Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-03 / 36. szám
Thursday, September 3, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD E. H. Neuwald: A los-angelesi Magyar Ház és az 56-osok Mike. barátunk közismert és közkedvelt ember magyar körökben. Ismerték és kedvelték őt Bridge porton, amig ott lakott, ismerik és kedvelik Los Angelesben, amióta Kaliforniába költözött. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert jókedélyü, senkinek nem ártó ember. Amióta ismerjük, senkinek nem ártott se szóval, se tettel. Pártolja a magyar rendezvényeket és amikor valami nemes célra gyűjtenek, senki nálánál mélyebben nem nyúl zsebbe. Julius 19-én a Munkás Otthon rendezvényére jött be Banning-ről, ahol jelenleg lakik. A délután és a kora-est a baráti körben kellemesen múlt el. Ugyanazon a napon a William Penn Fraternális Egyesület 525-ik fiókja pikniket rendezett a Magyar Házban, ahol magyaros ételekkel várták a vendégeket. A pikniket úgy hirdették, hogy arra “érdemes lesz elmenni mindnyájunknak.” Mike a hívogató •hirdetés alapján összeverbuvált néhány barátot, akiknek társaságában az Otthonból elment a Magyar Házba, hogy az egykori Verhovay Egyletből ismert barátaival is találkozzék. Mit csinál egy jókedvű, senkinek nem ártó magyar ember a Magyar Házban rendezett magyar pikniken? Eszik egy-két jó falatot a magyaros ételekből, hozzá megiszik egy-két spriccert, hallgatja a zenét és esetleg megforgat egy-két menyecskét. És mert az embert az álattól az különbözteti meg, hogy gondolkodó és gondolatait szavakban kifejező lény, — Mike elbeszélgetett ismerőseivel, barátaival. Otthon éreztb magát, mert hiszen magyar testvérek között volt. Hogy* hogy nem, szóba jött az is, hogy Mike néhány évvel ezelőtt Magyarországra látogatott és egészen ártatlanul, minden sértő szándék nélkül megjegyezte, hogy amit látott tetszett neki, mert mindenütt a fejlődés jelei mutatkoztak. Szerény véleménye szerint a magyar nép sorsa jóra fordult. Kissé meglepődött, amikor a szomszéd asztal mellől valaki közbekiáltott, hogy "hazugság!" Mint mondtuk, Mike jókedélyü, senkinek nem ártó ember; a durva közbekiáltás nem hozta ki a sodrából. Inkább sajnálta, hogy az illető a durvaság helyett nem közelítette meg őt és értelmes ember módjára alkalmat adott volna, hogy megmagyarázza és bizonyítsa, miért gondolja, hogy a magyar nép sora ma jobb, mint régente volt. Mike részéről az ügy befejezést nyert. De jóleső meglepetéssel látta, hogy két meglett földije, jobb- ról-balról belekarol és barátságos érdeklődéssel kérdi, hogy hát hogy is volt az a hazalátogatás? Mit iá tapasztalt a közös szülőföldön? És Mike keresetlen szavakkal megismételte, hogy mit látott mit tapasztalt. Közben embergyürü fejlődött ki körülöltte, amely egyre szükebbre szorult, olyannyira, hogy Mike szükségét látta abból kimozdulni és véget vetni a beszélgetésnek. Mi történt erre a Fraternális piknik színhelyén, ahová “érdemes voít elmenni mindnyájunknak”? Az történt, hogy az egyik barátságos földi elbőgte magát, hogy “piszkos kommunista”, a másik ugyanakkor Mike arcába vágott és mielőtt a meglepetéstől magához tért volna, hátulról, HÁTULRÓL székkel nyakszirten teremtették. Mint ilyenkor szokás, Mike tehetetleWWVVVWAAAMWtlVVAWWVVWVVVVVVVUVMVWVUW Az Egyesült Államokban a szakszervezeti mozgalom sikerének előfeltétele a négerek és más kisebbségi csoportok és bevándoroltak jogaiért folytatott kitartó küzdelem, a szakszervezetekben a diszkrimináció teljes megszüntetése, képzetlen munkások számára szakképző iskolák felállítása. A szegénység elleni harc Lapunk támogatja a Johnson-adminisztráció kezdeményezését a szegénység leküzdésére. Felismeri, hogy az eddigi lépések megközelitőleg sem elégségesek és szükségesnek tartja a programnak további fejlesztését az iskoláztatás, a szakképzés, a munkalehetőség kiterjesztésével az amerikai nép egyötöde szegénységben és nyomorban élő rétegére. A szegénység elleni harc szerves része a teljes foglalkoztatásért, a munkanélküliség megszüntetéséért és a tisztességes bérezésért folyó küzdelemnek. Ebben a harcban a szakszervezeti mozgalomnak kell előljárni, más társadalmi csoportosulások bevonásával. nül elterült a földön, illetőleg a Magyar Ház éttermének a padlózatán. Hát ez mind rendben lenne, ha az esethez senkinek nem lenne szava. E sorok Írásáig csak Mike- nak volt szava, amikor kérdezősködésünkre elmondta, hogy mi történt, ami után szépen hazatért a színhelytől 100 mérföldnyire fekvő otthonába. Mike egyik barátjának, aki a helyszínen volt, szintén volt szava, amikor kérdezősködésünkre ennyit mondott: “Láttam mi történt, láttam, hogy kikkel állunk szemben. Ezek nem úgy viselkedtek, mint egyenes amerikaiak, akik — ha már ökölre megy a dolog, — tisztelettel viseltetnek a vendéglátóval, az utcára hívják az ellenfelet, szembefordulnak vele és kettőjük között leszámolásra kerül sor. Ezek az emberiség salakjai, akik csak szégyent hoznak a magyar névre, akik székkel hátulról ütnek le védtelen, gyanútlan embert és ha kell, hátbaszurástól sem idegenkednek. Itt csak egy segít: elkerülni minden helyet, ahol ez a salak mutatkozik.” Így az öles, hatalmas vállu, egykori boxoló, aki Mike társaságában szintén szórakozni ment a Fraternális piknikre. Eddig Mike-on és barátján kívül senkinek nem volt szava ahhoz, ami történt. Nem tudunk róla, hogy a Fraternális Egyesület 525-ik osztályának elnöke, Bálint János, vagy ügykezelője, Fintor Jenő, szót emeltek volna az ügyben. Nem tudunk arról sem, hogy a Magyar Ház elnöke, Köteles Gyula régi barátunk, szóra érdemesítette volna az esetet. Hogy a Californiai Magyarság nem vesz tudomást a dologról és nem tiltakozik ilyen orvtámadások ellen, — az nem meglepő. Nem meglepő, mert 6§y újságnak ez lenne első kötelessége, de mikor' teljesítette ez a kiadvány a kötelességét? Az általános hallgatás után mi most azért tesz- szük szóvá a dolgot, mert mi ezt kötelességünknek tartjuk. Kötelességünknek tartjuk ezt, nem Mike védelmében, bár ő azt megérdemli, hanem az évtizedeken át kemény munkával és sok áldozattal létrehozott és fenntartott magyar intézmény védelmében. Kötelességünknek tartjuk ezt szóvá tenni a Magyar Ház és a köréje csoportosuló magyar intézmények, — elsősorban a Magyar Atlétikai Klub érdekében. Illő tisztelettel kérdezzük a Magyar Ház, a MAC és a többi magyar intézmény vezetőségétől és tagságától: hát ezentúl igy lesz? A Magyar Házban tartott összejövetelen az ököljog, a “szék-jog” lesz a rend? Szeretnénk választ arra, hogy a választ hasábjainkon közölhessük, hogy a Magyar Házban tartandó rendezvényeken csak enni-inni szabad? Csak táncolni és duhajkodni szabad? És ha valaki, akárki: tag vagy vendég szülőföldünkön járt és arról beszél, az illetőt hátulról székkel leütni szabad? Megengedheti a Magyar Ház vezetősége és tagsága, hogy az 56-osok egy kivetni való csoportja — amelyet az 56-osok többségben levő józan elemeinek kéne félreérthetetlenül megbélyegezni —, ököllel és székkel támadjon bárkire, aki beszélgetés közben szülőföldünket említi, a magyar népet említi, hazalátogatását és tapasztalatait említi? Dr. Pick Imre közismert magyar orvos, aki két- évenkint látogat Magyarországra, azzal a hírrel jött most vissza,-hogy “a lakosság életszínvonala minden egyes látogatása alkalmával emelkedést mutat.” És hozzáfűzte, hogy “sokkal kedélyesebbek, szabadabbak, mint 1958-ban, amikor először látogatott haza.” Gombos Zoltán, a “Szabadság” és “Népszava” napilapok kiadója, aki éveken át mindenben csak rosszat látott, magyarországi látogatása után kénytelen elismerni és lapjaiban közölni, a fejlődést,’a haladást szülőföldünkön. Tisztelettel kérdezzük a Magyar Ház vezetőségét és tagságát: ha dr. Pick, vagy Gombos Zoltán résztvennének egyik rendezvényükön, ők is kitennék magukat annak, hogy az “emberiség salakjai, akik csak szégyent hoznak a magyar névre”, őket is “piszkos kommunistának” neveznék és leütnék? Székkel, hátulról! És Sabados Zoltán, aki kivételesen, talán tévedésből, megengedte, hogy dr. Pick elismerő véleménye megjelenjék lapjában, szintén kiteszi magát annak, hogy valamelyik barátságos pikniken ezért nyikszirten ütik? Hátulról, székkel! Megengedhető-e, hogy a Magyar Ház barátságos, kellemes és a múltban biztonságos kerthelyiségéből az elvetemült “salak” dzsungelt csináljon? Az a salak, amely szülőföldjén is az volt és ott is hátulról támadt védtelen emberekre. Mike és barátai julius 19-én a Munkás Otthonból mentek a Magyar Házba. Az Otthon tagjai ellátogatnak a Magyar Házba, rendszerint a MAC 'rendezvényeire. A régi magyar intézmények tagjait évtizedes barátság fűzi egybe és a Munkás Otthon tagjai szeretnének gyakrabban, nagyobb számban megjelenni a Magyar Ház rendezvényein, mint ahogyan szeretnék gyakrabban és nagyobb számban üdvözölni a testvér-egyletek tagjait a saját rendezvényeiken. De hogyan lehetséges ez, amikor a dzsungel vadjai lesben állnak és a vendégek biztonságát veszélyeztetik? Hogyan lehetséges ez, amikor a Magyar Ház vezetőségének és tagságának egyöntetű tiltakozását nem hallottuk, sem ígéretét arra, hogy megtörténtek az intézkedések hasonló, szégyenteljes támadások meggátlására a jövőben? A Magyar Ház tisztelt vezetőségét és tagságát szeretnők emlékeztetni arra, hogy a Magyar Szó 1960 junius 23-iki számában “A los-angelesi Magyar Ház létét huligánok veszélyeztetik” cimü cikkében szóvá tette a Magyar Ház vezetősége által összehívott gyűlést, amelyet “a Házbizottság elnöke nyitott meg azzal, hogy ez a szépmultu és hasznos intézmény súlyos válságba került az újonnan érkezett amerikások viselkedése miatt.” "L Jelentette ugyanakkor, hogy “a botrányok és verekedések egymást követik” és “amióta ezek az ujamerikás huligánok botrányos viselkedésükkel veszélyeztetik a megjelentek testi épségét, minden mulatságra két rendőrt kell felfogadni, ami súlyos költséggel jár.” A Magyar Szó, mint újság, a cikk közlésével kötelességét teljesítette akkor s kötelességét teljesíti most, amikor felhívja a Magyar Ház, vezetőségének és tagságának a figyelmét arra, hogy a fenti cikk megjelenése óta négy év múlt el, de a "meg jelentek testi épségét" még ma is veszélyeztetik ujamerikás huligánok. Megírtuk akkor, hogy “Sabados ur uswiu lapját a huligánok Ízlése szerint szerkeszti, az ő segítségére nem számíthatnak.” És megírtuk, hogy "elsősorban a becsületes szándékú ujamerikások kötelessége, hogy kiebru- dalják maguk közül a huligánokat és lehetetlenné tegyék azok botrányos viselkedését." A julius 19-i esemény mutatja, hogy ez nem történt meg. Sabados lapja sem változott azóta, néki a saját zsebe a fontos, nem a magyar intézmények jövője. így megint csak a Magyar Ház vezetőségére és tagságára hárul a feladat, hogy a Fraternális Egyesület, az MAC, az Öreg’amerikások Családja és az Amerikai Magyar Kultur Egyesület kooperációjával és segítségével helyreállítsa a Magyar Ház területén a biztonságot, hogy a jövőben senki ne veszélyeztesse a rendezvényeken megjelentek testi épségét. Tudjuk, hogy rendőrük alkalmazása “súlyos költséggel jár,” de azt is tudjuk, hogy egy esetleges kártérítési per, amelyet egy vagy több sérült egyén indítana a Magyar Ház tulajdonosai ellen, sokkal súlyosabb költséggel járna, hogy az erkölcsi veszteséget ne is említsük. A vendégek védelme elsőrangú kötelessége minden intézménynek, amely a nagyközönséget a területén rendezett mulatságok, összejövetelek pártolására hívja és bátorítja. N. Y. programja a dohányzás ellen A Health Department a cigarettázásról leszokni kívánó szenvedélyes dohányzók részére rövid időn belül nagyszabású gyógyprogramot foganatosít. A szövetségi főorvos bizottságának tanulmányokra alapozott hivatalos jelentése múlt januárban megállapította, hogy a cigarettázás tüdőrákot és más légcső-betegségeket okoz. A gyógyprogramot októberben Queens kerületben kezdik, először a Queens Medical Society épületében (112-25 Queens Blvd., Forest Hills), később a Health Dept, klinikáján folytatják (90- 37 Parsons Blvd., Jamaica). Manhattanben s a többi kerületekben később kerül sor a program megva-- lósitására. A dohányzásból való kigvógvitás tel* ; jesen ingyenes lesz. l|^^-^f^4^4-«^^-^-*2*-*2*-*S*-*2*-*2*-*!*~*S*-^*-*S*-^*-*2*-^*-*2*-*2*-*S*-^*-*2*-*S*-*S^^-*?*-^*-*^*$*-^*-^*''*$*~*£* • ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI