Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-03 / 49. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 3, 1964 Forrongás a szakszervezetekben Egyeztetést kísérlet a vasutasokkal (Folytatás az első oldalról) elsősorban David McDonald elnök ellen. De az acélipari unió nem az egyedüli szakszervezet, ahol a tagság elégedetlen a vezetőségével és annak felszámolására készül. A 200,000 tagú szövőipari szakszervezet tagsága néhány héttel ezelőtt megfosztotta volt elnökét Emil Rieve-t diszelnöki címétől, mivel az közönynyel vádolta a jelenlegi elnököt, Pollock-ot. Rieve szemrehányást tett Pollock-nak, hogy nem igyekszik növelni a szakszervezet létszámát. Pollock azzal válaszolt Rieve-nek, hogy könnyű volt a harmincas években, a depresszió idején, vagy a második világháborúban sikeres tagszerzési kampányt folytatni. De azóta a textilipari üzemek százai költöztek le a déli államokba, ahol kihasználják a fehér munkások faji sovinizmusát a munkások szervezkedésének megakadályozására és a bérek alacsonyan tartására. A 250,000 taglétszámú állami és városi alkalmazottak szervezete a múlt nyáron leváltotta a régi vezetőséget Arnold Zanderrel az élén és helyébe egy fiatal aktiv munkást, Jerry Wurf-ot ültették. A tanítók országos szakszervezete nemrég a mi- litáns newyorki Charles Cogannal váltotta fel Carl Megel elnököt. A két villanyipari szakszervezet egyikében, a 260 ezer taggal rendelkező IUE-ban, ideiglenes fegyverszünet áll fenn a szeptemberi konvenció óta, amelyen a 100 ezres taglétszámú newyorki kerület jelöltje: Paul Jennigs kísérletet tett a jelenlegi elnök, James Carey megbuktatására. Carey, aki a régi nagy UE-ban titkár volt, vörösfaló kampánnyal kettéhasitotta valami tiz esztendővel ezelőtt a villanyipari munkások szakszervezetét, megalakítva a IUE-t. Főcéljának a rivális, progresszív UE megsemmisítését tekintve, elhanyagolta a szervezet építését, a tagság érdekeinek következetes és hathatós védelmét, aminek következtében a szervezet az elmúlt hét esztendőben 50,000 tagot vesztett annak ellenére, hogy ebben az időszakban a villany- és az úgynevezett electronikus ipar Amerika egyik legrohamosabban növő és leg- busásabb haszonnal működő iparágává fejlődött. A bányászok szakszervezetében, a United Mine Workers Unionban, amelynek tagságát talán minden más iparágnál érzékenyebben sújtja a bányászat gépesítése és automatizálása, a magyarszárma- zásu, Bobtown, Pa. illetőségű Kocsis István próbálja átvenni a december 8-án megnyíló országos konvención az elnökséget a jelenlegi elnöktől, Tony Boyle-tól, John L. Lewis barátjától. Erre egyelőre nincs sok kilátása, a jelenlegi ve- íetőség egyaránt fog használni — és használt is ■ár — erőszakot és jogi manővert hatalma megtartására. Le a tagság elégedetlenkedik és ha Boyle-ék nem igyekeznek az eddigieknél hathatósabb megoldást találni a bányászok két nagy problémájára, a munkaalkalom biztosítására (job security; és indirekt béremelésre (fringe benefits), a jelenlegi vezetőség hivatalbeli idejének napjai meg lesznek számlálva. A detroiti szakszervezeti bizottság tovább működik Detroitban az AFL-CIO szakszervezetek legutóbbi gyűlése megszavazta a Joint Labor Committee (for Johnson and Humphrey) működésének folytatását. A szakszervezeteknek ez a bizottsága mozgósította a legnagyobb munkás szavazatot a város történelmében a választási kampányban és a tagok több, mint egy millió példány saját kiadványu nyomtatványt osztottak szét. A1 Barbour, a Wayne County AFL-CIO elnöke a gyűlésen bejelentette, hogy a Committee működése ezentúl a különböző munkásjóléti reformok megvalósitására is kiterjed. December 9-én este 8-órakor szakszervezeti forum lesz a Wayne State University nagytermében, amelyen terveket dolgoznak ki munkásvédelmi törvényjavaslatokról. Két más fontos fejleményről is jelentettek: az egyik a Federation és az United Auto Workers konferenciája a szabadidő kellő felhasználására, a másik egy országos szervezet megindítása, amely az öregkora polgárok problémáival foglalkozik. A vasúti javitómühelyi munkások elhalasztották november 23-ára kitűzött sztrájkjukat, hogy módot adjanak egyeztetésre W. Willard Wirtz munkaügyi miniszternek. A 6 szakszervezet közül 3 már kiegyezett, de a gépészek, villanyszerelők és bádogosok kijelentették, hogy minimális követeléseikből nem engednek és ha az egyeztetés nem jár sikerrel, uj sztrájk-időpontot tűznek ki. A 3 szakszervezet minimális követelései között a legfontosabb az 1964 január elsejéig visszamenőleg esedékes 5 százalékos fizetésjavitás, 4 százalékos emelés a következő január elsejei kezdettel és 3.5 százalékos emelés a következő évben. A vasúttársaságok még az elnök által kinevezett bizottság bér javaslatait sem hajlandók elfogadni. A 3 szakszervezet 443 ezer munkást képvisel. Vidor Perlő: ROCKEFELLER A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL VALÓ KERESKEDELEMRŐL Fulbright szenátor jelentése arról, hogy az amerikai kapitalisták nagy többsége pártolja a kelet-nyugati kereskedelmet és a Moszkvában látogatóban járt 90 magasrangu korporációs vezető áradozó sajtóinterjuja, arra engednek következtetni, hogy az Egyesült Államok csökkenteni készül kereskedelmi korlátáit. De tartsuk szem előtt a már régebben is megnyilvánult félrevezető jeleket, a nagyüzlet különleges jellemvonásait és az adminisztrációs álláspontokat és ne legyünk túl optimisták. A Chase Manhattan Bank elnöke, David Rockefeller, jelentős beszédben foglalkozott ezzel a kérdéssel ez év szeptemberében San Franciscóban, a Commonwealth Club előtt. A kapitalista pénzügyi-ipari érdekeltségek egyik leghatalmasabb csoportosulásának ezen vezetője által kifejtett nézetek legjobban megközelítik az adminisztrációnál észlelhető állásfoglalást. Ezelőtt az ő csoportja vezette a harcot a kelet-nyugati kereskedelem ellen. Rockefeller most elég határozottan állt ki mellette. Ez a valósággal való megalkuvás, a régi politika csődjének ezen beismerése, a pénzérdekeltségek olyan jelentős eltolódására mutat, amely a kelet-nyugati kereskedelem megindításának valódi lehetőségét közelebb hozza. Rockefeller azonban először egyoldalú politikai és gazdasági engedményekre akarja kényszeríteni a szocialista országokat. Ilyen engedményeket nem tudtunk kicsikarni 1946-47-ben amikor csillag-sávos függönyünk óriási nehézségeket okozott a háborúban tönkretett országoknak. Hogyan gondolja, hogy most megkaphatja őket, amikor a szocialista országoknak nincs nagyobb szükségük a mi kereskedelmünkre, mint nekünk az övékére? A kelet-nyugati kereskedelem érdekében felsorolt négy inditóok közül Rockefeller az egyiket “másodlagosnak” bélyegezte: “Az álláspont, amely a Szovjetunióba való exportunk kiszélesítését engedélyezi... végeredményben bizonyos anyagi előnyöket nyújt számunkra. Az export uj foglalkoztatási lehetősége két teremt, profitot termel, ösztönzi a tőkebefektetést és a különböző források uj kihasználására bátorít... Amerika részére azonban a tisztára gazdasági előnyök másodlagos jelentőségűek.” Ez vonatkozhat esetleg a Chase Manhattanra, vagy a Standard Oil-ra, de nem azon munkások millióira, akik olyan iparokban dolgoznak, amelyekben miíliárdokra rugó üzleti többletet jelenthetnek évente a szocialista országok piacai. A kereskedelem növelése gyökeresen csökkenthetné a munkanélküliséget és emelhetné az életszínvonalat. Rockefeller fontos inditóoknak tekinti, hogy “elfogadható feltételekkel” a kelet-nyugati kereskedelem “megerősítheti a világbéke kilátását.” A béke kérdésére helyezett hangsúlya a külpolitikai vonatkozásban is bátorítóan hangzik. Sürgeti “a kelet-nyugati cserelátogatások növelését,” ezzel a megjegyzéssel: “Az igy kiszélesített kapcsolatokat megelőzné az anyagi javak terén megnövekedett kereskedelem.. . és ez nyújtja a legjobb alapot, amelyen építhetünk.” Ez megegyezik az oroszok által is gyakran hangoztatott véleménnyel. De Rockefeller többi “indító okai” hatálytalanítják pozitív célkitűzéseit: “Az első a Szabad Világ szövetségének megerősítése”, mondotta. De az Egyesült Államoknak a szövetségeseire gyakorolt nyomása kereskedelmüknek korlátozására, súrlódásokat okoz s “bom- lasztóbbnak bizonyult a nyugatra, mint amilyen ártalmas a keletre nézve.” Azt akarja, hogy a NATO hatalmak egyezzenek meg “megfelelő feltételekben” és tárgyaljanak közös kereskedelmi egyezményt a Szovjetunióval. Ez megalkuvás volna az aránylag liberális nyugat-európai feltételek és a majdnem teljes amerikai tilalom között. Ilyen egyezmény bizonyára kiterjedtebb keletnyugati kereskedelemhez vezetne, de eltolódás jönne létre, az európai vállalatokról az amerikai vállalatokra. Amerika szövetségeseinek már megvan a saját kereskedelmi egyezményük a szocialista országokkal és valószínűtlen,, hogy ezt az ajánlatot elfogadják. Még valószínűtlenebb az, hogy a Szovjetunió hajlandó lenne kereskedelmi egyezményt kötni egy ellenséges katonai szövetséggel. Az, Egyesült Nemzetek az 1964-es Genfi Konferencián már megfelelő gépezetet hozott létre számos ország közötti nemzetközi kereskedelmi megállapodások megkötésére. Elvégre a Nyugati Államok Szövetsége az imperialisták szocialista-ellenes gyarmatosító egyesülése. Ennek megerősítése ellentétben van a tartós békére — kereskedelmi, vagy más módszerekkel — való törekvés irányzatával. A nagyobb kelet-nyugati kereskedelem elkerülhetetlenül gyengítené ezt a szövetséget amennyiben gyengi- tené a világnak ellenséges katonai tömbökbe való felosztását. Rockefeller a kelet-nyugati kereskedelmet arra is fel akarja használni, hogy “kiaknázza a kommunista tömbben jelentkező réseket” és hogy bátorítsa “ a kevésbé hajlithatatlan és harcos kommunista országokat” a “mérsékeltebb beállítottságra.” Ez a kísérlet, hogy a kereskedelmet felosszák az imperialisták felfogása- szerinti “kevésbé rossz” kommunista országok között, része a jelenlegi politikának és egyik oka a sikertelenségnek. Az Egyesült Államoknak meg kell tanulnia, mint ahogy a szövetségesei már megtanulták, hogy nem erőszakolhatja álláspontját a szocialista országokra a “répa és a bot” taktikájával. Le kell mondania arról, hogy a kereskedelmet kommunista -ellenes politikai fegyverként használja s egyezményeket tisztára üzleti alapon kell kötnie a szocialista országokkal. Üzleti körökben a kelet-nyugati kereskedelem tekintetében létrejött megváltozott felfogás ellenére, az országban a munkásmozgalomban megnyilvánuló közöny politikai űrt támaszt e téren. Ha a szakszervezetek jelentős része állást foglalna ilyen kereskedelem mellett, úgy hiszem, 1965- ben megnyílnának a lehetőségek. Sztrájkok és tüntetések Spanyolországban Madridból a spanyol munkások mind nagyobb arányokat öltő bérkövetelési mozgalmáról jelentenek. — Madridban, Bilbaóban és San Sebas- tianban a nagy ipari üzemekben egymást követték a sztrájkok az utóbbi hetekben. A madridi Standard-müvek igazgatósága kénytelen volt húsz százalékkal felemelni a béreket. A bilbaói Wilcox-gyár dolgozóinak 14 napos sztrájkja is győzelemmel végződött 17 millió pezeta ösz- szegü azonnali juttatást osztottak szét a munkások között, az üzemi bizottság letartóztatott tagjait pedig szabadlábra helyezték. \ AMERIKAI MAGYAR SZÓ S 130 East 16th Street S New York, N. Y. 10003 5 Elolvastam mutatványszámként küldött lap- * 5 jukat és kérem, hogy további mutatványpél- * J dányokat küldjenek címemre minden köte- t £ lezettség nélkül. ^ Név:.................................................................. J \ Cim: .................... > Város: . .. Állam: ........... j > Megrendelem lapjukat egv évre H félévre j *4 r i se. (A kedvezményes előfizetési ára uj olv? j 8' sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.)
