Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-24 / 39. szám

Thursday, Sept. 24, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD in Munkás és szakszervezeti hírek _____i____________________________._______________>_____________________________ A sztrájknak köszönheti A Transport Workers Union newyorki központ­ja a következő levelet kapta Philadelphiából: “New Yorkban élő nővérem értesített arról, hogy önök sztrájkot vezettek az ottani autóbusz társulat ellen. Nővérem öt napon át gyalog ment munkahelyére, ennek következtében hét fontot fogyott és most sokkal jobban néz ki. Emellett még útközben megismerkedett egy fér­fivel, aki szintén gyalog járt, s aki a sztrájkoló buszvezetők egyike volt. Most házasságra lépnek egymással. Nem rendezhetnének önök sztrájkot Philadelphiában is?” Javíts ma még nem támogatja Goldwatert A Columbia Broadcasting System televiziós prog ramján Jacob K. Javits newyorki republikánus szenátor úgy nyilatkozott, hogy nincs semmi válto­zás abban, ami őt Goldwatertől elválasztja. Három fontos kérdést nevezett meg, amelyeket a legfontosabb nemzeti kérdéseknek tekint. Goldwater nem Ítélte el a John Birch So­ciety reakciós szervezetet. u* Ő Javits nem hisz abban, hogy a nukleáris fegyverek feletti rendelkezést a NATO-vezetők ke­zébe adják. Elitéi minden olyan feltételezést, hogy az egyes városokban előfordult zavargásokat és az ab­ból eredő tettlegességeket a polgárjogi törvény megszavazása idézte elő. Kifejezte abbeli “reményét”, hogy a republiká­nus elnökjelölt még megváltoztatja errevonatkozó nézeteit és ebben az esetben támogatni fogja. Más­szóval, ha Goldwater, népámitó cselfogással, az emlitett fontos kérdésekben olyan kijelentést tesz, ami reakciós álláspontját kedvezőbb színben tün­teti fel, Javits szenátor hajlandó lesz “hü marad­ni” a republikánus programhoz. A newyorki gépkezelők Kealinget támogatják A gépkezelők newyorki szakszervezete (N. Y. State Council of Machinists) delegátusainak gyűlé­se határozottan Kenneth B. Keating szenátor újra­választását támogatta. A gépészek október 16-tól 18-ig tartják nagygyűlésüket Buffaloban, amelyen véglegesítik a delegátusok határozatát. A newyorki AFL-CIO, amelynek kötelékébe a gépészek tartoznak, a demokrata jelöltet, Robert F. Kennedyt támogatja. A galvestoni kikötőben életveszélyes a munka A Labor Departmentnek a keleti partok kikötő­munkásai viszonyairól legutóbb kiadott tanulmánya megállapítja, hogy a Galveston (Texas) kikötő rako­dómunkásai túl nehezen dolgoznak. “Semmikép­pen sem tesz jót a munkások egészségének, hogy naphosszat ilyen iramban végeznek nehéz fizikai munkát, még kevésbé, hogy azt napról-napra foly­tatják”, mondja a jelentés. Szakszervezetük, az AFL-CIO International Long­shoremen’s Association ragaszkodik ezekhez az ál­lapotokhoz, ellenzi, hogy egy csapatba több em­bert vegyenek fel, vagy lelassítsák a munkát. Azt sem köti ki, hogy a szakszervezet intézze a mun­kások felvételét. Más kikötőkben sokkal több munkást alkalmaz­nak a rakodásnál, a szakszervezetek szigorúan meg­követelik a rangidősség betartását és a dokkokon teljes hatalmat gyakorolnak a munkások felvételé­nél. Galvestonban mindezek a szakszervezeti vívmá­nyok hiányzanak, amellett a szakszervezet ellenzi bármelyiknek a megvalósítását. Az úgynevezett “incentive-pay” az elfogadott fizetési rendszer, mely szerint nagyobb, gyorsabb teljesítményért a munkások több fizetést kapnak. Ennek következ­tében az emberek agyonhajszolják magukat. Akik bírják az iramot, óránként 6 vagy 8 dollárt is ke­resnek. Csak a legfiatalabbak és legerősebbek ké­pesek erre, akik hallani sem akarnak a rangidős­ségről. Attól tartanak, hogy az idősebb munkások nem képesek lépést tartani a felgyorsított tem­póval, lelassítják a csapat munkáját és ennek ará­nyában kevesebbet keresnének. Úgy a munkaadók, mint a munkások beismerik, hogy a felgyorsított munkatempó rendkívül veszé­lyessé teszi a munkát, de a rövidlátó szakszervezet nem harcol a jobb munkaviszonyokért és a munká sokat sem világosítja fel saját érdekeik megvé­dését illetően. Az alkalmazókat kiszolgáló, opportunista galves­toni ILA szakszervezet működése világosan meg­mutatja, hová fajulhatnak a munkásszervezetek, ha a tagság nem harcol a jobb megélhetésért és a munkásság érdekeit képviselő vezetőségért. A rakparti munkások Hoffa védelmére gyüléseztek Az International Longshoremen’s and Ware­housemen’s Union (a rakparti munkások szakszer­vezete) nemrég konferenciát tartott Los Angeles­ben, amelynek célja az üldözött munkásvezérek védelme és a munkásellenes törvények érvénytele­nítéséért folyó harc volt. Számos más szakszerve­zet képviseletében 129 delegátus vett részt a meg­beszélésekben, amelyek bizonyítékul szolgáltak ar­ra, hogy a munkásság széles rétegei tudatában vannak a nagyipar és a kormány részéről ellenük indított támadásoknak. A konferencia összehívásának céljai között első helyet foglalt el James Hoffa, a Teamsters Union (teherautó sofőrök), az ország legnagyobb szakszer­vezete vezetőjének védelme, aki már hosszú évek óta Robert Kennedy igazságügyminiszter munkás­ellenes üldözésének áldozata. Az üléselnök meg­nyitó beszédében kihangsúlyozta, hogy a nagygyű­lést azért hívták össze, hogy a közönség értesüljön a szervezett munkásság véleményéről. Kijelentette, hogy a Teamster szakszervezet tagjainak Hoffa ér­dekében folytatott küzdelme tulajdonképpen a sa- játmaguk részére kivívott eredmények megvédé­séért való harc. Paul Periin, az ILWU 26-os fiókjának egyik ve­zetője, felsorolta a Hoffa vezetése alatt a munka­béremelésben, rövidebb munkaidőben és jobb munkaviszonyokban elért vívmányokat. Hozzátette azt is, hogy “ez az egyetlen szakszervezet, amely sikeresen kivívta a tagság részére, hogy a déli ál­lamokban is ugyanazt a bért kapja, mint a többi ál­lambeli tagok.” Megemlítette azokat az eredménye­ket is, amelyeket a tagság a két szakszervezet, az ILWU és a Teamsterek szolidaritása révén ért el. Mások azt is megemlítették, hogy ennek a mun­kás szolidaritásnak a példájára más szervezetekben is kezdik kiküszöbölni az északi és déli fizetések közötti különbségeket. Felhangzottak felhívások arra is, hogy a tagok a nőket is vonják be a szak- szervezeti és a munkásvezérek védelméért folyó munkába. Uj szakszervezet létesült Két régi szakszervezet egyesüléséből 50 ezer tagot számláló erőteljes, uj szakszervezet alakult. A Lithographers & Photoengravers Inti. Union azelőtt két külön szervezet volt, Labor Day ünne­pén azonban formális egységre léptek. Az uj szakszervezet vezetői közös nyilatkozatban állapították meg, hogy az egyesülés több munka- alkalmat, munkabiztonságot biztosit a munkások­nak és hatásosabban lesz képes megakadályozni a technológiai fejlődéssel járó állásvesztést. Az AFL-CIO fogorvosi biztosítást szervez Az American Dental Association és az AFL-CIO közös tervet dolgozott ki a szakszervezeten belüli, előre fizetett fogorvosi biztosítás megvalósítására. A tiz pontból álló tervezet bejelentése mellett, a szakszervezetek vezető bizottsága megjegyezte, hogy az országban már több mint 1 millió egyén részesül hasonló biztosításban és élvezi az azzal járó előnyöket. A tervezet kidolgozását az AFL-CIO rendkívül fontos jóléti kérdésnek tekinti. Detroiti nyomdászok tovább sztrájkolnak DETROIT. — Sztrájkoló nyomdászok vissza­utasították a Detroit Free Press reggeli és a Detroit News délutáni újság ajánlatait a 69 nap­ja tartó sztrájk befejezésére. Az ajánlatok rész létéit nem hozták nyilvánosságra, de 204 szava­zattal 2 ellenében elvetették őket. A nyomdászok ugyancsak visszautasították a Detroit Newspaper Guild azon ajánlatát, hogy követeléseiket kötelező egyeztetésnek vessék alá. A szavazás titkos volt mindkét esetben. Az újságokhoz tartozó technikai munkások, a Plate and Paper Handlers Union tagjai, szintén sztrájkolnak. Szavazást folytattak George Rom­ney kormányzónak a sztrájk megoldására megtett ajánlatai felett és 94 szavazattal 1 ellenében visz- szautasitották ezeket, Romney ajánlatának rész­leteit nem hozták nyilvánosságra. Az acélszakszervezet konvenciója Atlantic Cityben megkezdődött a United Steel- korkers of America 12-ik alkotmányos konven­ciója. Az 1,120,000 taggal rendelkező szakszerve­zet elnöke, David J. McDonald, benyújtotta a köz­ponti vezetőség jelentését, amelyben kilátásba helyezte, hogy a jövő évben sorrakerülő munkás­szerződési tárgyalásokon jelentős bér- és más ja­vításokra fognak követeléseket benyújtani aa acélvállalatokhoz, s ezek meg fogják haladni a hivatalosan lefektetett “guideline” határait. Miután az autóvállalatok is a “guidelinY’-on túlmenően teljesítették az autómunkások köve­teléseit, elvárható, hogy ez más iparokban is meg fog ismétlődni. Az acélmunkások vezetősége kiemelte, hogy a dolgozók bére messze lemaradt az iparban elérfc profit, osztalék és befektetési nyereség mögött. “A munkások bérpolitikája a terjeszkedés el­vén kell hogy alapuljon”, mondja a jelentés. A “bér képezi a munkás és a fogyasztó tábor leg­főbb jövedelmét és miután a nemzeti termelés a vásárlóképességre támaszkodik elsősorban, a ha­ladó bérpolitika elengedhetetlen kelléke a teljes foglalkoztatottság elvének.” A központi vezetőség a jelentésében Johnson és Humphrey indorszálását ajánlja a konvenció­nak, amely a következő héten fog ebben dönteni. Fordnál is megtörtént a megegyezés Az elmúlt hét vége előtt az Automobile Workers Union megkötötte az uj munkaszerződést a Ford Companyval is. Walter Reuther, a szakszervezet elnöke bejelentette, hogy a három évre szóló szer­ződés nagyjában a Chryslerrel kötött szerződés pontjait tartalmazza, “bizonyos előnyös csokoládé diszitéssel” tetézve. Ezzel arra az engedményre utalt, amely 1965 karácsonyára 25-től 100 dollárig menő bonusz kifizetését teszi lehetővé. A kivívott feltételek óránkénti 63 cent előnyt jelentenek a munkások számára. A szerződés a Ford munkásoknak is lehetővé te­szi a korábbi nyugdíjaztatást; magasabb nyugdíj- összeget, jobb órabért, hosszabb vakációt, jobb biztosítási feltételeket nyújt és a futószalagon dol­gozó kb. 50,000 munkás számára 18—18 perc pi­henő időt ad a délelőtti és a délutáni műszakban, 25 évi szolgálattal rendelkező 60 éves Ford mun­kás társadalombiztosítással együtt 400 dollár havi .nyugdijat kaphat. A már nyugdijállományban levő munkások juttatását is felemelték. A dolgozók még egy heti fizetett vakációt, még két ünnepnapot, a társulat által fizetett élet- és betegbiztosítást kap­nak és nyugdíjazott munkások kórházi és orvosi ellátását is biztosítja a vállalat. A karácsonyi bő- nusz helyettesíti a szakszervezet azon követelését, hogy a munkanélküli biztosítási pótalapba a válla­lat óránként 5 centtel többet fizessen be. Walter Reuther most hozzáfogott a General Mo- tors-al hetek óta folyó tárgyalások befejezéséhez. Állítólag nagyobb követelései vannak, mint amiket az eddig kivívott szerződésekben kapott a munká­sok számára. Az első nő a vatikáni gyűlésen VI. Pál pápa az Ecumenical Council vatikáni gyűlésére megfigyelőnek kinevezte Miss Marie Louise Monnet-t, a nemzetközi katolikus mozgalom franciaországi vezetőjét. Ez az első alkalom, hogy az egyházfő nőt nevezett ki vatikáni megfigyelő­nek. WWWWWMMWWWWWWWmWWW—l Szociológusok megállapították, hogy a fehérekkel azonos képzettségű s munkakörü négerek az Egye­sült Államokban átlag évente ezer dollárral ala­csonyabb fizetést kapnak. PAUL’S SHELL SERVICE :! GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ! ; 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan ;; ; Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom