Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-03 / 49. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 3, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szüksegszerúen azonosak a szerkesztoseg álláspontjával. Kritizálja a lap elirását CALIFORNIA. — Időszerűnek tartom haladó sellemü lapunkat írásommal felkeresni, amit többkor is megtennék, de nem akartam nem szívesen itott soraimmal háborgatni a szerkesztőséget; ho- >tt soraim célja segíteni és nem háborgatni önö- et. A legutóbb küldött három-négy soros leve- >mre adott flegmatikus és nem tárgyilagos válásuk minden kétséget kizárólag ezt bizonyítja. De lég igy is — kell néha kritikát gyakorolni, ha tetők, ha nem, mert haladó mozgalmunk jól felfo- ott érdekei megkövetelik tőlünk. A tárgyra térve, a lap nov. 5-i számában megje- :nt kitűnő Durovec cikk, Paál Máthé, Neuwald Dvatai, Perlő politikai Írása, Rácz László latin- merikai ismertetése és más Írások, alaposan FELKELIK a Magyar Szó nívóját. Ilyen írásokra van :ükség. Ugyanebben a számban megjelent Gencsy rargit cikke, amely visszarántja lapunkat az AFL- 10 osztályegyüttélő, reakciós vonalára, amikor a socialista országok békés egymás mellett élésének ányvonalát békés együttélésnek értelmezi. A szer- esztőségnek észre kellett volna ezt vennie és a elytelen kifejezést helyreigazítani, de ezt elmu- isztották és ez nagy hiba, mert amig az egyik ol- alon a kitűnő cikkek emelik lapunk nívóját, he- res tanítást, nevelést és vezetést adva, addig a lásik oldalon mindezt agyoncsapják egy ilyen cik- sl, amelyben ezt Írja Gencsy Margit: “Kruscsev elyébe lépő uj vezetők a békés együttélés elő- lozditását. . . tűzték zászlójukra, mint Kruscsev.” A cikk íróját fel kellett volna világosítani (akit izonyára a legjobb akarat vezetett), hogy a jövő- an ne tévessze össze a békés egymás mellett élés ányvonalát, a békés együttélés irányvonalával, [int proliból lett szerkesztő, gyakran használtam kijavítás és a kitanitás módszerét. Nem sajnál- im az időt a kitanitó levél megírására, aminek gtöbbször meg volt a kívánt eredménye. De nemcsak a nov. 5-i számban van ilyen elírás, anem az okt. 29-i számban is, amikor a fejcimiró 6-ik oldalon lévő cikkhez ilyen címet irt: “A ZOVJET KORMÁNY TOVÁBBRA IS A BÉKÉS GYÜTTÉLÉST HIRDETI” és ezzel az osztály 'yüttélés útvesztőjébe süllyeszti a jó cikket, amely lemeli Gus Hall megjegyzését is, amely szerint a nagy szocialista ország tovább folytatja a XX. és XII. kongresszus által hirdetett békés egymás Mlett élés politikáját.” Nem tudom megérteni, Hogy miért nem értel- ezi a szerkesztő az egymás mellett élés politiká- t úgy, mint Kádár János, aki a parlament megütő ülésén a békés egymás mellett élés politiká- t és nem az együttélést éltette. Az együttélés polkáját Amerikában az osztályáruló reakciós szak- ervezeti vezetők hirdetik, mert ők le akarják vetni az osztályharc politikáját az együttélés vona- ra, hogy ezzel meggátolják a haladók osztályne- ílő aktivitásait a szakszervezetekben. Nekünk ég tudatlanságból sem szabad követni őket. Egy- er a szerkesztői üzenetben megígérték, hogy töb- :t nem fogják használni az együttélés kifejezést, iért nem tartják ezt be? Doran Weinstock Lajos búcsúja “Az a 26 millió szavazat, melyet a republikánusra adtak le a szavazók, nem Goldwaternek szőtt, legalább is annak nem az oroszlánrésze. Ne mdolja senki, hogy a jobboldali ultrák ilyen erő- >1 bírnak. Azt se gondolja senki, hogy a földcsu- amiás Johnson részére véletlenül történt, de azt m, hogy az mind Johnsonnak szólott. Vermont Maine a tradicionális republikánus államok nem ért szavaztak a demokratákra, mert már nem tá- ogatják régi pártjukat. Ez a két állam, amely ;m követte FDR-t, most Johnson mellé állt. Mi- t? Nem kell nékik a fasizmusnak még a lehellete m, de ez történt a többi államban is. Kivéve az déli államot, mely tradicionális demokrata volt indig és most először szavazott republikánus jelire. Miért? Mert itt a fehér reakciónak, amely is és véres kézzel tartja magát uralmon, ugyanaz programja, mint Goldwaternek. . .” Weinstock Lajos, az amerikai munkásvezető tart őadást a Partizán Klubban, a búcsúztatására ösz- sgyült amerikai magyaroknak, de