Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-03 / 49. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 3, 1964 [széuesyzetek] Amerikai elgondolás — főként politikai elgondolás -— volt olyan nukleáris fegyverzetű hajókat üzembe helyezni, amelyeknek személyzetét a NATO- hatalmak szolgáltatják, de a bombák használatát Amerika kontrollálja. De Gaulle elejétől kezdve ellenezte a tervet, de Amerika annak ellenére is ragaszkodott az eredeti elgondoláshoz. Anglia uj kormánya is ellenzi a tervet. Amerika tovább ragaszodik? Lehet. Lehet, hogy akkor is ragaszkodni fog tervéhez, ha Nyugat-Németország kivételével az összes NA- TO-hatalmak ellenzik a vegyes vezetésű flottát. Mert számunkra az a fontos, hogy Nyugat-Német- ország tartson ki mellettünk. A mi egyetlen hűséges szövetségesünk. • • • Kennedy meggyilkolása után sok szó esett a fegyvereladás szabályozásáról és ellenőrzéséről. Milliók úgy vélekedtek és sokan még rr.a is úgy vélekednek, hogy amikor fiatalkorúak, gengszterek, meghibbant uszitók 12—13 dollár beküldése ellenében ellenőrzés nélkül, esetleg álnévre posta- fordultával kaphatnak gyilkosságra alkalmas fegyvereket, ez — enyhén szólva — egészségtelen állapot. És némileg veszélyes is. A végzetes novemberi nap utón történtek kezdeményező lépések ennek az állapotnak a megszüntetésére, de a szabályozás és ellenőrzés olyan hiányos vagy nem-létező maradt, mint a szomorú esemény előtt. így nem csoda, hogy a Minutemen-ek, a Birch társaság és a többi szélső jobboldali csoportok tagjai jól felfegyverzetten készülnek .. . Mire? Pontosan arra, amire a másik Führer hivei készültek. • • • J. Edgar Hoover az FBI örökös igazgatója női riporterekkel való “barátságos beszélgetés” közben éles támadást intézett Martin Luther King, a War- ren-jelentés, a biróságok, a korrupt rendőrök és a KKK ellen. Egyben kijelentette, hogy a KKK tagjait terheli a felelősség a legtöbb lincselésért és bombázásért a Délen, továbbá, hogy a feketék ellen elkövetett merényletekben sheriffek és rendőrök aktiv részt vesznek. Ezek a vádak lapunkban ismételten elhangzottak, de arra a kérdésre, hogy a KKK hány tagját tartóztatta le és állitotta törvény elé az FBI; vagy arra a kérdésre, hogy mit tett az FBI a lincselések és bombázások megismétlése ellen: Mr. Hoover nem válaszolt. Arra sem, hogy a biztonság védelmére és a törvények végrehajtására hivatott déli sheriffek és rendőrök garázdálkodásának megszüntetésére történtek-e lépések az FBI részéről? • • • "Időnek előtte halok meg, mert megölt az angol oligarchia és felbérelt gyilkosa." Ezt irta 1821-ben Napóleon St. Helena szigetén, röviddel halála előtt. Most, 143 évvel később, dr. H. Smith glasgowi professzor Napóleon hajának kémiai vizsgálata alapján megállapította, hogy lassú arzénmérgezés áldozata lett. Ez a felfedezés talán dr. Smith hírnevét öregbiti, de nem lesz vigasz azok számára, akikről a hajuk megvizsgálása nélkül is megállapítható, hogy szerte a világban a hiányos táplálkozás lassú halálának áldozatai. Sőt azok számára sem, akiknek gyors haláláról Dél-Víetnamtól a Kongóig gyors gondoskodás történik. • • • Los Angeles megye orvosi szövetségének elnöke szerint a megye orvosainak 77 százaléka úgy vélekedik, hogy a “smog” károsan befolyásolja pácienseik egészségét; 66 százaléka szerint a “smog” lélegzési zavarokat okoz és 33 százalék pácienseinek a megye elhagyását javasolta. A tudós orvos jelentésével egyidőben az American Cancer Society is jelentett a “smog”-ról, még pedig azt, hogy semmi veszedelmet nem jelent Los Angeles, Orange és Riverside megyék lakosai számára. A két homlokegyenest ellentmondó “szakértői” jelentésből mindenki a saját használatára legjobban megfelelőt választhatja. • • • Beverly Hills egyik előkelő szállodájából önagy- sága Nqo Dinh Nhu 1,100 dolláros kifizetetlen számla hátrahagyásával távozott. Ez csupán egyike a 15 ezer dollárra rugó számláknak, amelyeket a bus özvegy hazánkban emlékeztetőnek hagyott. A dél-vietnami követség most elkezdte a számlák kifizetését. Igazán könnyen teheti — az amerikai adófizetők zsebéből. • • • A yellow cab taxikról megállapították, hogy éveken át hamisan beállított mérőórákkal fosztogatták Los Angeles közönségét. Az ellenőrző hivatal fejét “ideiglenesen” felfüggesztették. A társaság ügyvédje szerint a jelenlegi tulajdonosok “nem tudtak” a csalásról. Az ügy a megyei nagy-esküdtszék elé került, amely két heti vizsgálat után döntött. A döntés: a Yellow Cab taxi társaságnak a közönség kifosztása “nem volt szándékában” és igy — nem bűnös. Azt a pár milliócskát jogtalanul és csalással szedték össze, de SZÁNDÉK NÉLKÜL. És ez a lényeg. • • • Vandeman adventista szerint az a tény, hogy az isten megengedte, hogy az emberek a Hold fényképezésével belenézzenek a vilógegye:eín titkaiba, kétségtelen bizonyíték ameüeft, hogy rohamosan köze edünk a világ végéhez. Tévedés. A világ végéhez vaió közeledést egyedül és kizárólag az atombombák használatának hivei és sürgetői okozzák. Ilyen vég elkerülésének egyedüli módja: BÉKE! írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. SCI KITTE VOLNA? A Mindszenty- és Grősz-féle perek idején, amikor a Vatikán oly mereven éles ellentétben állott a magyar kormányzattal, alig látszott hihetőnek és valószínűnek, hogy ebben a viszonylatban valaha is komoly javulás fog beállni. Ne felejtsük el, hogy azokban az években XH. Piusz, ez a megrögzötten kényuri jellem volt a Vatikán mindenható ura, aki elvakult kommunista-gyűlöletében még attól sem riadt vissza, hogy minden katolikust, aki egy kommunista rendszert bármily módon is támogat, kiátkozzon az egyházból. . . Erről a pápáról valóban nehéz volt feltételezni, hogy egy kommunista kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozzék és azok során a legparányibb engedményre is hajlandó legyen. Amig ez a gőgös, hajlithatatlan oligarcha ült Szent Péter trónusán, bizony nem sok kilátás mutatkozott arra, hogy a magyar katolikus egyház és a kormány között bizonyos — főképpen az egyház adminisztrálására vonatkozó — függő ügyek mindkét fél számára kielégítő megoldásra találjanak... Ebben az évben — tehát jó másfél évtizeddel később — mégis azt látjuk, hogy a Vatikán és a magyar kormány között fennállott ellentétek legtöbbjére nézve a két fél között — barátságos légkörben! — megállapodás jött létre, még pedig egy olyan pápának az uralkodása alatt, aki annakidején XII. Piusznak a legheghittebb munkatársa, tanítványa és bámulója volt... Nagyon kétséges, hogy VI. Pál — a jelenlegi pápa — hajlamos lett volna rajongva tisztelt mesterének a nyomdokaitól eltérni, ha a pápai trónon történetesen ő követte volna XII. Piuszt — közvetlenül. Ahhoz, hogy a Vatikán piuszi légkörében lényeges változás következzék be, XXIII. Jánosnak, ennek a békeszerető egyszerű és mégis rendkívüli emberi tulajdonságokkal megáldott, krisztusi mentalitású egyházfejedelemnek a felbukkanására volt szükség, aki rövid, de áldásos uralkodása után olyan programot hagyott hátra utódja örökségéül, hogy az, még ha szándékában lett volna is, nem térhetett volna visz- sza a piuszi vonalvezetéshez, mert egy ilyen merev, reakciós politika a katolikus hívek tömegeiben — amelyek Jánost különösképpen a szivükbe zárták — kiszámíthatatlan lelki károkat, kiábrándulást és csalódást vont volna maga után. Az utód kezei bizonyos mértékben kötve voltak János lelki hagyatéka által. Sutbadobni ennek a rendkívüli embernek az elgondolásait körülbelül olyan kockázattal járt volna, mint — mondjuk — ha Johnson felrúgta volna Kennedynek a kezdeményezéseit és egy azokkal ellentétes programmal lépett volna az amerikai választópolgárok elé. . . Egy szóval sem vitatom, hogy idővel valamelyik pápának okvetlenül tanúsítania kellett volna némi készséget a közeledésre és kiegyezésre, hiszen még a nehezen hajlítható Vatikán sem engedheti meg magának azt a lukszust, hogy a kibontakozáshoz vezető utat teljesen elzárja és ilyenformán elveszítse a magyar katolikusságnak egy tekintélyes hányadát. Elvégre: Róma is tudja, hogy a hurt csak egy bizonyos pontig lehet feszíteni — az el- pattanás veszélye nélkül... De azt határozottan merem állítani, hogy János pápa rövid néhány évi szereplése nélkül még nagyon sokáig kellett volna várnunk arra, hogy a magyar kormány és a Vatikán között egy ilyen nagyfontosságu kiegyezés létrejöjjön. A hosszú vajúdás után megszületett egyezmény egyes pontjaival e pillanatban nem kívánok foglalkozni. De a leglényegesebb pontját, amely a püspöki, érseki és egyéb főpásztori stallumok betöltését végre szabályozza, érdemes kiemelni. Az összes formaságokkal nem vagyok ugyan egészen tisztában, de annyit tudok, hogy ezután a Vatikán nem erőszakolhat olyan Mindszenty- és Grősz-féle egyházfejedelmeket a magyar nép nyakára, akik a magyar kormány szemében nem elfogadhatók. A pápa csak olyan főpásztorokat nevezhet ki, akiknek a személyére nézve a Vatikán és a magyar kormány már előzetesen megállapodott. Az illetőknek a múltbeli magatartása és jelenlegi álláspontja összeegyeztethető kell, hogy legyen nem csupán az alkotmányra teendő eskü letevésével, hanem annak hűséges és becsületes betartásával. (E tekintetben a magyar kormányt a múltban súlyos csalódások érték — ha még vissza tudunk emlékezni. . .) Ebből az alkalomból érdekesnek tartom megemlíteni, hogy 1948. julius 13-án megjelent “Hozzászólásomban” (Ortutay kultuszminiszter figyelmébe) a következőket vetettem fel: “Volna még egy javaslatom, amelynek kivitele a jövőben megakadályozná azt, hogy egy tucat püspök — egy idegen hatalom felbujtására — felfordulást okozhasson Magyarországon. Hozzon a képviselőház sürgősen olyan törvényt, amely kötelezővé teszi minden római fennhatóság alatt álló érsek püspök, címzetes püspök és rendházfőnök számára a mai magyar alkotmányra való HÜSÉGESKÜ letételét. Aki ezt megtagadja, azt a magyar kormány egyszerűen gátolja meg hivatalos funkcióinak a végrehajtásában. Nem látom be, miért ne tehetné meg ezt a magyar kormány, mikor az ilyen eljárásra van egy igen frissemlékü precedens: 1929. feburár 11-én déli 12 órakor — tehát mindössze 19 évvel ezelőtt — lépett életbe XI. Piusz pápa és a fasiszta diktátor Mussolini között az az egyezmény, amely szerint a pápa csak olyan jelöltet nevezhet ki püspökké Olaszországban, aki hajlandó a fasiszta alkotmányra a hüségesküt letenni. Hát kérdem tisztelettel: miért ne követelhetne a mai magyai' kormány ugyanolyan jogokat magának, mint amilyeneket a Vatikán készséggel megadott Mussolini fasiszta kormányzatának??!!" Valamivel később, 1950. szeptember 29-i rovatomban ugyanezt a gondolatot — de magyar példával támogatva — igy fogalmaztam meg: “Erős a gyanúm, hogy mire a legközelebbi érseki vagy püspöki stallum betöltésére sor kerül, a magyar kormánynak is lesz egy kis beleszólása abba, hogy Róma kit helyez a főpásztori székbe. A Horthy-éra alatt az akkori kormány gyakorolhatta azt a jogot, hogy a megüresedett püspöki vagy érseki méltóságra három egyént jelölt, akik közül aztán a pápa kinevezte a neki legjobban tetszőt. Úgy hiszem, ugyanezt a jogot a magyar népköztársaság kormánya is igényelheti magának .. Nekem teljesen mindegy, hogy a magyar kormány javasol-e három jelöltet és a pápa választ egyet a három közül, vagy megfordítva: a páoa megnevez három kandidátust és a magyar kormányé a választás joga; a lényeg az, hogy ilyenformán kevés lehetőség lesz arra, hogy egy Mindszenty, egy Grősz vagy Péteri-Petró komoly bonyodalmakat okozhasson virágzásnak indult szülőhazánkban. Abban a reményben üdvözlöm tehát a vatikáni egyezményt, hogy a katolikus hívek is rá fognak jönni — ha már eddig nem jöttek rá —, hogy a mai magyar kormányrendszer becsületes támogatása nem ütközik össze a katolikus (vagy bármely más) vallás hűséges gyakorlásával. Azok az idők, amikor egy kommunista kormány támogatása az egyházból való automatikus kiátkozást vonta maga után, XII. Piusszal együtt elmúltak... Hihetőleg: EGYSZERSMINDENKORRA! * • Tavaly a nem szocialista országok közül Finnország volt a Szovjetunió legnagyobb kereskedelmi partnere, és 3 százalékkal részesedett a Szovjetunió külkereskedelmében. Utána Anglia 2.4, India 2.2, az NSZK 2 és Olaszország 1.9 százalékkal következik. A Szovjetunió külkereskedelmében — a szolgáltatásokat is beleértve — a tőkésországok összesen 31.5 százalékot képviselnek. • • • Az olasz gépkocsiipar exportja az év első háromnegyedében 255,049 egységet tett ki, szemben az előző évben kivitt 229,652 gépkocsival.
