Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-08-06 / 32. szám

ü AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, augusztus 6, 1964 A SZÉLSŐJOBBOLDAL BÁLVABYA: GOLDWATEB! (Folytatás az első oldalról) gek számára.” A háborúról és a békéről 1963-ben, egy sajtóértekezleten, Hartford, Conn.- ban a következőket jelentette ki Goldwater: “Vissza kell térnünk Eisenhower-Dulles szaka- dék-szélére-vivő elméletéhez, ahol mindenki tudja, hogy megvan a hatalmunk, és az elszántságunk is, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsuk.” The Conscience of a Conservative cimü könyvé­ben, amelyet még 1960-ban adtak ki, hasonlóan ve­szélyes sorokat irt le, ha enyhébb kifejezéseket használt is: “Mi természetesen nem fegyveres erővel akar­juk kivívni a győzelmet. Ha lehetséges, a nyílt el­lenségeskedést mindig el kell kerülni, különösen akkor, ha egy nyílt háború sok millió ember ha­lálát okozná, beleértve a sajátunkat is. De ezen ok miatt még nem fogjuk a nyílt háború elkerülését fő célunkul kitűzni.” (A kiemelés tőlünk. —A szer­kesztő.) Nem csodálkozhatunk azon, hogy Johnson elnök kénytelen volt a saját álláspontját élesen elhatárol­ni Goldwaterétől. Néhány héttel ezelőtt sajtóérte­kezleten hangzott el az alábbi párbeszéd az elnök és az értekezlet egyik résztvevője között: KÉRDÉS: “Elnök Ur, kiváncsi vagyok, hogy megítélése szerint Goldwater szenátor meglehető­sen harcias nyilatkozata a kommunisták ellen és külpolitikánkkal kapcsolatban italában, növelte-e a kormány nehézségeit külföldi szövetségeseink­kel? VÁLASZ: A legcsekélyebb kétségem sincs az­iránt, hogy minden amerikainak és a világ legtöbb emberének gondolkodásában a legfőbb helyet az foglalja el, hogyan élhetünk együtt felebarátaink­kal és hogyan érhetjük el a békét napjainkban. És mindaddig, amig hivatalomban maradhatok, egyet­len nyilatkozatom és egyetlen cselekedetem sem fogja a háború kirobbantásának ügyét szolgálni. A szövetségi kormány és a nép minden erejét, va­lamint mindkét párt közvéleményét a békéhez ve­zető ut kiépítésére fogom irányítani.” A német nácik reménysége Tavaly tavasszal a következőket mondta Arizo­na szenátora a Der Spiegel cimü német folyóirat munkatársának: “A Németországgal való szövetség számunkra parancs. Az a véleményem, hogy két háború bizo­nyította ezt. És — a mi katonáinkkal szembeni teljes tisztelet mellett — a következőket jelentem ki: ha Németországot a két világháborúban nem olyan emberek. . . vezették volna, akik nem értet­tek háborúhoz, akkor véleményem szerint, Német­ország mindkettőből győzelmesen került volna ki.” A szélsőséges német militarizmus iránti bámu­latának adott kifejezést Goldwater abban a rádió- nyilatkozatában is, amikor a következőket jelen­tette ki: “Nem félnék egy újonnan felfegyverzett Német­országtól. Azt hiszem ez megérné a kockázatot, mert az egyetlen ország a földön, amelytől Orosz­ország tényleg fél, az a felfegyverzett Németor­szág. És ha Nyugat-Németország fel lenne fegyve­rezve, akkor megoldást találhatnánk a berlini kér­désre. Ez bajokat is okozhat ugyan, de vélemé­nyem szerint megérné az erőfeszítést...” “Németország olyan ország, amelyet meg kell tartanunk, mint szövetségest. Kétszer is vereked­tünk velük és mindkétszer majdnem vesztettünk. Ha Németországot a legutóbbi háborúban okosab­ban vetették volna katonailag, elfoglalhatta volna Oroszországot és talán végetvethetett volna a kom­munizmusnak, legalább is időlegesen.” AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Elolvastam mutatványszámként küldött lap­jukat és kérem, hogy további mutatványpél­dányokat küldjenek címemre minden köte­lezettség nélkül. Név: Címe Város:..........................................Állam: Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre Az előbbi nyilatkozattal kapcsolatban még meg­jegyzésre méltó, hogy Goldwater ezt a Der Spiegel­nek adta, amelyet mint liberális folyóiratot tarta­nak számon. A san-franciscoi újságírók szerint, akik nem voltak képesek Goldwatertól nyilatkoza­tot kapni, a szenátor összetévesztette a Hamburg­ban megjelenő Der Spiegelt a National Soldaten- Zeitung-gal. Ez utóbbi a német szélsőjobboldaliak legfőbb kiadványa. Goldwater nyilván csak akkor jött rá tévedésére, amikor a Der Spiegel tudósító­ja a következő kellemetlen kérdést szegezte a mellének: “Szenvedélyesen követeli a kommunista uralom alatt élő népek szabadságát,... de ‘nem’- mel szavazott, amikor a civil rights törvényjavas­latát tárgyalták, amely feltehetőleg a néger nép szabadságát segíti elő.” Az arizonai honatya erre kénytelen volt azzal kitérni, hogy: “Alkotmányjogi elvek miatt szavaztam ellene.” A Soldaten-Zeitung cimü német újság nem adott volna fel a Republikánus Párt uj reménységének ilyen kellemetlen kérdést. A junius 26-i számuk­ban dr. A. J. App Philadelphiából irt dicshimnuszt Goldwaterhez “Üdvözöljük Mr. Republikánus” cím­mel. Dr. App, aki most a Federation of American Citizens of German Origin országos elnöke, hosszú fasiszta múltra tekinthet vissza. Egyik könyvében, amely még 1947-ben jelent meg, a következő kér­dést teszi fel: “Ki követte el ennek a kornak leg­nagyobb bűnét? Az olaszok, a japánok vagy a né­metek?” És arcátlanul a következő választ adja: “Egyik sem, hanem a szövetséges hatalmak” (Ame­rika, Anglia és a Szovjetunió). A The Broom cimü szélsőséges kiadvány 1946 februári számában pe­dig egy levelet tett közé dr. App, amelynek azt a címet adta: “Felakasztják-e Eisenhowert a Stutt­gartban megerőszakolt 2,000 nő miatt?” Robert Welch, a szélsőjobboldali Birch Társa­ság “Führerje”, a következőket irta Goldwaterről a The Blue Book cimü könyvében: “Jól ismerem Barry-t. Nagy amerikai hazafi. 2,000 dollárt gyűjtöttem össze 1958 elején álla­momban és elküldtem neki... Nagyszerű politikai szervező, aki mély és tartós hűségre tudja késztet­ni követőit. . . Szeretném az Egyesült Államok el­nökeként megválasztva látni, és nincs kizárva, hogy eljön a nap, amikor ezt megérjük.” Reméljük, hogy soha nem érjük meg... A SZENÁTUSBAN HARC INDUL A MEDICARE-ÉRT A képviselöház szavazattöbbséggel a nyugdíj-juttatások öt százalékos emelését fogadta el. Mellőzte a Medicare'javaslatot V «MC (A lap kedvezményes előfizetési ára uj olva­sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) 9SMSM£MSMCMSMCMCMSMCM£MSMSXMCMSMCMKS3B^ 388 szavazattal 8 ellenében a képviselőház tör­vényjavaslatot fogadott el, amely a társadalombiz­tosítás nyugdijösszegét 5 százalékkal felemeli, azonkívül kiterjeszti a törvény érvényességét olyan rétegekre, amelyek eddig nem részesülhettek nyugdíjban. Az elfogadott javaslat a szenátushoz került, ahol kilátás van arra, hogy a Medicare-t támogató sze­nátorok igyekezni fognak módosító javaslatokkal bizonyos egészségügyi szolgálatokat biztosítani az idős polgárok számára. Az egyik tervezett módosítás lehetőséget nyújta­na a 65 éven felüli nyugdíjasoknak a választásra az öt százalékos nyugdíjemelés és kormány ál­tal fizetett kórházi biztosítási kötvény között. Ez a biztosítás 45 napi kórházi ápolást nyújtana, amit a társadalombiztosítási alapból fedeznének, vagy 90 napi kezelést, ha a biztosított a kiadások egy ré­szét vállalja. A képviselőház verziója szerint 5 százalékra emelnék a társadalmi biztosítási illetéket a kereset első 5,400 dollárja után úgy az alkalmazott, mint a munkáltató részére, a jelenlegi 3.62 százalékos befizetésről. A nyugdíj havi összegét is 5 százalék­kal emelnék, vagyis a legmagasabb összeget, 127 dollár havi nyugdijat élvező egyén, 6.40 dollárral többet kapna. Ez évben kevés lehetősége van a Medicare-nek Az adminisztráció szeretne valamilyen egész­ségügyi biztosítást nyújtani még ebben az évben az idős polgároknak. A különböző vélemények azon ban nem sokkal biztatnak, bár a szenátorok több­sége támogatja az elgondolást. Azonban több sze­nátor a maga és a másokétól eltérő ajánlatot nyújt be. Long szenátor Louisianából, ellenezte a múlt­ban az adminisztráció verzióját, de a maga elgondo­lása szerint szeretné enyhíteni az idősek gondjait súlyos betegség esetén. Javíts, newyorki és Scott pennsylvaniai republikánus szenátor a saját tervét nyújtotta be az idősek egészségügyi megsegítésére. Az intézkedés lehetőségét csökkenti az a terv, hogy a kongresszus augusztus 24-e, vagyis a de­mokrata pártkonvenció után, abbahagyja működé­sét. Ha a reakciós Harry Byrd, Va.