Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-08 / 41. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 8. 1964 ^ Az; ebben a róvakilejtett ^;^|(yMVK>n/)flnftWVV(UVMVVVWWW<WMWWyW‘*~niVV<>WVWW>IVW>fl<WWVWWriV/i^M,*"*> A szép magyar nyelvről MIAMI, Fia. — Olvastam a lap szeptember 10-i számában egy cikket: “Még a páviánt is lehet nevelni” címen. Én sajnos nem tudom, hogy mi az a pávián, habár az iró odaírta zárójelben, hogy “baboon”. Én most menjek megtudakolni, talán Mongóliába, vagy hová, hogy mi az? Erre persze nincs pénzem. Most pedig egy pár szót a pesti emberekről és a Ludas Matyiről. Ez tulajdonképpen vicclap, de én agy veszem észre, hogy a pesti fiatalságnak nem kell a szép magyar szó, ők úgy beszélnek, ahogy nekik tetszik. Vagyis ebből a vicclapból olvastam a következő szavakat: csoki, szoci, szaki, s sok ezekhez hasonlót és az újság egy szóval sem figyelmezteti az olvasókat, vagyis a pestieket, hogy hagyjanak fel az ilyenfajta beszéddel. Én úgy gondolom, hogy a csoki csokoládét jelent, a szoci szocializmust, a szaki pedig szakszervezetet, de nem vagyok benne teljesen biztos. Sajnálom, hogy zavartam a szerkesztőséget ezzel az írással, hiszen nem vagyok jó iró, a kezem is reszket, hiszen már a 80 felé járok. J. K. A szerkesztő megjegyzése: A pávián, vagyis angolul baboon, egy hosszuorru majomfajta neve. A szaki szó pedig szaktársat jelent. Nem kellett aggódnia ST. CATHARINES, Ont. — Kaptam Magyarországról egy megtisztelő levelet. A levél Írója azt kérdezi, hogy talán allergiás vagyok a betűkre és azért nem látja Írásomat a Magyar Szóban? Hát éppen allergiás nem vagyok, de van egy hűséges vendégem, amely évről évre pontosan bekopogtat és fagyásig nincs olyan varázsszó, amivel el tudnám idegeníteni magamtól. Az emberiség tanulhatna tőle hűséget. A vendég becsületes neve: szénaláz (Hay fever). No meg, amikor az ember már “hetven”-kedni kezd, az olvasás még megy valahogyan, de az irás kissé nehézkessé válik. A Magyar Szó lapkonferenciájához is kellett volna írnom valamit, de mivel tudom, hogy a konferencián nálamnál hűségesebb férfiak, no meg asz- szony^k is megjelentek, nem kellett aggódnom, hogy a Magyar Szó el fog térni jelenlegi vonalvezetésétől. Ott volt pl. Rev. Gross gyönyörű szónoki, Írói képességével, hogy csak egyet említsek. Azután ott volt Gencsy Margit “Utólagos hozzászólás a konferenciához” c. Írása. Mi nem láttuk egymást sohasem, mégis lelkemből vett ki olyan gondolatokat, amelyekre szebb, igazabb szavakat nem lehet találni a magyar irodalom kincses szótárában. Mintha csak én Írtam volna ezeket: “Mint régi olvasója a lapnak, s egyike azoknak, akik szivükön viselik sorsát, s élénk figyelemmel kisérik a változatos eseményekről szóló megfigyeléseit, valamint az események HELYES elbírálását, ezúton szeretném kifejezni legmesszebbmenő elismerésemet a konferencia vezetőinek és a nagyérdemű delegátusoknak, akik értékes, tisztánlátó hozzászólásaikkal segítették azt sikerre vinni...” Ennél szebb, igazabb, őszintébb vélemény-nyilvánítást még nem volt alkalmam olvasni és ezt teljesen magamévá téve, kívánom én is, hogy csak tovább a becsületes utón mindaddig, amig eljön az az idő, midőn nemzetközivé válik a világ. Kérem, küldjenek naptárokat a mellékelt három címre és egyet nekem. Az érte járó összeget mellékelem, a fennmaradó összeget pedig az “Akik a naptár megjelenését lehetővé tették” alapra fordítsák. Kovács János Nagy ajándék... HAMMOND, Ind. — Olvastam a lapból, hogy a lapkonferencia szép és sikeres volt. Tetszett nekem, hogy a külmunkatársakat pártfogásukba vették, mert mindannyian igen értékes emberek. Éljenek sokáig ők is, maguk is, hogy az olvasók élvezhessék a sok értékes olvasnivalót, mert nagy ajándék az nekünk. Jó egészséget és kitartást a további nehéz munkához. Kochlácsné Nem kultúra és nem szórakozás Nem szívesen irom e sorokat, mert normális körülmények között végtelenül jólesik amerikai színpadon látni magyar színészeket és szép számú magyar közönséget megjelenni magyar szinelőadáson. Sajnálatos, hogy szeptember 19-én, a los-angelesi Wilshire Ebell színházban nem nagy élvezettel hallgattuk és néztük végig (hat dollárért jegyen- kint) a ’’Végre egy uriasszony” c. zenés vígjátékot, amely Bolya K. Zoltán vállalkozásában került bemutatásra. A darabot Sigfried Geyer irta, Stella Adorján fordította magyarra és Békássy István rendezte Bársony Rózsi, a “világhírű magyar szub- rett primadonna” vendégfelléptével, aki ez alkalomra röpült ide Európából. Mi, akik 1921-ben vándoroltunk ki Nagyváradról, az ilyen tipusu limonádé “zenés vígjátékokat” nem igen ismertük. Az az érzésünk, hogy a Horthy-érában ilyen karakterű zenés játékokat lehetett csak szabadon előadni és nem kellett rettegni, hogy a színházak körül lebzselő Horthy-csatlósok valakire rásüthetnek valamilyen politikai hovátartozást. Ilyesmi pontosan megfelelt a gyenge gerincű színházi vezetőknek abban a szomorú korszakban. Nem kellett félni, hogy Prónayék, Héjjasék, vagy a rendőrség valakit nyakon csip és deresre húz ilyen tipusu “kultur” teljesítményért. Hogy az akkori hétrét görbülő, “kéchlek alás- sannal” hízelgő, alkalmazkodó színházi emberek ilyen tipusu és tárgyú fércmunkákkal próbáltak “kulturmissziót” teljesíteni — azt esetleg megértjük. De, ha már van mód arra, hogy egy kitűnő együttes Los Angelesben, vagy akárhol Amerikában, valóban kultúrát, vagy csak szórakozást nyújtson magyaroknak, akkor méltányos lenne annak megfelelő darabot kiválasztani, még akkor is, ha kiszámított és kizárólagos üzleti vállalkozásról van is szó. Mert helyénvaló a kérdés, hogy miért kell MA, Amerikában a magyar közönséget ilyen Horthy- csemegével traktálni? Hiszen van sok magyar operett és vígjáték, amely szórakozást, esetleg egy kis kultúrát is nyújt! Lehet, hogy Bársony Rózsi alsónemüje nem érvényesült volna oly frappáns módon, de ezt — ha nehezen is — valahogyan kibírta volna a közönség. Békássy Istvánt komoly művészembernek tartjuk és igazán szánalmas volt őt látni egy egész estét betöltő színdarabban, ahol az ő legfontosabb művészi ténykedése abban nyilvánult, hogy Bársony Rózsi riszálási sikereihez asszisztált. Faragó Zsigmond Levél versben NILES, Ohio. — Itt küldök egy kis verses üdvözletét, remélem, hogy megfelel és közük a lapban. Amerikában zokognak a fák, Sir az erdő, sir a mező, S egész Amerika lesz egy nagy temető. Régen veri a sors a munkást, Még sokáig fogja verni, Ha össze nem tart, s nem vigyáz. Aki munkás, szeresse egymást, Tegyen egy szent fogadást: Soha, soha nem lesz Amerikában, Fasiszta diktatúra. M. Fodor PHOENIX, GOLDWATER SZÜLŐVÁROSA Goldwaternek a kampánybeszédeiben megtett végtelenül felelőtlen kijelentései a legtöbbször visszafelé sülnek el, amennyiben felhívják a közfigyelmet bizonyos helyzetekre és ezáltal könnyebb leleplezni a republikánus elnökjelöltnek a valósággal ellenkező megállapításait. így amikor egy alkalommal a bűnözések magas fokáról beszélt, az adminisztrációt okolta “az utcáinkon elkövetett bűnözésekért”, amelyek különösen Washingtonban értek el magas fokot. De Goldwater kiválasztott erre a vádra más, demokraták által adminisztrált városokat is, mint pl. New Yorkot. Azon kesergett, hogy “feleségeink és a nők általában, nem érzik magukat biztonságban az utcákon” és Ígéretet tett arra, hogy ő majd rendet teremt, “az utcák biztonságát a törvényekkel fogjuk megerősíteni, a szabadság megnyirbálása nélkül.” A hangzatos vádak és Ígéretek ebben az esetben Phoenix, Arizonára vonták a figyelmet. Arra a városra, amelyben Goldwater született, felnőtt, üzleti életet élt, tagja volt a városi tanácsnak, stb. Hivatalos adatok alapján megállapitást nyert az a tény, hogy Phoenix a magasabb bűnözési aránynyal rendelkező városok egyike az országban. A bűnügyi jelentéseket kivizsgáló szövetségi hivatal szerint, a lakosság arányában sokkal több bűnözés van Phoenixben, mint New Yorkban, vagy Washingtonban. Az 1963-ra szóló jelentés szerint New York és peremterületének 11,229,000 lakója volt Phoenix 816.000 lakójával szemben. A bűnözési statisztika 100.000 lakó arányában van összehasonlítva. Eszerint Phoenixban minden 100,000 lakó után 2,408 volt az elkövetett bűnök száma, mig New York területén csak 1,688. A gyilkosságok aránya Phoenixben 6.4 volt a newyorki 5.2-vel szemben. Phoenix előljárt a nemi erőszakosságok terén is. Az arány 18.6, mig New Yorkban 8.0 volt és Washingtonban — amely feltűnően szerepel Goldwater vádaskodásában — e téren az arány 10.4 volt, a phoenixinél sokkal alacsonyabb. A rablások száma 74.9 arányban viszonylik a newyorki 65.4 arányhoz. Érdekes, hogy Phoenix rendőrkapitánya, A. F. Fairbanks az éghajlattal magyarázza a büntettek arányát. “Nálunk a meleg éghajlat jobban ösztökél a szabadtéri életre, s igy a bűnözések elkövetésére is.” New York téli estéin nem oly köny- nyü rablási tervet keresztül vinni, mint Phoenix nyárias éghajlatában, volt a véleménye. A bűnözések 60 százalékát 18 éven aluliak követik el, mondta a rendőrfőnök, de ezt az állítását visszavonta, amikor kiderült, hogy nagyrészét a bűntetteknek nem derítették ki, s ez a beállítás nem bizonyítható be. Arra azonban vannak bizonyítékok, hogy a néger-mexikói közélet tagjai megkülönböztetett rézelésben részesülnek a törvények végrehajtói részéről. Példaképpen felmerült egy 15 éves fehér fiú esete, aki két mexikói-amerikai farmmunkást ölt meg és a tárgyaláson azt mondta, hogy csak kedvtelésből gyilkolta meg a csatorna árokban dolgozó két munkást. Az arizonai elmegyógyintézetbe zárták a fiút, ahonnan rövidesen megszökött és most egy másik államban él bántatlanul. Egy másik esetben egy mexikói-amerikai munkás megölt egy fehér prostituáltat. Gyors egymásutánban folytatták le a tárgyalást, a halálos Ítéletet és a kivégzést. Sohasem derítettek fényt oly országos hirt felvert gyilkosságra, mint a moziipar kizsarolásából élő Willie Bioff meggyilkolása volt 1955-ben, vagy a három évvel később elvágott nyakkal talált Greenbaum házaspár esetére. De azóta is történtek Phoenixben hasonló nagyarányú gyilkosságok. A magasarányu bűnözési listán Phoenix nincsen ugyan egyedül, sőt vannak még amerikai városok, amelyek e téren túlhaladják, de Phoenix azért kiválik közülük egy jóvátehetetlen bűnben. Ez pedig az, hogy Barry Goldwaternek a szülővárosa. Nem akarunk igazságtalanok lenni, nem tesz- szük ezért Phoenix városát felelőssé. A bűn valójában ezé a rendszeré, amely talajt nyújt olyan elvetemült, fasiszta elveknek, amelyek a gyűlöletet, a bűnt és a vérengzést teszik meg az emberi lét alapjául. Az amerikai nép november 3-án a szavazási fülkében erőteljesen vissza fogja utasítani ennek a szellemnek a létjogosultságát, amikor Goldwater ellen fog szavazni és ezzel lehetőséget nyújt arra, hogy a viszonyok feljavításával a bűnözések száma a jövőben csökkenjen. Phoenixben és másutt is. RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA 1437 Third Avenue, New York, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-84*4 Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva Jl
