Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-24 / 39. szám

Thursday, Sept. 24, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Victor Perlő: KIK FINANSZÍROZZÁK A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYT? A Goldwatert pénzelő érdekeltségek kulcsemberei (Befejező közlemény) Goldwaternek és támogatóinak éles harcot kel­lett folytatnia a jelölésért versenytársaival. Mivel a vetélkedés azok közt is fennállt, azért ebből és más taktikai tényezőkből kifolyólag Goldwater jobb helyzetben volt 1964-ben, mint Taft 1952-ben. De még igy is hatalmas pénzügyi erőkkel állt szem­ben. Rockefeller 3 millió dollárt költött a kalifor­niai előválasztásokra. A wall-streeti-ek a szokásos módszerekkel próbálták a farmövezet delegátusa­it megvásárolni, vagy az üzleti összeköttetésben levő korporációkkal nyomást gyakorolni rájuk. A keletiek egységre törekvő utolsó percnyi próbálko­zásai arra vezettek, hogy a bostoni csoport (Lodge) és Rockefeller a Morgan-bankház emberét, Scran- tont támogatta. Ezzel szemben Goldwater a középnyugati “kon­zervatív” szárny kulcs-csoportjára támaszkodha­tott. George Humphrey, a clevelandi tőkepénzesek vezető embere, adott jelentős segítséget Goldwa- ternek, különösen barátjával, Eisenhowerrel való •••••••••••••«•••••••»•••••••••••••••••a javasol a pártok között; kollektiv összejöveteleket, nemzetközi találkozókat a gazdaság, a filozófia, a történelem stb. általános kérdéseinek vizsgálatára. “Emellett jó szemmel néznénk — veti fel Tog­liatti —, ha az egyes pártok között közérdekű kér­désekről vita folyna, akár nyilvánosan is, olyan mó­don, amely felkeltené az egész közvélemény érdek­lődését. Ez persze megköveteli, hogy a vitát kifo­gástalanul vezessék, s az a felek kölcsönös tiszte­letben tartása mellett és tárgyilagos érvekkel foly­jék, nem az albánok és kinaiak által alkalmazott vulgaritással és hevességgel!” A továbbiakban a szerző áttér a szocialista világ néhány problémájára. “Azt hiszem nem tévedünk — Írja —, ha azt állítjuk, hogy a Szovjetunió, az SZKP vezetői és különösen a Kruscsev elvtárs ellen irányuló féke­vesztett és szégyenletes kínai és albán kampány semmilyen érdemleges eredménnyel nem járt a tömegek körében; a burzsoázia és az olasz kor­mány propagandája viszont alaposan kihasználta. A Szovjetunió tekintélye változatlanul nagy a tö­megek körében. Semmi hatással nem jártak a ki­naiak legdurvább rágalmai (a Szovjetunió elpol- gáriasodása stb.). Ezzel szemben felvetődött bizo­nyos értetlenség a Kínából visszahívott szovjet műszakiak kérdésében.” Togliatti felveti, hogy ma “komoly erőfeszítésre van szükségünk, hogy megmagyarázzuk, milyen történelmi, politikai, párt- és egyéni feltételek já­rultak a mai ellentét és viszály megteremtésé­hez.” A feljegyzés azután kitér a szocialista világ más kérdéseire. A szocialista országok problémáinak őszinte feltárásáról például igy szól: “Nincs rosz- szabb, mint azt a benyomást kelteni, hogy minden rendben van, aztán váratlanul mégiscsak beszél­nünk kell nehéz helyzetekről, s azokat meg kell magyarázni.” Ezzel kapcsolatban Togliatti foglalkozik a sztá­lini személyi kultusz leleplezésének hatásával, a sze mélyi kultusz eredetével, majd kitér azokra a vál­tozásokra, amelyek a demokratikus és személyes szabadságot korlátozó gyakorlat leküzdését jelzik a szocialista országokban. Véleménye szerint ezek a változások nem egyformán mennek végbe a kü­lönböző országokban, általános benyomása szerint lassan következnek be. “Ezt a lassúságot és ellen­állást nehezen értjük meg — jegyzi meg —, külö­nösen a mai viszonyok között, amikor a kapitaliz­mus gyűrűje nem létezik többé, és óriási sikereket érnek el a gazdasági építésben.” Majd a nacionalizmussal foglalkozik Togliatti. Aggasztónak nevezi a szocialista országok körében jelentkező nacionalista veszélyt. “Tudjuk ugyan — írja —, hogy a nemzeti érzés a munkás- és szo­cialista mozgalom állandó tényezője marad hosszú időn át a hatalom meghódítása után is. A gazda­sági eredmények nem oltják ki, sőt táplálják.” Ez­zel kapcsolatban arra mutat rá, hogy “az egység­nek az egyes országok sokféleségében és