Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-02 / 27. szám
Thursday, July 2, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Levél a ‘Displaced Doctor’ szerzőjétől Ezúttal mondok köszönetét a “Displaced Doctor” cimü könyvemről megjelent kedvező és alapos ismertetésértEgyetértek abban, hogy a könyv inkább elbeszélő, mint politikai vonatkozású és az olvasónak kell levonnia a konklúziót. Abban is egyetértek az ismertetés Írójával, hogy a könyvem nem klasz- szikus irodalom. Őszintén szólva azonban: melyik jelenkori egyén tudja megállapítani, hogy mi klasszikus értékű? Remélem, (nem csak önérdekből) hogy sokan el fogják olvasni, amit Írtam. Azok, akik a gázkamrákban fejezték be életüket nem tudnak beszélni; azok akik túlélték, kell hogy megszólaljanak; vagy ha tudnak — kell hogy Írjanak. I őszinte tisztelettel, Richard Berczeller, M. D Szerk.: Sajnos, helyszűke miatt nem tudtunk bővebb ismertetést adni dr. Berczeller kiváló könyvéről, mint amelyet a junius 11-i számunkban leközöltünk. A tragikus időszakról beszámoló, igaz emberi érzéssel megirt könyvet angolul olvas ni tudó olvasóinknak melegen ajánljuk. A könyv cime: Displaced Doctor. Az Odyssey Press kiadásában jelent meg. Ára $5. Még sokáig akarja olvasni... NEW JERSEY. — Ismét lejárt a lapom, amit ide s tova kb. 35 éve olvasok. Kérem az istent, hogy egészséggel és erővel tudjam olvasni még jó ideig, mert csak ebből tudom meg, mi megy végbe a huszadik században. Alig várom minden héten, hogy megkapjam. Kívánom a szerkesztőségnek, hogy még sokáig ki tudják adni a lapot. Ifcfc . . Mrs. Gitz KÖVETENDŐ PÉLDA LOS ANGELES. — Junius 23-iki kelettel a los angelesi városi tanácshoz levelet intéztünk, amelynek magyar fordítását itt adjuk: “...Az elmúlt évek folyamán, amikor alkalom kínálkozik rá és főként minden év március 15- ikén, Los Angeles város a városháza előtt kitűz egy zászlót, amely állítólag a magyar zászló, de valóságban senkit nem képvisel, kivéve talán a közöttünk élő magyar fasisztákat. “Los Angeles város nem gondol a cári Oroszország a Hohenzollernok vagy Hitler Németországa, a Bourbonok Franciaországa, Victor Emmanuel vagy Mussolini Olaszország zászlajának kitűzésére. Miért tűzi hát ki városunk a Habsubrgok és Horthy régmúlt Magyarországának zászlaját? “Az Egyesült Államokban minden város azokat a zászlókat tűzi ki, amelyeket az Egyesült Nemzetek lobogtat és amelyek a tagállamok hivatalos zászlói. Nem szabad, hogy városunk ebben a tekintetben szomorú kivétel legyen. “Ha városunk a polgármester vagy a Városi Tanács rendelkezése következtében “külömbö- ző” akar lenni és továbbra is egy nemlétező ország zászlaját akarja kitűzni, — akkor ezzel továbbra is nevetség tárgya lesz azok előtt, akik jól tudják, hogy vezetőségünket évek óta bo- londitják és továbbra is megtévesztik olyan imposztorok, akik sötét céljaikat zászlóba burkolják. “A Magyar Munkás Otthon és a Magyar Munkás Női Kör tagsága és A TÉNY havi kiadvány nevében a Városi Tanács minden tagját arra kérjük, hogy ne ismételjék ezt a súlyos tévedést. Azt javasoljuk, hogy amikor helyénvalónak látják a magyar zászló kitűzését, akkor az eddigi hamisítvány helyett a hivatalos magyar zászlót tűzzék ki a városháza előtt.” Ezt a levelet a Munkás Otthon nevében Faragó Zsigmond elnök, a Női Kör nevében (Erdődy Margit távollétében) Schuch Zsófia pénztárnok, A Tény nevében E. H. Newald írták alá. A levél másolatait elküldtük a Los Angeles Times és a Los Angeles Examiner szerkesztőjének. Kérjük szerkesztőségünket, hogy amennyiben jónak látják, közöljék a Magyar Szóban levelünk másolatát. Ugyanakkor javasoljuk, hogy hasonló lépésre buzdítsák más városok haladó intézményeit,—legalább is ott, ahol idetelepedett magyar nyilasoknak sikerült a Városi Tanácsokat hasonlóképen félrevezetni. Az említett munkás intémények megbízásából E. H. Newald Ha igazán komoly és nagyszerű iró volnék, most nem egy ilyen nyúlfarknyi cikket Írnék, hanem terjedelmes könyvet a címmel: Hogyan nyertem nagy pénzeket a Szénatőzsdén. A tartalom nem volna nagyon igaz, de pár ezer dollárt megkeresnék rajta, mert vennék a könyvet. Ugyanis semmit sem hisznek el az emberek könnyebben, mint azt, hogy aki sok pénzt szerzett spekulációval vagy másképpen (fontos az, hogy munka nélkül) — az az egyén most már élete hátralékos éveit embertársai boldogitásának szenteli vagy úgy, hogy felcsap politikusnak, vagy nehéz munkával megír egy könyvet, hogy milyen egyszerű és becsületes módon szerezhet mindenki milliókat a kapitalista gazdálkodás áldásos keretei között, különösen ha sok imádkozással is belesegit. Egy ilyen könyv megírásának gondolata előbb-utóbb minden gazdag ember agyában felmerül, mert szeretné megmutatni, hogy milyen nagyeszű üzletember és mások önhibájukból maradnak szegények, mert nem követték a jó példát vagy tulbuták voltak egész életükben. Hát egy szép napon a milliomos szokás szerint nekifog az Írásnak, de pár oldal után felfedezi, hogy az nehezebb mesterség, mint például a részvényszelvények vagdalása és abbahagyja végleg, vagy felfogad egy Írástudót, aki kis pénzért megírja az ábrándos történetet a megrendelő nevében. Ha valóban nagy pénzeket kerestem volna a Szénatőzsdén, én is most egy más által kikinlódott könyvben árulnám a gyors meggazdagodás titkait, ahelyett, hogy magam nyögöm ki az írógépen egy kis cikkben tapasztalataimat a Szénatőzsdén. Elég olcsón, vagy nyolc tonna széna révén lettem nagy üzleti spekulátor. De kezdem elölről a történetet. A mi vidékünkön nincsenek igazán nagy föld- birtokosok, csak kisfarmerek, kiknek minden tevékenysége tejtermelésre összpontosul. Ha mást csinálna, egy vasat sem keresne, mert a költségek és gépek megennék minden hasznát. Ezért úgy termel, hogy minden a tehenei ellátásába megy és a tejet, mint készterméket adja el. Annyi tehenet tart, amennyit földjei ellátnak, mert ha venni kellene a takarmányt, akkor máris oda a haszon. így van ez a szénával is. Mindenki csak annyit termel belőle, hogy eltartson a tavaszig, mert legkevesebbet fizet. így ha késik a tavasz, vagy sok az eső és a legelő még használhatatlan — vennie kell a szénát. És mert az egész környék farmerjei ilyenkor egyaránt szűkében vannak a szénának, annak ára erősen felmegy, mert eladó alig van. Ha jó a tavasz, a kutyának sem kell széna! Nekem vagy nyolc tonna szénám maradt az idén tavaszra, amikor hirtelen betört a szép idő. Vevő nem jött, meghirdettem ezért a helyi lapÉhes emberek - éhes kuyák Mrs. Geraldine Rockefeller Dodge, John D. Rockefeller 83 éves dúsgazdag unokahuga, 50,000 dollárt használ fel évente 49 kutyájának etetésére. Férje halála után rokonai elmezavarodottnak nyilvánították, s azután a bíróságon próbálták a kutyákra szánt összeget évi 14,000 dollárra redukálni. Kutya-barát bíróhoz került azonban az ügy, aki érzelmeitől indíttatva úgy határozott, hogy Mrs. Dodge kutyái továbbra is megszokott életmódjukhoz jogosultak és az $50,000 dollár — tekintettel Mrs. Dodge hatalmas vagyonára — igen jelentéktelen összeg erre a célra. A kutyák ugyanis (nem az ő hibájuk) a legdrágább húsokhoz vannak szokva. Mrs. Dodge 500 akeres uradalmon lakik. Madison, N.J.-ben. A newyorki Fifth Ave.-n négyemeletes palotája van, amit deszkakerítés vesz körül, mert senki sem lakja. Értéke? Lakatlanul is 90,000 dollár adót fizet érte évente. Az éhes emberekről már sokat irtunk. Most még azt sem mondhatjuk róluk, hogy kutyához hasonló életet élnek. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levetet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. X. \________________r ban, hogy vegyenek szénát! Az újságban rajtam ki- vül még hárman hirdettek hasonló járatban, de olyan, aki venni szeretett volna, nem volt. A körülmények között mégis tudni akartam, hogy mit kérjek a szénáért, ha véletlenül akadna vevő. Azt tettem, ami mindenki másnak is eszébe jutna: egymásután feltelefonáltam a másik három hirdetőt és megjátszottam magam vevőnek. Milyen a széna, hogy van bálázva, első vágás-e, vagy második? Egyszóval töviről hegyire kikérdeztem őket, végül pedig, mint akinek komoly vételi szándékai vannak, az ár irányában érdeklődtem. Az emberek a telefon másik végén, abban a hiedelemben, hogy vevővel, nem pedig vetélytárssal tárgyalnak, jól megnyomták az árat, gondolván, hogy majd engednek belőle, amikor alkudozni kezdek. Természetesen a kért árak még alkudozás után is képtelenek lettek volna, tekintettel arra, hogy vevő se'égen, se földön nem volt. Én, aki egyébként feléért is odaadtam volna a szénát, hogy rám ne öregedjen, természetesen ugyancsak jó üzletemberként gondolkoztam és elhatároztam, hogy ha a konkurrensek magasan kezdik, én se adom alább. így is lett. Alighogy hirdetésem megjelent az újságban, szólt a telefon. Egy ember érdeklődött a széna után. Felvettem a kagylót és rögtön megismertem a hangját. Nem vevő volt, hanem az egyik eladó és csak ki akarta venni belőlem, hogy mit kérek én a szénáért. Hát persze, azon nyomban felemeltem az árát jó magasra. Rövid egymásután, még ketten játszották meg a vevőt velem szemben, ez is persze a másik két eladó volt, ugyanazok, akiktől én tudakozódtam előző nap. Ennek okából a nyolc tonna széna ára még magasabbra szökkent. Másnap gondol tam, megtudom, az én áraim hogyan befolyásolták a szénapiac helyzetét. Egy komával telefonált.ittam a vetélytársaknak, hogy meg ne ismerjék a hangomat. Várakozásomban nem is csalódtam; az én pár tonna szénám döntően befolyásolta a helyzetet, amennyiben az árak átlagban öt dollárral mentek feljebb az egész vonalon. Egymás között velem együtt négyen eladók összesen vagy 2E—30 tonna szénával uraltuk az egész piacot, mondhatnám monopóliumot élveztünk, szabtuk fölfelé az árakat, holott egyetlen igazi vevő sem volt a láthatáron. Igaz, kaptam még néhány telefonhivást, de ezekről nem volt nehéz kitalálni, hogy a hívók csak a többi három eladó komái voltak. így vígan fölleb- beztem tovább az eladási árat. Saját ellenhadjáratom folyamán rövidesen kiderült, hogy az én áraim újabb emelkecési hullámmal most már tiz dollárral tetézték meg a tehéneleséget. És mindez négy nap alatt, anélkül, hogy akárcsak egy vevő is jelentkezett volna. Ki tudja, mi egymás között talán megháromszoroztuk volna a széna árát, ha ez még tartott volna néhány napig. Szerencsére, vagy szerencsétlenségre, nem tudom, melyiket mondjam, fordult az idő. Hideg, szeles, esős napok jöttek, a teheneket nem lehetett kicsapni. Egyszerre megjelentek az igazi vevők, a tehenész farmerek. Persze nem voltak hajlandók egészen a monopolisztikus, magunk csinálta nagy árat megfizetni, de háromésfél dollárral mégis többet kaptam tonnájáért és örültem, hogy megszabadultam a szénától. Konkurrenseim hasonlóképpen adtak túl a magukén és ezzel vége lett a nagy szénapiaci spekulációnak, hiszen, ha még tovább várturk volna vele, úgy lehet a 15 dollárt sem kaptuk volna tonnájáért. Egyszóval négyen, összesen csak körülbelül 600 dollár értékű szénával, megjátszottuk az igazi tőzsdei nagy pénzekbe menő spekulációk mását. Aki azt képzeli, hogy a világhíres tőzsdéken máskép megy a játék, az nagyon csalódik, mert nincs fogalma arról, hogy mi a spekulációs kapitalista gazdálkodás lényege. Bár nincs vevő, az eladók egymásnak föllebbezik a részvények árait a magas egekig, amig végül a meggazdagodni vágyó kisemberek, megszédülve a szüntelen áremelkedésektől, vevőkké bolondulnak. Az eladók pedig örülnek, hogy túladhatnak végül is a kétes portékán. Otobaság volt tőlem, hogy a nyavalyás helyi szénapiacon gyakoroltam az üzleti tehetséget. A nagy buzgalom egész eredménye 26 dollár lett. De megtanultam belőle, hagy mifajta manipulációval kereshetnék egy kisebb vagyonocskát, ha lenne any- nyi eszem, hogy rátérnék az igazi üzleti gondolkodásra, ahelyett, hogy ilyen haszontalan írásokra pazarolnám az időmet, vagy legalább is, mint már mondtam, egy könyvet Írnék arról, hogy mint kerestem félmilliót a Szénatőzsdén. Bódog András: Kalandjaim a Szénatőzsdén
