Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-03 / 49. szám
22 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 3, 1964 NEMZETI KISEBBSÉGEK A SZOCIALIZMUSBAN A ZSIDÓK HELYZETE A MAI MAGYARORSZÁGON Irta: LUSZTIG IMRE Az amerikai magyarság büszke lehet a tízmilliós Magyarországon élő magyarsággal együtt arra, hogy a mai szocialista Magyarország miként oldotta meg a nemzeti kisebbségek kérdését. Mint jól tudjuk, Magyarországon a zsidókkal szembeni előítélet éppen olyan fokon állt, mint az amerikai nép előítélete a néger néppel szemben. Ez az előítélet nem veleszületett jellegzetessége egyik népnek sem, hanem az uralkodó osztály, tudatos nevelésének következménye. így Horthyék, akárcsak az amerikai déli fajgyűlölők, mindent elkövettek, hogy ezeket az előítéleteket életben tartsák, mert ezzel tudták a nép különböző csoportjait elválasztani egymástól és uralmukat ideig-óráig fenntartani. • • • Magyarországi látogatásom alkalmával kitűztem magamnak azt a feladatot (többek közt), hogy megismerjem a zsidók jelenlegi helyzetét. Tettem ezt azért, mert úgy vélem, hogy bármely társadalmi rendszer mivoltáról sokat mond azv hogy milyen bánásmódban részesülnek az állam keretem belül élő nemzeti, vagy vallási kisebbségek. Képzeljük csak el, mi volna a helyzet itt, az Egyesült Államokban, ha a néger nép nemcsak pa- piron, de ténylegesen egyenjogú lenne az élet minden megnyilvánulásában, a gazdasági, a politikai és a kulturéletben egyaránt? Ilyen alapvető változás megváltoztatná az ország egész képét és az összlakosság gazdasági, politikai és kultur-jellegét. Úgy vélem, hogy egy burzsoa demokrata rendszer képviselőt a legjobb és legőszintébb belátásukkal sem tudják ezt a mai rendszer keretein beiül valóra váltani. Vajon igy van ez a zsidók (és más nemzeti és vallási kisebbségek) kérdésében Magyarországon is? De hogy ne vonjak le végső következtetést már a kezdet-kezdetén, vizsgáljuk meg a kérdést részletesen. Találkozás dr. Barnovsky Ilonával Felkerestük dr. Barnovsky Ilonát, a budapesti Zsidó Muzeum elnökét, Dohány utca 2. számú irodájában, ahol hosszan elbeszélgettünk. Megtudtuk tőle, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányának 54. paragrafusa teljes vallásszabadságot és egyenjogúságot biztosit a magyar zsidóknak. Annak bizonyitására, hogy ez a paragrafus nem üres, semmitmondó, jelentéktelen papir, elmondotta, hogy a mai Magyarországon van zsidó gimnázium, zsidó kórház, óvoda, aggház, rabbiképző tanfolyam, macesz-gyár, amely egész éven át működésben van kóser éttermek, cukrászdák, árvaház, könyvtár és számos más, a hitközségek által fenntartott intézmény. Külön emlitést tett arról, hogy Budapesten a Szeretet-konyhán naponta 3,500 ingyen-ebédet szolgálnak fel azok részére, akik azt igénybe óhajtják venni. Magabiztossággal mondotta: “A mai rendszerben, ha van az Operaházban egy nemzeti ünnep, akkor azon a mi egyházunk képviselői ott ülnek a többi egyházak képviselőivel egy rangban." ‘‘Ez — mondta dr. Barnovsky — csak szimbolizálja a zsidók egyenjogúságát.” “Templomainkat — éppúgy, mint a katolikus és protestáns templomokat — közösen a hitközség és az állam összefogásával tatarozzuk. A rabbik, éppúgy, mint a katolikus és református papok, fizetésük felét az államtól kapják.. . Szóval minden tekintetben mint elsőrangú polgárok szerepelünk. “Eldicsekedhetünk azzal is, hogy van a Balaton mentén egy üdülőnk, ahol az oda kiutaltak fillérekért két-két hetet tölthetnek el a nyár folyamán.” “De, amire valóban büszke vagyok, ha szabad ezt a kifejezést használom — mondotta a dinamikus dr. Barnovsky —, az a zsidó múzeumunk. Ha idejük van, szeretném önöknek azt megmutatni.” Mi készséggel elfogadtuk a meghívást. Csak az volt a kár, hogy nem tudtunk sokkal több időt tölteni Európa ezen második legnagyobb intézményében. Itt nemcsak a zsidó történelemmel, de a magyar történelem eddig ismeretlen részeivel is megismerkedtünk. Megtudtuk azt, hogy amikor a magyar nép haladó szellemű uralom alatt élt, mint például Mátyás király és Kossuth Lajos idejében, akkor a magyar zsidók élete és helyzete szintén türhetőbb volt. Megtudtuk régi sirkövekből és ásatások által megtalált egyéb tárgyakból, hogy zsidók laktak a mai Magyarország területén, amikor Árpád király elfoglalta és hont alapított ott a magyarok részére. Megnéztük a múzeumban a rég múltban vert magyar pénzt, melyen zsidó betű volt verve. Kérdésünkre dr. Barnovsky azt a felvilágosítást adta, hogy abban az időben az volt a szokás, hogy a pénzverdében dolgozó a pénzre verte nevének első betűjét. Miután zsidók dolgoztak a pénzverdében, innen a zsidó betű a magyar pénzen. Láttuk festményen megörökítve, hogyan fogadta a budai nép Mátyás király látogatását. S a nép soraiban ott vannak a zsidók vallási öltözetükben, tórával a kezükben. Megszemléltük a szebbnél-szebb festményeket és szobrokat, Kaufman Izidor, Fényes Adolf, Álmos Imre, Frank Frigyes és a többi zsidó művészek alkotásait. Ne felejtsük el a fasizmust A budapesti Zsidó Muzeum egy egész nagy szobája telisteli van képekkel és dokumentumokkal, amelyek megörökítik a fasiszták bestiális bűneit, amelyeket a magyar zsidó lakosság ellen elkövetA zsidó muzeum egyik terme tek és a magyar zsidók harcát, melyet a partizánokkal együtt folytattak a magyar nemzet felszabadításáért. 800,000 zsidó élt Magyarországon a második világháború előtt. Csak 80,000 maradt életben. A többit lemészárolták, gázkamrákban elégették, a Dunába fojtották. Mindez szemmellátható a múzeumban lévő képeken és dokumentumokon. Még most is megborzad az ember háta, megáll az ember agya, amikor elgondolja, hogy csak pár évvel ezelőtt mit követett el ember ember ellen?? Itt olvashatod F. D. Roosevelt levelét, amelyet Horthy Miklós kormányzóhoz intézett és amelyben az amerikai elnök figyelmezteti Horthyt, hogy a történelem őt fogja felelősségre vonni a magyar zsidók üldözésével kapcsolatban. Itt olvashatod Csitez, magyar vezérezredes jelentését, amelyben Írja, hogy az elfogott partizánok közt több zsidó van, akik a vallatás folyamán nem hajlandók semmi felvilágositást adni, még a nevüket sem mondják meg. Láthatsz itt az illegális mozgalom által készített hamis igazolványokat, amelyeknek segítségével több zsidó megmenthette életét. Olvashatod itt az illegális Kommunista Párt által kiadott röplapokat, amelyekben felhívják a keresztény lakosságot a zsidók védelmére. Itt van Szenes Anna sir ja. Szenes Anna, aki Izraelből jött az amerikai hadsereg segítségével a fasiszta Magyarországba, ahol a Kommunista Párttal együtt dolgozott sok magyar zsidó életének megmentésén és a zsidó fiatalságnak a partizán- csoportokba való toborzásán. Folytatta e munkáját mindaddig, amig a fasiszták elfogták és halálra kínozták. Ott van a felirat: NE FELEJTSÜK EL A FASIZMUST! Úgy vélem, jó volna, ha minden amerikai magyar zsidó elmenne Magyarországba, ellátogatna