-i dem. szená­tor vezetése alatt álló albizottság hosszúra nyújtja a javaslat feletti kihallgatást, akkor nem lesz idő az elintézésére. De még ha sikerülne is valamilyen módosítást elfogadni a szenátusban, az még min­dig szembenéz Wilbur Mills képviselő ellenzésé­vel, aki a képviselőház albizottságában félretolta a Medicare-javaslatot. Pedig a javaslat támogatói az év eleje óta igyekeztek valamilyen megegyezésre jutni vele ebben a kérdésben, de nem sikerült. Az elfogadott és a szenátushaz küldött javas­lat kb. 600,000, főleg özvegy és 72 éven felüli egyénnek juttat némi készpénz segélyt, akik eddig semmit sem kaptak. Továbbá felemeli az apa nél­küli, társadalombiztosításra jogosult kiskorúak kor­határát 18 évről 22 évre, ha az illetők egyetemre vagy szakiskolába járnak. A részben borravalóért dolgozóknak ezentúl a borravaló keresetüket is te­kintetbe veszik a társadalombiztosítási járulékuk kiszámításánál, de hasonló arányban adófizetésü­ket is felemelik. A törvényjavaslat egyik szakasza a magánprakszist űző orvosokra is kiterjeszti a tár­sadalombiztosítási törvény érvényességét. Ezeknek a száma kb. 170,000. Az American Medical Asso­ciation ellenezte ezt a szakaszt, bár számos támo­gató nyilatkozat érkezett orvosoktól és állami or­vosi szervezetektől. Mills képviselő nem támogatta a törvényjavaslat ezen szakaszát, de nem gátolta a bizottság többségének döntését. Az ellenzék, a republikánus párt és Goldwater Egy szenátusi albizottság, a Subcommitte on Health of the Elderly, kihallgatásai nyomán arra sürgette a Kongresszust, hogy létesítsen kórházi biztosítási programot az idős polgárok számára a társadalombiztosítás keretében. Az albizottság meg vádolta az üzleti alapon működő magánbiztosító intézményeket, hogy hamis statisztikai adatok és “eltorzított” tények közlésével a King-Anderson (Medicare) javaslat megsemmisítésére törekszenek. Az albizottság nyolc demokrata tagja aláírta az albizottság jelentését és a négy republikánus sze­nátor visszautasította. Köztük volt Barry Goldwa­ter is, aki kisebbségi jelentésében a magán bizto­sitó intézmények védelmére kelt. A biztosítási üzlet beállításával ellentétben, min­den négy idős polgár közül csak egy rendelkezik “megközelítően kielégítő” kórházi biztosítással, mondja az albizottság a jelentésében. “A 18 mil­lió 65 éven felüli polgár felének semmilyen egész­ségügyi biztosítása nem volt 1963-ban. Az albizott­ság meg van győződve, hogy a magántársulatok azon állítása, hogy 10,300,000 idős polgárnak van biztosítása, alaptalan, amivel azt a hitet akarják kelteni, hogy a magán egészségügyi biztosítás erő­teljesen halad előre. Az igazság az, hogy nagyon is ‘sántikál’.” A biztosítással rendelkezők naponta emelkedő járulékkal és csökkenő illetménnyel néznek szem­be. A legtöbb biztositó napi 10 dollárt vagy keve­sebbet fizet kórházi ellátásért, ami nem fedi a számlát. A legjobb biztosítás idős házaspár számá­ra 500—600 dollárba kerül évente. Az albizottság elnöke Pat McNamara, Mich.-i demokrata szenátor, a benyújtott jelentésben vilá­gosan és határozottan a Kongresszus felelősségévé teszi az idős polgárok egészségügyi biztosítását a társadalmi biztosítási törvény alapján. A McNamara albizottság jelentését melegen tá­mogatta John W. Edelman, a National Council of Senior Citizens elnöke, mert “ez az egyetlen pénz­ügyileg és gyakorlatilag helyes megoldása az idős polgárok nyomasztó egészségügyi problémáinak,” MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelei tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 139 East 16th Street, New York 3, N. K. \----------------------------------------------------------------­KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom