Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-13 / 7. szám
Thursday, February 13, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Victor Perlő: Katonai költségvetés jelentősége A katonai kiadásoknak az irányzata döntő fontossággal bir úgy a külpolitika, mint a belpolitika alakulásában. A világ részben ezen keresztül fogja felmérni az Egyesült Államoknak a leszerelési konferenciákkal kapcsolatos őszinteségét és a tárgyalásokon ez a tény a célszerű egyezségek lehetőségét is erősen befolyásolja. A katonai költség- vetéstől függ az is, hogy mennyi pénz jut olyan kormányprogramok kiszélesitésére, mint lakásépítés, közoktatás, stb. Felmerül a kérdés, mit fog az adminisztráció végrehajtani, Johnson “béke-offenziváját,” gyarmati célkitűzéseit, vagy McNamara népirtó katonai stratégiáját? Tesz-e megfelelő lépéseket Johnson “küzdelem a szegénység ellen”-i programjának komoly kivitelezésére, vagy csak piszmogni fog körülötte? Az errevonatkozó kezdeti üzenetek és az a tény, hogy a katonai költségvetés összegéből nem lehetett erre a célra jelentős összeget felszabadítani, erősen az utóbbira enged következtetni. Az uj költségvetés fontos adatokkal szolgál. A katonai és a vele összefüggő kiadásokat (ide tartozik a Védelmi Minisztérium, az Atomic Energy Commission, a National Aeronautic and Space Administration és az International Affairs költségvetése) az 1962 évi 58.2 milliárd dollárról az 1964-es financiális évben kb. 62.9 milliárd dollárra emelték és lehetséges, hogy a következő, 1965-ös financiális évre, 62.6 milliárd dollárra csökkentik, így az előbbi években a fegyverkezési verseny kiadásában létrehozott felgyorsulás valószinüleg meg fog szűnni a jövőben. Igaz, hogy a csökkenés jelentéktelen. Közel sem jön a Szovjetunió által erre a kalendáriumi évre megszabott 4 százalékos levágáshoz, ha azt tekintjük, hogy az Egyesült Államok hadikiadása még mindig magasabb a tavalyinál. A tömegpusztitó nukleáris fegyverek száma 1965-ben még növekedni fog. A katonai erők létszámának csökkenté se nagyon jelentéktelen, mig a tartalékos csapatokét lényegesen emelik. A katonai költségvetés egyik jelensége azonban biztató. Növekszik az a része, amit a katonai fizetésekre és a fenntartás költségeire forditanak és határozottan csökken az, amit hadianyagra, lőszer beszerzésére használnak fel. Mivel nemrégen felemelték a személyzeti fizetéseket és a közeljövőben újabb fizetésjavitás várható, a katonai kiadások meghatározott összegében az egyensúly megváltozik. A hadieszközök kiadási kategóriájába tartoznak a Defense Department megrendelései a hadigépezet szükségleteinek ellátására, az errevonatkozó kutatás és fejlesztés, a katonai építkezések, as Atomic Energy Commission és a National Aeronautics and Space Administration költségvetése. A mindezt magábanfoglaló kiadásoknak az előző években mutatkozó emelkedő iránya, a most benyújtott költségvetésben csökkenést mutat. 1962-ben ez a tétel 27.5 milliárd dollárt tett ki és 1963-ban 31.6 milliárd dollárra emelték. Az 1964- es költségvetésben 33.8 milliárd dollárt ajánlott az adminisztráció, de valószínűség az, hogy a kongresszus 31.6 milliárd dollárt fog elfogadni. 1965- re az előzetes ajánlat 29.6 milliárd dollár. Amint látjuk, 1963-ban a katonai felszerelési kiadások emelkedtek és az 1964-es költségvetés szerint még több lett volna. De a feszültség enyhülésével és a gazdasági nyomás erősödésével a kongresszus a kért összeget az előző évire szállította le. 1965-re pedig Johnson elnök 2 milliárd dollárral kevesebbet kért. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a háborús erők nem kerekedhetnek felül, hogy nem kisérlik meg a fegyverkezési verseny újabb fellenditését. Hanson Baldwin, a N. Y. Times katonai szakértője jelenti, hogy a Pentagon sarokba szorítva érzi magát a levágás következtében és több pénzt fog követelni a teljes létszámú haderők uj fegyverekkel való ellátására. McNamara hajmeresztő stratégiai elmélete is azt sugalmazza, hogy uj program készül sok tizmilliárd dollárra rugó kiadással táv- löveg-elleni-távlövegekre és “polgári védelemre.” Hogyan tudná az amerikai békemozgalom ezt ellensúlyozni s a fegyverkezési kiadások csökkenő irányát megtartani? Felteszem a következő ajánlatot, amely nemcsak helyettesítené, hanem átvenné az atomcsend-egyezmény szerepét a békeerők egységesítésében és ösztönzésében: A nagyhatalmak egyezzenek meg abban, hogy az átlagos katonai kiadásukat 20 százalékkal csökkentik évente, öt éven keresztül és hogy az igy felszabadított összeget a munkanélküliség, a szegénység, a betegségek és a tudatlanság legyőzésére használják fel. Tekintélyes szakszervezeti vezetők növekvő szám ban helyezkedtek határozott álláspontra a béke és a leszerelés mellett és ezt összekötik a munkáskövetelésekkel. Az AFL-CIO-hoz tartozó Industrial Union Department ezt írja közlönyében, a Bulletin januári számában: “Közben a munkanélküliség kérdése az Egyesült Államok nemzeti gazdaságának legfontosabb problémája. A védelmi kiadások levágásával a nemzet hatalmas, uj lehetőséggel találja magát szemben. Eljött az ideje az amerikai életmód minőségbeli megjavitásának azzal, hogy több pénzt fordítsunk a közszükségletek kielégítésére és a szegénység legyőzésére.” A fentebb megtett ajánlat (a számokon természetesen lehet változtatni) úgy hiszem különleges lehetőséget nyújt a béke- és munkás szervezetek együttműködésére, amivel sok millió amerikai szakszervezeti tagot vonhatnak be a békemozgalomba, s ezzel meghatványozhatják ennek a döntő jellegű küzdelemnek az erejét. KIK TARTJÁK A GYEPLŐT DALLASBAN Befolyásos erők a politika hátterében Múlt októberben a dallasi Southern Methodist University tanulmányt adott ki arról a szorosan megszervezett erőteljes érdekcsoportról, amely évek óta hatalmában tartja a város közéletét. A társadalmi erők befolyásáról készített tanulmány cime: The Decision-Makers és a szerzője, Carol Estes Thometz, aki részletesen vázolja a dallasi politikai élet legfőbb jellegzetességét. Kevés változás történt Dallasban Kennedy elnök meggyilkolása óta. Semmiféle irányvonal változás nem észlelhető liberálisabb álláspont felé, sőt a tragikus esemény óta a döntő befolyású reakciós hatalmak még megerősödtek. Az Edwin Walker volt generális és a milliárdos vagyonú H. L. Hunt városa még továbbra is mekkája az olyan szószólóknak, mint a Rev. Billy James Hargis, vagy mint a John Birch Society vezére John Rousselot és a velük együttműködő Arch Roberts volt polgármester, aki kijelentette, hogy az ENSZ-t árulók teremtették meg, kommunista befolyás alatt áll és hogy amerikai katonákat megmételyeznék avval a céllal, hogy idővel az ENSZ zászlaja és a Szovjet vezetése alatt harcoljanak. Nemcsak Dallasban, hanem egész Texasban a szélső jobboldali erők átcsoportosítása van folyamatban olyan irányban, ahogy azt a Birch Society újsághirdetéseiben jelezte. Ezek szerint a konzervatívoknak sem Dallasban, sem másutt nem kell lelkifurdalást érezniük az elnök meggyilkolása miatt, mert Kennedyt nem ők ölték meg, hanem a nemzetközi kommunista összeesküvés. Ezt a mérget hintik el mindenütt Texasban és az újságokhoz intézett levelekből látható, hogy meglehetős sikert értek el vele. Nemcsak Texasban, hanem Houstonban is nagy hatalmat gyakorolnak a szélső jobboldali erők. Ott működik a Birch Society egyik legsikeresebb csoportja. Igaz, hogy a liberálisabb hangok inkább szóhoz tudnak jutni Houstonban, mint Dallasban. Itt vannak aktiv szakszervezeti csoportok és a néger lakosságnak is van befolyása a politikai életre, mégis ide özönlenek a legvadabb reakció szónokai. Alig* egy hónappal az elnök meggyilkolása után, 700 főnyi hallgatóság gyűlt össze Westbrook Pegler előadásán a Birch Society gyűlésén. A helybeli Birch Society január közepén kétnapos konferenciát tartott, amelyen kidolgozták a Kennedy- utáni időszak stratégiáját. Egy héttel a gyilkosság után, a houstoni polgármesterválasztáson a szélső jobboldali jelölt győzött a Kennedyt támogató jelölttel szemben. Mindezen jelenségek mellett Houstonban nincs meg az az egység a szélső jobboldaliak körében, mint Dallasban, ahol — azt lehet mondani — a reakció főhadiszállása van s sikeres működésűk oka abban keresendő, hogy még a McCarthy-időszak, rájuknézve “aranykora”, óta is kezükben tartják a hírszolgálat minden eszközét. A szélső jobboldal szószólói nyugodtan onthatják a mérget és szidalmakat minden mérsékeltebb megnyilvánulásra, me lyet liberális, kommunista, ateista nézeteknek neveznek. Ezek közé sorozták még szenátor korában Lyndon Johnsont is és ezért támadták meg Adlai ,Stevensont ottani kőrútján. Dallasban jött létre a National Indignation Convention (Nemzeti Felháborodási Nagygyűlés), amelyen megéljenezték Tom Andersont, a Birch Society vezérét azon kijelentéséért, hogy a második világháborút a rossz ellenséggel szemben küzdöttük. Dallasban éledt újra a texasi Ku-Klux-Klan is, ott született meg a Texas Aryans szövetség. A művészet és kultúra képviselői még nem tudták kivívni, hogy Picasso és Jo Davidson müveit a múzeumok kiállítsák és a zenekedvelők kénytelenek voltak a tervbevett orosz vonósnégyes vendégszereplését levenni a műsorról. Miss Thometz, a dallasi politikai életet ábrázolva leírja, hogy a reakciós nagyhatalmak a városi adminisztrációtól és politikai szervezőktől különálló, szorosan megszervezett csoportokban működnek. Ez a szervezet a Dallas Citizens Council (mely más mint a White Citizens Council). A nagy cégek vezérigazgatósági tagjaiból álló szervezetet 1963- ban alapították avval a céllal, hogy a város politikai vezetőségén kívül és valójában fejük felett hatalmat gyakorolhasson az egész város életére. A tagok felvételére három szabályt állítottak fel: Kell, hogy a jelentkező vezérigazgatósági tag legyen, hogy komolyan érdekelje a város “jóléte” és csak meghívott egyének lehetnek tagok. A Dalas Citizen’s Council széleskörű befolyásával úgy irányítja a városi vezetőség megválasztását, hogy politikai pártra való tekintet nélkül csak azok kerüljenek a városi kormányzatba, akik velük hasonló nézetet vallanak. Kennedy elnök meggyilkolása után elfojtották valamennyire a legszélsőségesebb jobboldali tagok kirohanásait, amellyel megerősítették a szervezetet. A gyilkosság nem nagyon bántja őket, de nagy kampányt folytatnak, hogy a város “jó hírnevét” visszaállítsák. Ez a szervezet az évek során diktátori hatalmat gyakorolt a város politikai és szellemi életére. Újabban kilátások nyíltak arra, hogy a józanabb politikai erők átcsoportosításával megtörhetik egyeduralmát. A gyilkosság után megalakult a North Dallas Democrats szervezet, amely a déli demokraták programja helyett az országos demokrata párt programját támogatja. Máshol nem sok jelentősége lenne az ilyen megmozdulásnak, de Dallasban ez az első jele annak, hogy a reakció mellett különféle politikai árnyalatoknak is lesz létjogosultsága. Csak a jövő döntheti el, hogy képes lesz-e az uj demokrata szervezet befolyást gyakorolni a város politikai életére. A jövő kérdése az is, hogy a dallasi AFL-CIO és a 130 ezer főnyi néger lakosság megdöntheti-e a Dallas Citizen’s Council egyeduralmát. HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubol 3901 N. W. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha • Minden vasárnap előadások. • Cigányzene, tánc! • Nyitva kedd, csütörtök, szombat és vasárnap Telefon: PL 1-9453 ^ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA « y 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < y <A 81-lk Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- , > Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , > minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva > * ak A i A á ■» <4. Jl <4. ±
