Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-09 / 28. szám
A AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 9, 1964 A KIBERNETIKAI FORRAfALOM JÖVŐJE Tudósosok, társadalmi szakértők eszmecseréje az uj gép-korszak követelményeiről New Yorkban a Roosevelt Hotelben, junius 19- 20-21-én az ország minden részéből és külföldről összegyűlt tudósok konferenciáján tárgyalták a “Kibernetikai Forradalom” jövőjét. (Kibernetika, az elektromechanikai gépek, az automatizálás fejlődése). A megjelentek között voltak tudósok, számfejtőgép mérnökök, oktatók, társadalmi kutatók, kormány- és üzleti megbízottak. A konferenciát a Scientists on Survival szervezet rendezte és ez a harmadik évi tudományos értekezlet. amit az SOS öszehivott. Az SOS alapitó- tagjai között volt a nemrég elhunyt Szilárd pro- feszor, s a jelenlegi konferencián több felszólaló mély elismerései adózott dr. Szilárd emlékének, kihangsúlyozva a tartós világbéke érdekében kifejtett tevékenységet. Részt vettek vezető egyetemek kiváló személyiségei. intézmények szakértői a foglalkoztatás terén, mint a Massachusetts Institute of Technology, a Rand Corporation, a Center for Democratic Studies of the Fund for the.Republic megbizot- tai; vezető vállalatok számfejtő és automációs szakértői, kormányhivatalok tisztviselői, társadalmi kérdések tanulmányozói, pszichológusok és irók. A politikai álláspontok minden szintje képviselve volt; a kormány konzervatív támogatóitól a marxistákig. Sokan aláírói voltak a “Triple Revolution” okmánynak, amelyben gyökeres változásokat követeltek a “Kibernetikai Forradalom”, a “Fegyverkezési Forradalom” és a Polgárjogi Forradalom” követelményeinek kielégítése érdekében. A Cyrus Eaton, amerikai ipari vezető által kezdeményezett és időnként összeülő Pugwash Kon- íerencia amerikai és szovjet részvevői közül is itt voltak néhányan. Más béketevékenységet kifejtő szervezetek, mint a SANE és az American Friends Service Committee szintén elküldték megbízottaikat. Ez az első SOS konferencia volt, amelyen más szocialista országok képviselői is megjelentek. Az Egyesült Államokban öt társával látogatóban levő ismert szovjet atomtudós, Vasili Emelyanov felszólalt a konferencián. A szovjet követség részéről Victor P. Karpov volt jelen, Bucharestről E Moraru román jogtani professzor, azonkivül ázsiai és afrikai országokból is voltak tudósok. A kérdések mechanikai és emberi megközelítése Számos felszólalásnak volt közös vonása, az újonnan kifejlődött technológiai felfogásokban rejlő forradalmi adottság, mint amely a javakban bővelkedő társadalom forrása és az, hogy az ember társadalmi gondolkodása messze visszamaradt a gazdasági és technológiai haladás mögött. De Victor Perlő, marxista közgazdász és Otto Nathan, szocialista előadó kivételével, akik felszólalásukban a jövő kifejlődését szocialista vonalon tárták fel, alig volt valaki, aki az átlagos előre haladó társadalmi gondolkodásra való felhívásnál tovább ment volna. Úgy a hallgató közönség, mint a résztvevők között sokan kedvezően fogadták Perlő és Nathan érveléseit és mindazokét, akik a technikai változásoknak az emberi viszonyokra való kihatására nagyobb súlyt fektettek. Ebből a szempontból a legjobb hatást dr. Joseph A. Garai, a Pratt Institute tagjának beszéde és kilenc pontos programja váltotta ki. Az ő tézise a “mélyenjáró pszichológiai forradalom, az emberiségnek a kiber-kultu- rális korszakra való előkészítésére” volt. Dr. Garai a benyújtott átfogó okmányában, gyökeres politikai változást ajánlott, a társadalom minden szintjére vonatkozó célkitűzéseiben, úgy belügyi, mint nemzetközi (a békéért) vonalon. A véleménycsere másik oldalán volt W. H. Ferry, a “Triple Revolution” bizottság alelnökének álláspontja. Pesszimisztikus kérdései abban merültek ki, hogy vájjon lehet-e az embereket megváltoztatni, lehet-e változást létrehozni és milyen irányú legyen a változás? Támadta Perlo-t és Marx bizonyos nézeteit eltorzította. Gyengesége volt a konferenciának az automációs szakértők azon hajlamossága, hogy mindent mechanikus viszonylatra csökkentettek, beleértve az emberi lényeket is. “Hússal és csonttal foglalkozzunk” mondotta Victor Pashkiss, a Columbia Egyetem professzora. Felkerült ismét az a már előbb felmerült nézet, hogy a kibernetika oda fejleszti a termelést, amikor már csak egy maroknyi termelő látja el a nép nagy többségét. Ezt a felfogást Ferry fejlesztette ki tavaly a Center for Democratic Studies részére kiadott okmányban, amelyben az emberi lények magatartásáról, vagy társadalmi forradalomról szó sem esik. Louis Sutro, az MIT csoport tagja grafikonokat mutatott be, amelyeken bizonyos idegszálaknak az agyvelővel kapcsolatos működését ismertette, ami az egyénnek adott helyzetekhez való alkalmazkodását, kondicionálását hozza létre. Ez hasonló a kibernetikai gépek “feedback” működéséhez. Ezzel azt akarta szemléltetni, hogy társadalmi forradalmi változás nem jöhet létre a “kiber-kultu- rális társadalomban.” Morris C. Leikind történész, a történelemelőtti idők óta végbement technikai fejlődésről beszélve, mondotta, hogy a múltban korbácscsattogással 100,000-ket lehetett piramisok építésére és hasonló teljesítményekre kényszeríteni. Manapság egy embei gombnyomása még nagyobb erőket hozhat mozgásba. Befejezésül azt kérdezte: “Ahhoz az időhöz közeledünk, amikor ezt az egy embert is nélkülözni lehet?” A legtöbb szónok azonban azt a nézetet vallotta, hogy nem a tétlenség, vagy az “üres idő”, ahogy az egyik nevezte, legyen a megközelités a jövő szempontjából, hanem mindenkinek a foglalkoztatása, az emberiség minden igényének kielégítése szempontjából. Az automatizálás Jules Mersel számvetőgép szakértő szerint, elértük azt a szintet, amikor "az auiomacio helyettesíti az automációt” és nem kell félnünk attól, hogy a milliók tétlensége társadalmi degenerált- ságot, elfajulást fog okozni. “Nem azért hoztuk létre ezt a hatalmas gazdaságot, hogy ne legyünk képesek magasabb szinten működni és több élvezetben részesülni.” A “magasabb szintet” azonban nem részletezte. Richard Bellman, a Rand Corporációtól, amely főleg katonai célú s ezzel kapcsolatos kutatást végez a kormány részére, szintén az élet tartalmasabbá tételéről beszélt olyan területeken, amely ellenáll az automatizálásnak — az egyéni szolgálatok, nevelés, egészségügy, az idősökről-, visszamaradt gyermekekről való gondoskodás, stb., de kikötötte, hogy mindez nincsen kapcsolatban rendszerváltoztatással, csupán a hangsúly áthelyezése az életmód más területére. William Perk, bostoni technológus egy szerzőt idézett, aki azt mondta, hogy a “választás az ‘ölőerő’ és az ‘életerő’ között van, hogy a beruházásokat az emberi szabadság kiterjesztését szolgáló ‘pozitív szerszámokra,’ vagy az emberi szabadságot korlátozó negativ szerszámokra’ eszközöljük-e” “Annak szükségét, hogy politikailag is a technikai fejlődés magaslatára kell emelkednünk, Perk azzal fejezte ki, hogy egy képzeletbeli profitnélküli társadalmi rendszert festett le, amelyben mindenki zsebében "egyetemesen érvényes credit-card" lesz. Ezzel azt akarta megerősíteni, hogy “a megszokott gazdasági meggondolások a hasztalanság- nál is rosszabbak” az uj problémák szempontjából és hogy "más irányban kell keressük a segítséget és az uj problémáink megértését." Hudson Hogland, a Művészet és Tudomány Amerikai Társaságának volt elnöke szerint “világos, hogy a jelen korban, mint soha máskor, az elgondolások uj formái szükségesek az újkori válságok megoldására." Alice Mary Hilton, a konferenciát megnyitó beszédében ezt mondta: “A társadalom arra ösztökéli a tudósokat, hogy modern elefántcsonttornyokba vonuljanak, lombikok és atomzuzók mögé és törődjenek csak az igazság és semleges tények kutatásával. Mi sem lehet ennél katasztrófálisabb. Az igazság az, hogy a modern tudomány minden találmánya amorális — vagyis a jóra és á rosszra való felhasználhatóság jellegét tartalmazza. Emberi lényeknek kell azonban választani, hogy az emberi elme gyümölcseit jóra, avagy rosszra használják fel. Nem adhatjuk át a képmásunkra készített gépeknek azt a jogunkat — de mondhatjuk inkább kötelességünket —, hogy válasszanak ^ jó és rossz között. Abban a percben, amikor erről lemondunk, már választottunk is és ezért a választásért ránk hárul a teljes felelősség.” A konferencián munkásképviselet részvétele is jelezve volt, de csak a Retail Clerks és az AFL— CIO előadói osztálya küldött egy-egy részvevőt. A néger mozgalom részéről csupán az NAACP harlemi bizotságának elnöke és egy detroiti auto- munkás a feleségével, volt jelen. Olvasóink figyelmébe: Győzelmi nagygyűlés! Az amerikai polgárjogok védelme, az egész amerikai nép érdeke. Olyan alkotmányellenes törvények elleni küzdelemben, mint a McCarran-tör- vény, a Smith-törvény és mások, a Kommunista Párt és annak tagjai járnak elől. Igaz viszont, hogy az e téren elért eddigi győzelmeit az amerikai nép jelentős rétegeinek segítségével érte el. Ezért a HALL-DAVIS DEFENSE COMMITTE felhívással fordul mindazokhoz, akik eddig érdeklődést mutattak és segítségükkel hozzájárultak ezekhez az eredményekhez, hogy jöjjenek el Csütörtökön, julius 9-én, este 8 órakor a Riverside Plaza léghűtéses nagytermébe (253 West 73rd St., iBroadwayhoz közel) ahol a Supreme Courtnak a McCarran törvény ellen hozott legutóbbi döntéseit és azok jelentőségét fogják ünnepélyes keretek között ismertetni. Az útlevél ügyben egyénileg érintett két vezető, Elizabeth G. Flynn és Herbert Aptheker, továbbá Gus Hall. John Abt ügyvéd és Henry Winston fognak beszélni. A közvélemény további érdeklődése nagy segítség lesz ahhoz, hogy a McCarran-törvény visszavonására tervbevett lépések sikerrel járjanakRészvételi dij 99 cent. Legyünk a Riverside Pla- za-ban julius' 9 én. Egy segítjük Chiang Kai-shek-et Clarence J. Brown képviselő (Rep. Ohio) a vá- lasztumoz intézett körlevélben arról ir, hogy “érdekes adatok kerültek felszínre a kongresszusi bizottság által a külföldi segély törvényjavaslatról tartott kihallgatáson. Annak ellenére, hogy a US Food and Drug Administration figyelmeztetést bocsátott ki a “Royal Bee” nevű orvosság hatástalanságáról és hogy hamis alapon hirdetik nemi képességét felfrissítő tulajdonságát, az Egyesült Államok az amerikai adófizetők költségére 13,500 dollár értékben küldött ebből az orvosságból Formozába,” Tervezéssel telik az idő A republikánus ellenzék kifakadásainak ellenére, a képviselőház elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely a fiatalkorúak bűnözésének ellensúlyozására kér pénzkiutalást a következő két évre. Edith Green képviselőnő (D. Ore.) volt a javaslat benyújtója. Az ellenzék kiemelte, hogy erre a programra az első három évre kiutalt 19 millió dollárt már elköltötték, de csak “tervezésre” használták és eddig nagyon kevés eredmény mutatkozott ,ha ugyan volt egyáltalán, a fiatalkorúak bűnözésének csökkentésében. Erre volt a felelet, hogy a bölcs és hatásos akciókat tervezésnek kell megelőznie. Mrs. Green szerint “minden ifjú, aki karriert csinál a bűnözésből, életében 85,000 dollár kiadást okoz a társadalomnak. Ha ez a javaslat 200 ifjút lesz képes megmenteni a bűnöző élettől, akkor már behozta a kiutalt összegeket.” Ennek az igen súlyos társadalmi problémának ilyen könnyelmű kezelése megmutatkozik abban, hogy a hatóságok az ifjúsági bűnözések arányá- emelkedéséről számolnak be az egész országban. Bűnügyi eljárás vár a csőd előtt álló... (Folytatás az első oldalról) A másik vád a vezetőség tagjai ellen az, hogy 1963-ban 63,000 dollárral magasabb kiadási költségvetést hagytak helyben, mint amennyi bevételük volt abban az évben- Robert A. Schenkelberg, az ILICA igazgatója azt mondja, hogy az évi 68,830 dolláros fizetése nem “mértéktelen”, mert úgy ezt, mint a többi tisztviselő fizetését a vállalat igazgatósága helybenhagyta. 13 tisztviselő ösz- szesen 214,579 dollárt kapott 1963-ban fizetésként. Szegedy 34,899 dollárt húzott, mint a vállalat alelnöke. Most egyenként 300,000 dolláros követelést állítanak fel fizetésért szerződésük hátralevő idejére. Mások követeléseivel együtt az ösz- szeg több mint egymillió dollárra rúg. A nagy kiadások között vannak túlzott jogtanácsosi és közbenjárói díjazások. Állítólag ajánlatok érkeztek más biztositó társulatoktól az ILICA megvásárlására. A vonzóerőt ehhez az a 20 millió dollár alaptőke képezi, ami a volt BRIDGEPORTI SZÖVETSÉG tagjainak és más biztosítási kötvényeknek fedezetét alkotja. Még nincs tisztázva, hogy a kötvény- és részvénytulajdonosok milyen egyéni veszteséggel néznek szembe.
