Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-03 / 49. szám

Thursday, December 3, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 CHAPLIN: A ”Nyolc lancashire-i legény” Charlie Chaplin most megjelent "Életem" cí­mű könyvének második fejezetéből közöljük az alábbi részletet. Apám ismert egy Mr. Jackson nevezetű embert, aki egy táncosokból álló szintársulat vezetője volt. A társulatot “Nyolc lancashire-i legény”-nek hiv- ták. Apám meggyőzte anyámat, hogy nem lenne rossz megpróbálkoznom a szinészi pályával: bizto­sítva lenne a szállásom és a kosztom, s ráadásul apna utánam hetenként fél koronát. Anyám de­ute ingadozott, de miután találkozott Mr. Jack- sonnal és a családjával, beleegyezett. A közönségneK tetszett a “Nyolc lancashire-i legény”, mert — ahogyan Mr. Jackson mondta — nem hasonlítottunk a színházi gyermekekre. Vidéki szereplésünk idején minden héten más városban jártunk iskolába. Az ilyen tanulás ter­mészetesen nem sokkal gyarapította ismeretein­ket. Abban az időben a bohózat és a cirkusz társítá­sa uj dolognak számított. Az érdekes dekorációk is szenzációt keltettek. A porond fele például víz­zel teli medence volt, körülötte peregtek a tánc­számok. Csillogó ruhás, csinos lányok katonás sorrend­ben jöttek a színre, s egyenesen bemeneteltek a medencébe, mig el nem merültek. Mikor az utolsó is eltűnt a vízben, megjelent elnyűtt ruhában, ci- liaderrel a fején Marselin, a nagy francia komikus. Leült egy hokkedlire, kezében horgászbot és egy ékszeres doboz. Ráakasztott a horogra egy brilliáns nyakéket, s belehajitotta a vízbe. Kicsit később elkezdte dobálni a medencébe az apróbb ékszere­ket, mig csak ki nem ürült teljesen a doboza. Hir­telen észrevette, hogy ráharapott valami a horgá­ra, nosza elkezdte rángatni a botot, hogy partra huzza a zsákmányt. Nagysokára kivonszolt a víz­ből egy idomított kiskutyát, amely utánozta mind­azt, amit Marselin csinált: ha Marselin leült, a kutya is leült, ha Marselin fejre állt, a kutya is fej- - re állt. Marselin produkciója nevetséges volt és bűbá­jos. London lelkesedett érte. A konyhajelenetben nekem is adtak egy kis szerepet, amelyet Marse- linnel együtt játszottam. Macska voltam, s miköz­ben lefetyeltem a tejet, Marselin, aki hátrált a ku­tyától, megbotlott bennem és hányát esett. Min­dig panaszkodott rám, hogy nem domborítom elég magasra a hátam, ami enyhítette volna az esését. Marselin volt az előadás csillaga. — 1918-ban Los Angelesbe érkezett egy cirkusz­társulat. Velük volt Marselin is. Azt gondolom, ő a főszereplő, s végtelenül megdöbbentem, ami­kor felfedeztem a bohócok egyik csoportjában. A ■agy művész elveszett a háromarénás cirkusz ex­travagáns forgatagában. Bementem hozzá az öltö­zőbe, s emlékeztettem arra, hogy valamikor együtt játszottunk. Nagyon kedvetlenül reagált rá. Egy évvel később New Yorkban öngyilkossággal vetett véget életének. De visszatérek arra az időre, amikor London­ban játszottam. Minden hét végén meglátogattam anyámat. Sápadtnak és soványnak tartott, úgy vél­te, hogy árt a táncolás a tüdőmnek. Ez annyira nyugtalanította, hogy levelet irt Mr. Jacksonnak, aki elküldött haza, mondván, nem érek annyit, hogy nyugtalanságot okozzak az én gyenge szivü anyámnak. Néhány héttel később érezni kezdtem az asztmát. Anyám továbbra is varrónőként dolgozott, s ne­kem is sikerült keresnem hetenként 5 sillinget, az iskola után tánctanitással az egyik családnál. Már a nyári szünet elején az egyik nap megálli­KEM KELL CSOMAGOLNI! ^ NEM KELL VÁMOT FIZETNI! I „ A legrövidebb időn belül segithe- < ► ti mkonait IKKA-csomagokkal! ', ► i ► Pelveezfink rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” " k meghízottja. — Magyar könyvek. — Saját könjr- < veit Magyarországból kihozhatja általunk < ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET : JOSEPH BROWNFIELD : 1 ÍR Pf,ri< Row New York .38. N.Y. J Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek , Telefon: BA 7-1166-7 * ' ' **.,+. ** Jk. A. -A-* tottak a házunk kapujában a szomszéd gyerekek. — Anyád megbolondult — mondta az egyik kis­lány. — Mit akar ez jelenteni? — kérdeztem. — Igaz — szólt egy kisfiú. — Házról házra jár, bekopog az ajtókon, nyújt egy darab szenét, és azt mondja, hogy ajándékba hozta gyerekeik szü­letésnapjára. Tovább nem hallgattam, felrohantam a lépcsőn és kivágtam az ajtót. Egy ideig álltam az ajtóban, igyekezve kifújni magamat, s mereven néztem anyámat. Nyár volt, a szoba levegője fülledt. Anyám az ablaknál ült, mint általában. Lassan megfordult és rámnézett. Az arca sápadt volt és elgyötört. — Mama! — mondtam csaknem kiáltva. — Mi az? — kérdezte érzéketlenül. Hozzárohantam, levetettem magam a padlóra, fejemet a térde közé fúrtam, és hangos sírásra fa­kadtam. A körzeti orvos morc öreg ember volt, megnézte az anyámat és azt mondta: “Elment az esze, küld­jétek kórházba. ” Irt egy papirt, amelyen az állt, hogy anyám a helytelen táplálkozástól beteg, nekem pedig elma­gyarázta, hogy az éhezéstől ki van merülve. A kórház egy mérföldre volt tőlünk. Mire oda­értünk, anyám jobbra-balra tántorgott a gyenge­ségtől, bár igyekeztem tartani őt. A járókelők nyil­ván azt gondolták, hogy részeg. Egy fiatal orvos fogadott bennünket a kórház­ban. Amikor elolvasta a papirt, kedvesen szólt:' “Jól van Missis Chaplin, jöjjön ide.” Anyám készségesen engedelmeskedett. De ami­kor a két nővér karonfogta, megértve, hogy ma­gamra hagy engem, váratlanul megfordult. — A viszontlátásra, mama, holnapig — mond­tam, igyekezve, hogy hangom nyugodt legyen. Másnap nem látogattam meg anyámat, ahogy Ígértem neki. Képtelen voltam rá. A háztulajdo­nosnő közben találkozott az orvossal, aki megmond ta neki, hogy anyámat átszállították a lelkibetegek kórházába Kain Hillbe. Ez a szomorú hir megnyug­tatta a lelkiismeretemet, mivel Kain Hill 20 mér­földre esett tőlünk, s nem volt pénzem az útra. Sidneynek hamarosan meg kell érkeznie, majd együtt meglátogatjuk, gondoltam. Összebarátkoztam a favágókkal, akik a kensing- toni úti kertek alatt egy istállóban dolgoztak. Ked­vetlen halk szavú emberek voltak, izzadásig dol­goztak a sötét istállóban, fűrészelték, aprították s kötegekbe kötözték a fát. Körülöttük forgolód­tam, s néztem, hogyan dolgoznak. Olyan gyorsan vágták a fát, hogy öröm volt nézni. Később segí­teni kezdtem nekik. S annak ellenére, hogy soha sem érdeklődtem a fizetségről, a hét végén a fa­vágók vezetője adott egy hat pennyst, amit nagyon kellemes figyelmességnek vettem. A favávók reggel héttől este hatig dolgoztak, sőt néha tovább is. Mindig elszomorodtam, amikor bezárták az istállót és hazamentem. Az egyik nap a vezető meglepett minket egy-egy kétpennys jegy­gyei a dél-londoni koncertterem kakasülőjére. Na­gyon tüzbe jöttem, mivel azon a héten Fréd Karno társulata lépett fel. (Évek múltán én is leszerződ­tem ehhez a társulathoz.) Mikor az egyik este éjszakai szállásom felé igye­keztem, a háztulajdonosnő a kapuban várt rám. Feltűnő izgatottsággal átnyújtott egy táviratot: “Holnap reggel tízkor érkezem a Waterloo pálya­udvarra. Szeretettel Sidney.” Kinézésem nem volt éppen a legalkalmasabb, hogy bátyámat az állomáson várjam — a ruhám piszkos és rongyos volt, a cipőm enni kért, a sap­kám is annyira viseltes volt, hogy a bélés kilógott mint a nők ruhája alól az alsószoknya. A mosako­dásom az utóbbi időben abból állt, hogy leöblítet­tem magam a favágók vizvezetékénél. Amikor Sidneyre vártam a pályaudvaron, a fülem és a nyakam szürke volt. Sidney rám nézett és megkérdezte: “Mi történt?” Azt mondtam neki: “Mama megtébolyodott és bevittük a kórházba.” Az arca elkomorodott, de uralkodott magán: “Hol laksz?” — Ugyanott. Sidney elment a csomagjáért. Észrevettem, hogy sápadt és lefogyott. Fogatot rendelt, a hordárok felrakták rá a csomagját a banánnal tele ládával együtt. — Ez a mienk? — kérdeztem tőle izgatottan. Bólintott. “Még nem érettek. Várni kell néhány napot, amig megehetjük.” Útközben anyám felől kérdezgetett. Túlságosan nyugtalan voltam, semhogy értelmesen be tudtam volna számolni a történtekről, de ő félszavakból is megértett mindent. Aztán elmondta, hogy oda- érkezésekor megbetegedett, mire otthagyták egy kórházban, s hogy visszafeléjövet keresett húsz font sterlinget, s alig várta már, hogy átadhassa anyánknak. Beszélt a terveiről is, ott akarta hagy­ni a tengert, hogy színész legyen. Számítása sze­rint a pénz húsz hétre elegendő kettőnknek, ez idő alatt akart munkát keresni a színháznál. Sidney még ezen a napon bejárta az üzleteket s felöltöztetett engem tetőtől talpig. Este kicsinosí­tottuk magunkat, s elmentünk a dél-londoni kon­certterembe. Sidney az egész előadás alatt ezt haj­togatta: “Hogy örülne a mai estének a mama!” Elmentünk meglátogatni anyát. Szinte kibirha- tatlanok voltak a percek, amelyeket a várószobá­ban töltöttünk. Anya sápadt volt, az ajka megké- kült. Megismert bennünket, de hűvösen fogadott. Régebbi élénksége mindörökre eltűnt. Egy jól megtermett, beszédes nővér kisérte: “Milyen kár, hogy most jöttek — mondta. — Ma nem vagyunk egészen jól, igaz drágám?” Anya kedvesen nézett rá, félig elmosolyodott, mintha azt várta volna, mikor megy el. — El kell jönniök még egyszer, amikor egy ki­csit jobban leszünk — tette hozzá a nővér. Végül magunkra hagyott. Sidney megpróbálta felvidítani anyát, mesélt neki a szerencséről, mely végre rámosolygott, a pénzről, amit keresett, s ar­ról, miért maradt olyan sokáig távol. Anya csak bólogatott, távol volt tőlünk, mélyen elmerülve valamiben. Azt mondtam neki, hogy hamarosan jobban lesz. “Persze — mondta anya bánatosan —, ha azon a napon adtál volna egy csésze teát, minden rendben lenne.” Később az orvos megmondta Sidneynek, hogy anya agyvelejét kétségkívül az éhezés viselte meg, s hogy hónapok szükségesek ahhoz, hogy meggyó­gyuljon. Nekem még sok-sok napig a fülembe csengtek s üldöztek a szavai: “Ha .. . azon a napon adtál volna egy csésze teát, minden rendben lenne.” CLEVELANDI ÜZLETI KALAUZ Lapodat segíted, ha hirdetőinket támogatod! • íhhan’e fc auiapc termelők és eladók urcaíi <5 rioters XeIefon. Wa i-3S83. 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO • Virágok minden alkalomra • Qhirlov I a ■■mil'll BOROSS LÁSZLÓ, tulajdonos oniney Launary Teiefon: WA 1.9466. — 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljárással saját üzemünkben. ÄL VAS Shell Service ^ Delco Batteries — Firestone Tires — Brake Service — Tune ups. — Galgany Confectionery Sf»'4 Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa is kapható, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok, újságok, cukorka és cigaretta. Jakäb-Tofh fi Co. gyászolók kényelmére. — 12014 és 11713 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, O. Tel.: CE 1-384 és WA 1-4421 Louis A. Bodnar & Son 3929 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. — Telefon: MElrose 1-3075. — A west-sidei magyarság és mun­kásság elismert temetkezési intézete. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentó'szolgálat. Buckeye Jewelers SrÍÜ.Vrák és aján' 11611 BUCKEYE ROAD — CLEVELAND, OHIO Guarantee Auto Service, Inc. 8701 Buckeye Rd., Cleveland, O. — Telefon: CE 1-1862 Body és fender javítások. — Festés és tolatás. — Auto-frame összeszerelés. — Tulajdonos; Jerry Roman Lorain Heights Hardware Lfj”onosan^er' 11410 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO Festékek, villanyfelszerelési cikkek és építkezési vas­áruk raktára. RÍCZ0FUNERÄLH0MES,ING. ~~ Steven Lukács engedélyezett temetkeaési vállalkozó, balzsamozó. — Két kápolna: 12519 Buckeye Road és 17504 Harvard Ave. — Telefon: LO 1-2030.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom