Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-06 / 32. szám
ü AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, augusztus 6, 1964 A SZÉLSŐJOBBOLDAL BÁLVABYA: GOLDWATEB! (Folytatás az első oldalról) gek számára.” A háborúról és a békéről 1963-ben, egy sajtóértekezleten, Hartford, Conn.- ban a következőket jelentette ki Goldwater: “Vissza kell térnünk Eisenhower-Dulles szaka- dék-szélére-vivő elméletéhez, ahol mindenki tudja, hogy megvan a hatalmunk, és az elszántságunk is, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsuk.” The Conscience of a Conservative cimü könyvében, amelyet még 1960-ban adtak ki, hasonlóan veszélyes sorokat irt le, ha enyhébb kifejezéseket használt is: “Mi természetesen nem fegyveres erővel akarjuk kivívni a győzelmet. Ha lehetséges, a nyílt ellenségeskedést mindig el kell kerülni, különösen akkor, ha egy nyílt háború sok millió ember halálát okozná, beleértve a sajátunkat is. De ezen ok miatt még nem fogjuk a nyílt háború elkerülését fő célunkul kitűzni.” (A kiemelés tőlünk. —A szerkesztő.) Nem csodálkozhatunk azon, hogy Johnson elnök kénytelen volt a saját álláspontját élesen elhatárolni Goldwaterétől. Néhány héttel ezelőtt sajtóértekezleten hangzott el az alábbi párbeszéd az elnök és az értekezlet egyik résztvevője között: KÉRDÉS: “Elnök Ur, kiváncsi vagyok, hogy megítélése szerint Goldwater szenátor meglehetősen harcias nyilatkozata a kommunisták ellen és külpolitikánkkal kapcsolatban italában, növelte-e a kormány nehézségeit külföldi szövetségeseinkkel? VÁLASZ: A legcsekélyebb kétségem sincs aziránt, hogy minden amerikainak és a világ legtöbb emberének gondolkodásában a legfőbb helyet az foglalja el, hogyan élhetünk együtt felebarátainkkal és hogyan érhetjük el a békét napjainkban. És mindaddig, amig hivatalomban maradhatok, egyetlen nyilatkozatom és egyetlen cselekedetem sem fogja a háború kirobbantásának ügyét szolgálni. A szövetségi kormány és a nép minden erejét, valamint mindkét párt közvéleményét a békéhez vezető ut kiépítésére fogom irányítani.” A német nácik reménysége Tavaly tavasszal a következőket mondta Arizona szenátora a Der Spiegel cimü német folyóirat munkatársának: “A Németországgal való szövetség számunkra parancs. Az a véleményem, hogy két háború bizonyította ezt. És — a mi katonáinkkal szembeni teljes tisztelet mellett — a következőket jelentem ki: ha Németországot a két világháborúban nem olyan emberek. . . vezették volna, akik nem értettek háborúhoz, akkor véleményem szerint, Németország mindkettőből győzelmesen került volna ki.” A szélsőséges német militarizmus iránti bámulatának adott kifejezést Goldwater abban a rádió- nyilatkozatában is, amikor a következőket jelentette ki: “Nem félnék egy újonnan felfegyverzett Németországtól. Azt hiszem ez megérné a kockázatot, mert az egyetlen ország a földön, amelytől Oroszország tényleg fél, az a felfegyverzett Németország. És ha Nyugat-Németország fel lenne fegyverezve, akkor megoldást találhatnánk a berlini kérdésre. Ez bajokat is okozhat ugyan, de véleményem szerint megérné az erőfeszítést...” “Németország olyan ország, amelyet meg kell tartanunk, mint szövetségest. Kétszer is verekedtünk velük és mindkétszer majdnem vesztettünk. Ha Németországot a legutóbbi háborúban okosabban vetették volna katonailag, elfoglalhatta volna Oroszországot és talán végetvethetett volna a kommunizmusnak, legalább is időlegesen.” AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Elolvastam mutatványszámként küldött lapjukat és kérem, hogy további mutatványpéldányokat küldjenek címemre minden kötelezettség nélkül. Név: Címe Város:..........................................Állam: Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre Az előbbi nyilatkozattal kapcsolatban még megjegyzésre méltó, hogy Goldwater ezt a Der Spiegelnek adta, amelyet mint liberális folyóiratot tartanak számon. A san-franciscoi újságírók szerint, akik nem voltak képesek Goldwatertól nyilatkozatot kapni, a szenátor összetévesztette a Hamburgban megjelenő Der Spiegelt a National Soldaten- Zeitung-gal. Ez utóbbi a német szélsőjobboldaliak legfőbb kiadványa. Goldwater nyilván csak akkor jött rá tévedésére, amikor a Der Spiegel tudósítója a következő kellemetlen kérdést szegezte a mellének: “Szenvedélyesen követeli a kommunista uralom alatt élő népek szabadságát,... de ‘nem’- mel szavazott, amikor a civil rights törvényjavaslatát tárgyalták, amely feltehetőleg a néger nép szabadságát segíti elő.” Az arizonai honatya erre kénytelen volt azzal kitérni, hogy: “Alkotmányjogi elvek miatt szavaztam ellene.” A Soldaten-Zeitung cimü német újság nem adott volna fel a Republikánus Párt uj reménységének ilyen kellemetlen kérdést. A junius 26-i számukban dr. A. J. App Philadelphiából irt dicshimnuszt Goldwaterhez “Üdvözöljük Mr. Republikánus” címmel. Dr. App, aki most a Federation of American Citizens of German Origin országos elnöke, hosszú fasiszta múltra tekinthet vissza. Egyik könyvében, amely még 1947-ben jelent meg, a következő kérdést teszi fel: “Ki követte el ennek a kornak legnagyobb bűnét? Az olaszok, a japánok vagy a németek?” És arcátlanul a következő választ adja: “Egyik sem, hanem a szövetséges hatalmak” (Amerika, Anglia és a Szovjetunió). A The Broom cimü szélsőséges kiadvány 1946 februári számában pedig egy levelet tett közé dr. App, amelynek azt a címet adta: “Felakasztják-e Eisenhowert a Stuttgartban megerőszakolt 2,000 nő miatt?” Robert Welch, a szélsőjobboldali Birch Társaság “Führerje”, a következőket irta Goldwaterről a The Blue Book cimü könyvében: “Jól ismerem Barry-t. Nagy amerikai hazafi. 2,000 dollárt gyűjtöttem össze 1958 elején államomban és elküldtem neki... Nagyszerű politikai szervező, aki mély és tartós hűségre tudja késztetni követőit. . . Szeretném az Egyesült Államok elnökeként megválasztva látni, és nincs kizárva, hogy eljön a nap, amikor ezt megérjük.” Reméljük, hogy soha nem érjük meg... A SZENÁTUSBAN HARC INDUL A MEDICARE-ÉRT A képviselöház szavazattöbbséggel a nyugdíj-juttatások öt százalékos emelését fogadta el. Mellőzte a Medicare'javaslatot V «MC (A lap kedvezményes előfizetési ára uj olvasóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) 9SMSM£MSMCMSMCMCMSMCM£MSMSXMCMSMCMKS3B^ 388 szavazattal 8 ellenében a képviselőház törvényjavaslatot fogadott el, amely a társadalombiztosítás nyugdijösszegét 5 százalékkal felemeli, azonkívül kiterjeszti a törvény érvényességét olyan rétegekre, amelyek eddig nem részesülhettek nyugdíjban. Az elfogadott javaslat a szenátushoz került, ahol kilátás van arra, hogy a Medicare-t támogató szenátorok igyekezni fognak módosító javaslatokkal bizonyos egészségügyi szolgálatokat biztosítani az idős polgárok számára. Az egyik tervezett módosítás lehetőséget nyújtana a 65 éven felüli nyugdíjasoknak a választásra az öt százalékos nyugdíjemelés és kormány által fizetett kórházi biztosítási kötvény között. Ez a biztosítás 45 napi kórházi ápolást nyújtana, amit a társadalombiztosítási alapból fedeznének, vagy 90 napi kezelést, ha a biztosított a kiadások egy részét vállalja. A képviselőház verziója szerint 5 százalékra emelnék a társadalmi biztosítási illetéket a kereset első 5,400 dollárja után úgy az alkalmazott, mint a munkáltató részére, a jelenlegi 3.62 százalékos befizetésről. A nyugdíj havi összegét is 5 százalékkal emelnék, vagyis a legmagasabb összeget, 127 dollár havi nyugdijat élvező egyén, 6.40 dollárral többet kapna. Ez évben kevés lehetősége van a Medicare-nek Az adminisztráció szeretne valamilyen egészségügyi biztosítást nyújtani még ebben az évben az idős polgároknak. A különböző vélemények azon ban nem sokkal biztatnak, bár a szenátorok többsége támogatja az elgondolást. Azonban több szenátor a maga és a másokétól eltérő ajánlatot nyújt be. Long szenátor Louisianából, ellenezte a múltban az adminisztráció verzióját, de a maga elgondolása szerint szeretné enyhíteni az idősek gondjait súlyos betegség esetén. Javíts, newyorki és Scott pennsylvaniai republikánus szenátor a saját tervét nyújtotta be az idősek egészségügyi megsegítésére. Az intézkedés lehetőségét csökkenti az a terv, hogy a kongresszus augusztus 24-e, vagyis a demokrata pártkonvenció után, abbahagyja működését. Ha a reakciós Harry Byrd, Va.-i dem. szenátor vezetése alatt álló albizottság hosszúra nyújtja a javaslat feletti kihallgatást, akkor nem lesz idő az elintézésére. De még ha sikerülne is valamilyen módosítást elfogadni a szenátusban, az még mindig szembenéz Wilbur Mills képviselő ellenzésével, aki a képviselőház albizottságában félretolta a Medicare-javaslatot. Pedig a javaslat támogatói az év eleje óta igyekeztek valamilyen megegyezésre jutni vele ebben a kérdésben, de nem sikerült. Az elfogadott és a szenátushaz küldött javaslat kb. 600,000, főleg özvegy és 72 éven felüli egyénnek juttat némi készpénz segélyt, akik eddig semmit sem kaptak. Továbbá felemeli az apa nélküli, társadalombiztosításra jogosult kiskorúak korhatárát 18 évről 22 évre, ha az illetők egyetemre vagy szakiskolába járnak. A részben borravalóért dolgozóknak ezentúl a borravaló keresetüket is tekintetbe veszik a társadalombiztosítási járulékuk kiszámításánál, de hasonló arányban adófizetésüket is felemelik. A törvényjavaslat egyik szakasza a magánprakszist űző orvosokra is kiterjeszti a társadalombiztosítási törvény érvényességét. Ezeknek a száma kb. 170,000. Az American Medical Association ellenezte ezt a szakaszt, bár számos támogató nyilatkozat érkezett orvosoktól és állami orvosi szervezetektől. Mills képviselő nem támogatta a törvényjavaslat ezen szakaszát, de nem gátolta a bizottság többségének döntését. Az ellenzék, a republikánus párt és Goldwater Egy szenátusi albizottság, a Subcommitte on Health of the Elderly, kihallgatásai nyomán arra sürgette a Kongresszust, hogy létesítsen kórházi biztosítási programot az idős polgárok számára a társadalombiztosítás keretében. Az albizottság meg vádolta az üzleti alapon működő magánbiztosító intézményeket, hogy hamis statisztikai adatok és “eltorzított” tények közlésével a King-Anderson (Medicare) javaslat megsemmisítésére törekszenek. Az albizottság nyolc demokrata tagja aláírta az albizottság jelentését és a négy republikánus szenátor visszautasította. Köztük volt Barry Goldwater is, aki kisebbségi jelentésében a magán biztositó intézmények védelmére kelt. A biztosítási üzlet beállításával ellentétben, minden négy idős polgár közül csak egy rendelkezik “megközelítően kielégítő” kórházi biztosítással, mondja az albizottság a jelentésében. “A 18 millió 65 éven felüli polgár felének semmilyen egészségügyi biztosítása nem volt 1963-ban. Az albizottság meg van győződve, hogy a magántársulatok azon állítása, hogy 10,300,000 idős polgárnak van biztosítása, alaptalan, amivel azt a hitet akarják kelteni, hogy a magán egészségügyi biztosítás erőteljesen halad előre. Az igazság az, hogy nagyon is ‘sántikál’.” A biztosítással rendelkezők naponta emelkedő járulékkal és csökkenő illetménnyel néznek szembe. A legtöbb biztositó napi 10 dollárt vagy kevesebbet fizet kórházi ellátásért, ami nem fedi a számlát. A legjobb biztosítás idős házaspár számára 500—600 dollárba kerül évente. Az albizottság elnöke Pat McNamara, Mich.-i demokrata szenátor, a benyújtott jelentésben világosan és határozottan a Kongresszus felelősségévé teszi az idős polgárok egészségügyi biztosítását a társadalmi biztosítási törvény alapján. A McNamara albizottság jelentését melegen támogatta John W. Edelman, a National Council of Senior Citizens elnöke, mert “ez az egyetlen pénzügyileg és gyakorlatilag helyes megoldása az idős polgárok nyomasztó egészségügyi problémáinak,” MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelei tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 139 East 16th Street, New York 3, N. K. \----------------------------------------------------------------KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
