Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-08 / 41. szám
Thursday, October 8, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Joseph Gillman professzor, a Falling Rate of Profit (Csökken a profitráta) könyv szerzője, megbírálta Militarism and Industry cimü könyyemet a Science and Society negyedévi folyóirat hasábjain. Féktelenül ostorozza a kötetet — hangnemben, alaposságban és logikában. Gillman vádat emel, hogy Perlő főképpen a kapitalistáktól várja a leszerelés létrejöttét és gúnyolódik azon lehetőség felett, hogy bármelyik is “megváltoztatja foltját.” A valóságban Perlő félreérthetetlenül a nép dolgozó többségéhez folyamodik és kihangsúlyozza azt a történelmi tanulságot, hogy a bizalmat nem lehet a nagyüzletre, vagy bármelyik vezető rétegére helyezni. Analizálja a kapitalisták között létező különbségeket, azért, hogy a többség ezeket kihasználhassa “nem mintha ezek a különbségek döntőek volnának” önmagukban. De a kapitalisták közötti különbségek fontossággal bírnak és a népérdek előnyére fordíthatók, oly messzemenően, ahol fontos kérdésekben egyes kapitalisták is a nép mellé állnak. Éppen ebben, a Militarism and Industry megjelenése óta eltelt 21 hónapban, jelentős támogaias fejlődött ki az amerikai kapitalisták lényeges rétegében a leszereléshez vezető intézkedések iránt. Nem “változtatták meg foltjaikat”, de hatott rájuk a külföldi és belföldi nyomás súlya, beleértve a Militarism and In- dustry-ban elemzett gazdasági tényezők is. Az 1964-es választási kampány kiélezte a kapitalisták közötti nézeteltérést, ami uj lehetőséget nyújtott az amerikai munkásságnak, a néger népnek és értelmiségnek, hogy befolyásolja a nemzeti politika alakulását- a béke, a polgárjogok és a teljes foglalkoztatás irányában. Gillman megtámadja Perlő statisztikai “bűvészkedését”, de ezzel saját hozzá nem értését sikerült kidomborítani. Azt állitja, hogy a munkásság a szövetségi egyéni jövedelmi adó csupán egynegyed részét fedezi, holott a kérdés munkás- és hivatalos tanulmányozói megegyeznek abban, hogy a munkásság ennek a tehernek legalább kétharmad részét viseli. Gillman úgy érkezett az egynegyed számhoz, hogy nem számitotta a munkások közé a 6,000 dollár évi jövedelemmel rendelkező családokat és a fehérgalléros dolgozókat. Az nem bántja őt, hogy ezzel az eljárással a munkásosztály többségét távolítja el, ha alátámasztja vele azt a teóriáját, hogy az amerikai munkásságnak előnyére válik a fegyverkezési verseny, mert magas keresete van és kevés adót fizet, viszont a leszerelésből nagy vesztesége lesz. Egy pontban Gillman nagyon határozott: a leszerelés “az amerikai kapitalizmus történetének legsúlyosabb munkanélküliségi krizisét hozná létre.” Ezt a megállapítást a legnagyobb örömmel fogadják a militarista-ipari komplexumban. De az 1960-as évek valóságában ez a legteljesebb ostobaság. A Militarism and Industry kimutatja, hogy a fegyverkezési verseny megszűnt az amerikai gazdaság ösztönzője lenni, inkább annak kerékkötője. Nem állitja, hogy a leszerelés gazdasági utópiát hoz létre, vagy hogy biztosítékot nyújt gazdasági krízisek ellen. Azt igyekszik bizonyítani, hogy a leszerelés lehetőségeket teremt gazdasági előrehaladásra, hogy “a leszerelés kedvezőbb körülményeket fog teremteni, amelyek között az amerikai munkásság a kormányt a teljes foglalkoztatáshoz vezető intézkedések megtételére kötelezheti.” 1964-ben ez a folyamat megindult. A koreai háború befejezése óta megtörtént a háborús költség- vetés első kisarányu levágása és célzások történtek jelentősebb levágásokra a jövőben. Ezzel párhuzamosan csökkentették parányit az adóterheket, egy kicsit enyhült a munkanélküliség és a Demokrata Párt a teljes foglalkoztatás és más munkáskövetelések mellett nyilatkozott, húsz év óta először. Mindez egyelőre nem egyéb, mint alkalomszerü- ség. Fennáll az a veszély, hogy a reménytelenség terjesztőinek még sikerülhet eltéríteni a béke erőit a hatásos küzdelemtől. Megtörténhetik, hogy a munkásokat megbénítják a leszerelés káros gazdasági következményeitől való félelemmel. A Science and Society értékes eszköznek bizonyult marxista tanulmányok ismertetésére, amiket másutt nem közöltek volna. Mindig örömmel hozta nyilvánosságra a kutatás alatti témáknál felmerült nézeteltéréseket. A jelen esetben azonban a szerkesztők visszautasították Gillman könyvszemléjére irt válaszomat. ügy látszik, hogy a kinai kommunista vezetők kampánya a ‘revizionizmus” ellen felbátoritott bizonyos egyéneket es csoportokat az Egyesült Államokban, hogy szuper-forradalmárokként tetszelegjenek és eljárásukkal szakadást próbáljanak létrehozni a “baloldali” progresszív erők között. Mississippiben a fehér fajgyűlölők fokozták terror tevékenységüket, miután a nyári polgárjogi munkában segédkező diákok eltávoztak az állam területéről. Ugyanakkor csökkentették az FBI személyzetét is. Elszaporodtak a bombázások, templomok, magánházak felrobbantása, kiszemelt egyének bántalmazása, letartóztatása, a hatóságok és a rendőrség aktiv hozzájárulásával. A bűntettekért senkit nem tartóztatnak le a fehérek közül, de a megtorlást a néger polgárokon hajtják végre. Egy hét lefolyása alatt öt templomot romboltak le, ahol szavazásra regisztrálták a néger polgárokat és több polgárjogi munkás házát súlyosan megrongálták. Két bombázás McComb-ban történt. Mrs. Aylene Quin lakóházát 4,000 dolláros károsodás érte. A dinamit a hálószobában robbant fel. Szerencsére két kiskorú gyermeke és a babysitter a szomszéd szobában aludtak és csak kisebb sérüléseket szenvedtek. A robbanásra százával özönlöttek az utcára a néger negyed lakói és a “kivizsgálásra” megjelent rendőrkocsikat elkergették a színhelyről. Az 500 főre szaporodott haragos tömeget egy polgárjogi vezető csendesítette le, mire az emberek békésen széjjeloszlottak. Alig félóra múlva a McComb déli részén álló Baptist Church bombarobbanás következtében romokban hevert. Mrs. Quin és két másik kibombázott néger anya, Mrs. Charles Bryant és Mrs. Willie Dillon Washingtonba utazott és a Justice Departmenthez kérelmet nyújtottak be, hogy történjen valami intézkedés a bombázások ügyében. Johnson elnök is fogadta őket, azután sajtókonferencián részletezték a terroristák eljárásait. A McComb-i bombázások előtti napon földig égett a Mennonite Church Philadelphia, Miss, közelében. Ez a templom egy mérföld távolságban állott attól a helytől, ahol a nyár elején a három meglincselt polgárjogi munkás összeégett autóját megtalálták. Ugyanaznap Kemper Countyban felgyújtották a néger templomot, amely porrá égett. Előzőleg az állam keleti részében, Madison Countyban lebombázták a John’s Baptist és a Cedar Grove Baptist templomot, mindkettőben a nyár folyamán “szabadság tanfolyamokat” és regisztrálási munkát végeztek. Mississippiben 24-re emelkedett a közelmúltban felrobbantott templomok száma. A negyedik áldozat, akinek a házát lebombázták, Ardis Garner, 30 éves volt néger rendőr, szintén elment Washingtonba, Burke Marshall helyettes igazságügyi miniszterrel beszélt és szövetségi védelmet kért McComb néger lakosai számára. Garner hat heti szolgálat után kilépett a rendőri állományból és azt a véleményét fejtette ki, hogy a rendőrség robbantotta fel lakóházát. Uj törvény a négerek bebörtönzésére Mississippi törvényhozói ez év tavaszán meghozták a maguk “szindikalista büntetőtörvényét”, amely bűnnek nyilvánít minden kijelentést, tanítást, segítséget, vagy bűnös eljárást, amit valaki politikai vagy társadalmi változás, birtoktulajdon változás, vagy profit érdekében elkövet, vagy annak elkövetésében segítséget nyújt. Ezt az önkényeskedő törvényt először McComb hatóságai alkalmazták és ennek alapján meghatározatlan számú négert tartóztattak le, akiket 5000 dollárig terjedő óvadék ellenében még mindig a börtönben tartanak. Az NAACP beadvánnyal fordult a Jackson, Miss.-i szövetségi birósághoz, hogy tiltsa meg a polgárjogi munkások üldözését és meghurcoltatását ennek az állami törvénynek az alapján. McComb vigilante terrorszervezettel is rendelkezik, amely nemcsak a négerek ellen lép fel hanem a polgárjogi munka iránt bármilyen rokonszenvet mutató fehéreket is üldözőbe vesz. Addig terrorizálták a fehér A. W. Heffner biztosítási ügynököt és családját, mig kénytelenek voltak elköltözni McComb-ból. Heffner nemrégen még a Chamber of Commerce kitüntetésében részesült és a protestáns egyházközség vezető tagja volt, de elkövette azt a hibát, hogy a fehérek és négerek békés megcáfoló válaszom visszautasítását Russ Nixon, a Science and Society igazgatósági tagja, aki egyúttal a National Guardian ügyvezető szerkesztője, adta tudtomra. Ez év elején, egy magánfórum előtt, már vitázunk ezen kérdésekről. Nyilvános vitára hívom ki Nixont — és ha úgy tetszik, Gill- mant — amit a leszerelés gazdasági kérdéseiről akár szóban, akár írásban vezethetnénk le. értése mellett szólalt fel és júliusban két fehér polgárjogi munkást látott vendégül házában. Néhány hétig folytak ellenük a trágár telefonhivások, fenyegetések, a társadalmi életből való kiközösítés és a nyár végén elköltöztek a városból. J. Emmet Thornhill-t úgy ismerik McComb 13 ezer lakosú városban, mint aki minden fajgyűlölő megmozdulás élén van. Jóbarátja a rendőrfőnöknek és együtt lehet őket látni a faji zavargásoknál. Thornhill vezetője és szervezője a Ku-Klux- Klan-nak. Thornhill-t úgy emlegetik, mint “önerejéből meggazdagodott” embert, habár ehhez a földjén felfedezett olajforrások is hozzásegítették. Az alig három elemi osztályt végzett néhai szegény ember ma 125,000 dolláros épületben lakik, a legjobb állatállománnyal és számos Cadillac-al rendelkezik és havi 30,000 dollár jövedelemmel dicsekszik. Fáradhatatlanul működik a szegregáció megtartásában. Amikor Freedom Rider-ek Mc- Comb-ba eljöttek, Thornhill vérebekkel látta el a helyi rendőrséget. A fia, J. Emmett Jr. a polgári rendőrség vezetője, amelynek tagjait vezeti a polgárjogi megmozdulások visszaverésénél. Az idősebb Thornhill legutóbb azon panaszkodott, hogy őt az FBI zaklatja, hogy az ügynökök a birtokán bujkálnak és az állatait megfélemlítik. Natchez, egy másik gócpont Mississippiben, 65 mérföldre McComb-tól, ahol a KKK erősen tevékenykedik. Az elmúlt héten felrobbantották John Nosser fehér polgármester házát. Ez a harmadik robbanás volt a polgármester birtokán 10 napon belül. A család tulajdonában levő két üzletet szept. 14-én tették tönkre. Egy néger embert tartóztattak le és vádoltak meg a tett elkövetésével, de a rendőrség kénytelen volt szabadon bocsátani. A polgármester kifejtette azt a meggyőződését, hogy a bombázást fehérek követték el. Haragszanak reá, mert néha a négerek érdekében szólal fel. Nosser házának felrobbantásával majdnem egy- időben érte bombarobbanás Willie Washington néger munkás házát és felszakitotta külső falát. Ez már a második kisérlet volt az ismert néger vezető ellen. A képviselőházban William Fitts Ryan, newyorki demokrata képviselő javaslatot nyújtott be, hogy a kormány lépjen közbe a mississippi-i terror megszüntetésére. Hasonlóan nyilatkozott dr. Eugene Carson Blake, a National Council of Churches elnöke, egy New Yorkban tartott sajtókonferencián, ahol Johnson elnök felelősségévé tette a megfelelő intézkedések mielőbbi életbeléptetését. Öt rendőrt letartóztattak A Meridian, Miss.-ben ülésező esküdtbiróság vádja alapján az FBI 5 rendőrt letartóztatott. A vádak szerint Neshoba Countyban több Ízben megakadályozták a néger szavazásra jelentkezőket a regisztrálásban, majd hamis ürügyekkel letartóztatták és mzetelenre vetkőztetve össze-vissza verték őket. Az esküdtbiróság a nyáron meggyilkolt három fiatal polgárjogi önkéntes gyilkosainak kinyomozására ült össze, de a letartóztatásoknak —- a hatóságok szerint — semmi közük sincs a gyilkosságokhoz. A letartóztatottak között van Lawrence Rainey sheriff és Cecil Price helyettes sheriff (akinek személye körül sok gyanú merült fel a megölt polgárjogi önkéntesek letartóztatásával kapcsolatban) és Richard A. Willis rendőr, akinek szintén szerepe volt a fiatal áldozatok elmarasztalásában. Mindegyik vádlottat 2 ezer, illetve egy ezer dollár óvadék ellenében a tárgyalásig szabadlábra helyezték. Az FBI külön vizsgálatokat folytat a gyilkosságok ügyében. Az esküdtbiróság előtt tanúskodó szövetségi ügyészek kijelentették, hogy mindazok az események, amelyeket a vizsgálatok folyamán felderítettek, tanujelei a négerek megfélemlítésére Neshoba Countyban régóta alkalmazott módszereknek. A nyár folyamán James E. Channey meridiani néger, valamint Michael Schwerner és Andrew Goodman newyorki fehér fiatalok polgárjogi önkéntes munkára mentek Mississippibe. Két nappal később megtalálta a rendőrség felgyújtott autójukat egy mocsárban és aug. 4-én mindhárom ifjúnak egy vi* záró gát alatt eltemetett holttestét. Mississippiben újra lángol a terror Victor Perlő: Válasz Gillman professzornak
