Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-25 / 8. szám

Thursday, February 25, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 8 Victor Perlő: A KÖLTSÉGVETÉS ANALÍZISE (A költségvetésről és az elnök gazdasági jelentéséről szóló cikksorozat első része.) Az elnöknek minden év január végén, a költség- vetésről kiadott jelentése és gazdasági beszámoló­ja képezi a hatalmon levő kormány gazdasági po­litikájának legfontosabb dokumentumát. Ez évben gondos megkülönböztetést kell tennünk az okmány fedele és a tartalma között. A fedele, illetve meg­nyitó része az elnök költségvetési és gazdasági je- jelentését tartalmazza. Ezeket sokféle kiadványban sokszorosították, analizálták és kommentátorok is megvitatták. Tartalmából 480 oldal a költségvetés­re terjed ki, 1263 oldal függelék és 268 oldal a gazdasági tanácsadó-bizottság évi jelentése, amit a közgazdászok és a nagyvállalatok pénzügyi szak­értői áttanulmányoznak, de a nagyközönség keve­set tud róla. A megnyitó rész kidomborítja Johnsonnak a “Nagyszerű Társadalomira vonatkozó jelszavait és megerősíti a választással kapcsolatban a munkához való jog, az ifjúság iskoláztatása, a megkülönböz­tetés nélküli egyenlőség, a jó lakásviszonyok, a szép városok és a természeti szépségek védelme érdekében tett ígéreteit. A belső tartalom azonban nem felel meg a be­vezetésnek, sőt egyes esetekben nyíltan ellent­mond bizonyos pontoknak. Más esetekben kiha­gyásokkal nem jelöli meg a végrehajtáshoz szük­séges intézkedéseket. A jelentés belső tartalmának lényege abból áll, hogy meghatározza azt a gazdasági és pénzügyi politikát, amely a kormány szakértői szerint az amerikai nagyvállalatok érdekeinek jelenleg legin­kább megfelel és ennek a politikának a keresz­tülvitelére is megoldásokat keres. Ennek jelentősége: ► A gazdasági élet olyan fokú serkentése, mely garantálja a haszon növekedését, de nem elég ah­hoz hogy a munkaviszonyok terén feszültséget idéz­zen elő és ennélfogva megdrágítsa a munkakölt­ségeket. ► Az iskoláztatás, az egészségügyi szolgálatok, a munkaalkalmak és más közszolgálatok kiterjesz­tése az ifjúság számára, a modern munkakövetel­ményeknek megfelelő szakképzettség kiterjesztése, de mindezek nem elegendő mértékben ahhoz, hogy az egyre szaporodó fiatalkorú lakosság nehézsé­geit jelentősen csökkentsék. y A nagyvállalatok részére jól jövedelmező hon­védelmi és Űrrepülési kiutalások további fenntar­tása, amelyekben a megtakarítások csupán keve­sebb munkaalkalmat teremtenek. y Az erreszolgáló pénzügyi alapokat továbbra is a gazdagok leszállított adóztatásával — a bankok­nak fizetett magasabb kamatok mellett —, de oroszlánrészét a munkásság megadóztatásával ál­lítanák elő. Ennek a programnak alapja az, hogy a munka- nélküliség, a diszkrimináció, a nyomor, az iskoláz­tatás és az egészségügyi szolgálatok hiánya, vala­mint a nyomorúságos lakásviszonyok súlyos terhe még beláthatatlan időkig a nép millióinak vállaira nehezedne, avval a kilátással, hogy bizonyos lassú, fokozatos intézkedésekkel a terheket idővel vala­mennyire enyhítenék. A választási kampány alatt és utána is dicsérő- leg nyilatkoztam Johnsonnak a “Nagyszerű Társa­dalom” megvalósítására tett Ígéreteiről és aján­lottam ennek a programnak széleskörű támogatá­sát. Most Johnson megmutatta, hogy ami őt iíleti, nem voltak ezek mások, mint tipikus politikai kampányigéretek, amelyeket elnöksége alatt esze ágában sincs valóra váltani. Őszintén szólva, kérdőre kell vonnunk ezt a két­színűséget. Ugyanakkor nem szabad szemet hunynunk azon engedmények előtt, amelyeket valóban felaján­lott. Ezek az engedmények meglehetősen többet Ígérnek, mint amit bármely más háború utáni kormány felajánlott. Nem lehet tehát teljesen a mandátum félrevezetésének tekinteni. A nép ügye most igy áll: A reakciós politikusok és a nagybefolyásu érde­keltségek mindent megtesznek, hogy