teljes függetlenségében kell megvalósulnia és fennma­radnia.” Végezetül megállapítja, hogy “a szocialista or­szágokat illetően is kellő bátorságra van szükség ahhoz, hogy bíráló szellemben nézzünk szembe sokféle helyzettel és problémával, ha meg akarjuk teremteni egész mozgalmunk jobb megértésének és szorosabb egységének alapjait.” manőverezést illetően. Arthur Summerfield, a Gen­eral Motors michigani közvetítője, aki 1952-ben Taft-et lebunkózta, ebben az évben Goldwater mellé szegődött. Charles S. Percy, a Bell & Howell cég elnöke, Illinois kormányzó-jelöltje, a végén szintén a Goldwater táborba került. De a határozatot eldöntő különbözet e területen kívülről jött. A hírhedt texasi olajmágnások és új­fasiszták, Hunt és Richardson, 1952 óta finanszí­rozzák Goldwatert. Henry Salvatori nagykapitalista több mint egymillió dollárt hozott össze Goldwa­ter számára a kaliforniai előválasztásra. Ez a pet- roleumipari felszerelést gyártó mágnás nemrégen beolvasztotta vagyonát a Los Angelesben közpon­tosított Litton Industries, hadianyag vállalatba és ő lett a vállalat igazgatója. A Los Angeles környé­kéről Goldwater mellett megnyilvánuló széleskörű támogatás arra enged következtetni, hogy Dél-Ka- lifornia fegyver-olaj-nagybirtokos reakciósai, akik eddig Nixont támogatták, most határozottan Gold­water mögé sorakoztak. Roger Milliken, South Carolinából, a déli kon- venciós delegátusok fizetőmestere, akiről azt mond­ják, hogy Goldwater legnagyobb egyéni pénzügyi támogatója, három irányzatú gócpont az ultra­jobboldaliak, a déli oligarchia és a Wall Street kö­zött. Ez a száz-milliomos benne van a John Birch Society Országos Bizottságában és tagja másik fél­tucat emberietlen elvű szervezetnek. Igazgatója a Deering Milliken Corporation, családi alapon mű­ködő textil óriás-vállalatnak. Milliken eredetileg newyorki, de üzemeit leszöktette délre. Megtar­totta azonban igazgatói tisztségét a First National Bankban és más vezető Wall Street korporációk­ban. Taft-ot 1952-ben a Wall Street valósággal kikö­zösítette. Goldwaternak azonban kezdettől fogva jelentős keleti támogatásban volt része, beleértve a pennsylvaniai Pew érdekeltséget, amelynek tag­jai hagyományosan a “konzervatív” szárnyhoz tar­toznak. Henri Luce, a Time-Life-Fortune közlöny érdekeltségtől, pénzzel támogatta már Goldwater 1958-iki kampányát is. A Wall Street Journal hall­gatólagosan mellette volt a konvenció előtt és az­óta közeledik a leplezetlen támogatásához. Egy előbbi kampányban Dupont-ék bankettet rendeztek Goldwaternek. Ebben az évben kezére játszottak mindkét irányzatnak, de nagyobb hajla­mossággal Goldwater felé. A Delaware delegáció kis többsége Goldwaterra szavazott. Mrs. C. Doug­lass Buck Jr., aki a philadelphiai Biddle családból házasodott a Dupont családba, egyik vezető tiszt­viselője volt a Gold water ék által kontrollált kon- venciós gépezetnek. A konvenció óta több tényező arra mutat, hogy a Rockefeller-Standard olaj csoport, Nelson Rocke­feller bosszúságát nem számítva, a republikánus elnökjelölt mögé áll. Elvégre, Goldwater jobbol- dalisága nincs messze ettől a legagresszivebb, leg- terjeszkedőbb wall-streeti csoportosulástól. Mialatt Javíts és Keating, a New York állami szavazatok feletti aggodalmukban tétováznak, Ro­bert Barry, Rockefeller kerületének képviselője, egy Standard Oil örökösnő férje, habozás nélkül Goldwatert támogatja. Jeremiah Miibank Jr., na­gyon gazdag Rockefeller csoportbeli család tagja és a Chase Manhattan Bank igazgatója, a Goldwa­ter kampány helyettes pénztárnoka. Az Illinois- beli Percy szintén igazgató a Chase Manhattan­nál. Frank Kovac, a Standard Oil of Ohio embere, vezette a konvenció előtti pénzügyeket. A jelek szerint Goldwater jelentős Wall Street- összegeket fog kapni a példátlan támogatáson kí­vül, amire az ország többi ultra-gazdag ultra-jobb- oldaliaitól számíthat. Még akkor is ha a normáli­san republikánus körökből számottevő adományok jutnak Johnsonhoz, a nagypénzes anyagi támoga­tás egyensúlya a Republikánus Párt felé fog bil­leni, mint rendesen. Ezt a demokraták igyekeznek azzal legyőzni, hogy a maguk “megbízhatóságáról” nyugtatják meg az üzletembereket. Johnson agressziója Észak- Vietnam ellen, hazai vonatkozásban, a Goldwater- irányzattal való félreérthetetlen megalkuvás volt. így a munkásságnak és a néger népnek 1964-ben két komoly párhuzamos politikai feladata van. A jobboldali milliomosok csúfos vereségét kell, hogy létrehozzák és olyan követelményekért kell har- colniok, amelyekkel visszautasíthatják és megaka­dályozhatják a Birchisták kiengesztelését a demok­rata nagytőkések és politikusok által. “VAKMERŐ, HAZÁRD KIHÍVÁS”? Vannak kiadványok, amelyek nem élhetnek meg az állandó vádaskodás, áskálódás, cselszövés és intrika nélkül. Ilyen Az Ember is. Legújabb táma­dássorozatának céltáblájául a Magyar Zsidók Vi­lágszövetségét, annak is főtitkárát, dr. Farkas Er­vint választotta. Szeptember 12-i lapszámában dr. Kiár Zoltán ismét bebizonyította, hogy semmiben sem olyan gazdag, mint a mások gyalázására alkalmas, csú­fabbnál csúfabb kifejezésekben. Hogy csak néhány példát idézzünk cikkéből, a Világszövetséget az amerikai magyar zsidó közélet “mind veszedelme­sebb mértékre nőtt rákfenéjé”-nek nevezi, alább közölt nyilatkozatát pedig “a zsidó érdekekkel mitsem törődő cinizmus és vakmerő, hazárd kihí­vás” szavakkal illeti. Felháborodását — aminek konkrét okát mindezideig nem nevezte meg — igy fejezi ki: “Nem lehet, nem szabad tovább tűrni, hogy egyesek saját önös érdekeiket a legundori- tóbb módon fölébe helyezzék a zsidó testvéri tisz­tesség legelemibb követelményeinek!” Dagályos frázisokban sohasem volt hiány Kláráknál. De vajon mi váltotta ki a szenvedélyes gyűlölet­nek ezt a hangját? Lássuk hát a “vakmerő, hazárd kihivás”-nak nevezett határozatot, amely már csak mértéktartó, tárgyilagos és szerény hangja folytán is reálisabbnak, igazabbnak tűnik. (Érdem- ton nem foglalhatunk állást az ügyben, hiszen Kiár egyelőre nem hozta nyilvánosságra “sulyo- saDbnai súlyosabb vádjait.”) ELNÖKSÉGI HATÁROZAT A Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai ta­gozatának 1964. augusztus 12. napján tartott el­nökségi ülése az alábbi határozatot hozta: ............ Az elnökségi ülés sajnálattal vette tudomásul azokat a támadásokat, melyek a New Yorkban megjelenő "Az Ember" cimü hetilapban megjelen­tek. Ezek a támadások — néhol burkolt, néhol nyílt formában — ez év eleje óta irányulnak a Szö­vetség működése, annak vezetősége és különösen annak főtitkára ellen. A vezetőségi ülés megállapítja, hogy ezek a tá­madások rosszindulatú célzattal, a tények eltorzí­tásán, sőt egyenesen valótlan tényállításon alapul­nak s ezért a legsúlyosabban elítéli a hetilap szer­kesztőjének idevonatkozó magatartását. . .A cikkekben felhozott vádaskodások kivizsgálása után megállapítja, hogy a főtitkár működésével kapcsolatos tényállások kimerítik a rágalmazás tényálladékát és ezzel a támadással szemben teljes és töretlen bizalmát nyilvánítja a főtitkár működé­sével szemben. — Egyúttal nagy sajnálattal álla­pítja meg, hogy az említett hetilap szerkesztőjé­nek beteges önimádatból, szenzációhajhászásból és önös érdekekből eredő beállítottsága a lapot olyan irányba terelte, amely a magyar zsidóság érdekei­nek súlyos sérelmét eredményezheti. A dél-arábiai Nemzeti Felszabaditási Front szóvi­vője közölte, hogy a felkelők Havashib térségében újabb hadműveleteket kezdtek az angol megszál­lók ellen. p+j) Aknára futott egy olasz katonai jármű az olasz- osztrák határhoz közelfekvő Bruniconál. A robba­nás következtében öt olasz katona megsebesült. A viteldijak felemelését tervezi a francia állam­vasutak, hogy kiegyenlítse a múlt évben keletke­zett sokmilliós deficitjét. * AMERIKAI MAGYAR SZÓ j 130 East 16th Street í New York, N. Y. 10003 > Elolvastam mutatványszámként küldött lap- t jukat és kérem, hogy további mutatványpél- £ dányokat küldjenek címemre minden köte- £ lezettség nélkül. ^ Név:.................................................................. Cim: Város:......................................Állam: Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre (A lap kedvezményes előfizetési ára uj olva­sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom