Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-23 / 30. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 23, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szuksegszeruen azonosak a szerkesztoseg álláspontjával. Az én nagynevű professzorom az ő magazinjá­val azt a célt volt hivatva szolgálni, hogy a bajt meg lehet akadályozni még idejében, de nem or­vossággal, hanem diétával, vitaminokkal. Azóta professzor William Hayes a mi szemünkben a dok­torok doktora, mert megtanultuk toie, hogyan kell élni. Schubert, Elsinore Ismét a “kemény diódról McKEESPORT, Pa. — A juL 9-i lapszámban két olvasásra érdemes levél jelent meg, az egyik G. Mecsey munkástárstól “Hozzászólás a Kemény dió cikkhez”. Ez a levél fellebbenti a takarót a mai hibák egy részéről, amikor ezt Írja: “Magyarorszá­gon egy templomba jártak a gazdagok és szegé­nyek, mégis 3 milliónak nem volt szavazati joga, (hozzátehetjük, hogy kenyere sem, de a papoknak volt), s éppen úgy kínozták őket, mint a fehér és nem-fehéreket itt Amerikában.” Majd továbbá eze­ket írja: “Már kétezer éve prédikálják a krisztusi szeretetet és mégis millió és millió ember él rette­netes nyomorban.” (Hozzátehetjük, hogy a prédi- kálások'és az ötödik parancsolat ellenére, amely azt mondja: “Ne ölj!”, világszerte ölik a népet, sok-sok milliót pusztítanak el kegyetlenül a va­gyon és a hatalom megszerzéséért. S a hitvallások ebben mindenütt előljárnak.) Majd ezt Írja: “Rev. Gross úgy vélekedik, hogy az integrációs folyamatnak a templomokból kell kiindulnia. Bocsásson meg, de a hivatalos egyház mindig az uralkodó osztály érdekeit képviselte és most is képviseli, mert az is a tőkés osztályhoz tartozik.” Mecsey munkástársnak száz százalékban igaza van, s ha nem kezdjük meg az igazság nép­szerűsítését és a hazugságok leleplezését, a Biblia, a Korán, a Talmud és más úgynevezett szent irás érvénytelenítését, az elégetését, a világ nem lesz mentes a háborútól még sok ezer évig. Voltak háborúk az uralkodók uralkodási jogai­ért; voltak keresztes hadjáratok az úgynevezett hitetlenek ellen, a kolóniákért, a termény-piacok­ért (első és második világháború). Az egyházak ép­pen úgy helyben hagyják a jövő faji háborúkat, mint ahogyan helyben hagyták a fentieket, csak ők maradhassanak a nép nyakán. Ezt néhéz lesz megtörni, ez “kemény dió”. A “Szegénység elleni harc”, az “Amerikai Államok Szervezete a Haladásért”, stb-, stb. egyik sem fog segíteni, amig milliomosok kezelik. Mindezek “ne­sze semmi, fogd meg jól” intézmények. Egyik mil­liomos banda sem fogja felszabadítani a másik milliomos banda által elnyomott népeket, csak úgy, ha a hatalmat ők vehetik át, valamilyen más formában. Azután pedig minden marad a régiben. A politikailag elnyomott nép politikailag felszaba­dul, viszont gazdasági rabságba esik, rabszolga ő mindenképpen. Kemény dió ez, de mégsem a templomokban kell az orvoslást keresni, hanem James Hoffa és Harry Bridges körül valahol, no meg talán Gus Hall is segíthet benne. A boszorkányüldöző évek, meg az inkvizitorok megmutatták, hol van a temp­lomok szeme fehérje, vagy foga fehérje. Ameriká­ban 258 listán tartott hitvallás van, ezeknek mind­egyike egy Istent akar eladni a népnek és ezáltal meggazdagodni, mint pl. Billy Graham, aki ma már több mint milliomos. Ezek mind a népet ad­ják el tanításaik által. “Boldogok a szegények, mert az övék a mennyek országa” — mondják — valamint “könnyebb egy tevének a tü fokán átbúj­ni, mint egy gazdagnak a mennyországba jutni.” Millió és millió szószékről, iskolákban minden nap ezt tanítják már több ezer éve, ami nem más, mint népbutitás, mert ha igaz volna, akkor nem törnék magukat annyira a vagyonszerzésben. Most egyesí­teni próbálják a nagyobb felekezeteket, hogy hat­hatósabban tudják a népet félrevezetni, vagyis be­folyásolni, járomban tartani. A másik említésre méltó levél “Legyen vége a cirkusznak” Balsai Jánostól. Megjegyzem, hogy a mi régi. kedves Írónk, Geréb József nagyon hiány­zik. halála nagy űrt hagyott a haladás, lapján. Ő volt. véleményem szerint, a lap legjobb írója. Berta Gyula MIPDEHXI WHAT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelit tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és r.evek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 139 East 16th Street, New York 3, N. s_________r Vitamin - valóban szükséglet, vagy mánia? Mindennapi életünkben találkozunk olyan embe­rekkel, akik figyelemmel kisérik embertársaik életmódját és azzal a kérdéssel állnak elő, hogy miért van annyira elterjedve az a sok különféle vitamin, amiről a régi időkben semmit, vagy csak nagyon keveset hallottunk. Igaz, nagyapáink azt sem tudták, hogy milyen fán terem a vitamin, vagy pedig a diétás étkezés, mégis egészségesek voltak. Tagadhatatlan, hogy voltak olyanok, akik hosszú életkort értek el annak ellenére, hogy sok helyen az átlag munkásember — kevés kivétellel — kenyéren és szalonnán élt, ami túlságosan ala­csony étkezési mód a mai modern étkezéssel ösz- szehasonlitva. A diétákat előíró orvosok szerint úgynevezett kiegyensúlyozatlan (unbalanced) étke­zési mód ez. Hogy azután a mi nagyszüleink mégis magas kort értek meg, egészségesen, annak oka az, hogy az anyaföld, amelyben az élelmiszert ter­melték, gazdag volt természetes vitaminokban, ér­tékes ásványokban. Ez az a föld, ami némely he­lyen 8—10 láb mélyen található, az úgynevezett “top-soil”, a legértékesebb ásványokat, vitamino­kat tartalmazza. Abban az időben a műtrágya is­meretlen dolog volt, de nem is volt reá szükség, mert majdnem minden házban volt ló, tehén, csir­ke, ezek bőségesen szolgáltatták a trágyát. Azonkívül elődeink életük nagyobb részét a sza­bad ég alatt töltötték, s anélkül, hogy tudták vök na, a nap sugarai felhalmozódtak szervezetükben és felruházták, ellátták őket gazdag vitaminokkal, amit mi manapság Vitamin D néven ismerünk. Ez egyike életünk legfontosabb tápanyagának. Pri- mitivebb, természetesebb életet éltek, mint mi, eb­ben az agyoncivilizált világban, ők szerencsések voltak, hogy a vegyészek akkor még nem tudták, hogyan kell a tiszta búzát széjjelszedni és kivenni belőle a legértékesebb olajat, a búza csiráját, stb.; ezek nélkül a kenyér nem az a kenyér, amit gyer­mekkorunkban letérdelve kértünk: add meg uram a mindennapi kenyerünket ma és holnap. Sajnos itt a szabad kereskedelem (free enter­prise), a szent profitért való sóvárgás következté­ben csak a papír, amibe a kenyerünket olyan gyö­nyörűen csomagolják, képvisel valami értéket. A búzacsíra, meg az olaj a health store-okban kap­ható jó pénzért, mint vitamin E, ami szintén nél­külözhetetlen egészségi szempontból. Az első világháború után Belgiumban hoztak elő­ször törvényt, hogy a kenyérnek való buzafélék- ből nem szabad kivenni az értékes vitaminokat. Az eredmény meglepő volt: egy év alatt felére esett azoknak a száma, akik szívbajban, magas vér­nyomásban és cukorbajban meghaltak. Az ilyen törvények fényesen bizonyítják a vitaminok fon­tosságát a helyes táplálkozást illetően. Nem mulaszthatom el megjegyezni — habár ne­hezemre esik —, hogy már több Ízben szememre vetették, hogy nem vagyok orvos, csak orvosok vannak hivatva tanácsot adni. Minden tiszteletem a lelkiismeretes orvosoknak, de ha én orvos vol­nék, betegeimnek valószínűleg orvosságot adnék, mint azt általában az orvosok teszik, s nem taná­csot. Szolgáljon erre bizonyítékul egy példa: vagy 25 éve New Jerseyben volt egy orvos szomszé­dom, akivel évekig jó barátságban éltünk- Az évek során mindketten megbetegedtünk, először én, az­után ő. Az első orvosság, amit részemre ő maga kotyvasztott, nem használt, a másik még betegeb­bé tett. Közben egy diétával foglalkozó, nagynevű orvossal hozott össze a véletlen szerencse és ha­marosan talpra álltam, viszont orvos szomszédom súlyos cukorbajba esett. Egy alkalommal, felesé­gem tanácsára, beállítottam hozzá az említett dié­tás orvos által kiadott magazinnal a kezemben, melyben “A cukorbaj gyógyítása” c. cikk jelent meg. Az én jó szomszéd orvosom nagy sértésnek vette jóakaratu gesztusomat, mondván: én megta­nultam betegeimnek orvosságot adni, maga meg órát csinálni, tehát csak maradjunk jó szomszédok továbbra is; azzal otthagyott. Később betegsége rosszabbra fordult, majd ta­lálkoztam vele esténként az olasz negyedben, ahol zöldségfélét, spenótot, zöldbabot, sárgarépát vásá­rolj de sajnos már késő volt; kórházba került, egyik lábát leamputálták, később bekövetkezett a vég. gftfWWWVWWVWVWWWWWWWWWVMWWWWV» • I ANYANYELVŰNK Ultra — ultrák . .Az Ultrák a bűnösök Kennedy meggyilkolásá­ban — fejezte ki a nemzetközi sajtó a haladó vi­lág közvéleményét. Néhány éve, az algériai hábo­rú idején olvastunk először a francia gyarmatosí­tóknak, az ultráknak és rohamcsapatuknak az OAS-nak terrorcselekményeiről. Némelyek talán elcsodálkoztak az amerikai merénylet hü’ére: a francia terrorszervezetnek ilyen messzire elér a keze? Nem, csak az ultra szó tett története és jelentésfejlődése során újabb lépést, helyesebben ugrást — a tengeren túlra. Az ultra latin határozószó: jelentése valamin túl. A középkori latin ultramontanus (a hegyen túli) szó megfelelője érdekes jelentést vett fel a francia nyelvben. Amikor a XVIII—XIX. század fordulóján kiéleződtek Franciaországban az egy­házpolitikai ellentétek, ultramontánok-nak (ultra- mountain) nevezték azokat a szélsőségesen kleri­kálisokat, akik a hegyeken, vagyis az Alpokon túl­ra, azaz Rómához húztak és a pápa abszolút hatal­mát minden téren érvényesíteni akarták­Maga az ultra szó azonban még érdekesebb nemzetközi elterjedést mutat: különféle szóösz- szetételekben a túlzó álláspont, szélsőséges elvek kifejezője lett. A francia forradalomban ultraré- volutionnaire-nek nevezték a jakobinus eszmék legszélsőségesebb hirdetőit, 1814 után pedig az ancien régime, az abszolút királyi hatalom túlzó hívei ultraroyalisták lettek. A gyakori használat már ekkor kialakította az ultra rövidítést is. A múlt század politikai eszmeharcai egész sor ha­sonló elnevezést szültek: ultrakonzervatív, ultra­reakciós — ultraliberális, ultraradikális stb. A ké­sőbbi ultranacionalisták és az ultraimperialisták házasságából születtek a második világháború után az ultrakolonialisták. Az ultrák hirdette faj­gyűlölet és erőszak fasiszta szelleme szabadult el a Kennedy elleni gyilkos merényletben. Eszközölkieszközöl Amióta a közigazgatás, a hivatali tevékenység intézményessé vált az újkori társadalmak életé­ben, valamennyi müveit nép nyelvében kialakult az a “száraz” “szürke” hivatalos stilus, amelynek a szövevényes mondatszerkesztésen kívül talán legszembetűnőbb vonása különleges, tudálékos alkotásu, fontoskodó szókincse. E stilus közös szülőanyja az európai nyelvek­ben a latin volt, hiszen az írásbeliség, a hivatali nyilvántartás évszázadokon át ezen a nyelven folyt. A latinnak “köszönhetők” többek között a hivatalos magyar nyelvben ma is még eléggé gyakran fölbukkanó névelőtlen főnevek: például Szerző megjegyzése (e helyett: A szerző megjegy­zése), felperes vádat emel, vádlott azzal védeke­zik) ( e helyett: a felperes. . a vádlott. . .) stb.; a latin nyelv ugyanis nem ismeri a névelőt. Egyéb­ként a latin hatására például a német nyelvben is ugyanígy kialakult az effajta latinizmus, amit később a németből készült fordítások is terjesz­tettek. Az érthetetlenség tekintélyével kérkedő, ide- genszerü, tudálékos régi hivatalnoki stilus gyak­ran kisért a magyar szókincsben is. . .Német mintára, az ausmitteln tükörfordításként születhetett meg a nyelvújítás korában az eszkö­zöl, illetve a kieszközöl is, amelyeket (el) intéz, (el) végez, csinál, ill. megszerez, kiviv jelentésben próbáltak használni terjesztői kezdettől fogva — hozzátehetjük: a kortársak meglehetősen éles gunyjától és ellenzésétől kisérve. Az eszközöl ma különösen az úgynevezett “terpeszkedő kifejezé- sek”-ben tolakodik toliunk alá, ill. nyelvünkre, főként hivatalos levelekben, iratokban: beruhá­zást eszközöl (e helyett: beruház, fizet, szállít); a fontoskodó kieszközöl meg az egyszerűbb (meg) szerez, kiviv helyét foglalja el: segélyt eszközöl ki számára (e helyett: segélyt szerez számára.) ItfWMAAMMMMWMlUVUUUUVWWVUUUVHVUVVVWW A MAGYAR SZÓ A TE ÚJSÁGOD! TÁMOGASD, SZEREZZ UJ ELŐFIZETŐT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom