Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-08 / 41. szám

A

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, October 8, 1964

Munkás és szakszervezeti hírek

Vagy nem elég öregek, vagy nem elég fiatalok

Willard Wirtz munkaügyi miniszter védelmébe vette az öregedő munkásokat a munkáltatók “rövidlátó, kegyetlen diszkriminációjával” szemben, akik a koruk miatt nem akarják alkalmazni őket. “Ez sok értékes tapasztalattól és szakértelemtől fosztja meg gazdaságunkat”, mondotta Wirtz azon állami ügynökségek konferenciáján, amelyen az idős munkások diszkriminációja elleni törvényeket- próbálják érvényesiteni.

Ez a hatósági igyekezet ellentétesnek látszik a szakszervezetek igyekezetével, ami abban merül ki, hogy a 65 éves nyugdijkorhatárt kötelezővé tegyék és elősegítsék a munkások korábbi nyugdij- bavonulását. Legutóbb az autómunkások uj mun- kasszerződésébe foglaltak bele olyan feltételeket, amelyek bizonyos élőnyöket nyújtanak a 60 éves korban nyugalombavonult munkásnak. Ehhez hasonló szerződést kötött a United Rubber Workers Union is néhány héttel ezelőtt.

A szakszervezetek célja persze az, hogy az idősebb munkások korábbi nyugdíjazásával munkaalkalmakat teremtsenek a fiatalabb munkanélküliek

szamára. Félreértések elkerülése végett Wirtz kijelentette, hogy ő azokra a munkásokra gondol, akik még fiatalok ahhoz, hogy nyugdíj állományba menjenek, de az egyes munkáltatók véleménye szerint nem elég fiatalok ahhoz, hogy alkalmazzák őket a munkánál. És ezt az álláspontot helytelenítette.

A diákok nem beszélnek helyesen angolul

Kaliforniában az érettségizett fiatalok nagy része olyan rosszul beszél angolul, hogy az egyetemen póttanulmányra kötelezik őket.

Dr. Edward W. Strong, a University of California ügyvezetője mondotta, hogy az elsőévesek 50 százalékának olyan hiányos a tudása az angol nyelv ben, hogy póttanulmány nélkül nem vizsgázhat le, pedig csak az érettségizettek legjobbjainak egy- nyolcadát veszik fel az egyetemekre. Azt is hozzátette, hogy országszerte hasonló hiányosságokról panaszkodnak az egyetemeken.

Nem állott be javulás ezen a téren az utóbbi években, még az első szovjet sputnik felrepitése óta sem, pedig azóta nagy súlyt fektetnek az iskoláztatásra.’ A tanulók jobb kiképzésben részesülnek a tudományos tárgyakból, különösen a magasabb matematikából, de a helyesírást nem tudják. Az elsőéves egyetemi hallgatóknak vizsgát kell tenniük angol fogalmazásból. Vannak olyan tanulók, akik több pótvizsga után is számtalanszor elbuktak ebből a tárgyból.

A MUNKANÉLKÜLISÉG ‘ NAGY GONDOT OKOZ’

A detroiti ujságsztrájk 12 hetes

Nincs kilátás megegyezésre

1 Detroit két legnagyobb napilapja, a napi 700,000 példányban megjelenő Detroit News és az 510,000 példányú Free Press, már 12-ik hete nem jelenik meg. Julius 13-án a Pressmen’s Union 350 tagja és a Paper and Plate Handlers Union 100 tagja hagyta abba a munkát a két újságnál az uj munkaszerződés feletti nézeteltérés miatt. Már sok egyeztető tárgyalást lefolytattak, de megoldatlan maradt a szakszervezet követelése, hogy a szombat esti munkáért a Detroit Free Press munkásai külön díjazást kapjanak. A Free Press munkásai már eddig is megkapták a prémiumot szombat esti munkáért, de a két újság közös tárgyalást folytat a szak- szervezetekkel és azért a sztrájk mind a kettőnél folyamatban van a megegyezés létrejöttéig.

Erre a jelenben még nincsen kilátás.

Közben a detroitiek kezdik megszokni rendes napilapjuk hiányát. Részben vidéki újság pótolja őket, részben a rádió adások több híreket hoznak. A sztrájkoló munkások a Wayne Állami Egyetem hallgatóinak segítségével kiadják a Detroit Daily Press napilapot, amely 225,000 példányban jelenik meg.

A munkások bizonyos ellenőrzést is követelnek a gépek kezelésében. Ez az állás biztosításának keretébe tartozik. Bár a munkáltatók felajánlottak béremelést, a munkások nem ezt tartják a sztrájk indító okának és főkövetlésének. ... i

Az NLRB döntése:

A Kohler cég felelős a 6 és fél évig tartó sztrájkért

A National Labor Relations Board megerősítette előbbi döntését, hogy a wisconsin-i csővezeték felszereléseket gyártó Kohler Co. felelős azért a hat és fél évig tartó sztrájkért, amelyet az Auto Workers Union-hoz tartozó munkásai folytattak. Ennek értelmében elrendelte, hogy a cég még 57 munkást helyezzen vissza állásába, fizesse ki bizonyos időre szóló hátralékos bérüket 6 százalékos kamattal.

Az NLRB 1960-ban hozta első döntését 4:1 szavazattal a cég ellen. Megállapította, hogy az 1954-ben gazdasági okok miatt megindított sztrájkot a cég a Taft-Hartley-törvény megsértésével átváltoztatta “unfair-labor-practice” jellegűvé, amikor a sztrájktörőknek emelte a bérét. Kohler törvénysértést követett el, amikor sztrájkaktivitásokért elbocsátott munkásokat, vagy amikor kémekkel ellenőrizte alkalmazottai ténykedéseit s amikor kedvezményekkel csalogatta vissza őket a gyárba. Az 1960-as döntés elrendelte, hogy Kohler állítsa újra munkába az összes sztrájkolókat 77 ember kivételével, akik ellen elfogadta azt a vádat, hogy viselkedésük a piketvonalon és a sztrájktörők megfélemlítésében szintén törvényellenes volt.

Mind a két fél megfellebbezte az NLRB 1960-as döntését és a fellebbezési bíróság 1962-ben az ügyet visszaküldte az NLRB-hoz felülvizsgálatra, bizonyos utasításokkal az elkövetett sérelmek pontosabb megállapítására.

Az újabb döntés szerint a valóságban a Kohler cég felelős a sztrájk megindításáért, mert bár munkaszerződést kötött a munkásokat képviselő 833-as lokállal 1953-ban , sohasem volt szándékában elfogadni a szakszervezetet a munkások jogos képviselőjeként.

“Éppen ellenkezőleg”, állapítja meg a döntés, a vállalat “elhatározott szándéka volt a kollektiv egyezkedési viszonyt aláásni, gyengíteni és végeredményben megsemmisíteni.”

A szakszervezettel megkötött szerződést a Kohler cég úgy alkalmazta, hogy a munkásoknak nem nyújtotta a megállapított kedvezményeket. A cég egyik tisztviselője, Herbert Kohler, rádióbeszédben kijelentette: “Az UAW-CIO-hoz való csatlakozásra szavazni, a sztrájkszavazattal egyenlő.” Ebből az NLRB azt következtette, hogy a sztrájk kezdettől fogva “unfair-labor-practice” alapon indult. Ezért jogos az a követelés, hogy a cég további 57 munkásnak juttassa vissza állását, bérhátralékát és a 6 százalékos kamatot.

1960 óta a cég és a 833-as lokál két munkaszerződés feltételeiben egyezett meg.

A Kohler cég elnöke kijelentette, hogy a Supreme Courthoz fog fellebbezni, mert az “NLRB

A National Association of Business Economists legutóbbi gyűlésén felmerült a munkanélküliség kérdése. Számos szakértő olyan értelemben szólt hozzá, hogy sem a kormány, sem a nagyüzlet részéről eddig megtett intézkedések nem elégségesek ahhoz, hogy a munkanélküliséget jelentősen csökkentsék.

Murray S. Wernick, a Federal Reserve Board vezető közgazdásza azt mondotta, hogy “bár az adócsökkentés bizonyos mértékben hozzájárult a termelés és foglalkoztatás némi kiterjesztéséhez, a folyamatban levő intézkedések nem megfelelőek a kormány tervének, a munkanélküliség 4 százalékra való lecsökkentésének kivitelezésére, sem

1965-ben, sem 1966-ban.” A legutóbbi kormánystatisztika az augusztusi munkanélküliségi arányt 5:1 százalékban állapította meg.

Ahhoz, hogy létrehozzák a munkanélküliségnek 4 százalékra való leszállításához szükséges munkaalkalomszaporulatot — különösen ebben az időszakban, amikor a felnövő uj generáció rekord arányban csatlakozik a munkaerőtáborhoz — az ipar olyan nagyarányú terjeszkedésére volna szükség, amely “zavarokat idézne elő a kapacitásban, az anyagellátásban és az áregyensulyban”, mondotta Wernick. És különben is kételkedett abban, hogy az ipar képes volna olyan arányban emelni a termelést évente, amilyenre szükség volna ahhoz, hogy az ifjaknak alkalmazást nyújtson.

Wernick véleménye az volt, hogy a jövő évben

3,700,000 ifjú érné el a 18-ik életévét, egymillióval több mint 1964-ben és hogy kb. ez az arány folytatódni fog ezen évtized végéig. A helyzetet a

H. világháború utáni évekhez hasonlította, amikor munkában gyakorlatlan felszabadult katonák nagy tömegével gyarapodott a munkatábor. A súlyos munkanélküliséget akkor azzal előzték, meg, hogy létrehozták a G. I. Bill of Rights-ot, amely a kiszolgált katonák millióinak nyújtott alkalmat tanulásra és továbbképzésre és időt arra, hogy a gazdaságban való elhelyezkedésre felkészüljön. “Hasonló kiterjedt programra van szükség”, hogy a következő 10 év súlyos problémáit elkerülhessük, mondotta Wernick, de nem részletezte, hogy mi legyen a program.

George W. Taylor, a Pennsylvania Egyetem tanára és ismert ipari-munkás egyeztető, megegyezett abban, hogy a fiatalok és az automatizálás által kiszorított idősebb munkások munkával való ellátása "nagy gondokat okoz". Megállapította, hogy a korporációk igyekezete az u.n. “featherbedding” megszüntetésére összeegyeztethetetlen azokkal a “költséges” engedményekkel, amelyeket egyes iparok megadnak munkásaiknak, mint pl. a meghosszabbított fizetett szabadságok.

Mr. Taylor azt ajánlotta, hogy a munkáltatók legyenek belátóbbak, különösen idősebb alkalmazottaikkal szemben a “featherbedding” kérdésében.

megjutalmazza a munkásokat a törvénysértő magaviseletükért.”

Továbbá, hogy “a fiatalok kapjanak olyan kiképzést, amely a kiszolgálási munkakört is rangosnak tünteti fel.” Mert a következő években csak ilyen munkára számíthatnak, “egyszerűen nem lesz elegendő ipari munkaalkalom”, mondotta.

Az autómunkások által nyert kedvezőbb feltételekről az uj munkaszerződésben, Taylor azt mondta, hogy az autóvállalatok “duskálkodása” ezt lehetővé tette, de hogy más iparok nem követhetik a példát. De azért kilátásba helyezte, hogy az autóárakat emelni fogják.

A vitában részt vett Nathaniel Goldfinger, az AFL-CIO kutatóosztályának igazgatója is, aki ellentmondott annak a feltevésnek, hogy az uj autó- munkaszerződések inflációs jellegűek. Nem tartotta szükségszerűnek azt, hogy az autómunkásoknak megadott kedvezményeket elfogadják példaképül más iparokban.

Szűkmarkú segítség az öregeknek

Newr Yorkban tervbevették, hogy a kormány nyomorenyhitő-program kiutalásának egy részét arra használják fel, hogy az aggkori nyugdíjból élő öregeknek munkaalkalmat teremtsenek. Avval az elgondolással készítik elő a terveket, hogy közhivatalokban, vagy privát alkalmazásban alkalmat adnak az időseknek havi száz dollár megkeresésére, amellyel kiegészíthetik a szegényes társadalombiztosítási nyugdijat.

Az egyik lehetőség, amiről beszélnek, hogy a Department of Welfare havi 100 dolláros fizetéssel alkalmazzon nyugdíjazott férfiakat és nőket, hogy nevelőotthont találjanak a Department gondozásában lévő otthon nélküli gyerekeknek Kb.

2,700 elhelyezésre váró gyermek van a közjóléti hivatal gondozása alatt. Ha ezeket sikerülne elhelyezni, a költségek többszörösen megtérülnének.

Az automáció következtében egyre több 65 éves vagy ennél fiatalabb korú munkás kénytelen nyugdíjba vonulni, annál is inkább, mert a nagyszámú fiatalság is évről évre növeli a munkát keresők számát. Más tervek szerint különböző képzettségű öregkoruakat részidőre, idénymunkára, vagy ünnepek előtti kiszolgáló állásban helyeznének el. Ezeket az alkalmazó fizetné.

A kereskedelmi és ipari egyesületek, a szakszervezetek központi tanácsa és más érdekelt csoportok október 8-án konferenciát tartanak ennek a programnak a kidolgozására. Szomorú, hogy csak ilyen szűkmarkú, tessék-lássék megoldást ajánlanak az öregkoruak sorsának megjavítására, akik a szánalmasan kevés nyugdíjból tengetik életüket.

A Lenin szovjet atomjégtörő-hajó öt évvel ezelőtt indult első útjára. Azóta 70,000 tengeri mérföldet futott, s 350 hajó útját szabadította meg a jégtől.