voltak ott jócs- in mások is a magyar közéletből. A Partizán Klub budapesti Szabadság-téren, majdnem szemben az amerikai követséggel, impozáns épületben van. A jelenlevők hosszú asztalok mellett ülnek és először hallgatnak analízist az elmúlt amerikai választásokról egy jól informált amerikaitól. Meg kell vallani, hogy a választások előtt nem mindenki értette meg az amerikai politikai helyzetet. Voltak itt sokan, akik azt mondták, hogy egyik kutya, másik eb, vagy szebben kifejezve: egyik 19, másik egy híján 20. Bizonyos körökben meg volt ez az Egyesült Államokban is, de sokkal szükebb és csak szektáriánus körökben. Itt azonban a kellő információ hiánya váltott ki ilyen téves véleményt. Weinstock Lajos előadásában a fő pont nem annyira a választások eredménye és mibenléte volt, hanem inkább az, hogy miként jutott az amerikai nép odáig, hogy ilyen hatalmas demonstrációval utasítsa vissza a fasizmushoz vezető utat és annak képviselőjét. Ismertette a nevelőmunkát és osz- tályharcokat, amelyeket a baloldali munkásmozgalom és az amerikai kommunista párt, mint az előbbinek szószólója kezdeményezett.-Az 1920-as éveknél kezdte és csak a nagy eseményeket sorolta fel. A négerek egyenjogúsításáért a szabadságjogokért küzdő harcokat, amelyek futótűzként terjedtek el. A munkanélküli biztosítást, amely mozgalomban milliók vettek részt és százezres tömegek tüntettek az utcán. A társadalombiztosításért, amelyért olyan tömegek tüntettek, hogy a kongresszus ablakai rezegtek tőle. Abban az időkben e célokat sokan nevetségesnek mondták, a megmozdulásokat a nagy- fejüek azzal intézték el, hogy azokat Moszkva pénzeli. Ezeknek a követeléseknek egy részét már a 30- as években törvényre emelték. A szabadságjogokról szóló követelésekről csak nem régen voltak kénytelenek törvényeket lefektetni. Ma már nem az népszerűtlen, aki a néger jogokért emeli fel a szavát, hanem éppen ellenkezőleg. Ma már nemcsak a baloldali mozgalomban levőket tartóztatják le a déli államokban a néger- és szabadságjogok követelése miatt, de nagynevű polgári egyéneket is, akik büszkék arra, hogy a polgári jogokért emelték fel szavukat. Hosszan beszélt arról, hogy az amerikai szak- szervezetek, melyek ellene voltak minden politikai megmozdulásnak, most millió dollárokat költöttek röpcédulákra, nyomtatványokra, előadásokra, melyekben Goldwateréket és reakciós programjukat ismertették. A polgárjogok kérdésében a szakszervezetek sem tartanak már ki ridegen a liliom-fehér tagság mellett. Ez sem jött csak úgy magától. A baloldali mozgalom évtizedes és állandó harca az alkotmányos jogért ott is gyökeret vert. Ilyenformán beszélt Weinstock Lajos egy jó órán keresztül az amerikai nép problémáiról, melynek előterében a béke kérdése a legfontosabb helyen áll. Goldwater háborús politikája és az atombombával való dobálózása, nagyban segített, hogy vermet ásson saját magának. Weinstock Lajosnak ez volt a búcsúbeszéde Magyarországon. Orvosai tanácsára jött. Már közel egy éve, hogy szive miatt kénytelen volt nyugalomba vonulni. Magyarországon, a balatonfüredi Sziv- szanatóriumban töltötte' idejét. Az orvosok, de saját maga szerint is, sokkal jobban érzi magát. Azt mondja, hogy egyelőre nincs szigorú megszorítás alatt, ami azt jelenti, hogy vigyázzon magára. A szanatóriumról és az ottani fürdőkről, mely egészségét egyelőre biztosítja, úgy beszélt, mint rendkívüli gyógymódról, barátságos kezelésről és humánus viselkedésről. A párizsi gyorsvonat reggel 9.20-kor indul a Keleti Pályaudvarról. Régi amerikai ismerősök és mások állják körül Weinstock Lajost: Gyetvai Janos, Gárdos Emil, a kanadai Balogh József és felesége, Beöthy Ottó, a Magyarok Világszövetségének titkára, Mező Sándorék (Seattle, Wash.) stb., akik mind azt kívánják neki, hogy ha legközelebb jön, makk egészségesen, csak pihenésre jöjjön. F. E. Kifosztották a szegény embert BRONX, N. Y. — Itt küldöm lapom megújítását s a naptárra, a fennmaradt összeget tegyék ahová a legfontosabb. Bármilyen nehezen is, de amig élek, nem adom fel lapomat, mert amióta az Előre megjelent, mindig olvasója vagyok a magyar munkás lapnak. A lapban megjelent cikk a Blue Cross- ról éppen reám vonatkozik. Ugyanis elmentem a nyáron pihenni a hegyekbe és ott megbetegedtem. Bevittek a kórházba, ahol tüdőgyulladást kaptam, s hat hétig ott tartottak. Az orvosok ezer dollárt számítottak, amiért naponta egyszer bejöttek hozzám és a kórház a 21 napon leiül, amit a Blue Cross fizetett, a másik 21 napért 485 dollárt vett el tőlem. Látom tehát, hogy teljesen az a helyzet, ahogyan azt a lapban leírták: a szegény embert a kórházak és orvosok kifosztják. J. W. Tanácsot ad dr. Klárnak NEW YORK. — Érdeklődéssel és kicsit meglepődve olvastam legutóbbi kiadványukban megjelent levelemnek közlését “Levél a MUSZ-osokhoz” címen. Utótag tulajdonképpen örülök, hogy levelemet egy magyar nyelvű újság közölte, minthogy nem tudom vajon Kiár ur — akinek címére ez a levelem regisztrálva, vételi elismervénnyel küldetett, átadja-e az illetékesekhez, a MUSZ vezetőségének. Egyenlőre csak azt tudom, hogy Mrs. Vilma Kiár irta alá a vételi elismervényt. Úgy látszik, ez a hölgy is MUSZ vezetőségi tag. Miután szívesek voltak fenti 1964. október 30- án kelt levelemet leközölni, Az Ember hetilapban egyre folytatódnak a felelőtlenül valótlan és zavaros uszító cikkek Kiár faragatlan tollából. Szerintem Kiár ur már csak egészen személyes önző céljait akarja kielégíteni. Ezt a legdestruk- tivabb módszerekkel végzi, melyet egy átlagosan intelligens, egészséges Ízléssel biró s békeszerető társadalom nem acceptálhat. Nem csoda, hogy a jelenlegi Az Ember mint hírközlő újság teljesen érdektelenné és értéktelenné alacsonyodon le. Az Ember cimü lapnak hivatása kellene lenni, hogy az erkölcsösséget és* emberszeretetet hirdesse és táplálja is elsősorban. Úgy látom, hogy zavar van Kiár ur elgondolásaiban, mert ha a MUSZ-osok és általában a magyar zsidóság érdekeit akarná szolgálni, akkor a fenti célt is szeme előtt kellene tartania mindig. Ezért jóakartulag ajánlom neki, hogy ő is tartsa be olvasóinak gyakran adott tanácsát és ő is “idejében menj”-en orvoshoz, mert különben ilyen zavar komolyabb következményekkel járhat. Ha lapját ilyen hangnemben fogja tovább szerkeszteni, mint jelenleg teszi, akkor nem csak az olvasó közönségét, de egészségét is el fogja veszíteni. Csepeli Weiss Gábor Amiről még nem nagyon írtak FLORIDA. — Én is, mint sokan mások, látogatóban voltam Magyarországon az elmúlt nyáron. Az én tapasztalatom sem különbözik sokban a többek által megirt beszámolóktól, de kitérek egy olyan esetre, amiről tudtommal ezidáig még nem Írtak. Amikor a hazai viszonyokat és ezzel szemben az itteni helyzetet bíráltuk, latolgattuk, előkerült a munkanélküliség kérdése is, vagyis hogy mig Amerikában nagy munkanélküliség van, addig Magyarországon ilyesmi nincs. Már majdnem napirendre tértünk a tárgy felett, amikor a társaság egyik tagja, akiről tudtuk, hogy kisebbszerü gyár igazgatója, megszólalt, hogy “Magyarországon nincs munkanélküliség, mert a munkanélküliek a gyárban és a munkahelyeken vannak.” Erre a társaság valamennyi tagja kérdőleg nézett reá és megkérdezték tőle, hogy mit ért ez alatt? Ő röviden ezzel magyarázta meg kijelentését: “pl. a mi gyárunkban százötvenen dolgozunk. á.zt a munkát, amit mi végzünk, százhúsz ember is el tudná végezni.” Szerinte ez áll más gyárakra és munkahelyekre is. A társaság tudomásul vette ezt, majd másra terelődött a beszéd. Én ezt a szokatlan kijelentést megjegyeztem magamnak es attól kezdve ilyen szemszögből figyeltem az embereket: az utcaseprőket, a villamos kalauzokat, az árokásókat, az utcakövezőket és általában minden munkamenetet, még a rendőrök munkáját is. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy Magyarországon a munkás nem siet kidolgozni magát a munkából, mint az amerikai munkás. S nincs ebben semmilyen rendkívüli veszedelem. Ha felidézzük a munkások aspirációját, akkor még helyeselhetjük is, hogy ma a magyarországi munkás mellett nincs hajcsár és szabadon dolgozik. Hiszen az 1900-as években azt énekeltük Május 1- én a felvonuláson a Tisza Kálmán téren: hogy szabadon dolgozhassunk, ébredjünk, legyünk szabadok. . . Török István v* Negyvenöt évi szolgálat után nyugalomba vonult Mayer Antal, a pécsváradi malom vezetője. Dédapja, nagyapja és apja is molnár volt.