megrövidít­sék, vagy teljesen megsemmisítsék a felajánlott engedményeket, mint ahogy az AMA is már teljes hévvel munkába állott a Medicare megbuktatására. A munkásságnak, a néger népnek, a diákoknak, tanároknak, a béke-csoportoknak és mindazoknak, akiknek érdeke a program megvalósítása, rendkí­vül nagy erőfeszítést kell kifejteniök, hogy a ja­vasolt engedményeknek csak egy kis része is meg­valósuljon. Vannak olyan lehetőségek, mint pl. a luxusadó (excise tax) leszállításának kérdése, amikor a nagy- vállalatok egyes rétegeinek érdekei azonosok a nép érdekeivel; amikor több engedményről is le­het szó, mint amennyit eredetileg a kormány fel­Johnson elnök a minap szükkörü társaság előtt beszélt a Medicare-ről a Fehér Házban. Két alap- gondolatot fejtett ki. íme itt az első: “Ezúttal ismét felhívom az amerikai nép figyel­mét és kérem támogatását, hogy a “Medicare” tör­vényjavaslatot minden további késedelem nélkül törvényre emelhessük és kórházi kezelést nyújt­hassunk a nyugdíjban levőknek a szövetségi tár­sadalombiztosítási törvény alapján.” Johnson elnök e kijelentését száz százalékosan támogatjuk. Egyetértünk vele, hogy erre a tör­vényre szükség van minden késedelem nélkül. Egyetértünk vele, hogy az amerikai nép aktiv tá­mogatása szükséges ahhoz, hogy e törvény életbe lépjen. Aktív az ellenség A “Medicare” ellenségei nem alszanak. Ugyan­azon a napon, amikor Johnson a fentjelzett beszé­det elmondta, az AMA (American Medical Associa­tion) közzétette, hogy 7,000,000 (igen, hétmillió) röplapot küld széjjel. E röplapokon az AMA által megvásárolt magas fizetésű egyének, akiknek fog­lalkozása az, hogy bármit eladjanak amiért pénzt kapnak, a “Medicare” elleni hadjáratot folytatnak. A röplapok postázásán kívül az ország nagy és kis rádió és televízió állomásain szólnak az amerikai nép millióihoz. Beszédük lényege az, hogy ne tá­mogassák a Johnson-kormány “Medicare” javasla­tát, hanem azt, amelyet az AMA összetákolt. E szörnyszülöttet Sidney A. Herlong és Thomas B. Curtis republikánus képviselők, mint ellenjavasla­tot a kongresszus elé terjesztették. Érdekes megjegyezni, hogy az egyik képviselőt Floridában, a másikat Missouri államban “válasz­tották” meg. Az AMA nem talált egy északi állam­ból jövő képviselőt sem, aki hajlandó lett volna ezen népellenes javaslatát támogatni. Az Orvosszövetség több millió dollárt költ a “Medicare” elleni hadjáratra, az ellenjavaslat elő­mozdítására. ördögi terve az, hogy ha nem is ké­pes megakadályozni a Medicare törvénybe iktatá­sát, reméli, hogy úgy megcsorbitják, hogy a nyug­díjasok nem lesznek vele megelégedve. Mit kell tennünk Egyetértünk Johnson elnökkel s mi is azt mond­juk, hogy a szakszervezeteknek szervezetileg, tag­jaiknak egyénileg kell síkra szállniok a Medicare érdekében. A határozati javaslatok ezrei, a levelek milliói, a delegációk sokasága kell, hogy elárassza a képviselőket és szenátorokat, követelve, hogy a Medicare-javaslatot MINDEN TOVÁBBI GYENGÍ­TÉS NÉLKÜL fogadja el a kongresszus. Nem sza­bad elbizakodnunk, CSELEKEDNÜNK KELL! Most ismét idézünk Johnson elnök fentemlitett beszédéből: “Az ígéret Földje már itt van a láthatáron.” E kijelentés arra utalt, hogy miután a kongresz- szus elfogadja és törvényre emeli a “Medicare”- javaslatot — eljutunk az ígéret Földjére. Az elnök e kijelentésével egyáltalán nem értünk egyet. Nézzünk csak Saskatchewanba Kanada északi szomszédunk, lakossága az U.S. lakosságának csak kis hányada. Kanada ipara és technológiája nem olyan fejlett, mint az Egyesült Államoké. Szóval Kanada szegény ország az U.S.- hez hasonlítva. De Kanadában már 1961 óta életben van a Me­dicare nemcsak a nyugdíjban lévők, de majdnem •az egész lakosság részére. Mi több, Kanada Saskatchewan államában, az állam nemcsak a kórházi költségeket fedezi, de az orvosi és a gyógyszerszámlát is. Mindezért egy nőtlen ember évente csak 24, egy-családos ember 48 dollár adót fizet. Ezzel szemben milyen például az én helyzetem. A Blue Cross kórházi biztosításért évente $190.53-t, a HIP-ért $143.50t fizetek. Ez összesen $334.03. Ennek tetejében évi gyógyszerkiadásunk (feleségem cukor- és szívbajban szenved) hat és ajánlott. Ilyen esetben kedvező alkalom van arra* hogy több legyen az eredmény, mint amit az elnök ajánlott. Általában a helyzet megkívánja, hogy a haladó szellemű erők egyesült erővel folytassanak kam­pányt Washingtonban és másutt, és kényszerítsék a Johnson-kormányt, a kongresszust, hogy a tessék» lássék programnál továbbmenően, valóban bevált­sák a “Nagyszerű Társadalom” megvalósítására tett ígéreteiket. hétszáz dollár között van. Az orvosi számlánk évente átlagban $430, azon felül, amit a HIP ut­ján visszakapunk. S mikor feleségem két évvel ezelőtt hét hétig kórházban volt, a Blue Cross biz­tosítás mellett még $802.10-t kellett fizetnünk a kórházi kezelésért. Tudom, hogy esetem nem különleges. Noha nem minden családban van cukor- és szívbajos, az évek folyamán a legtöbb családban egy vagy több csa­ládtag súlyos beteg lesz és kórházi kezelésre, va­lamint hosszabb ideig tartó orvoslásra van szükség. De térjünk vissza Johnson elnök azon kijelenté­sére, hogy ha a Medicare-törvény lesz, eljutunk az ígéret Földjére. Kérdezzünk meg egy munkást, vagy parasztot, vagy hivatalnokot, vagy intellektuelt, aki Sáskát- chewanban lakik és dolgozik, hogy ők az ígéret Földjén érzik-e magukat csupán azért, mert az ál­lami kormány fizeti kórházi, orvosi és gyógyszer- költségeiket? Nem kételkedünk abban, hogy nagy kérdőjellel fognak a kérdésre felelni, s azt hiszik, hogy valami baj van azzal, aki a kérdést feltette. Nem, Johnson elnök ur. A Medicare törvénybe iktatása még nem jelenti az ígéret Földjét. Miután a Medicare törvény lesz, azonnal síkra kell szállni, hogy a szövetségi kormány fedezze a kórházi, orvosi és gyógyszerköltséget MINDENKI! SZÁMÁRA, AKI ERRE RÁSZORUL. Ha a szegény északi szomszédunk képes erre, miért ne lennénk mi is képesek, a világ leggazda­gabb országában? S ha az amerikai nép “ingyenes” orvosi, kórházi kezelésben részesül és “ingyenes” gyógyszerre lesz jogos, még akkor sem érkezünk el az ígéret Föld­jére. , Itt van még a nagy bizonytalanság, a munkanél­küliség, az éhbérek, a nyomortanyák, a néger nép jogfosztottsága, a fiatalok közt egyre jobban ter­jedő iszákosság és kábítószer-használat, a huliga­nizmus terjedése, a nagyvárosok mérgezett leve­gője, a folyóink, tavaink fertőzöttsége és a min­dennél fontosabb és mindent felülmúló probléma: a háború és béke kérdése. Mindezen kérdéseket, problémákat gyökeresen meg kell oldani, mielőtt beszélhetnénk az ígéret Földjéről. Joseph Sherman a bírósághoz fordul Joseph Sherman, aki 45 éve él az Egyesült Államok­ban, a szövetségi fellebbezési birósághoz fordult, hogy az igazságügyminisztérium bevándorlási hivatalának: azon határozatát, hogy el kell hagynia az országot, megmásítsák. Ira Gollobin, Sherman ügyvédje feb­ruár 4-én adta be a kérvényt a birósághoz. Az igazságügyminisztérium vádja Sherman ellen az, hogy elhagyta az országot a spanyol lojalistákkal harcolt Franco hadserege ellen és 1938-ban megfelelő iratok nélkül tért vissza. 1965 jan. 7-én, a Bevándor ­lási ügyek Fellebbezési Tanácsa nem volt hajlandó Sherman ügyével foglalkozni. Mivel minden más fo ­rum visszautasította kérelmét Sherman az amerikai birósághoz fordult, hogy továbbra is családjával ma ­radhasson fogadott hazájában. MÉG KAPHATÓ AZ 1965-0$ MAGYAR NAPTÁR 168 oldalas, kitűnő Írásokkal, elbeszélésekkel, versekkel, tudományos cikkekkel Ára csak $1.50 Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 E. lóth Street, New York, N. Y. 10003 JOHNSON ELNÖK ÉS AZ “ÍGÉRET FÖDJE” Irta: LUSZTIG IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom