Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-08 / 41. szám
Thursday, October 8, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 Hérvéül fevéc írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.__________ Nem leszek újból kivándorló... örökös, lemoshatatlan szégyenfolt lesz az Egyesült Államok történetében, ha november 3-án a népakarat Goldwatert juttatja a Fehér Házba. Mert tévedés ne essék: ha ő lesz az elnök a következő négy éven át, azért a nép lesz a felelős — senki más! És mindjárt hozzáteszem: ha az Egyesült Államok népe a huszadik század második harmadának a vége felé annyira éretlen, annyira elmaradt és rövidlátó, hogy egy ilyen alakot képes megválasztani elnökéül, akkor ez a nép nem is érdemel mást, mint amit kapni fog Goldwatertól: az óramutató visszafordítását, a “régi jó világ” keserveinek a felélesztését, legalább ötven esztendei küzdelem árán kivívott munkásjogok és előnyök eltemetését... Még ha el Is tudjuk képzelni, hogy az atombom- ba-csörtető, krakéler-természetü arizonai szenátor a választás után hirtelen a béke angyalává alakul át és adminisztrációjának négy éve alatt semmiféle háború — sem kicsi, sem nagy — nem fog kitörni, az ember még akkor is megborzad arra a gondolatra, hogy ez a 18-ik századból ittfelejtett karakter milyen hatalmas felfordulást fog okozni belföldi viszonylatban. Mivel a republikánus párt lélekszám dolgában meg sem közelíti a demokrata párt tömegeit, Gold- water csak abban az esetben nyerhetné el a többséget, ha az utóbbiaknak egy jórésze cserbenhagyná a saját pártját és átpártolna őhozzá. Pont erre számit őkelme. Úgy véli, hogy cserében a nem valami nagyszámú republikánus néger szavazatért, amit teljesen elidegenített magától, amikor ellene szavazott a polgári jogok törvényének, nyerni fog háromszor-négyszerannyi demokrata fehér szavazatot, pusztán azért, mert ezek a fehér demokraták jobban gyűlölik a négereket, mint a republikánus pártot és szívesebben látnak egy akármilyen hóbortos republikánust a Fehér Házban, mint egy négert a közvetlen szomszédságukban... Ha tehát Goldwater győz, az csak azért volna lehetséges, mert sok ilyen fehér demokrata akad ebben az országban. EZ PEDIG ÖRÖK SZÉGYENE LENNE ENNEK AZ ORSZÁGNAK!! Ezeknek a renegát demokratáknak a többsége — szükségképpen — az egyszerű fizikai munkások sorából kerülne ki; olyanokból, akik még mindig nem sejtik (pedig már régen rájöhettek volna!), hogy Goldwater megválasztása esetén sokkal nagyobb dolgok forognak kockán, mint például az, hogy lesz-e néger szomszédjuk vagy sem... Az ultra-reakciós társaság, amelynek Goldwater a sze- mefénye és legfőbb reménysége, alig várja, hogy a munkásságnak az elmúlt 50 év folyamán kiharcolt vívmányait irgalmatlanul visszarabolja. Majd amikor a társadalombiztosítási járadék amugyis igen soványka összege még jobban összezsugorodik vagy teljesen elapad; majd amikor a “right-to- work” törvény nemcsak néhány államban lesz érvényes, hanem ki lesz terjesztve az egész országra és ilymódon a kollektiv béregyezmények gyakorlata is megszűnik; majd amikor a rohamos auto- máció következtében a munkanélküliség eddig még sohasem tapasztalt arányokat fog ölteni és ugyanakkor a munkanélküli segélynek úgy az ösz- szege, mint az időtartama le lesz csökkentve, majd akkor megtanulja az ilyen renegát, hogy mit tett kockára — de akkor már egy kicsit késő lesz. . . Akkor már hiába meakulpázik a szerencsétlen, hogy ilyen szörnyűséges árat fizetett azért a reménységért, hogy a négert kívül tarthatja a lakónegyedéből ... Közvetlenül a Kennedy-Nixon párviadal előtt néhány nappal (1960. október vége felé) egy nyílt gyűlésen bejelentettem, hogy ha az amerikai választóközönség elég könnyelmű és rövidlátó lesz ahhoz, hogy Nixont győzelemhez juttatja, akkor én felszedem a sátorfámat és újból hazát cserélek, mert én egy olyan országban, amelynek egy Nixon lehet az elnöke, nem tudnék élni. Hát bizony hajszálon — egy százaléknak az egyharmadán — múlott, hogy búcsút nem vettem az ujhazától. . . Ha Nixon megválasztása esetén indokoltnak láttam az újbóli honcserét, mennyivel inkább kellene hasonló tervvel foglalkoznom most, amikor egy Goldwater megválasztásának a lidércálma nyugtalanítja éjszakáimat?? Mert azt talán mondanom sem kell, hogy ezt az urat sokkal nagyobb veszedelemnek tartom az országra és a világra nézve, mint annakidején Nixont tartottam. Hogy’ van az, hogy most mégsem kacérkodom a kivándorlás gondolatával? Hadd magyarázzam meg: Először is: négy évvel idősebb, négy évvel fáradtabb és talán négy évvel érettebb vagyok ma, mint voltam 1960-ban. Ebben a korban az ember már nemigen változtat hazát a saját elhatározásából. Kényszerűségből talán, de önkéntesen aligha! Másodszor: ha Goldwater igazolja a személyéhez fűzött legfőbb aggodalmamat, vagyis szerzője és kezdeményezője lesz a nukleáris háborúnak, teljesen mindegy, hogy itt élek-e az Egyesült Államokban, Lichtenstein hercegségben, Andorra köztársaságban vagy éppen szülőhazámban: Magyarországon — valami fényes jövő sehol sem vár rám; egykutya, hogy hol égek hamuvá. . . Hát akkor mire volna jó a költözködés? Sorsomat úgysem kerülhetném el... Harmadszor: ha Goldwater nem siet a háborúval, hanem idejét és buzgalmát inkább belföldi reakciós tervei végrehajtására fordítja, akkor ■— úgy érzem — a magamfajta szókimondó, rebellis egyénekre ebben az országban olyan nagy szükség lesz, mint a betevő falat kenyérre — hát nem szabad elmenekülnöm, itt kell maradnom, hogy más ezrekkel és százezrekkel vállvetve harcoljak a reakció túlkapásai ellen, amig vagy győzünk, vagy a koncentrációs táborba kerülünk. De elszaladni? Nem és százszor nem! Még akkor sem, ha tudnám, hogy én vagyok az egyetlen, aki borsot tör Goldwater orra alá... DE TUDOMISTENEM NEM LESZEK EGYEDÜL!!! KIADÓHIVATAL ROVATA örömmel jelenthetjük, hogy országos lapkonferenciánk delegátusai, visszatérve otthonaikba, azonnal munkához láttak, hogy a lapkonferencián elfogadott határozatokat a gyakorlatba is átvigyék. Több helyen már volt, más helyeken rövidesen lesz jelentés a lapkonferencia lefolyásáról. Detroitból levelet kaptunk, melyben Miklós munkástárs tiz lappéldányt kért hetenként, mert — mint írja— már sikerült egy uj ujságsztendet találnia, ahol a Magyar Szót árusítani fogják. Címeket is kaptunk több helyről, hogy mutatványszámokat küldjünk. Címek jöttek Detroitból, Trentonból, Eastonból, Philából, New Yorkból és ha olvasóink szorgalmazni fogják ezt a munkát, akkor minden reményünk megvan arra, hogy a konferencia azon határozatát, hogy a jövő évben 200 uj előfizetővel gyarapitsuk olvasótáborunkat, siker fogja koronázni. Az ügyvezető bizottság legutóbbi gyűlésén köszönetét szavazott mindazoknak a new yorki barátainknak, akik odaadó segítséget nyújtottak a delegátusok elszállásolása, szórakoztatása és baráti fogadtatása terén. A kiadóhivatal nagy munkában van ezekben a napokban: az ügyvezető bizottság levelét küldi ki az olvasótábornak, melyben felkérnek mindenkit, hogy segítsen a lapkonferencia határozatainak keresztülvitelében. Reméljük, hogy olvasóink megszívlelik a bizottság levelét s a következő hetekben elárasztják válaszaikkal kiadóhivatalunkat. Utólagos jelentés a NY-i szüreti mulatságról A múlt heti lapszámunkban részletes jelentést adtunk a szept. 27-én lezajlott sikeres szüreti mulatságról, de tévedésből kimaradt, hogy Mrs. Fülöp is süteményt hozott. Ugyancsak itt kell köszönetét mondanunk a következőknek, akik kitü»é munkát végeztek a jegyek eladása terén: Mrs. Bendl, Mrs. Hirsch, Kocs Pista, Mrs. Dengelegi, Mr. Hauer, Krauss Teréz, Mr. Sulyok, Mrs. Gáspár, akiknek munkája nagyban hozzájárult a szép sikerhez. Reméljük, hogy a következő piknikünk alkalmával még többen fogják kivenni részüket a jegyek előzetes eladásából, mert csakis ez biztosíthatja az összejövetel sikerét. A szüreti mulatság $550-t jövedelmezett a new yorki gyorssegélyre,. Indiában éhséglázongások vannak India számos vidékén éhséglázongások törtek ki, amelyeknek folyamán a magtárakat őrző rendőrség 7 embert megölt. A kormány jelentése szerint egyedül Uttar Pradesh-ban 4,500 személyt tartóztattak le, de a szocialista ellenzék azt jelentette, hogy 10 ezer ember került börtönbe. A baloldali szocialisták, az emelkedő élelmiszer- árak és a gabonahiány elleni tiltakozásul, a privát gabonaraktárak ellen razziákat szerveztek. A Bombaytól 300 mérföldre fekvő Parbhani-ban a tömeg megtámadta a szállodát, ahol az élelmezésKaüforniában többszörös veszélyt jelent a “Proposition 14” Mig a közvéleménykutató szolgálat azt mutatja, hogy Johnson elnöknek 2:1 esélye van Goldwater- rel szemben Kaliforniában, az a veszély mutatkozik, hogy a széleskörben “bigott”-nak bélyegezett Proposition 14 módositvánnyal szemben a szavazók körében nincs meg a szükséges ellenállás. A Proposition 14-t a California Real Estate Association kezdeményezte és azok a reakciós szervezetek támogatják, amelyek az előválasztáson Goldwatert segítették győzelemhez. A módositvány nak az a célja, hogy megrögzitse a faji diszkriminációt a lakásviszonyokban. De elfogadása káros kihatással lenne a demokratikus irányzat minden frontján. Az államban lefolytatott Dunleavy közvéleménykutatás szerint a szavazók 48.1 százaléka helyesli a Proposition 14-t, mig 42.2 százaléka ellenzi és 9.7 százaléka határozatlan a kérdésben. A kaliforniai szakszervezeti mozgalmat és más társadalmi szervezeteket aggasztja az arány ilyen kedvezőtlen megoszlása és hogy a határozatlan 9.7 százalék képezi a döntő erőt. Több demokrata, mint republikánus ellenzi a módositványt és pártolói Dél-Kaliforniában vannak többségben inkább, mint Észak-Kaliforniában. A szakszervezetek egységesen a Proposition 14 ellen foglaltak állást. Ezt tette az egyházi csoportok többsége is és mindazok, akik a nyomornegyedek, a diszkrimináció, a munkanélküliség, a faji elkülönítés ellen harcolnak. A California Congress of Parents and Teachers, amelynek 2 millió tagja van az államban, határozottan állást foglalt a módositvány ellen. Az állami AFL-CIO Council a konvencióján élesen elitélte a Proposition 14-t. A Munkástanács hivatalos lapja, a San Francisco Labor, azt Írja, hogy a módositvány “teljesen ellentétben van az amerikai munkásmozgalom minden célkitűzésével.” Azt Írja, hogy az erkölcsi kihatása mellett anyagi hátrányt is jelent a munkásságra, mert “veszélyeztet 250 millió dollár értékű építkezést ebben az államban”, a szövetségi építkezési alapból. Kormánysegélyt nem folyósíthatnak olyan építkezésekre, ahol nincsen biztosítva a megkülönböztetés teljes hiánya. Már pedig a Proposition 14 az előítéletet és a megkülönböztetést hozná létre és erősítené meg a lakásviszonyokban. Kaliforniában megalakult a Californians Against Proposition 14, amely röpiratokban világosítja fel a szavazókat a módositvány veszélyeiről. A röpirat szerint azok kísérleteznek az újabb népérdekelle- nes módositvánnyal, akik 1958-ban a “right-to- work” javaslatot vitték szavazásra, de vereséget szenvedtek a szavazók öntudatos fellépése nyomán. “A munkásellenes mozgalom most újra próbálkozik. Akkor nem sikerült a szakszervezeteket leverni, most a Fair Housing ellen próbálkoznak. Azonban ha ez sikerült nekik, akkor sorra kerül ismét a "right-to-work" szakszervezetellenes törvény is." Egy másik röpirat az egyházi csoportok ellenzését hozza nyilvánosságra. A Proposition 14-t úgy tekintik, mint “minden vallásos és kisebbségi csoport elleni támadást.” Az állam mexikói-amerikai közületei csatlakoztak a munkássághoz, a liberális és más kisebbségekhez ebben a kérdésben. A hatalmas Mexican- American Political Association is részt vesz a harcban. Kimutatta, hogy a mexikó-amerikaiak részére a telekspekulánsok javaslata “több diszkriminációt, munkanélküliséget, az iskolákban és lakásokban való szegregációt jelent és a nyomornegyedek terjesztését is.” A Proposition 14 alkotmányellenes, erkölcstelen és embertelen javaslat, mondják az ellene felsorakozó szervezetek és felszólítják a kaliforniaiakat, szavazzanak ellene. Jól odamondták Goldwaternek Goldwater kampány-vonatját Ohioban több állomáson szellemes ellenzéki feliratok fogadták. Mariettában “Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy meghaljak’,’ “Barry imádja a bombákat” és más hasonló plakátok várták. Athensban egy nagy plakáton ez állt: “Még Johnson is jobb, mint Goldwater.” Egy másik, halálfejes tábla, Goldwatert Hitlerhez hasonlította. Beszédeiben a republikánus elnökjelölt már a harmadik és a negyedik világháború valószínűségét emlegette. “Ha ti. fiatalok, nem lennétek, már rég otthagytam volna a politikát”, mondotta. “Miért nem tette meg? Elég kár!” — kiáltotta közbe valaki. ügyi hivatalnokok voltak megszállva és elverték őket mielőtt a rendőrség odaért.
