Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-03 / 49. szám

Thursday, December 3, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: Egy csepp a tengerben kedése során — a Szövetség a Haladásért tám tásával — mindössze kb. 50,000-et. Mint a c Nation” írója tanúsítja, egyik barátja négysí lakásért, központi fűtéssel, 16 dollárt fizet hav házbérben. Az újonnan alkotott városrészei Mexikó fővárosában nemrégiben hivatalos ün­nepség keretében adták át rendeltetésének azt az uj lakóház-csoportot, amely háromezeregyszáz gra­fikai munkás családjának biztosit jobb életmódot. Az uj lakástömböt a tragikus végű John F. Ken­nedyről nevezték el. Az ünnepség alkalmából Lyn­don B. Johnson táviratilag fejezte ki jókívánságait és kihangsúlyozta, hogy ezeknek a munkáslaká­soknak a megvalósulása a két szomszédos állam közti jóbarátságnak a bizonyítéka. Ugyanekkor Ro­bert Kennedy szenátor személyesen mutatott rá arra, hogy fivére elgondolásával: a “Szövetség a Haladásért” akciójával elsősorban Spanyol-Ameri- ka borzalmas lakásnyomoruságán óhajtott segiteni. Különös jelentőséget adott ennek az ünnepély­nek az Egyesült Államok szakszervezeti központ­jának: az AFL-CIO delegációjának jelenléte. Ugyan is a nyomdász munkáslakások megvalósulása leg- főként annak köszönhető, hogy a 15 millió dollár­nyi épitkezési költségekhez ez a szakszervezeti központ járult hozzá jelentős kölcsönnel a maga nyugdíjalapjából. Az amerikai szakszervezetek anyagi hozzájárulását viszont a “Szövetség a Hala­dásért” hivatalos bankjai garantálták. Elvitathatatlan, hogy ebben a tényben a nemzet­közi proletár szolidaritás egyik dicséretreméltó pél dáját láthatjuk. Egyetlen szépséghibája ennek a segitségnek csak az, hogy ilyen együttmunkálko- dást az AFL-CIO részéről a spanyol-amerikai mun­kástömegek harcos akcióiban: külföldi imperialis­ták és belföldi kizsákmányolok ellen, mindeddig nélkülöztük. Tagadhatatlan az is, hogy a mexikói nyomdászok számára épitett háromezeregyszáz la­kás némi enyhülést jelent a fővárosi munkásság lakásínségét illetőleg. Hozzá kell számítanunk eh­hez azt is, hogy megvalósuláshoz közeledik az a másik munkáslakás-akció is, mely a vasutas szak- szervezet tagjai számára Ígért lakásokat a főváros­ban és vidéken, ugyancsak a “Szövetség a Hala­dásért” akció támogatásával. Maga a mexikói kor­mány — amely a napokban adja át helyét az újon­nan választott elnöknek — hat éves működése so­rán a fővárosban több mint negyvenezer uj lakást épitett, legnagyobbrészt az állami és városi bürok­raták, továbbá rendőrök és katonatisztek családjai számára. lyett. megelégszem azzal, hogy összehasonlítsam a két gazdasági rendszer lakásakcióit. Felhaszná­lom a “The Nation” október 5-i számában közölt objektiv tanulmányból a Szovjetunió jelenlegi hely­zetét illetőleg azt a részt, melyben a szerző: Alex­ander Werth, a leningrádi lakáspolitikáról emléke­zik meg. Hasonlítsuk össze a hat milliós mexikói főváros lakásviszonyait a három és fél milliós Le- ningrád városával. Elöljáróban le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a második világháború során a német náci imperializmus offenzivája Leningrád házainak nagyrészét porrá lőtte. Hogy a város a több éves náci-bojkott folytán több mint egy­millió lakosát éhhalál okából elvesztette. Hogy a háború befejeztével kétmillió bevándorolttal emel­kedett a város lakossága három és fél millióra. A leningrádi városi szovjet 1959-től máig, tehát öt év alatt, 250,000 uj lakást adott át a város la­kosságának. A mexikói kormány hat évi tevékeny­kisebb lakások havi bére 5—10 dollárt tesz k mexikói munkáslakásokban szerény két-szoba-' hás lakás bére 25—30 dollár havonta. A mi vállalkozók építtette házakban 2—3-szobás lak havi bére 100—120 dollár között váltakozik, óhazában — mint olvasóink tudják —, a laki átlagosan nem haladják meg 5—10 százalék bérlő keresetének.) Ezek a példaképp kiragadott adatok kétség nül megmutatják, melyik társadalmi rendszei káspolitikája és akciója felel meg leginkább kók érdekeinek. Addig, amig az északamerikai finánctöke ' mati kizsákmányolásával sokszorosát sajtolj profitban annak, amit alamizsnaként a “Szőve a Haladásért” akciói során lakásépítésre kölese a lakásépítési akciók csak egy cseppet jelent) a tengerben. Mindaddig a lakásnyomoruság a földrészen épp olyan állandó marad, akár : megéhezés. De mindez csak egy csepp a tengerben! Mert hivatalos megállapítás szerint egyedül a főváros peremén 51,000 munkáscsalád él, vályogból — bá­doglemezekből összetákolt kalyibákban, a közegész­ség megcsúfolásával. A “Szövetség a Haladásért” akciója belátható időn belül sem tudhatja egyedül Mexikó borzalmas lakásnyomoruságát megoldani, nem is szólva a többi 18 közép- és délamerikai or­szágéról. A mexikói lakásminisztérium adatai sze­rint Mexikó lakosságának nyolcvan százaléka vá­lyogkunyhókban, viskókbaji, barlangokban tengeti életét. Legóvatosabb számítás szerint is legalább kétmillió uj lakóházra volna szükség, hogy a la­kásnyomort, legalább egyelőre, orvosolni lehes­sen. Az iparosodás a falusi népesség jórészét a fő­városba és a többi ipari központokba hajtotta. A mexikói főváros lakossága a legutóbbi évtizedben hat millióra duzzadt. Ez a körülmény még égetőb­bé teszi a lakáskérdés megoldását. A rohamos nép­szaporodás — évente két és fél millió — még to­vábbi 200 ezer uj lakás építését tenné szükségessé. A lakásnyomort a fennálló társadalmi rendszer­ben sem a “Szövetség a Haladásért”, sem az állami de még kevésbé magánvállalkozások lakásépítési akcióival nem lehet megoldani. A mexikói főváros­ban az újonnan épitett lakóházakban a bérek 40— 50 százalékát teszik ki a munkáscsalád jövedelmé­nek. Ily módon a jobb lakáslehetőség egyéb élet- szükségletek: élelmezés és ruházkodás megszorí­tását vonja maga után. Emellett a lakásépítési ak­ciók nagyobbrészt a mexikói fővárosra korlátozód­tak. De hol van még a segítség a falvak, a parasz­tok számára? Ahol a lakásviszonyok semmivel sem jobbak, mint az évszázadok előttiek; ahol csatorná­zásnak, vízvezetéknek és sokszor még villanyvilá­gításnak nyomát sem láthatni. Azt mondhatná valaki, hogy a lakásnyomoruság a szocialista országokban is érezhető. De az össze­hasonlítás nem volna helytálló. Elsősorban, mert a szocialista országokban az érezhető lakáshiányt nem csak a népszaporodás, hanem elsősorban az imperialista háborúk során szenvedett pusztulás okozta, ami teljesen hiányzott az amerikai föld­részen. Ezenkívül a szocializmus építése magában foglalja az uj lakáspolitikát, nem csupán a hiány pótlását, a lakbéruzsora teljes kiküszöbölését, a fa­lu és város lakásviszonyai közti éles ellentét tel­jes megszüntetését. Hosszúra nyúló fejtegetés he­• 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • J A SZÁMOK BESZÉLNEK | írja: Eörsi Béla I fS tS •12345678901011121314151617181920212242233456789097« Az amerikai szegények helyzetéről Amerikában a szegénységet többféle okra vezet­hetjük vissza. Ezek közül felemlítjük a munkanél­küliséget, öregséget, rokkantságot, faji megkülön­böztetést. Az öregeket leginkább az öregségből eredő szegénység érdekli. A 65 éven felüliek két­harmadrésze (62%) $l,000-nél kevesebb évi jöve­delemmel rendelkezik. Vannak országrészek, ahol a szegénység már évszázadok óta megszokott álla­pot. A mississippi-i farmer jövedelme" a kaliforniai farmer jövedelmének egynegyed részét alkotja és ezzel arányban az életnívója is alacsonyabb. De a mississippi-i farmer “gazdag” embernek érez­heti magát, amikor az Appalachia-vidékén élőkkel kerül összehasonlításra, ahol a családok közsegé­lyen élnek és a szegény farmer a mississippi-i far­mer jövedelmének egynegyed részét kapja az ál­lamtól. A néger családok a fehér családok átlagá­hoz viszonyítva azok jövedelmének felét kapják (52%). A munkanélküliek számát valójában nem ismerjük, mert van látható munkanélküliség (4,- 200,000) és van 2,300,000 ember, aki nem tud tel­jes időt kitöltő munkához jutni; kétmillió ember pedig már belefáradt a munkakeresésbe. Ott van azután az ifjúságnak azon része, amely még soha­sem jutott munkaalkalomhoz. Mindez fennáll az országban már évtizedek óta, de talán ma többet hallani róla, mint a “boldog” eisenhoweri időkben, amikor a szegénységről nem illett beszélni. Mi az oka annak, hogy most any- nyit írnak róla? Eltekintve a politikai érdekektől, a különbség a szegények és a munkával rendelke­zők között ma sokkal nagyobb, mint régebben. A nem mezőgazdaságban foglalkoztatottak jövedel­me erősen emelkedett. Ha hihetünk a hivatalos statisztikai adatokban, akkor ennek a csoportnak majdnem fele eléri az évi $7,500-as jövedelmet, sőt egynegyede a $10,000-es kategóriába tarto­zik. Ha ezt összehasonlítjuk a szegények évi egy- kétezer dolláros jövedelmével, akkor érthető lesz, hogy ma a szegénység sokkal fájóbb, mint 25 év­vel ezelőtt, amikor még az orvosok is csak évi 3 ezer dolláros jövedelemmel rendelkeztek. A szegénység kérdése előtérben van és lesz még hosszú ideig. A megszavazott valamivel több mint egymilliárd dollár — a hadi kiadásokhoz és a kül­földi segélyhez viszonyítva — olyan alacsony, hogy lényegében nem oldja meg a kérdést. De lehetsé^ ges, hogy a cél nem is az, hanem hogy ideig-óráig enyhítsenek a helyzeten. Az enyhítés egyik módjá­ról még a Wall Street Journal is ir és ez az élelmi szer-jegyek rendszere. Ezzel a módszerrel kívánják az alacsony jövedelmű családok élelmezését kibő­víteni. Ez — mint ebben a gazdag országban min­den más — a tőkéseken is segít. Mivel a milliárd dollár értéket kitevő gabona, liszt, stb. túlterme­lés van az országban, amitől szeretnének megsza­badulni, az élelmiszerjegyek a százezer holdas ga­bonatermelőknek és a texasi marhatenyésztő mil­liomosoknak is előnyére lennének. Jelenleg kb. 400,000 ember részesül ilyen se­gélyben és számuk a jövő évben 1 millióra emel­kedhet, sőt, ha az érző szivü kongresszus engedé­lyezi, 1969 közepén már négymillió ember élelme­zését lehet ilyen módon feljavítani. Az élelmiszer-jegyeket kipróbálták az 191 években, de nem nagy sikerrel találkoztak. A lődő családok nemcsak élelemre vágynak, ha pl. szappanra, dohányra, esetleg egy kis itóká Ez pedig meg van tiltva. Azelőtt a banán, a ■. a tea, a kakaó is tilos volt, mert ezek impo árucikkek, de Kennedy elnök keresztülvitte, . a cél ne az legyen, hogy a gazdag farmerek tö termeljenek, hanem hogy a szegény családok ban táplálkozzanak. Sajnos ez sem megy könnyen, mert sok sze; háziasszony nem tud főzni, s az ilyenek elég) tek a tengeriből készült kenyér, a bab és az rü, vízben főtt ételekkel. Hús, gyümölcs és lék elkészítése már nehézséget okoz számukr szegényeken segiteni kívánók a helyi iskolá fordultak és ott tanfolyamokat szerveztek há tás-vezetésből, amelyek csodálatos módon so! lyen elég gyorsan hoztak változásokat. Az élelmiszer-jegyeket most nem ingyen a< $10 értékű jegyért $6.30-at kell fizetni. Raji ugyanis arra, hogy ha a szegény ember fizet mit a jegyért, akkor azt fel is használja. A sze családok lényegében még nem javították fel télén étkezésüket, mert főként gabonafélét é jet fogyasztanak, de a hús- és főzelékfogya mégis 8%-kal emelkedett. A heti egy szemt eső élelem Detroitban (60,000 személy élelme: elemezve) $2.01 értékre emelkedett az 19« $1.75-ről. Ezt is a Kennedy-idők haladó szel javára Írhatjuk, mert akkor lépett hatályba ; élelmiszer-jegy rendszer. A szegénységet a világ leggazdagabb or ban nem enyhíteni kellene, hanem végleg fe molni. ^ A GORE részi vesz a mindennapi küzdelmekben A Congress of Racial Equality országos vez' James A. Farmer, a szervezet jövőbeni prog ját ismertette egy sajtókonferencián. Ezent CORE militáns megmozdulásainak nagyobb ji tőséggel kell birniok a mindennapi küzdelme és fontos,‘hogy magukhoz vonzzák az elnyom ban és nyomorban élő lakosságot. Az uj program megvalósításában nagy segíts fog nyújtani a helyettes országos vezető uj tálát betöltő dr. George A. Wiley, a Syracuse versity vegyészeti karának professzora, a C syracuse-i fiókjának alapitója. Az uj tervek keresztülvitelénél^ az eddigi monstrációk mellett nagy súlyt helyeznek : hogy az elvont politikai kérdések praktikus j< tőségre találjanak a közönség körében. A C támogatni fogja a házbér-sztrájkokat, a váró: jáépitési projektumokat, a nyomortanyák lake tál a kooperativák megszervezését és a poli akcióit. " rétesház és cukrászda 1437 Third Avenue, New York, N. Y. * (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-84 * Mlpinnnk, születésnapi torták, lakodalmi, LSa ► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az orsz ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
Oldalképek
Tartalom