Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-03 / 49. szám
Thursday, December 3, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 FULBR8GHT SZENÁTOR NYILATKOZATA A NEMZETKÖZI FESZÜLTSÉG TOVÁBBI ENYHÍTÉSÉRŐL és a magyar-amerikai kapcsolatokról Fulbright szenátor, az Egyesült Államok szenátusi külügyi bizottságának elnöke a közelmúltban fogadta a Népszabadság washingtoni tudósitóját, és válaszolt kérdéseire. Kérdés: Szenátor ur, ön nemegyszer beszélt arról, hogy reálisabb szemszögből felül kellene vizsgálni az amerikai külpolitikát a békés egymás mellett élés előmozdítása végett. Összegezné ezen nézeteit a magyar olvasók számára? Felelet: Nézeteim összegezése nem könnyű dolog — mondotta Fulbright —, hiszen néhány több órás előadásban fejtettem ki véleményemet, s az ilyen tömör összefoglalók, amelyekben néhány mondatba kell süriteni a mondanivalót, nem mindig adnak hü képet az egészről. Mégis, ha össze kivánnám foglalni nézeteimet az amerikai külpolitika reálisabb felülvizsgálatának szükségességéről, az körülbelül igy hangzana: bölcs és szükségszerű számunkra, hogy utakat találjunk a kommunista világhoz. Abból kell ugyanis kiindulnunk, hogy meg kell mentenünk a békét, s ehhez pedig az szükséges, hogy megjavitsuk kapcsolatainkat a kommunista világgal. Elsősorban Oroszországgal, mert ez a legnagyobb kommunista hatalom. Ki- nával, a másik nagy kommunista hatalommal erre nem gondolhatunk, mert nincs vele kapcsolatunk. Felvetődik azonban a kérdés: vajon lehetséges-e és gyümölcsöző-e ez az útkeresés a kommunista világhoz? Erre, úgy gondolom, egyértelműen igennel lehet válaszolni, hiszen a moszkvai atomcsend- egyezmény igazolta ezt. Egyben bizonyítja, hogy meg lehet találni az utakat-módokat a feszültség további enyhítéséhez, a kommunista világot tőlünk elválasztó ellentétek ellenére. Szeretném leszögezni azonban, hogy nem valamiféle átfogó egyezményekre gondolok, amelyek megoldanák a vitás nemzetközi kérdéseket. Azt hiszem, hogy irreális volna, ha ilyen célokat tűznénk most magunk elé. Olyan megállapodásokra gondolok, mint a Szovjetunióval és más kommunista országokkal létrejött buzaeladási ügyletek vagy mint a közelmúltban megkötött szovjet—amerikai konzuli szerződés és más hasonlók. Szeretném leszögezni, hogy én a magam részéről támogattam ezeket a megállapodásokat. Kérdés: Milyen szélesek amerikai kormánykörökben ezek a nézetek, vagy csupán egyedül áll e véleményeivel? Felelet: Előadásaim fogadtatása általában kedvező volt. Bár semmiféle amolyan “népszavazást” nem rendeztek pont erről, mégis elmondhatom, hogy sok helyütt találkoztam helyeslő fogadtatással. Egyszerű emberek Írtak hozzám leveleket, amelyekben támogatásukról biztosítottak. Persze, még sokszor el kell mondani ezeket a nézeteket, hogy az embereket meggyőzhessük helyességükről, de úgy gondolom, hogy a jövőbeni fejlődés nagy segítséget ad majd ennek bizonyítására. Ami pedig a kormányköröket illeti, ott is kedvező fogadtatásra találtam. Kérdés: Ön ismételten élesen és szenvedélyesen támadta Goldwater külpolitikai nézeteit. Mi indította erre? Felelet: Szemben állok Goldwaterral, hiszen nézetei általában homlokegyenest ellenkeznek az enyémekkel. Egyébként nemcsak mostanában bi- rálom élesen. Egy éve a szenátusban elhangzott beszédemben már összefoglaltam a Goldwater szenátor által képviselt nézetek tarthatatlanságát. Kérdés: Véleménye szerint van-e lehetőség az amerikai—magyar kapcsolatok fejlesztésére, s ha igen, milyen utakat-módokat lát a kétoldalú gazdasági és kulturális kapcsolat további kiterjesztésére? Felelet: A magyar—amerikai kapcsolatokat nem ismerem teljes alapossággal. Az a véleményem viszont, hogy az amerikai külpolitikának arra van szüksége, hogy kapcsolatainkat fejlessze a világ minden részével, igy Magyarországgal is. Azt hiszem, feltétlenül hasznos lenne, ha gazdasági kapcsolataink bővülnének, mint ahogy jelentősen lehetne fokozni a diák- és tudóscserét is országaink között. Ez volna szerintem annak a módja, hogy kapcsolataink még jobban kiterjedjenek — mondotta befejezésül Fulbright szenátor. Árkus István IVVVVHV99VV9VVVVPHVV9V9VV999M9M9I99IMIII9IIIIIIIIIIIIII0IIIIIIIIIIIIII MEGKEZDŐDTEK A NYOMORENYHITŐ PROGRAM KIUTALÁSAI Johnson elnök programjának első sikeres megvalósítása, a nyomorenyhitő akció életbelépett. Az újonnan megszervezett Offica jf Economic Opportunity igazgatója, Sargent Shriver részletezte e tervek kivitelezését és megnevezte a kiutalt összegek mennyiségét. A kongresszus által elfogadott 800 millió dolláros nyomorenyhitő terv első kiutalásai, a probléma nagyságához képest, meglehetősen szerény összeget képviselnek. Az első kiutalás 35 millió dollárról szól, amelynek nagyobb részét a szövetségi kincstárból, kisebb százalékát a helyi alapokból fedezik. A terv első része magában foglalja 41 előzőleg bejelentett erdő- és talajfenntartási munkacsapat (Job Corps) felállítását. 15 millió dollárt fordítanak további Job Corps-telepek létesítésére és a már fennállók renoválására. Valamivel több mint 12 millió dollár kiutalás jut az államok és községek különböző nyomorenyhitő akcióira, amelyeket a helyi kincstárak kiegészítenek további 1 millió dollárral. A helyi akciók programjára fordított első kiutalásokat 9 állam, 12 város, 6 vidék környéke és egy indián rezerváció kapta. Ebből Detroit kapta a legnagyobb összeget, 2 millió 836 ezer 172 dollárt. New York államra 238 ezer 900 dollárt kiutalás jutott, a New York városi nyomorenyhitő program és a Genessee Countyban megvalósítandó Job Corps tábor céljaira. Az országos tervek magukban foglalnak angol nyelvtanítást az indián gyermekeknek, aggkoru- ak lakótelepének felállítását, segélyen levő munkanélküliek kiképzését, szűkölködő egyetemi hallgatók munkához juttatását, valamint 150 önkéntes kiképzését a VISTA (Volunteers in Service to America), belföldi Peace Corps csapatban való működésre. Az óriási feladatokkal szemben, amelyek megoldásra várnak, az Egyesült Államok széliében hosz- szában, már maga a 35 millió dolláros összeg is elenyészően kevés. Ami ebből az egyes államokra, ; páijFs"^'eiI“servTcÍ'^'m 1 ;; GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS • 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonom 1 városokra és vidékekre jut, az úgyszólván egy csepp a tengerben, amely még kezdetnek sem elég. Az Appalachia-i kisérlet kudarca fulladt A gazdaságilag pangó és kihalt Appalachia nyomorvidék segítésére megindított kormányprogram első kísérlete kudarccal végződött. A Kennedy elnök által megindított és a Johnson-kormány által folytatott terv célja volt, hogy felélessze az ipart, adómentességgel és más előnyökkel odacsábítsa a befektetőket, hogy munkaalkalmat teremtsenek az idült munkanélküliségben szenvedő lakosságnak. 1.8 millió dolláros kölcsönnel, amelynek nagyobb részét a kormány, kisebb részét a Small Business Administration szolgáltatta, megalakult a National Seating and Dimension Co. uj bútorgyári üzem. Működése alatt 100 munkást alkalmazott, de nem bizonyult jó befektetésnek, nem hozott hasznot és kénytelen volt bezárni kapuit. Megszűntek a munkalehetőségek és a munkások megint ott vannak, ahol voltak. Sokan közülük más államokban próbálnak elhelyezkedni. A vállalat csődjének többféle oka van, de egyre inkább kitűnik, hogy a volt bányászokat, kellő átképzés nélkül és rendkívül alacsony fizetéssel alkalmazták az asztalos- műhelyekben. Az egyik vállalati vezető megjegyezte: “Az emberek nincsen hozzászokva az ilyen fizetésekhez ... a butorüzemben alacsonyak a fizetések.” Ha az Appalachia-i és más nyomorenyhitő akciókat úgy akarják végrehajtani, hogy éhbérért dolgoztatják a munkásokat, akkor szomorú jövőt jósolunk a program további kimeneteléhez. Az Egyesült Államok és Magyarország osztott sakkeredménye A Tel Avivban lefolyt sakkolimpiászon az Egyesült Államok és Magyarország 4 pontban osztozott. Sammy Reshevsky játéka Lajos Potish-al eldöntetlen maradt. William Addison legyőzte János Flesch-t, Arthur Bisguier játéka G. Forintos-sal szintén döntetlenül végződött, Lajos Szabó legyőzte dr. Anthony Saidy-t. ŐSZINTÉN SZÓLVA... a.-a Az imént lezajlott elnökválasztás jelentőség© nem Johnson elnök megválasztásában nyilvánul meg, hanem Goldwater szenátor választási bukásában. De még helyesebben: a választás eredménye nem is annyira Goldwater vereségét, mint inkább az általa vallott elveknek és programnak a választók részéről való visszautasítását bizonyítja. Világossá válik ez, ha számba vesszük a nagyszámú régi képviselő és szenátor bukását, akik erősen kitartottak Goldwater mellett és viszont annak a néhány jelöltnek a győzelmét, akik republikánus létükre bátran kiálltak Goldwater ellen. Bizonyos, hogy a 27 millió Goldwater-szavazat félelmetes és aggasztó — az én szájamize szerint vagy 20 millióval túl sok —, de kétségtelen, hogy ennek legalább fele olyanokból került ki, akik republikánusra szavaznak, bárki a jelölt és bármilyen a program. Megnyilvánul ez az elvi jelentősége a választásnak a néger szavazók szerepében is. Még soha nem vettek a néger szavazók ilyen nagy számban részt egy választásban és még soha nem adták szavazatukat ilyen egyöntetűen a nem kívánt jelölt ellen. Nem is lehetett ez másképpen, amikor Goldwater elvei éppen azokban a megnyilvánulásokban tűntek ki, amelyek a fajgyűlölet és a néger nép elnyomásának a folytatását helyezték kilátásba. Tény az, hogy nagyszámú arra méltó jelölt győzelmét a néger szavazatoknak köszönheti. Megállapíthatjuk, hogy első Ízben történt az Egyesült Államok történetében, hogy a néger nép szavazata nyomott a latban, hogy a néger nép egyenlőség iránti töre- kedése, bizonyos mértékben, érvényre jutott. Evvel, megindult az a politikai és társadalmi folyamat, amely a néger nép teljes egyenjogúságára kell, hogy vezessen. A most lezajlott választás emlékezetes stáció a néger szabadságharc szenvedésekkel és áldozatokkal teli göröngyös utján, amelyen most ujult erővel fog folytatódni a teljes győzelemért való küzdelem. Tovább folyik a szabadságharc Természetesen ez a folyamat nem fog önmagától kifejlődni, hanem csakis a néger nép és szövetségeseinek öntudatos és lankadatlan nyomása következtében. És az ilyen egységes és eltökélt küzdelem után a teljes győzelem elkerülhetetlen. Ennek a lankadatlan és egységes küzdelemnek a szükségessége megnyilvánul a mai helyzetben is.. Bármennyire igaz, hogy a választás Johnson elnök részére mandátumot jelent arra, hogy politikáját haladó szellemű irányban vezesse, amelyben a néger nép teljes egyenjogúsága vezető helyet foglal el a béke, a munkanélküliség, az egészségügyi segély, stb. kérdései között, de ez csak a politikailag tudatosan haladó szellemű emberek részére világos. Az ilyen politikai irányzat éppúgy érdeke a többi széles rétegeknek is, még ha avval nincsenek is tisztában. Hisz már Lincoln elnök is megmondta, hogy a nép egyik része nem lehet szabad, amig a másik rész nem szabad. Amerika fehér népének a szabadsága veszélyeztetve van, amig a néger nép teljes szabadsága nincs biztosítva. De nem érdeke azoknak a köröknek, amelyek kezükben tartják a valóságos hatalmat és ezért szükséges, hogy ezeket a köröket állandóan figyelmeztessük a népnek haladó szellemű politika iránti kívánságára és hogy állandó nyomást gyakoroljunk a hatalmi körökre az ilyen politikai irányzat megvalósítása céljából. Eddig elért eredmények A néger nép egyenjogúságáért folyó küzdelem és az abban már idáig elért eredmények figyelemreméltó következményt idéznek elő, amely — bár nem szembeötlő — de mégis alapvetően fontos. Az amerikai közönség lassan és fokozatosan megváltoztatja érzelmeit és magatartását a néger nép iránt, ahogy egyre jobban kénytelen tudomásul venni, hogy a néger nép valóban igazságtalan elbánásban részesül és ahogy hozzászokik ahhoz, hogy négerekkel, mint egyenjogú és egyenrangú személyekkel találkozik mindennapi élete soráa nyilvános helyeken és munkahelyén. Ennek az érzelmi változásnak kell még szintén tovább folytatódni, amig az amerikai fehér ember érzelmei és gondolkodásmódja annyira megváltozik, hogy a néger jelenléte többé nem kelti fel figyelmét jobban, mintha a vendéglőben a szomszéd asztalnál szőke ember ülne. Akkor lesz az, hogy a “néger forradalom” győzelmes befejezéséhez ért, vagy pedig ez akkor fog bekövetkezni, amikor a “néger forradalom” kivívta végső győzelmét. Favágó
