíró csoportnak adott interjúban a Nemzeti Felszabadító Front (National Libera­tion Front) egyik tisztje részletesen előadta a nagy ütközet fontosabb részleteit; a dec. 4-én megkez­dett előkészületektől egészen az előző napi nagy csatáig. Az NLF rendes katonasága mindez idő alatt állandó csapásokat mért az ellenségre. A legelső akció a Binh Gia-i “stratégiai falu”-ban tör­tént, ahol a lakosság kb. 6 ezer parasztból áll. Ez a harc, mint egy tankönyv, világosan megmu­tatja, hogy a U.S.—Saigon-i erők miért szenved­nek állandó vereséget és miért fogják előbb utóbb az egész háborút elveszteni. A fiatal tiszt megmagyarázta: ‘Ritkán alkalmaz­zuk ugyanazt a taktikát kétszer... az ellenség hoz­zászokott, hogy éjjel támadunk és kívülről. Ezúttal a falubeli lakosság segitségével éjjel beszivárog­tunk és hajnalban belülről támadtunk. Ellenállás nem volt, a helyőrségben pánik tört ki. Harmincat nyomban elfogtunk a parasztok segitségével és a többieket majdnem teljesen megsemmisítettük. Ugyanakkor tőlünk északra a mieink megtámadtak és elpusztítottak egy teljes Commando ezredet és egy helyőrségi századot. Két nappal később a Dat Do gócpontnál levő nagy katonai tábor került tá­madás alá. E^Binh Gia-tól délre fekszik. A helyi lakosság s az ellenség közötti jóbarátok segitségével észrevétlenül belopózkodtunk az egyik szárny védelmi állásába, 30 katonát megöltünk, 70-et elfogtunk, köztük azokat a hazafiakat is, akik segítettek és igy hozzánk kerültek. Teljes hadi felszerelésüket magunkkal i ittük. Ember­életben nem volt veszteségünk.’ Itt Mr. Burchett megjegyezte, hogy a N. Y. Times hírszolgálata erő­sen megszépítve adta le a híreket erről az akció­ról. (A Times azt jelentette, hogy csak néhány ka­tona esett el, viszont a gerillák között 163 halál­eset vagy sebesülés volt.) Az ilyen harcok után a U.S.—Saigon-i parancsnokság “Psychological War­fare” szakértői saját halottjaikról lehúzzák az egyenruhát és úgy mutatják be a fényképészeknek, mint Vietcong halottakat. Amit a sajtó elhallgatott December 9-én folyt le a legnevezetesebb csata, amelyről, tudomásom szerint a nyugati sajtó egy szót sem irt. Elejétől végéig, az egész harc filmen van megörökítve, igy nem lehet letagadni. Reggel két saigoni hadtestet küldtek helikopteren Xuan Son-ba, Binh Gia-tól néhány mérfölddel északra, hogy visszafoglalják azt a katonai gócpontot. A NLF tisztje igy adta elő: ‘Ezek nem voltak elég fontosak ahhoz, hogy megtámadjuk őket, habár nem számítottunk ellenállásra. De az amerikaiak, a hadtest támaszaként tankokat küldtek és mi jól sejtettük, hogy még aznap ugyanazon az utón visz- szatérnek. Nagy sebességgel csapdát állítottunk fel nekik. Hogy azonban a megfelelő helyen legyünk a megfelelő időben, egy óra alatt 5 mérföldnyi tá­volságra kellett eljutnunk. Csapataink szapora lép­tekben meneteltek és csak könnyű fegyvereket vittek. Még idejében odaértek, de már közelről hal­lani lehetett a tankok moraját. Nem volt már idő lövészárkot ásni, csak gödrökben és más megfe­lelő helyeken lehetett megbújni. A tankoszlopot repülők és helikopterek kisérték. A megfelelő pillanatban megadtuk a jelszót és embereink támadásba vetették magukat. 14 tank haladt felénk s mi jól megosztottuk a munkát. Tel­sssjsscssxscxsx*.* A HALTÉIN JELENTÉSEK I mindig kiemelik, hogy repülőink Észak-Viet- Á namban “hadi célpontokat" bombáztak. Erre J megjeienik egy légi felvétel másolata és a kép 8 alatt olvassuk: "Pr ■ior -n láthatók a kráterek, ? amelyeket repülőink okoztak Van Linh FALU « bombázása alkalmával." A képen külön kiérne jí lik azokat a menekülő falubelieket, akik a is bombák elő! L-tó-árkc !.ba verik magukat. :5 Akik a sorok; között olvasni tudnak, meg- » értik, hogy repülőink Vietnamban pontosan 8 azt a szerepet töltik be, mi a német-náci, a 8 dél-afrikai és a kubai öllé .forradalmár zsol- 8 dosok Kongóban: itt is, ott s vé ileien benn- 8 szülötteket gyilkolnak halo --.s a : sonla- $ tosságot kiemeli az a körülmény, ho- y mind- f, két helyen amerikai repülőgépekről, amerikai n bombákkal végzik a mészárlást. j«mvmvsv\v\ssv\\\\\\\vv\\v\\\N ^ jes tűzzel megtámadtunk egy tankot, de ugyanak­kor a többiekre is lövéseket adtunk, hogy a tan­kok vezetői és tüzérei kénytelenek legyenek fejü­ket lehajtva tartani. Embereink a tankok közvet­len közelébe hatoltak, igy a tankágyukat nem tud­ták rájuk szegezni. Ezeknek tüzérei, lehajtott fej­jel, összehuzódva többnyire a levegőbe lövöldöztek. A mieink minden kéznél levő fegyvert felhasznál­tak: puskát, revolvert, de különösen kézigránáto­kat. Amikor az első tank beadta a kulcsot, pa­rancsnokunk a tetejére ugrott és kitűzte reá zász­lónkat, amelyen ez állt: ‘Eltökélten harcolunk: Biz­tosan győzünk’. A tankok egymásután felmondták a szolgálatot, többnyire a rádobott kézigránát adta meg mindegyiknek a kegyelemdöfést. Emberek a tankokkal szemben Ekkor jött a repülőtámadás, de embereink be­ugrottak a megsérült tankokba és a repülőkre irá­nyították az ágyukat. Percek alatt 3 helikoptert és 1 repülőt lőttek le. A többiek is megsérültek és hamarosan eltávoztak. A harc akkor érte el tető­fokát, amikor a megmaradt tankosok visszakozás közben védő akcióba léptek. A tönkrement tankok azonban elállták az útjukat, igy kénytelenek voltak megállni és harcolni. Egy óra alatt 12 tank elpusztult. A 13-ikra kon­centráltunk és felhívtuk az embereket, hogy ad­ják meg magukat. Ketten kimásztak feltartott ke­zekkel. Utánuk egy amerikai mászott ki. Angolul szóltunk hozzá, hogy adja meg magát, de ő fu­tásnak eredt. Sortüzet adtunk rá és darabokra lőttük. Ezalatt a 14. tank menekülni próbált és már a San Cau folyó közelében volt. A mieink utána rohantak, közben tüzeltek és a tank, habár elérte a folyót, olyan súlyosan megsérült, hogy azonnal elsüllyedt. Evvel a 3/1 számú tankcsapat megszűnt létezni. A tankcsapat 107 katonája között — akik mind elpusztultak —, 9 amerikai volt. Nem volt sem bazookánk, sem nehéz gépfegyverünk és a győze­lem kizárólagosan embereink magas színvonalú meggyőződéséből eredt... A közeli helyőrség meg se kísérelte, hogy a tankosok segítségére siessen. A szolidaritás teljes hiánya tipikus az ellenség ma­gaviseletére’, mondta az NLF tisztje. Az interjú alatt repülőgépek és helikopterek zúgtak el a gumiültetvény magas fái fölött. Az NLF tábor katonái pihentek, nem zavarta őket sem a repülők zúgása, sem a távoli bombák robbanása. Az interjú minden szava magnetofon-szalagomon van megrögzitve. A tankcsapat megsemmisítése után apróbb összecsapások is voltak. A gerillák sok esetben csapdát állítottak az ellenségnek, amit úgy tudtak sikeresen előkészíteni, hogy a helyi la­kosság közreműködött. Voltak esetek, amikor a csapda előkészítéséhez a nyilt utón kellett elhalad- niok, a járókelők szeme láttára. Sokszor aggoda­lommal, de mégis keresztülvitték terveiket. A he­lyi lakosság egy alkalommal sem árulta volna el a népi erők tevékenységeit. A népi erők ügyes stratégiája Közben a saigoni csapatok újból visszafoglalták a Binh Gia-i ‘stratégiai’ falut. A népi parancsnok igy adta elő a fejleményeket: ‘Mi mindig hajlékony taktikával dolgozunk. Legutóbb éjjel támadtunk, igy most is erre számítottak. Gerilláink azonban hajnalban lepték meg őket. A helyőrség közül 40- et elfogtunk, a többit megöltük, vagy megsebesí­tettük és minden felszerelésüket elfogtuk. Az iga­zi haddelhadd azonban csak délben kezdődött. Ad­dig rendes hadseregünk a háttérben maradt, azt a látszatot keltve, hogy csak gerillatámadás van. December 29-én Saigon büszkeségét, 11 ‘elit’ had­testét szállították oda helikoptereken és azok az ottlevőkkel együtt bekerítő akciót kezdtek a falu körül, abban a reményben, hogy megsemmisítik a bennlévő gerillákat. A túlerő ellenére, mégsem hatoltak be a faluba; a gerillák tüzelése tartotta tá­vol őket. Közben rendes hadseregünk a közeli gu­miültetvényben húzódott meg. Mi a 33. Rangere­ket szemeltük ki célpontul. Mialatt ők óvatos ma­nőverezéssel körülvették a falut, csapataink őket kerítették be és délután 4 órakor megindítottuk a támadást a Rangerek ellen. Mindjárt az elején el­találtuk a parancsnokság állását. A koncentrált tüzelés láttán pánik tört ki az ellenség soraiban és azonnal menekülni igyekeztek. A légitámadók is akcióba léptek, de már az első percekben tizet kö­zülük lelőttünk, ami még növelte a pánikot. Az egész Ranger hadosztályt egy óra alatt megsem­misítettük; a parancsnok és az alparancsnok is a halottak között volt. Két amerikai tanácsadót el­fogtunk, összesen 14 repülőt lelőttünk és két má­sikat is eltaláltunk.’ A fiatal tiszt továbbá elmondotta: ‘Meg sem kí­sérelték, hogy a halottakat és a sebesülteket még aznap éjjel elszállítsák. Az ottmaradt sebesültek­nek a mieink nyújtottak segítséget. A helyi ge­rilláknak elég idejük volt, hogy átkutassák a harc­teret és minden felszerelést elvigyenek. Másnap reggel az ellenség kisegítő csapatokat szállított a megmaradt csapatok védelmére, de ezek sem mer­ték felszedni a halottaikat. A lakosságot próbálták erre kényszeríteni, de senki sem volt hajlandó. Nem a mi dolgunk — mondották. Hátha még ott van a Vietcong. Csináljátok ti, nálatok fegyver van. — A csapatok azonban nem mertek kimozdul­ni. Végül repülőket kértek, amelyek keresztül- kasul bombázták az egész vidéket. Azok az embe­rek kétszer haltak meg: egyszer a harcokban és másodszor a saját bombáik által. Látni lehetett, hogy a sebesültek még mindig ott voltak és sokan közülük, egész biztosan a saját bombázóik áldoza­tai lettek! Az NLF katonái tapasztalatból tudják, hogy a harcok után mi történik. Aznap már túl késő volt ahhoz, hogy az amerikaiak újból visszajöjjenek a helikopterek megmentésére és a halottak elszállí­tására, de azt is tudták; hogy másnap reggel egész biztosan visszatérnek.’ Majd az interjút adó pa­rancsnok megjegyezte: ‘A U.S. parancsnokság sze­mében a halott amerikaiak sokkal fontosabbak, mint a vietnami bábkormány élő katonái... Újból elkészültünk. Csalétkül ott hagytuk a helikoptert és a helyi lakossággal együtt egész éjjel lázasan dolgoztunk. Sáncokat és földalatti alagutakat épí­tettünk. Másnap, szilveszter napján az ellenség megkezdte a támadást. Amint a helikopter felé közeledtek, először csak egy kis csapatot küld­tünk ellenük, de már ezek is viszakozásra kénysze- ritették őket. A mieink is visszavonultak és igy az ellenség azt hitte, hogy szabad az ut. Az egész zászlóalj megindult a sérült gép irányában. Mikor egész közel értek, rettenetes, koncentrált tüzelést adtunk le rájuk és mint az előbbi harcban, itt is mindjárt az elején döntő csapást mértünk az ellen­ségre. Egy órai harc után a győzelem a mienk volt. Négy amerikai holttest miatt feláldozták a 4. Tengerészeti Lövészeket. A pilótákon kívül 4 amerikai elesett és egy amerikai kapitányt elfog­tunk. Ezúttal is otthagyták a halottakat és a sebe­sülteket, akiknek a mi csapataink nyújtottak or­vosi segítséget. Embereink a teljes hadi felszere­lést magukkal vitték, a könnyű fegyvereket a ge­rilláknak juttatták, mert erre a hadseregnek már nincs szüksége.’ Nincs szolidaritás a kormánycsapatokban Az egész ütközet a szó szoros értelmében a töb­bi kormánycsapatok szeme láttára történt és el le­het hinni, hogy a fiatal tiszt, nem túlzott, amikor megjegyezte: ‘Az ellenség demoralizálása teljes volt — egyetlen lövést sem adtak le, meg sem moz­dultak, hogy a tengerészek segítségére siessenek.” Január elsején ugyanez a taktika megismétlődött az országúton, amikor az NLF csapdába ejtette a csapatszállító kocsikat. Evvel befejeződött a Binli Gia-i csata, legalább is az NLF részéről. A sai­goni kormánycsapatok 2 ezer főnyi veszteséget szenvedtek, halottak, sebesültek és foglyul ejtet­tek formájában. Azonkívül 26 repülő és helikopter elpusztult, 36 katonai jármű és tank és sokszáz automatikus fegyver és más fontos felszerelés ke­rült a népi erők kezére.” A 89 ÉVES G. L. Rees 24 éven át tanulmányozta a Kong­resszusi Könyvtár leszármazási adatait és ol­vasott sok tucatnyi történelmi munkát. Az igy szerzett adatok és okmányok alapján ar­ra a megállapításra jutott, hogy az őseikre oly büszke "Daughters of the American Re­volution" tagjai között "legalább 350 olyan hölgy van, akik egyenes leszármazottai To- ryk-nak, árulóknak, gyáváknak, tolvajoknak, szadistáknak, gyilkosoknak és hasonló sze- dett-vedett népségnek." A D.A.R. 187 ezer tagját csak szigorú vizs­gálat és ellenőrzés után vették fel és a meg­felelő ősökön kivül elvárják, hogy a folyamo­dó ellenezze az integrálást, a különböző fajok házasságát, a jövedelmi adózást, a bevándor­lási törvények enyhítését, szövetségi segélyt bármilyen célra, a gyermekvédelmi törvényt és az Egyesült Nemzeteket. Röviden: a D.A.R. minden tekintetben ki­állja a versenyt a Birch társasággal, amikor szélső jobboldali álláspontról van szó és a ne­vét méltán változtathatná erre: Daughters of the American COUNTER-Revolution.

Next

/
Oldalképek
Tartalom