Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-24 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 24, 1964 12 Kanada harca a függetlenségért Irta: DUROVETZ ANDRÁS A huszadik század második felének történelmi fejlődési irányát, s mint annak két fő erejét, a két egymással szembenálló társadalmi rendszer küzdelme jellemzi. E küzdelem végső kimenetele ma már nem kétséges. Ebben a szocializmus felé haladó fejlődésben a szocialista világtömb erejének kiegészítő tartaléka és támasza a klasszikus gyarmati rendszer — e korszakra ugyancsak jellemző — széthullása a volt gyarmati országok függetlenségi és szabadságharcainak sikerei eredményeként. Az utóbbi időszaknak másik jellemzője a modern imperialista hatalmak — elsősorban a U.S. •— uj-kolonialista terjeszkedése folytán a dominá- lásuk alá került területeknek, köztük fejlett, de gyengébb kapitalista országoknak a mozgalma és harca is a nemzeti függetlenségük, teljes szuveré- nitásuk visszaállitására. A U.S. szerepe Kanadában Ez utóbbiak közé tartozik országunk, Kanada is, amely ma az USA gazdasági dominálása alatt áll, politikáját döntően befolyásolja; egész kulturális életére sötét árnyékként borul rá a hóditó imperialista nagyhatalom fojtogató súlya, ami züllesz- tően hatol be országunk tudományos, művészeti, irodalmi életébe és általában az egész nemzet szellemi világába. Ezek a tények habár még lassan, de mind határozottabban kezdenek megvilágosodni a kanadaiak tudatában, hol még ösztönös megérzéssel, hol már tudatos felismerés formájában. Ezzel bontakozik ki Kanada népének nemzeti tudatra ébredése. Ez a kibontakozás azonban roppant bonyolult és nehéz folyamat Kanadában. Ennek bizonyítására elég azt látni, hogy Kanada két nemzetből összetevődő ország — angolnyelvü és Francia-Kanada — egy állam keretében; ugyanakkor néhány tucat más nemzet fiaiból áll lakosságának csaknem 30 százaléka. A nemzeti kérdésnek e belső bonyolultságát azonban mellőzzük most, s nézzük meg azt, miként állunk általában Kanada nemzeti önállósága problémájával az USA-val való viszonyunkban. A nemzeti önállóságra törekvő mozgalmaknak — itt Kanadában is —, éppen úgy mint az osztályharcnak és minden más társadalmi jelenségnek, a társadalom alapját képező gazdaság a mozgató rugója. Aki a gazdasági élet ura, az ura minden másnak, annak a befolyása behatol a nemzet életének minden sejtjébe. így alakul ki a függetlenségi harc Az amerikai gazdasági dominálás tehát az elsősorban, ami a tényeket szolgáltatja a nemzeti tudat ébredéséhez, s a függetlenség gondolatához. (Persze, hozzájárul ehhez több más tényező is, de most ezen elsődleges tény tárgyalásánál maradunk meg). Mintahogy a gazdasági tények adva vannak és többé-kevésbé ismertek széles tömegek előtt, a tudatformáló vélemények ebből alakulnak ki. Persze a közvéleményformálás eszközei is döntően azoknak a birtokában vannak, akik urai a gazdasági életnek. így történik aztán, hogy a nemzeti függetlenség tudatának erősödésével az ellenható erők is működésbe lépnek, elsősorban az amerikai társaikkal összefonódott kanadai monopolisták, az ország természeti kincseinek elherdálói, akik osztoznak Kanada gazdasági kifosztásában. Ezek sikra szállnak az amerikai dominálás mellett, ezeknek nincs önálló nemzeti érdek; a nemzet számukra egyértelmű a monopolista érdekekkel. Ezért igyekeznek ezek a nemzetellenes körök a nemzeti öntudatot elfojtani. A monopolista propaganda-gépezet be van állítva a tömegek félrevezetésére, elaltatására. E propaganda hatásának eredménye egyrészt az, hogy sokan még nem látják, vagy nem értik meg a függetlenség jelentőségét, áz érte folyó harc szükségességét; másrészt a már megfogamzott és terjedő nemzeti öntudatot, a függetlenség óhajtását és követelését tévútra akarják vezetni a tények eltakarásával, meghamisításával, majd hol csábitó, hol ijesztgető módszerekkel. E nemzetellenes hadjáratukban a véleményformálás többféle változatával találkozunk. A legelterjedtebbek közül vizsgáljunk meg néhányat. Egy ilyen az a pesszimista, lemondásra, megadásra szánt “nézet”, amely szerint az országunk amerikai gazdasági eluralása oly nagy méretű, annyira túlhaladott, ami ellen már nem tehetünk semmit. Ennek -a kiegészítője aztán az a gyáva, demoralizáló hangulatkeltés, miszerint: ha akarnánk sem tehetnénk semmit, mi, a kis ország, a hatalmas Amerikával szemben. Erre elég cáfolat a kis Kuba hősi nagy példája. Egy másik megtévesztő, a köztudat tájékozatlanságán élősködő, meghajlásra szánt “érvelés” az, hogy: mi szegény ország voltunk, magunk erejéből nem tehettük volna meg a nagy kiaknázási befektetéseket, ipari beruházásokat. S halljuk ennek a fonákját is gyakran, azt a sajá ellentmondásukba kevert propagandát, mikor azt, mgoztatják, szinte “méltatlankodó” hangon, hogy azért állunk igy, mert Kanadában nincs vállalkozó szellem, itt nem mertek kockáztatni és hagyták mindezt a merész vállalkozó és készséges “Samu bácsira.” Szóval a végén még oda jutunk, hogy meg kell elégednünk helyzetünkkel, úgy ahogy van, sőt hálásaknak is kell lennünk azért, hogy “Samu bácsi” megtűr bennünket cselédeknek a saját portánkon. Ezeket összevéve, ma már hangos szószólói vannak a nemzetvesztésnek, az országárulásnak, s arra igyekeznek meggyurni a közvéleményt, hogy a “megoldás” csak az lehet, ha “egyesülünk” az Egyesült Államokkal, vagyis, ha átvesznek, bekebeleznek bennünket, mert magunk nem élhetünk. Ezek után természetszerűleg vetődik fel úgy elméleti, mint gyakorlati értelemben Kanadának a nemzeti léte, hogy tényleg vagyunk-e szuverén nemzet és ahhoz meg vannak-e az adottságaink, a létjogosultságunk? Hogy meg van, az kétségtelen, gazdasági bázisunk tényei erről beszédesen tanúskodnak. Ezt éppen az a 23 milliárd dollárnyi amerikai tőkebefektetés bizonyítja, amiről azt akarják “uraink” velünk elhitetni, hogy minden, ami országunk fejlett gazdasági építménye, az amerikai “jótétemény.” De mennyire másként fest a kép, ha elsőként ismerjük azt a tényt, hogy az eredeti amerikai tőkebefektetés mindössze valami 600 millió dollár volt Kanadában; ha ismerjük továbbá, hogy a második világháború óta az amerikai monopolisták kevesebbet fektettek be Kanadában, mint amit osztalékok és kamatok formájában kiszipolyoztak Kanadából. Ami azt jelenti, hogy az itt felhalmozott hatalmas tőkéiket fektették be újra azokból a mesés profitokból, amit a kanadai munkásosztályból sajtoltak ki. Lehet csodálni, ha vacog a foguk e pénzfejedelmeknek, mikor hallják, hogy kanadai hazafias erők a U.S. érdekeltségek államosítását kezdik hangoztatni? Vagy van-e cáfolat arra, hogy a magunk portáján szegények vagyunk? Dollárok cáfolják ezt is milliárdokban. Kormányaink a saját háztartásunkból a hidegháború elindítása óta, ez elmúlt 18 év alatt, annyit öltek bele az esztelen és hasztalan fegyverkezésbe, ami csaknem pontosan megfelel annak a 23 milliárd dollár összegnek, ami az amerikai befektetés Kanadában. Továbbá, a pontos adatokat nem ismerjük, de tudjuk, hogy kanadai monopolistáknak milliárdjaik vannak négy világrészen befektetve, főleg a fejletlenebb részeken, ahol olcsó nyersanyagot és munkaerőt zsákmányolhatnak ki. Kimegy a munkaerő Azt is csak tájékozatlanok kérdezhetik, hogy ha már van anyag- és pénzgazdaságunk, hát van-e hozzáértésünk, az a bizonyos “know-how?” Ehhez pedig csak azt kell tudni — ami jóideje már nyilvánosan is foglalkoztatja a közvéleményt — hogy amíg a természeti kincseinket nyersen, megmun- kálatlan, addig az emberanyagunkat készen, mint kimunkált emberfőket viszik tőlünk Amerikába. Hivatalos becslések szerint valami 2,000 az a főleg tudományos, technikai értelmiségi fő, ami éven te Kanadából az amerikai munkapiacra került. S átlagban kb. 40,000 ember vándorol ki tőlünk délre évente, akiknek nagyrésze ugyancsak szellemi és fizikai képesítésű. Szégyenére a mai tékozló kormányzatunknak, mely engedi, hogy — a jórészt közterhen iskolázott — értelmiségünknek a nagyobb anyagi lehetőség kecsegtetésével és az itthoni iparfejlesztés és tudományos kutatómunka korlátozottsága következtében a szomszédban kell érvényesülést keresnie. Igaz, ez is egyik közvetlen megnyilvánulása az amerikai dominálásnak, mert ezzel is igyekszik Kanada fejlődését hátráltatni. De egyúttal megmutatja azt is, hogy a tudományos oktatás és a hozzáértés terén is állunk legalább azon a szinten, mint déli szomszédunk. A nemzeti bajunk tehát nem szegénységben és tehetetlenségben keresendő. Hanem abban az áruló politikában, amely 1947-ben, az úgynevezett Ab- bott-tervben (akkori liberális pénzügyminiszter) testesül meg, amely akkor meghirdette Kanada gazdaságának "integrálását” az Egyesült Államok gazdaságába. Ez volt akkor Kanada uralkodó tő- kés csoportjának a választott útja. A jenki hideg- háborús offenziva elindításával arra a balga meggyőződésre jutott, hogy a jenki imperializmus lesz a világ önkényura és zsandára és amellett mint önálló versenytárs nem állhat meg. így eldobta a bizalmát és a kilátást arra, hogy Kanadát az önálló fejlődés útjára állítsa; ehelyett választotta azt az utat, amelyen remélte, hogy mint kisebbik társ osztozik a “világhóditásból” szerzett koncon a jenki sakálokkal. így szabadította rá cinkosait országunk kincseire, s adta el egy tál lencséért függetlenségünket. Ez a csatlós állapot tehát az az ösztönző erő, amelyből fakad a nemzeti öntudat erősödése, a nemzeti önállóságra törekvő harc szélesedése. Amilyen mértékben ismeri fel Kanada népe a döbbentő valóságot és ébred tudatára nemzeti erejének, és ráeszmél arra, hogy a jenki dominálás nem. jótékonyság, hanem gazdasági életünknek a meg- nyomoritása, ipari fejlődésünknek a legfőbb akadálya, szabad kereskedelmünk meggátolója s ezek következtében már ma is több százezer munkaalkalom elrablása Kanadából — úgy fogja növelni nemzeti harcának erejét, hogy végül visszaállítsa teljes függetlenségét. Kanada harca erősiti a békét Kanada nemzeti függetlenségi harcának az ad tágabb nemzetközi jelentőséget is, hogy ezzel egyetemben a béke világfrontját is erősiti; segítséget jelent ez az amerikai imperializmus elszigetelésében s ezzel segíti az amerikai nép demokratikus és békeharcát is. Különös jelentőséget ad ennek ma az a tény, hogy Goldwater elnökjelöltsége és a hozzá felsorakozott ultra-reakciós erők a fasizmus árnyékát vetik rá Amerikára. És ez Kanadában ránk nézve is növeli az amerikai leigázás még nagyobb veszélyét. Annak a sötét erőnek háborús hódításra törekvő terveiben Kanada sem számit többet, mint egy “szinesbőrü” gyarmati terület. így lesz közös a harcunk Amerika munkásosztályával és demokratikus erőivel a közös ellenség ellen. Kölcsönösen segíthetjük egymást a Goldwa- ter-veszély visszaverésében. Ezért igen időszerű és megszívlelendő az az ötlet, ami kanadai demokraták közt vetődött fel, mely arra szólít fel kanadaiakat, hogy küldjenek leveleket amerikai ismerőseikhez, újságokhoz, szervezetekhez stb. és mondják ki véleményüket a Goldwater-veszéllyel kapcsolatban; kérjék, biztassák őket szavazzanak Gold- water ellen. Ez és hasonló demokratikus és béke célzatú, megnyilatkozások itt és világszerte, jelzik, hogy sokan, sokfelé megértették: Goldwater és társasága fasizmust, nukleáris háborút jelent a világra. Értik azt, hogy az elnökválasztás nemcsak az amerikai nép, hanem az egész haladó, békeszerető világ ügye. És mindjobban értjük meg azt is, hogy ezt a veszélyt egy “lófejjel” elért Johnson-győze* lem nem hárítja el; Goldwater táborára döntő vereséget kell mérni. Hogy ez bekövetkezhessen, ahhoz a világ közvélemény demokratikus ráhatása is jelentősen hozzájárulhat. Végül üzenetként küldöm a Magyar Szó olvasó táborához a kanadai demokratikus magyarság szolidaritását is, amely komoly érdeklődéssel figyeli a választási küzdelem alakulását. Bízunk abban, hogy Amerika népe meg tudja teremteni azt a széles demokratikus frontot, amely döntő vereséget fog mérni Goldwater sötét erőire, köztük a magyar szekértolókra is, és sikerül leteriteni a még kölyöklábán járó dollár-fasizmus fenevadját. ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! KEN KELL CSOMAGOLNI! ” » NEM KELL VÁMOT FIZETNI! , A legrövidebb időn belül segithe- ] ► ti rokonait IKK A-csomag okkal! < ► < , Falveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra" i i y megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját könyveit Magy«£STö:*gtiál kihozhatja áltatank < ► KÉKJÉN ÁRJEGYZÉKET J i: JOSEPH BROWNFIELD : f 15 Park Row New York 38, N.Y. < 1 ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyé - ;► Telefon: BA 7-UM-F , ^ A <4. .A..-A. Aóóó - - -ft1