a Zsidó Múzeumba, megismerkedne a magyar zsidók sorsával a fasizmus alatt és a magyar zsidók JELENLEGI HELYZETÉVEL. Ha ezt nyitott szem- mel és elfogulatlanul megtennék, akkor tárgyila- gosabb képet alkothatnának maguknak a mai magyarországi helyzetről, a szocializmus erényeirőL Deutsch Ferenc esete Vannak, akik felteszik a kérdést: jó, jó, a má- gyar zsidóknak van egyenjogúságuk, de van-e alkalmuk tisztességes életet teremteni maguknak? Van-e munkalehetőségük minden szakmában, iparban, kereskedelemben, jogi, orvosi és politikai téren egyaránt? Hadd hozzak fel csak egy konkrét példát. Mi a Queen Elizabeth hajóval szeltük át a tengert oda- menet. A hajón találkoztunk egy magyar házaspárral, akik az Egyesült Államokban voltak látogatóban. Megismerkedtünk velük és később Pesten az ismeretség barátsággá fejlődött köztünk és Deutsch Ferenc és felesége, Olga közt. Deutsch Ferenc most 47 éves. A régi Horthy-rendszer alatt először, mint betanitott munkás dolgozott a Wolf- ner Gyula és Társa bőrgyárban, később, mint kereskedősegéd egy fiumei cég pesti üzletében. Mindkét “állásában” csak annyit keresett, hogy megszerezze a legszükségesebbeket. A fasiszta terror őt is, feleségét is a koncentrációs táborba juttatta. Feleségét, amikor kilencedik hónapban volt magzatával, gázkamrában elégették, Őt az orosz hadsereg mentette meg a még életben maradiakkal együtt a sachsenhauseni (Berlin közelében lévő) koncentrációs táborban. 1947-ben újra megnősült. Felesége, Olga, Auschwitzban volt. A fasiszták sterilizálták. Ma 40 éves — de a szive, a doktorok szerint, úgy működik, mint egy hatvan esztendős egyéné. Idegei leromlottak. A legkisebb ok, vagy minden ok nélkül sírásra fakad — és nem tudja azt kontrollálni, Feri a felszabadulás után a “Csemege Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat”-nál talált munkát. Szorgalmas és hozzáértő munkája révén hamar elérte a fő-ellenőri beosztást. Most havonta 2,800 forintot keres, ami egyenlő egy szakképzett munkás keresetével. Felesége otthon dolgozik, harisnyákat javít gépen és ezzel havonta 1,000 forintot keres. Az összjövedelem tehát havonta 3,800 forint. Ebből nagyon szépen és kényelmesen megélnek. Az Irinyi utca 19. számú újonnan épitett házban van szép két-szobás lakásuk, rádióval, televizióval, fürdőszobával, központi fűtéssel. Boldogok. Megelégedettek. Feri és Olga még mindig templomba járnak a nagy ünnepek alkalmával. Hisznek az Istenben és résztvesznek a zsidó hitközség életében. De ez nem akadályozza őket abban, hogy a mai, uj, szocialista rendszert minden erejükkel, tudásukkal támogassák. Elismerik és méltányolják, hogy az uj rendszer tette lehetővé, hogy ismét egyenrangú emberekként éljenek, dolgozzanak embertársaikkal a köz érdekében. Tudják azt, hogy minél jobban munkálkodnak, minél gyorsabban épitik az ország gazdaságát, annál jobb lesz az egyének élete is minden tekintetben. A “véletlen” úgy hozta, hogy Deutsch Ferenccel ismerkedtem meg legjobban — s az ő esetét hoztam fel például. De írhattam volna Grünwald Ignác vasmunkásról, Lipscher Ottó főmérnökről, vagy Márkus György egyetemi tanárról is. Ezeknek élettörténete is csak azt bizonyította volna, hogy a mai, uj, szocialista Magyarország megoldotta a “zsidó kérdést.” Katolikusok, protestánsok, zsidók és azok, akik már egyik vallás hívői sem, vállt vállhoz vetve épitik az uj, szebb, humánusabb társadalmi rendszert. Az elhunyt MUSZ-osok emlékműve
