Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-08 / 41. szám
Thursday, October 8, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD •f * Rácz László: A hívatlan vendég Ilyen, de még barátságtalanabb kitételekkel is, közölték az amerikai imperializmus szócsövei a hirt, hogy a francia államfő: De Gaulle szeptember 21-én újabb latin-amerikai látogatásra érkezett Venezuelába. “The Washington Star” kommentálva az egy hónapot felölelő látogatást, amelynek során De Gaulle további kilenc latin-amerikai országban fog tárgyalásokat folytatni, nem is titkolja, hogy washingtoni hivatalos körök a látogatást, mint egy “betolakodó” felelőtlen akcióját fogják fel. “De Gaulle beleüti az orrát az Egyesült Államok ügyeibe, a Monroe-elv megsértésével.” (Annak az elavult elvnek, hogy e földrész ügyeibe nincs joga beavatkozni külső hatalmaknak.) De Gaulle már előző mexikói látogatása alkalmából borsot tört az amerikai imperializmus orra alá, különösen azzal, hogy a francia banktőkének utat biztosított Mexikóban a kiadós profitot Ígérő petro- kémiai iparban. Ezzel is megmagyarázható a mostani felzúdulás az amerikai tőkés sajtó egyrészé- ben. Mert a francia imperializmus további betörésétől, versenyétől félnek az eddig az Egyesült Államok kizárólagos gyarmatát képviselő Latin-Ameri- kában. A francia hivatalos megnyugtatás, hogy De Gaulle csak a közös latin szolidaritás alapján óhajt látogatásával Latin-Amerikában szorosabb kulturális kapcsolatokat kiépíteni és hogy gazdasági téren csak “technikai” segítséget akar a testvéri latin-amerikai országoknak nyújtani, nem nagyon meggyőző. Éppen oly kevéssé, mint a washingtoni hivatalos magyarázat a sajtó számára, hogy a francia államfő látogatása nem fenyegeti az Egyesült Államok export-importját Latin-Amerikában. Ebből legfeljebb csak annyi helytálló, hogy a francia nagy banktőke nem rendelkezik még olyan hatalmas financiális erővel, hogy a latin-amerikai nyersanyagokat versenyezve felvásárolhassa, illetőleg, hogy a latin-amerikai iparosodási folyamatban jelentős részt kérhessen. Annyi mindenképpen eltagadhatatlan, hogy a francia diplomácia újabban egyik pofont a másik titán osztogatja szövetségese, az Egyesült Államoknak. Ez év januárjában — Washington minden tiltakozása ellenére — diplomáciai kapcsolatokat létesített a Kínai Népköztársasággal. Majd felemelte szavát az Egyesült Államok fegyveres beavatkozása ellen Indokínában. Semlegességet követelt a nagyhatalmak részéről Dél-Vietnamot és Laoszt illetőleg. Még végzetesebb De Gaulle politikai sakkhuzása Európában, melyet az Egyesült Államok imperialistái a háború befejeztével, mint gyarmat-területet kezeltek. Nagybankok és mám- műt iparvállalatok nehéz milliárdokat dollárban exportáltak Franciaországba és Nyugat-Németor- szágba az utóbbi évtizedekben. Mindezek ellenére De Gaulle kormánya következetesen keresztülvitte az “Európai Közös Piac” segítségével azt az elvet, hogy “Európa az európaiaké.” Mindjobban kizárja az Egyesült Államok és Anglia exportját a jelentős európai piacokból. Azzal a törvényszerű jelenséggel állunk szemben, hogy a világháború végével a gyarmataitól megfosztott és legyengült francia imperializmus (csakúgy, mint Nyugat-Németország) annak utána, hogy az Egyesült Államok hathatós segítségével lábraállott, a kapitalista termelési rendszer törvényeinek megfelelőleg máris versenybe fogott uj piacokért, uj profitlehetőségekért. Uj formában (neo-kolonializmus) igyekszik a háború végével nemzeti függetlenségéhez jutott volt afrikai gyarmataiban, az Egyesült Államok versenyével szemben, újra gyökeret verni. Indokínában — mely hasonlóképpen francia gyarmat volt — ellenáll az amerikai imperializmus törekvéseinek. A semlegesség elvének követelésével Indokínában, De Gaulle — helyesebben a mögötte álló francia nagytőke — nem az indokinai dolgozó tömegek nemzeti önrendelkezési jogát akarja megvédeni, hanem a saját maga jövőre irányuló uj-gyarmatositási terveit. Annál is inkább, mert a francia imperialisták inkább “kiismerik” magukat Indokínában, mint a “demokrácia védelmét” álcázó, önző érdekeket kereső és Dél-Vietnamban évek óta fegyveresen beavatkozó yankee-imperializmus. A latin-amerikai látogatás mögött is az imperialista versengés: uj piacok keresése nyilvánul meg. Latin-Amerika, a maga félgyarmati függésében az Egyesült Államoktól, nagyszerű piaci lehetőségeket rejt magában. Nemcsak nyersanyagai kivitelét, hanem a folyamatban lévő iparosodását illetőleg is. Mindenképpen izes falat lenne a francia versenytárs számára. De egyelőre még savanyu a szőlő. Mert ezt a piacot ma még monopóliumként (egyeduralom formájában) az Egyesült Államok tartja a kezében. De máris több jel mutatja, hogy ez az egyeduralom ingadozófélben van. Nemcsak a kétszeresen kizsákmányolt latin-amerikai dolgozó osztályok, de maguk az uralkodó osztályok is szeretnék már lerázni az Egyesült Államok gyarmati igáját. Latin-Amerika kormányai lázasan kutatnak uj piacok után, ahol nyerstermékeiket magasabb áron adhatnák el. Uj piacok egyelőre Európában mutatkoznának számukra. Ezért közelednek következetesen az Európai Közös Piachoz. Ebben a gazdasági egyesülésben szemmellátható a francia vezetés. Ennek folytán De Gaulle látogatása Latin- Amerikába különös jelentőséget nyer. Egyelőre legalább is annyit, hogy latin-amerikai gazdasági körök máris energikusabban lépnek föl az amerikai imperializmus kizsákmányolásával szemben. De Gaulle látogatás aelőestéjén a “Szövetség a Haladásért” akció összes latin-amerikai vezetői tiltakozást emeltek Johnson elnöknél, abból az alkalomból, hogy az Egyesült Államok törvényhozása újabban legfontosabb nyersanyagaik: a kávé-, a cukor- és hus-importra magasabb vámokat vetett ki és e cikkek behozatali kvótáját is csökkentette. Leplezetlenül rámutattak arra a tényre, hogy ezek • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • j A SZÁMOK BESZÉLNEK ( « írja: Eörsi Béla • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 « A biztosítók és a biztosítási csalások A modern biztosítás engedélyezett hazárdjátéknak minősíthető. A biztosított arra számit, hogy kevés összeg befizetésével halál esetén családja nagy összeget kap (ami igen valószínűnek látszik, ha az autóbalesetek emelkedését figyeljük); a biztositó társaság pedig arra számit, hogy az országban egyre javuló közegészség következtében pl. egy 35 éves ember legalább még egyszer annyi időt él meg. A biztosítottak többsége tehát 20— 25 évig, vagy még hosszabb ideig fizeti a jó dollárokat, amiért az állandóan romló dollárokat kapja vissza ő maga, vagy a családja. A biztosítottnak kel megfizetnie a 15 százalékos ügynöki jutalékot, a pazarul berendezett irodákat, az igazgatók nagy fizetését és a részvényesek osztalékát. Ezt mindenki tudja, vagy érzi saját magán. Mégis hogy van az, hogy a legtöbb embernek el lehet adni biztosítást? A biztosítás nem más, mint kényszerű takarékosság. Jobban járna az ember, ha pénzét a bankba tenné, vagy befektetné valamilyen üzletbe. Az átlag ember azonban nem képes más módon takarékoskodni, csak ha tudja, hogy ha nem fizeti a biztosítást, akkor elveszti a már befektetett összeget. Kiknek a kezében voltak a társaságok? A század elején a biztositó társaságok nagy része raketeerek kezén volt. Brandeis főbíró hosszú ideig harcolt ellenük, mig végre keresztülvitte, hogy a biztosítási kötvényeket államilag szabályozzák. Ma a biztositó társaságok ellenőrzés alatt állnak és vagyonmérlegüket hiteles könyvszakértők vizsgálják. így is akadnak gyenge biztositó társaságok, de a többiek rendszerint segítségükre sietnek, nehogy a nagyközönség bizalma meginogjon a biztosítási rendszerben. A biztosítás ma jóval többe kerül, mint 2—3 évtizeddel ezelőtt. Több oka van ennek, de ebben a cikkben csak egy szempontot tárgyalhatunk: a biztosítási csalásokat. Minden biztosítási csalást a nagyközönség fizet meg (sohasem a biztositó társaság). A biztosítási csalások olyan régi keletűek, mint maguk a biztositó társaságok. A 18. században ócska, rossz hajókat magas összegre biztosítottak, azután kiküldték a viharos tengerre, ahol a legénységgel együtt elpusztultak. Ma már ezt a módszert nem igen lehet alkalmazni, mert a biztositó társaságok tanultak a tapasztalatokból. A los-angelesi újságok gyakran közölnek híreket betegbiztosítási csalásokról, amelyekben az orvos is résztvesz, hogy magas díjazását megkapja. Az ilyen csalásokat nehéz ellenőrizni. A biztosításon való nyerészkedési vágy benne van a levegőben. Amikor az automobilbaleset a törvényhozási intézkedések — az amerikai imperializmus érdekében — teljességgel semmivé te szik azokat az előnyöket; amelyeket a “Szövetség a Haladásért” akciója nyújt hosszúlejáratú kölcsönök formájában latin-amerikai országoknak. Érthető tehát az Egyesült Államok nagytőkés; érdekképviseleteinek és sajtójuknak a nyugtalansága De Gaulle látogatása alkalmából. Hiszen mii liárd dolláros évi extra-profitról van szó Latin Amerikában. Ugyanott, ahol a kubai forradalom következtében már milliárdos tőkebefektetések és főként mérhetetlen munkanélkül szerzett profil veszett el az amerikai imperializmus rovására. Így érthető csak az aggodalom, hogy De Gaulle látogatása — mely csupán a latin faji szolidaritást hangoztatja — újabb bonyodalmakhoz vezethet. A Monroe-elvre hivatkozó elvakult amerikai imperialisták Latin-Amerikát saját vadászterületüknek tekintik. Vadorzóknak tekintik mindazokat, akik áldozataikat mégcsak megközelíteni is merik. Kétségtelen, hogy De Gaulle látogatása a latin amerikai dolgozók elviselhetetlen nyomorát semmiképpen sem fogja megváltoztatni. Ehhez az else lépés a mostani félgyarmati elnyomás lerázása volna. Latin-Amerika gazdasági helyzetén egyelőre csak az segíthetne, ha az Egyesült Államok mono- polisztikus uralma helyébe, Latin-Amerika orszá gai újabb kereskedelmi lehetőségekhez jutnának Európában. Nagy haladást'jelentene e tekintetben az európai szocialista államokkal való kereskede lem. következtében valaki megsérül, a biztosított gyak ran próbál nyereséghez jutni, mert erre tanítják barátai, vagy a garázs alkalmazottai. Még ismeretesebbek a balesetbiztosítási csalá sok. Vannak, akik inkább két évig henyélnek, csak hogy nagyobb biztosításhoz jussanak. Lehetséges ez már azért is, mert a biztosítási kompenzációs összeget esküdtszék állapítja meg, melynek tagja rokonszenveznek a szegény biztosítottal, mert — mint mondják — a biztositó társaság nagyon gaz dag! A biztosítási csalások Az Egyesült Államokban a biztosítási csalás jö védelmező iparrá fejlődött. A Wall Street Journa egyik cikke szerint ez évben 350 millió dollárt fi zettek ki csalásokon alapuló biztosításokra, holot ez az összeg tiz évvel ezelőtt “csak” 150 millu dollárt tett ki évente. Az autóbalesetekből szárma zó veszteségeket mesterségesen 40 százalékkal fel duzzasztották. Kansas Cityben egy ember rozoga kocsival töbl Ízben hirtelen megállt egy nagy teherautó előtt hogy igy az autó hátulsó része összezuzódjon. Egy egy ilyen baleset rendszerint háromszáz dollárt ho zott az illetőnek. 35 esetben ismételte meg és igj $10,000 mellékkeresethez jutott. Egy chicagói em bér, cinkostársaival együtt az ország különbőz) helyein tette meg ugyanezt. 500 összeütközést szei vezett meg, amivel félmillió dollárt csaltak ki i biztositó társaságoktól. Ezekhez a csalásokhoz sajnálatos módon az ügy védek is segédkezet nyújtanak (akik igy a kifize tett összegek egyharmadát kapják). Van egy ame rikai kifejezés: ambulance chaser (mentőkocsi utár szaladó ügyvéd), aki a kórházi ágynál Íratja alá r meghatalmazást a balesetből kifolyólag odakerüli emberrel, hogy a törvény előtt képviselhesse. Beverly Hills legelőkelőbb szőrmekereskedője “ál-lopást” rendezett, de a detektívek kiszámították, hogy 5 perc alatt nem lehetett félmillió dollár értékű szőrmekabátot autóba rakni. Most az illető a börtönben számitgatja, hogy hol követte el a hibát. A biztositó társaságok a veszteségek alapján számítják ki a biztosítási díjazást, tehát a nagyközönséggel fizettetik meg a kárukat. Szeretnénk valamivel több becsületességet látni ebben a profitot hajszoló társadalomban. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $......................-♦ Cim: .................................................................. Város:................................... . Állam:
