Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-08 / 41. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 8, 1964 Minden szavazó érdeke Ooidwaier megbuktatása (Folytatás az, első oldalról) engedi hatalomra jutni, akkor nem lesz többé alkalma erre. Ezt minden amerikainak szem előtt kell tartania. Vissza kell utasítani olyan kishitű és rövidlátó, de emellett veszedelmes propagandát, hogy nem érdemes egyik pártra sem szavazni, mert egyik sem képviseli a munkásságot. Vagy, hogy mindegy, kire szavazunk. Vagy az ultrabaioldali csoportok felhivását, hogy a Johnson-adminisztráció helytelen politikája elleni tiltakozásként, szavazzunk valamilyen harmadik jelöltre. Mindez a szavazók félrevezetését és a jelen pillanatban legfontosabb célkitűzés leszerelését célozza. Ez pedig az, hogy a demokrácia megmentése érdekében Goldwatert le kell győzni és minél nagyobb lesz az ellene szavazók száma, annál nagyobb lesz az amerikai nép győzelme a feltörekvő fasizmus felett. EGYETLEN AMERIKAI POLGÁR SEM MULASZTHATJA EL KÖTELESSÉGÉT: SZAVAZZON GOLDWATER ELLEN! A szocialista országok résztvettek a Kínai Népköztársaság évfordulóján A Kínai Népköztársaság megalakulásának 15. évfordulóján október 1-én lezajlott ünnepségeken a szocialista országok nagy számmal voltak képviselve, mások üdvözletét küldtek. A kapitalista országok kommunista és munkáspártjai, az US Kommunsta Pártjával együtt, üdvözletben fejezték ki jókivánataikat a szocializmus sikeres épitéséhez Kínában. A szovjet delegációt a búcsúztatásnál lelkes, nagyszámú tömeg éljenezte és biztosította a szov- jet-kinai barátság törhetetlenségéről. A búcsúztató kormánydelegációban az egyik kimagasló kormányvezér Chu Teh tábornagy is jelen volt. Mililánsabb vezetőségei javasolnak az NAAGP-ben A National Association for the Advancement of Colored People New York állami szervezeteinek a hét végén Buffaloban tartott konferenciáján mindkét szenátor jelölt, Kenneth B. Keating, a jelenlegi republikánus szenátor és Robert F. Kennedy, a demokrata jelölt, kampány beszédet tartott a megjelenteknek. Úgy látszik, nem sok eredményt értek el, mert a nagygyűlés határozati javaslatban elitélte mind a két jelöltet az iskolai intégrá.ció fontos kérdésének elkerüléséért. A javaslat megállapitóttá, hogy egyik jelölt sem foglalkozott az elkülönített iskolákból eredő egyenlőtlen tanulási lehetőségekkel, egyik sem itéte el az integráció ellen a bigottok által megindított kampányt és ezért, “ezekben a kérdésekben egyikük sem érdemli meg a tiszteletet vagy a támogatást.” A konferencia zárónapján adott sajtóinterju- ban Dr. Eugene T. Reed, a lelépő elnök azt mondotta, hogy a NAACP egyes helyi és állami vezetői a szervezet működésének militánsabb mederben való folytatását tervezik. Dr. Reed és más vezetők azt ajánlják, hogy fiatalabb, több eredményt felmutatni képes vezetőkkel bővítsék ki a vezetőbizottságot, hogy a néger mozgalom legrégibb és legerősebb szervezete lépést tarthasson a néger nép mind fokozottabb jogos követelményeivel. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York. N. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 Exit, as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. WMIfUUWWAAMMUUVUUMIVVUUinnA/UVb^UVUWVIIW ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! \ A felelet nélkül maradi kérdések (Folytatás az első oldalról) bevallja, hogy valaki számukra dolgozik? A tanúvallomást Oswald anyja kétségbevonta és szept. 27-én, televízió interjún azt a meggyőződését fejtette ki, hogy fiát az amerikai kormány küldte a Szovjetunióba. Nézeteltérések merültek fel a fegyvert illetően, amellyel Oswald állítólag Kennedyre lőtt. Két tanú látott csomagot Oswaldnál a sorsdöntő nap reggelén. Mindkettő úgy irta le a csomagot, hogy annak formája és hossza nem felelt meg a fegyver alakjának és nagyságának. A két tanú eskü alatt tetű vallomásáról a jelentés ezt mondja: “A bizottság mérlegelte Frazier és Mrs. Randle megfigyelése alapján tett vallomást a hozzánk erről benyújtott adatokkal, hogy az Oswaldnál lévő csomag a gyilkos fegyvert tartalmazta és arra a következtetésre jutott, hogy Frazier és Mrs. Randle tévednek a csomag méreteit illetően/’ Ez csak egyik példája annak, hogyan utasította vissza a bizottság a z Oswald bűnössége hivatalos megállapításának meg nem felelő tanúvallomásokat. Oswald azt mondta, hogy a csomagban függönyrudakat vitt Véletlenül Joachim Joesten Írónak Oswaldról irt könyve megállapítja, hogy Oswald szobájában valóban szükség volt függönyökre. Akadt egy tanú, Howard Brennan 45 éves csőszerelő, aki azt vallotta, hogy amikor a lövések eldördültek, ő szemben állt az épülettel az utca másik oldalán, kb. 120 láb távolságban és miután neki úgy tűnt fel, hogy az állami könyvraktárból tüzrakétát dobtak, felnézett és a hatodik emeleten látta Oswaldot, lövésre emelt fegyverrel. A rendőrségnek Brennan megadta az általa lentről szemlélt ember méreteit, magasságát, korát, ami rá- illett Oswaldra. Hogyan lehet azonban megállapítani egy ember magasságát, ha csak felsőtestének egyrészét látják alulról? Voltak tanuk, akik a lövések irányát pont ellenkező irányból vélték jönni, az ut feletti vasúti hid melletti füves-bokros részről. Láttak egy embert onnan elszaladni. Egy rendőr is önkéntelenül abba az irányba futott a gyilkost keresni. Az első orvosi látlelet szerint a golyó elölről fúródott Kennedy nyakába, a vasúti hid irányából. A bizottság ezeket az adatokat megbízhatatlanoknak nevezi és nem vette tekintetbe. A jelentés beszámol M. L. Baker rendőr vallomásáról, aki a könyvraktár felügyelőjével együtt, percekkel a gyilkosság után Oswaldot a második emeleti étteremben látta ülni egy asztalnál. “Semmi izgalom nem látszott rajta.” Nem lehet elképzelni, hogy valaki az elnök meggyilkolása után képes volt pár perc alatt eldugni a fegyvert, az épület másik végében levő lépcsőházba szaladni, négy emeletet lejönni és nyugodtan szódavizet szürcsöl- ni az étkezdében. Ez a magaviselet egyébként sem egyezik azzal a leírással, amely Oswaldot feszült idegzetű egyénként ismerteti. A bizottság nem fogadta el meggyőzőnek az Oswald arcáról hivatalosan készített parafinpróbát, amely nem mutatta semmi jelét annak, hogy röviddel azelőtt lőfegyvert sütött volna el. A bizottság megállapította, hogy Oswald követte el a gyilkossági kísérletet Walker generális ellen. Marina Oswald azt vallotta, hogy erről a férje szólt neki. Kommentátorok gúnyosan utaltak arra, hogy Oswaldot képesnek tartották, hogy izgalmas körülmények között 200 láb távolságban pontosan eltaláljon mozgásban levő testeket, de az éjszaka nyu galmában szobájában csöndben ülő Walkert eltévesztette. Marina azt is vallotta, hogy férje Nixon alelnök ellen is készült merényletet elkövetni, de vallomásának ezt a részét a bizottság úgy tekintette, mint ami félreértésen alapul. Mit vallott Oswald és mások? Semmi írott vagy máskép megörökített anyag nincsen Oswald vallatásáról. Elfogatása után két napig volt a hatóság kezében és abból 12 órán át vallatták. Mi célból? Talán nem azért, hogy kijelentéseit felhasználják a bűnügyi tárgyalásán? Akkor miért nem vettek jegyzeteket róluk? Sem dZ FBI, sem a Secret Service, sem a dallasi rendőrség nem vezetett jegyzőkönyvet, ami nagyon rendellenes eljárás. Állítólag Oswald mindvégig tagadta az ellene emelt vádat. Eltérő vallomások hangzottak el arról, hogy ki ölte meg Tippit rendőrt. Mrs. H. Markham Oswaldot ismerte fel a gyilkosban, de voltak mások, akik vele ellentétesen vallottak. Egy asszony, aki felhívta a mentőkocsit, a mentőkocsi vezetője és az asszisztense, lakók a szembenlevő házból, egyebet mondtak arról, amit láttak. A Warren-bizottság be sem hivta ezeket az embereket és a Mrs. Markham bizonytalan adatait fogadta el. Az amerikai sajtó többsége hihetetlen behódo- lással kielégítőnek fogadta el a Warren-bizottság jelentését. Felhasználja a Warren-bizottság enyhe kritikáját amivel az FBI-t és a titkos szolgálatot illette a jelentésben, hogy a szembeötlő veszélyek ellenére nem tettek kellő intézkedést az elnök biz- - tonságának megvédésére és ezt a pontot teszi kulcskérdéssé a jövőre vonatkozóan. A jelentés mellőzi a jobboldali összeesküvés lehetőségét A Warren-jelentés vizsgálatainak eredményeként leszögezi, hogy Oswald nem volt “semmilyen külföldi kormány szolgálatában.” Továbbá, “A'bizottság kivizsgálta Oswald próbálkozásait, hogy kapcsolatot teremtsen különböző politikai csoportokkal, mint az Amerikai Kommunista Párttal, a Fair Play for Cuba-val, a Socialist Workers Par- ty-val és nem talált semmi bizonyítékot arra, hogy ezek a kapcsolatok bármilyen vonatkozással bírnak abban, hogy Oswald meggyilkolta az elnököt.” Ez a megállapitás aláássa a birchisták és más utrajobboldaliak igyekezetét, hogy az orvgyilkosságot Oswald állítólagos “baloldali” felfogásával kössék össze. Ugyanakkor azonban a jelentés kikerüli s nem foglalkozik az alapvető politikai kérdéssel— a bűntett igazi forrásával. Kezdettől fogva az a vélemény alakult ki, hogy a bizottság célja, elhallgatni azt az általánosan kifejtett kételkedést, hogy az elnök és Oswald meggyilkolása elszigetelt, egyéni cselekedet volt. Bár a bizottság foglalkozik a Dallasban a gyilkosság előtt, de különösen a gyilkosság napján és a közvetlenül előtte felszaporodott fasisztaszerü és fenyegető megnyilvánulásokkal, teljesen figyelmen kivül hagyja a jobboldali összeesküvés lehetőségét. A külföldet nem győzte meg a Warren-jelentés A külföldön kiterjedt kétkedéssel fogadták a Warren-bizottság jelentését. Az újságok a felelet- nélkül maradt kérdések özönét sorolták fel. Kevés kivétellel a hitetlenkedés és a visszautasítás volt a közvélemény álláspontja. A jelentést “fehérre mosásnak” bélyegezték egyes helyeken, különösen Európában. Latin-Amerikában is a kétkedésen volt a hangsúly, úgyszintén Japánban és más ázsiai országokban. Jellemző Bertrand Russell, világhírű an goi tudós nyilatkozata a sajtónak: — A bizottság, amelynek rendelkezésére állt a Fehér Ház, az FBI, a titkosszolgálat a dallasi rendőrség, a CIA és egy sor más kormányhivatal, jelentésében feltűnő módon nem tudja eloszlatni a gyilkosság hivatalos változatával kapcsolatos kétségeket. Bertrand Russell végül megállapítja: — A Warren-jelentés sajnálatosan illetéktelen dokumentum, amely szégyent hoz szerzőire. Le Monde: “Hazafias hamisítvány?" A francia lapok csaknem kivétel nélkül hitetlen- kedve fogadják a végső következtetést, hogy az Egyesült Államok elnöke egy elszigetelten cselekvő ember merényletének esett áldozatul. “A bizottság bőséges dokumentációja — írja a Figaro — nem tartalmaz olyan döntő bizonyítékot, amely megcáfolná a hivatalos állásponttal szemben eddig elhangzott komoly bírálatokat.” A Le Monde leszögezi, hogy a jelentés nyomán három feltevés lehetősége merül fel: 1. a Warren- jelentés “hazafias hamisítvány”, amely megfejthetetlen okokból, el akarja “temetni” a bűncselekményt; 2. az elnökgyilkosság hátterét még mindig áthatolhatatlan titok fedi; 3. a jelentés valóban az igazságot tartalmazza, de adós marad azzal a válasszal, hogy mi késztette Oswaldot és Rubbyt a gyükosságra. Az Egyesült Államokban Mark Lane, newyorki ügyvéd, aki független vizsgálat folytatására megszervezte a Citizens Committee of Inquiry bizottságot, hangoztatta, hogy a jelentés “több kérdést vet fel, mint ahányra megfelel”. Kijelentette: a Warren-jelentés nem válaszol az általa felsorakoztatott kérdések hosszú listájára. Buchanan, a Ki ölte meg Kennedyt? cimü, nagy feltűnést keltő könyv szerzője, kijelentette: a Warren-jelentés nem győzte meg arról, hogy Oswald egyedül gyilkolta meg az elnököt. Buchanan úgy véli, a Warren-bizottságra rendkívül nagy nyomás nehezedett, hogy adja ki végre a jelentést, s ez okozta, hogy a vizsgálódás eredménye “inkább propagandaügy, mint nyomozás.” Robert Kennedy kijelentette, hogy elfogadja a jelentést, bár érzelmi okokból nem olvassa el.
