Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-03 / 36. szám

Thursday, September 3, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD E. H. Neuwald: A los-angelesi Magyar Ház és az 56-osok Mike. barátunk közismert és közkedvelt ember magyar körökben. Ismerték és kedvelték őt Bridge porton, amig ott lakott, ismerik és kedvelik Los Angelesben, amióta Kaliforniába költözött. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert jókedélyü, senkinek nem ártó ember. Amióta ismerjük, senki­nek nem ártott se szóval, se tettel. Pártolja a ma­gyar rendezvényeket és amikor valami nemes cél­ra gyűjtenek, senki nálánál mélyebben nem nyúl zsebbe. Julius 19-én a Munkás Otthon rendezvényére jött be Banning-ről, ahol jelenleg lakik. A délután és a kora-est a baráti körben kellemesen múlt el. Ugyanazon a napon a William Penn Fraternális Egyesület 525-ik fiókja pikniket rendezett a Ma­gyar Házban, ahol magyaros ételekkel várták a vendégeket. A pikniket úgy hirdették, hogy arra “érdemes lesz elmenni mindnyájunknak.” Mike a hívogató •hirdetés alapján összeverbuvált néhány barátot, akiknek társaságában az Otthonból elment a Ma­gyar Házba, hogy az egykori Verhovay Egyletből ismert barátaival is találkozzék. Mit csinál egy jókedvű, senkinek nem ártó ma­gyar ember a Magyar Házban rendezett magyar pikniken? Eszik egy-két jó falatot a magyaros éte­lekből, hozzá megiszik egy-két spriccert, hallgatja a zenét és esetleg megforgat egy-két menyecskét. És mert az embert az álattól az különbözteti meg, hogy gondolkodó és gondolatait szavakban kifejező lény, — Mike elbeszélgetett ismerőseivel, barátai­val. Otthon éreztb magát, mert hiszen magyar testvérek között volt. Hogy* hogy nem, szóba jött az is, hogy Mike né­hány évvel ezelőtt Magyarországra látogatott és egészen ártatlanul, minden sértő szándék nélkül megjegyezte, hogy amit látott tetszett neki, mert mindenütt a fejlődés jelei mutatkoztak. Szerény véleménye szerint a magyar nép sorsa jóra for­dult. Kissé meglepődött, amikor a szomszéd asztal mellől valaki közbekiáltott, hogy "hazugság!" Mint mondtuk, Mike jókedélyü, senkinek nem ártó ember; a durva közbekiáltás nem hozta ki a sodrából. Inkább sajnálta, hogy az illető a durva­ság helyett nem közelítette meg őt és értelmes em­ber módjára alkalmat adott volna, hogy megma­gyarázza és bizonyítsa, miért gondolja, hogy a ma­gyar nép sora ma jobb, mint régente volt. Mike részéről az ügy befejezést nyert. De jóleső meglepetéssel látta, hogy két meglett földije, jobb- ról-balról belekarol és barátságos érdeklődéssel kérdi, hogy hát hogy is volt az a hazalátogatás? Mit iá tapasztalt a közös szülőföldön? És Mike ke­resetlen szavakkal megismételte, hogy mit látott mit tapasztalt. Közben embergyürü fejlődött ki körülöltte, amely egyre szükebbre szorult, olyannyira, hogy Mike szükségét látta abból kimozdulni és véget vetni a beszélgetésnek. Mi történt erre a Frater­nális piknik színhelyén, ahová “érdemes voít el­menni mindnyájunknak”? Az történt, hogy az egyik barátságos földi elbőgte magát, hogy “pisz­kos kommunista”, a másik ugyanakkor Mike arcá­ba vágott és mielőtt a meglepetéstől magához tért volna, hátulról, HÁTULRÓL székkel nyakszirten teremtették. Mint ilyenkor szokás, Mike tehetetle­WWVVVWAAAMWtlVVAWWVVWVVVVVVVUVMVWVUW Az Egyesült Államokban a szakszervezeti moz­galom sikerének előfeltétele a négerek és más ki­sebbségi csoportok és bevándoroltak jogaiért foly­tatott kitartó küzdelem, a szakszervezetekben a diszkrimináció teljes megszüntetése, képzetlen munkások számára szakképző iskolák felállítása. A szegénység elleni harc Lapunk támogatja a Johnson-adminisztráció kez­deményezését a szegénység leküzdésére. Felismeri, hogy az eddigi lépések megközelitőleg sem elégsé­gesek és szükségesnek tartja a programnak továb­bi fejlesztését az iskoláztatás, a szakképzés, a mun­kalehetőség kiterjesztésével az amerikai nép egy­ötöde szegénységben és nyomorban élő rétegére. A szegénység elleni harc szerves része a teljes fog­lalkoztatásért, a munkanélküliség megszüntetésé­ért és a tisztességes bérezésért folyó küzdelemnek. Ebben a harcban a szakszervezeti mozgalomnak kell előljárni, más társadalmi csoportosulások be­vonásával. nül elterült a földön, illetőleg a Magyar Ház étter­mének a padlózatán. Hát ez mind rendben lenne, ha az esethez sen­kinek nem lenne szava. E sorok Írásáig csak Mike- nak volt szava, amikor kérdezősködésünkre el­mondta, hogy mi történt, ami után szépen haza­tért a színhelytől 100 mérföldnyire fekvő otthoná­ba. Mike egyik barátjának, aki a helyszínen volt, szintén volt szava, amikor kérdezősködésünkre ennyit mondott: “Láttam mi történt, láttam, hogy kikkel állunk szemben. Ezek nem úgy viselkedtek, mint egye­nes amerikaiak, akik — ha már ökölre megy a dolog, — tisztelettel viseltetnek a vendéglátó­val, az utcára hívják az ellenfelet, szembefordul­nak vele és kettőjük között leszámolásra kerül sor. Ezek az emberiség salakjai, akik csak szé­gyent hoznak a magyar névre, akik székkel há­tulról ütnek le védtelen, gyanútlan embert és ha kell, hátbaszurástól sem idegenkednek. Itt csak egy segít: elkerülni minden helyet, ahol ez a salak mutatkozik.” Így az öles, hatalmas vállu, egykori boxoló, aki Mike társaságában szintén szórakozni ment a Fra­ternális piknikre. Eddig Mike-on és barátján kívül senkinek nem volt szava ahhoz, ami történt. Nem tudunk róla, hogy a Fraternális Egyesület 525-ik osztályának elnöke, Bálint János, vagy ügykezelője, Fintor Je­nő, szót emeltek volna az ügyben. Nem tudunk ar­ról sem, hogy a Magyar Ház elnöke, Köteles Gyu­la régi barátunk, szóra érdemesítette volna az ese­tet. Hogy a Californiai Magyarság nem vesz tudo­mást a dologról és nem tiltakozik ilyen orvtámadá­sok ellen, — az nem meglepő. Nem meglepő, mert 6§y újságnak ez lenne első kötelessége, de mikor' teljesítette ez a kiadvány a kötelességét? Az általános hallgatás után mi most azért tesz- szük szóvá a dolgot, mert mi ezt kötelességünk­nek tartjuk. Kötelességünknek tartjuk ezt, nem Mike védelmében, bár ő azt megérdemli, hanem az évtizedeken át kemény munkával és sok áldo­zattal létrehozott és fenntartott magyar intézmény védelmében. Kötelességünknek tartjuk ezt szóvá tenni a Magyar Ház és a köréje csoportosuló ma­gyar intézmények, — elsősorban a Magyar Atlé­tikai Klub érdekében. Illő tisztelettel kérdezzük a Magyar Ház, a MAC és a többi magyar intézmény vezetőségétől és tag­ságától: hát ezentúl igy lesz? A Magyar Házban tartott összejövetelen az ököljog, a “szék-jog” lesz a rend? Szeretnénk választ arra, hogy a választ hasáb­jainkon közölhessük, hogy a Magyar Házban tar­tandó rendezvényeken csak enni-inni szabad? Csak táncolni és duhajkodni szabad? És ha valaki, akár­ki: tag vagy vendég szülőföldünkön járt és arról beszél, az illetőt hátulról székkel leütni szabad? Megengedheti a Magyar Ház vezetősége és tag­sága, hogy az 56-osok egy kivetni való csoportja — amelyet az 56-osok többségben levő józan elemei­nek kéne félreérthetetlenül megbélyegezni —, ököllel és székkel támadjon bárkire, aki beszélge­tés közben szülőföldünket említi, a magyar népet említi, hazalátogatását és tapasztalatait említi? Dr. Pick Imre közismert magyar orvos, aki két- évenkint látogat Magyarországra, azzal a hírrel jött most vissza,-hogy “a lakosság életszínvonala minden egyes látogatása alkalmával emelkedést mutat.” És hozzáfűzte, hogy “sokkal kedélyeseb­bek, szabadabbak, mint 1958-ban, amikor először látogatott haza.” Gombos Zoltán, a “Szabadság” és “Népszava” napilapok kiadója, aki éveken át mindenben csak rosszat látott, magyarországi látogatása után kény­telen elismerni és lapjaiban közölni, a fejlődést,’a haladást szülőföldünkön. Tisztelettel kérdezzük a Magyar Ház vezetősé­gét és tagságát: ha dr. Pick, vagy Gombos Zoltán résztvennének egyik rendezvényükön, ők is kiten­nék magukat annak, hogy az “emberiség salakjai, akik csak szégyent hoznak a magyar névre”, őket is “piszkos kommunistának” neveznék és leüt­nék? Székkel, hátulról! És Sabados Zoltán, aki kivételesen, talán téve­désből, megengedte, hogy dr. Pick elismerő véle­ménye megjelenjék lapjában, szintén kiteszi ma­gát annak, hogy valamelyik barátságos pikniken ezért nyikszirten ütik? Hátulról, székkel! Megengedhető-e, hogy a Magyar Ház barátsá­gos, kellemes és a múltban biztonságos kerthelyi­ségéből az elvetemült “salak” dzsungelt csináljon? Az a salak, amely szülőföldjén is az volt és ott is hátulról támadt védtelen emberekre. Mike és barátai julius 19-én a Munkás Otthon­ból mentek a Magyar Házba. Az Otthon tagjai el­látogatnak a Magyar Házba, rendszerint a MAC 'rendezvényeire. A régi magyar intézmények tag­jait évtizedes barátság fűzi egybe és a Munkás Otthon tagjai szeretnének gyakrabban, nagyobb számban megjelenni a Magyar Ház rendezvényein, mint ahogyan szeretnék gyakrabban és nagyobb számban üdvözölni a testvér-egyletek tagjait a saját rendezvényeiken. De hogyan lehetséges ez, amikor a dzsungel vadjai lesben állnak és a vendégek biztonságát ve­szélyeztetik? Hogyan lehetséges ez, amikor a Magyar Ház ve­zetőségének és tagságának egyöntetű tiltakozását nem hallottuk, sem ígéretét arra, hogy megtörtén­tek az intézkedések hasonló, szégyenteljes támadá­sok meggátlására a jövőben? A Magyar Ház tisztelt vezetőségét és tagságát szeretnők emlékeztetni arra, hogy a Magyar Szó 1960 junius 23-iki számában “A los-angelesi Ma­gyar Ház létét huligánok veszélyeztetik” cimü cik­kében szóvá tette a Magyar Ház vezetősége által összehívott gyűlést, amelyet “a Házbizottság elnöke nyitott meg azzal, hogy ez a szépmultu és hasznos intézmény súlyos vál­ságba került az újonnan érkezett amerikások vi­selkedése miatt.” "L Jelentette ugyanakkor, hogy “a botrányok és verekedések egymást követik” és “amióta ezek az ujamerikás huligánok botrányos viselkedésükkel veszélyeztetik a megjelentek testi épségét, minden mulatságra két rendőrt kell felfogadni, ami súlyos költséggel jár.” A Magyar Szó, mint újság, a cikk közlésével kö­telességét teljesítette akkor s kötelességét telje­síti most, amikor felhívja a Magyar Ház, vezetősé­gének és tagságának a figyelmét arra, hogy a fen­ti cikk megjelenése óta négy év múlt el, de a "meg jelentek testi épségét" még ma is veszélyeztetik ujamerikás huligánok. Megírtuk akkor, hogy “Sabados ur uswiu lapját a huligánok Ízlése szerint szerkeszti, az ő segítsé­gére nem számíthatnak.” És megírtuk, hogy "elsősorban a becsületes szándékú ujamerikások kötelessége, hogy kiebru- dalják maguk közül a huligánokat és lehetetlenné tegyék azok botrányos viselkedését." A julius 19-i esemény mutatja, hogy ez nem történt meg. Sabados lapja sem változott azóta, né­ki a saját zsebe a fontos, nem a magyar intézmé­nyek jövője. így megint csak a Magyar Ház veze­tőségére és tagságára hárul a feladat, hogy a Fra­ternális Egyesület, az MAC, az Öreg’amerikások Családja és az Amerikai Magyar Kultur Egyesület kooperációjával és segítségével helyreállítsa a Magyar Ház területén a biztonságot, hogy a jövő­ben senki ne veszélyeztesse a rendezvényeken megjelentek testi épségét. Tudjuk, hogy rendőrük alkalmazása “súlyos költséggel jár,” de azt is tudjuk, hogy egy esetle­ges kártérítési per, amelyet egy vagy több sérült egyén indítana a Magyar Ház tulajdonosai ellen, sokkal súlyosabb költséggel járna, hogy az erköl­csi veszteséget ne is említsük. A vendégek védelme elsőrangú kötelessége min­den intézménynek, amely a nagyközönséget a te­rületén rendezett mulatságok, összejövetelek pár­tolására hívja és bátorítja. N. Y. programja a dohányzás ellen A Health Department a cigarettázásról leszok­ni kívánó szenvedélyes dohányzók részére rövid időn belül nagyszabású gyógyprogramot fogana­tosít. A szövetségi főorvos bizottságának tanul­mányokra alapozott hivatalos jelentése múlt ja­nuárban megállapította, hogy a cigarettázás tü­dőrákot és más légcső-betegségeket okoz. A gyógyprogramot októberben Queens kerü­letben kezdik, először a Queens Medical Society épületében (112-25 Queens Blvd., Forest Hills), később a Health Dept, klinikáján folytatják (90- 37 Parsons Blvd., Jamaica). Manhattanben s a többi kerületekben később kerül sor a program megva-- lósitására. A dohányzásból való kigvógvitás tel* ; jesen ingyenes lesz. l|^^-^f^4^4-«^^-^-*2*-*2*-*S*-*2*-*2*-*!*~*S*-^*-*S*-^*-*2*-^*-*2*-*2*-*S*-^*-*2*-*S*-*S^^-*?*-^*-*^*$*-^*-^*''*$*~*£* • ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI

Next

/
Oldalképek
Tartalom