Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-30 / 5. szám
2. JÁSZBERÉNYI TÁVLATOK Szekeres Lászlót, a Jászberényi Városi és Járási Pártbizottság első titkárát éppen egy népes küldöttség élén találtam. A város egyik régi, de még igen jókarban levő és csak kevéssé kihasznált középületében azt vizsgálták: alkalmas lenne-e az épület a helybeli Fémnyomó és Lemezgyár (uj nevén: Hűtőgépgyár) vagy esetleg más üzem egyik részlegének elhelyezésére, letelepítésére. Az elképzelésben — ez volt az egybehangzó vélemény — van realitás és van fantázia. Ha az épületet sikerül megszerezniük, akkor az üzem, mely legutóbb a hűtőgépgyártás vezető vállalata, központja lett, itt szervezi meg a meghibásodott hü- tőgépkompresszorok garanciális javítását, s ez esetleg már jövőre 400—500 ember, zömmel női munkaerő munkába állítását jelentené. Ami nem is jelentéktelen, ha azt vesszük, hogy csupán itt, a járási székhely munkaerőgazdálkodásában az 1700 munkára jelentkezett mintegy kétharmada nő.. Ugyanakkor a járás 16 községéből a munkaképes lakosságnak átlagosan tiz százaléka a lakhelyétől távoli helyen dolgozik, de mind többen szeretnének Jászberényben elhelyezkedni. Ebben a városban sok tekintetben lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint Karcagon. Először is, mert Jászberényben az első ötéves terv idején két korszerű nagyüzem is létesült: az egyik a már említett Hűtőgépgyár, amelyben most körülbelül 1,800-an dolgoznak, a másik az Apritógépgyár, amely 900 embert foglalkoztat. Előnyösebbek a talajviszonyok és a vetésszerkezet is. A járás — ahogy Szekeres mondja — a szántóföldi zöldség- termesztésben harmadik helyen áll a megyében, és sokat számit az is, akár az ipar, akár a mező- gazdaság szempontjából, hogy a fővárostól mindössze 70 kilométernyi távolságra van, és nem százhetvenre. A helyi és országos érdekek ellentmondása nem olyan éles. A műszaki fejlesztéssel, a gépesítéssel, a termelékenység növelésével együtt, ha nem is azonos ütemben, de növekszik az uj munkahelyek száma is. Hatszáz uj munkahely a Fémnyomóban Szekeressel és Goriáncz-al, a Hűtőgépgyár igazgatójával végigjártuk a gyárat. Láttuk a készülő uj szalagokat, amelyeken nagy sorozatokban, folyamatosan, magasabb termelékenységgel szerelik majd össze az országban már közismert Lehel hűtőszekrényeket. A szekrények festését és zománcozását elektrostatikus festő- és infraszári- tós égetőberendezéssel végzik, a berendezések kezeléséhez műszakonként mindössze kilenc dolgozó szükséges, mig a régi, korszerűtlen és egészségtelen eljáráshoz 100—120 ember kellett volna. Ez a nagy munkaerő-megtakaritás — éppúgy, mint a minőséget is javító, az önköltséget is csökkentő újítások és találmányok bevezetése — azonban nem csökkentette a foglalkoztatottságot, sőt éppen ez tette és teszi lehetővé a gyár fejlődését, s ezzel együtt uj dolgozók munkába állítását. Erről vallanak az alábbi számok is: az idén még csak 30 ezer, de jövőre előreláthatólag több mint kétszer annyi kis Lehel (70 literes) készül a jászberényi üzemben, a dolgozók száma pedig 1800-ról 2400-ra, illetve 1965-ig 2700-ra nő.. A holnap körvonalai bontakoznak már Jászberény másik nagy üzemében, az Apritógépgyárban is. Mint mindenütt, itt is lejárt a hagyományos, korszerűtlen termékek, a kötőgépek stb. gyártásának ideje. Az uj profil: nehézvegyipari gépek és berendezések gyártása. De még meg kell teremteni az átállás, a műszaki fejlesztés előfeltételeit, uj gépekre, íizembővitésre ■ van szükség, ami nem kevesebb, mint 180 millió forint költséggel jár. Ez a munka, amelynek során a gyár jelenlegi alapterülete megkétszereződik, valószínűleg már a jövő évben megkezdődik, és 1967-ig a termelés értéke háromszorosára növekszik, a dolgozók létszáma pedig 600—800 fővel emelkedik. Lesz-e elég szakmunkás? Az üzemek vezetői most már felteszik a kérdést: lesz-e elegendő vasipari szakmunkás, lesz-e elég képzett műszaki vezető. A jelekből Ítélve a kérdésre igennel lehet válaszolni. A Hűtőgépgyárban évente 160—170 fiatal tanulja meg a vasszakmát, az Apritógépgyárban körülbelül 200 ipari tanuló van, és megkezdődött a szakmunkások átképzése, illetve betanítása második szakmára esti tanfolyamokon. A jászberényi szakközépiskolában az iparfejlesztés várható igényeinek megfelelően szervezik az oktatást. “Az iskola vezetőivel egyetértésben arra törekszünk, hogy már jöAMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD vőre minél több diák válassza például a hűtőgépszerelő és -javító szakmát — mondja Szekeres László. — Küzdünk érte, hogy gépipari technikuma is legyen a városnak. Jelenleg a szolnoki technikum kihelyezett osztályait mintegy 200 hallgató látogatja hetenként négyszer. A budapesti Műszaki Egyetemnek pedig csak a Hűtőgépgyárból több mint 20 gépész és elektromérnök levelező hallgatója van.” A minisztériumi iparhoz tartozó két gyár fejlődésének perspektívája biztató. De korántsem az, legalábbis egyelőre, a tanácsi helyiipari és szolgáltató vállalatok és ktsz-ek helyzete. Márpedig ez utóbbiak Jászberényben és a járásban köi'ülbe- lül két és félszer annyi dolgozót foglalkoztatnak, mint az Apritógépgyár és a Hűtőgépgyár együttvéve (Jászberényben nyolc helyiipari és szolgáltató vállalat, 18 ktsz és háziipari szövetkezet működik), s tegyük hozzá, többnyire összezsufoltan és rossz munkakörülmények között. Az igen tapasztalt szakmunkásgárdával rendelkező, de mind össze kétszáz négyzetméter hasznos termelőterületen működő Jászberényi Vasipari Vállalat például hely-, illetve kapacitáshiány miatt volt kénytelen visszautasítani a Diósgyőri Gépgyár 50 millió forintos jövő évi kooperációs megrendelését. Jászsági asztalosok Nemrégiben, mintegy 240 asztalos-kisiparos és szakmunkás beadványban arra kérte a járás vezetőit, legyenek segítségükre egy valamennyire is korszerű üzem létesítésében, ahol szaktudásukat jobban gyümölcsöztethetnék, mert jelenleg az igényeket sem tudják megfelelően kielégíteni, állandó munkájuk sincs. A kép akkor > teljes, ha tudjuk, hogy a Jászságban, főként Jászárokszál- lás, Jászjákóhalma községekben, mind-máig egész nemzedékek űzik az asztalos- és cipészmesterséget, és ez számottevő, értékes munkaerőbázisa lehet még a jövőben is a bútor- és épitőasztalos- iparnak, valamint a cipőiparnak. Ezért vette tervbe a Könnyűipari Minisztérium, a régi mellett egy uj asztalosüzem létesítését Jászberényben, csak sajnos az előkészületek már annyira elhúzódtak, hogy a várva várt uj üzem építését az eredetileg tervezettnél alighanem csak egy évvel később kezdhetik meg. Az ipartelepítési diplomáciai tárgyalások, ha csak kicsivel is, de sikerrel jártak legutóbb a cipőipar illetékeseivel. A házicipők és papucsok gyártását a Tisza Cipőgyár átadta a Jászberényi Ruházati és Háziipari Vállalatnak, amelynek profilja uj, évi százezer pár kapacitású üzemmel bővült, amelyben egyelőre vagy két tucatnyi uj dolgozó talál munkát. A saját erőfeszítések között említést érdemel a Jászberényi Tanács javitó- szolgáltató üzeme, amelyben 100—120 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak. Szó van arról is, hogy az egyik fővárosi cipőüzem bakancsgyártó részlegét Jászberénybe telepitik, de a megvalósítást késlelteti, hogy megfelelő helyiséget, épületet mindeddig nem tudtak találni a városban. Ugyanilyen akadályok nehezítik annak a tervnek a megvalósítását is, hogy Jászberényben létesítenek egy telepet hajóbutorok, kárpitozott berendezések stb. gyártására, a Budapesten szétszórt és ott nem fejleszthető sok kisüzem helyett. A Telefongyár máshova telepit? A tárgyaló felek már többször is megtekintették a volt állami méntelep épületeit, és műszakilag jónak, ipari üzem létesítésére alkalmasnak találták azokat. — Mindig abból indulunk ki — mondotta Szekeres László —, hogy a népgazdaságnak hasznosabb, s az embereknek is jobb, ha a lakóhelyükhöz közel találnak munkát. Továbbá abból __ figyelembe véve nemcsak az ipar, hanem a mező- gazdaság belterjes fejlődését, a szőlő-, gyümölcs-, és zöldségtermesztés növekvő munkaerőigényét is —, hogy a legközelebbi 5—6 évben mintegy 15 —16 ezer ember munkába állítását kell megoldanunk. Ezért mindent megpróbálunk és minden lehetőséget felkutatunk. Júniusban például itt járt a Telefongyár igazgatója és néhány szakembere alkalmas helyet keresni egy több ezer munkást foglalkoztató gyártelep építéséhez. Mi érthető örömmel fogadtuk őket, készségesen megadtunk minden tájékoztatást, és kérésükre elkészítettük a telepítéshez szükséges műszaki területrajzot, kétféle változatban is. Válasz, értesítés azóta sem 'érkezett. Később megtudtuk, hogy valószínűleg másutt csinálják meg a tervezett beruházást — aminek persze lehetnek elfogadható indokai —, de a változásról mi csak harmadkézből “maszek alapon” értesültünk. A végszó tehát itt is hasonló, mint Karcagon volt. S ebből annyit már most is meg lehet állapítani, hogy a fővárosi ipartelepitők talán tulsá- gosan is csak a maguk gondjaival vannak elfoglalva, és nem íjjindig tanúsítanak elég figyelmet és megértést ott, ahol a gondok, ha mások is, semmi esetre sem könnyebbek, mint Budapesten. O. I. . (Folytatjuk) .i Székesfehérvár - magasodik Tízemeletes épületek a Május 1 téren Az ősrégi város, Székesfehérvár, távlati fejlesztési terve már elkészült, amely megszabja hosszú időre az építők munkáját. Már az idén hozzákezdenek az uj városkép kialakításához. Eszerint az ötéves terv végére befejezik a József Attila-lakótelep építését, ahol még további 332 lakást létesítenek. Folytatják az Ybl Miklós lakótelepen is a munkálatokat, ahol a lakások mellett az idén már korszerűen felszerelt 12 tantermes általános és középiskola, valamint egy modern kiskereskedelmi kombinát is nyílik. Az iskola érdekessége, hogy nagypanelból szerelik ösz- sze. A szép fekvésű Május 1. téren ez év tavaszán látnak hozzá öt, tízemeletes öntött ház kivitelezéséhez a Fejér megyei Építőipari Vállalat dolgozói. A belváros “városiasitása” is rövidesen napirendre kerül, amikor is a régi, omladozó, földszintes házak helyén modern, többemeletes lakóházak létesülnek majd. Az idén is megrendezik a budapesti nemzetközi borversenyt A 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás alkalmából az idén ismét megrendezik — augusztus 10 és 20 között — a már hagyományos budapesti nemzetközi borversenyt. Az előkészületek már megkezdődtek: a világ valamennyi szőlőtermelő országába, a jelentős bortermelő és borkereskedő cégekhez elmentek a meghívók, összesen mintegy 2,000 levél. A napokban megérkeztek az első'jelentések is. A világhírű olasz Cinzanó-cég négyféle Vermuttal és kétféle pezsgővel, a nyugat-németországi Dor- ner-Cavas-cég kétféle borral vesz részt a versenyen. Elküldte nevezését a francia Courvoisier konyakgyár és az ugyancsak francia Taittinger pezsgőgyár, s több más külföldi cég is bejelentette részvételét. A nemzetközi borverseny magyarországi “résztvevőit” a megyei és országos versenyek alapján jelölik ki. Számuk — az előző évi tapasztalatok szerint — 250—300 lesz. Kilenc százalékkal több villamos energia a tavalyinál Kétezer megawatt fölé emelkedik az erőmüvek kapacitása Az országos villamosenergiarendszer tavaly 9.6 százalékkal több elektromos áramot adott a népgazdaságnak, mint az előző évben, és hiánytalanul ellátta a fogyasztókat. Az idén uj üzemek, lakások bekapcsolásával tovább emelkedik a fogyasztás; ezért a tavalyi 10,390 millió kilowattórával szemben 1964-ben 11,300 millió kilowatt- órás termelést irányoztak elő. A majdnem 9 százalékkal több villamos energiáról túlnyomórészt a hazai erőmüvek gondoskodnak, a hiányzó meny- nyiséget pedig a nemzetközi együttműködő rendszerből vételezik. A tavalyi 8.93 százalékból 9.6 százalékra nő az energiaimport. Nagyobb része a Szovjetunióból jön, a sajószöged—munkácsi távvezetéken. A termelés fokozásához nagymértékben hozzájárul az épülő erőmüveknek ebben az évben belépő több gépegysége. Az idei népgazdasági terv 2.3 milliárd forint beruházási keretet engedélyezett a villamosenergiaiparnak, többet, mint tavaly. Ennek 52 százalékát az uj erőmüvek tovább építésére, a régiek fejlesztésére, uj gépegységek üzembe helyezésére fordítják, 48 százalékát pedig hálózatfejlesztésre és ezzel kapcsolatos egyéb kiadásokra. A magyar villamosenergia-ipar fejlődésének jelentős szakaszához érkezik, mert az uj gépekkel erőmüveinek elméleti beépített teljesítőképessége túl jut a kétezer megawatton: a tavaly év végi 1805 megawattról 1964 végén 2022 megawattra növekszik, hogy aztán a következő esztendőben majd ez is tényleges teljesítőképességgé váljék. AZ IPAROSODÓ SZOLNOK MEGYE Thursday, January 30, 1964 11-
