Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-30 / 5. szám
Thursday, January 30, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 JOHNSON VÁLASZOL KRUSCSEVNEK Johnson elnök mult héten válaszolt Kruscsev miniszterelnöknek azon átiratára, amit minden ország kormányához elküldött és amelyben azt ajánlotta, hogy a határ- és területi kérdések elintézésére ne alkalmazzanak fegyveres erőszakot, s hogy errevonatkozóan nemzetközi egyezmény jöjjön létre. Az elnök levelében leszögezte, hogy a kérdésben “hasonló állásponton vagyunk” és kifejtette: “egyezség lehetősége nincsen kizárva úgy ebben, mint más ajánlatban..., de nemcsak elvi megegyezésre van szükség, hanem határozott lépésekre, összhangban az elfogadott elvekkel.” Végeredményben azonban Johnson levele akadályokat emel a “konkrét lépések” elé. Ez megnyilvánult a genfi leszerelési konferenciához küldött üzenetében is, amelyről olyan vélemények hangzottak el, hogy “kevés lehetőséget nyújt a haladásra,” “nem nyújt lehetőséget az áttörésre,” stb. Mig a State Department úgy tekintette Kruscsev ajánlatait, mint amelyek az amerikai külföldi akciók elé akarnak gátat vetni, de engedélyezik “a nemzeti felszabadító háborúkat,” más országokban komolyabb figyelmet váltottak ki. Nehru “jó lépésinek nevezte őket. Az afrikai országok felváltva “időszerűnek,” “különleges fontosságúnak,” a “békéhez vezető útnak” nevezték és más szavakkal fejezték ki támogatásukat a javasolt egyezmény iránt. Johnson levelében támogatta Nyugat-Németor- szág politikáját és Chiang Kai-shek követelését Kínával szemben. Az országokban jelenleg fennálló helyzetet akarja rögzíteni, tekintet nélkül a népek felszabadulási kívánságára. Elitéli Taiwan szorosban az erőszak használatát, mintha nem Chiang Kai-shek követne el az Egyesült Államoktól kapott U-2 repülőgépekkel és fegyverekkel sérelmeket Kina határai ellen. Johnson egyezséget ajánl levelében “a nukleáris fegyverek terjesztése ellen.” Ugyanakkor szorgalmazza a Polaris lövegekkel felszerelt NATO flotta megalakítását, ahol a német militarizmus kezébe kerülne a régen óhajtott atomfegyver. A Pentagon ezen tervét, a németeken kívül, a nyugati szövetségesek ellenzik. Az angol munkáspárt vezetője, Harold Wilson, akit a közvélemény Anglia következő miniszterelnökének tekint, parlamenti felszólalásában tiltakozott a közös flotta ellen, mint amely a nukleáris fegyverek terjesztését elősegíti és olyan országok kezébe juttatja, amelyeknek jelenleg nincsen atomfegyvere. De nemcsak külföldi vélemények, hanem belföldi körök álláspontja is eltér Washington mara- diságától a békét illetően. A First National City Bank, egyik vezető financiális hatalom, ezt írja januári közlönyében: “Kritikus pénzügyi döntéseket kell hoznunk, hogy átszármaztassuk a hanyatló katonai szükségletünk által fennmaradt nemzeti pénzkészletet hasznosabb, polgári használatra.” A Pittsburgh Business Review még októberben irta: “Nemzetközi vezetők kezdenek komolyan beszélni a leszerelésről.” Következetesen “...a helyi acélvállalatok véleménye szerint, a termelt acél kevesebb, mint 5 százalékát használja fel a védelmi minisztérium. A békés közszükségletekre felhasznált pénzösszeg az acéltermelésre is jótékony hatással van. Bármilyen leszerelési egyezmény jönne létre, az előnyösen érintené Pitts- burghot és környékét, mert a békés termelés az acélipar fellendülését eredményezné.” Johnson elnök törekedjen korszerűsíteni az adminisztráció álláspontját a békéhez és a leszereléshez vezető lépések és lehetőségek terén. Az alkotmány 24. módosítása South Dakota volt a 38-ik állam, amely jóváhagyta az alkotmány 24-ik módosítását, amely törvényteleniti a választási adót( poll tax). 17 hónapig tartott, mig az államok háromnegyed része, törvényhozó testületükön keresztül elfogadta és jóváhagyta a kongresszus által megszavazott módosítást. Erre van szükség ahhoz, hogy mint törvény érvénybe léphessen. A módosítás törvényerőre emelése ebben az évben megszünteti a szavazási adót öt államban, ahol ez még gyakorlatban volt. Ez: Alabama, Arkansas, Mississippi, Texas és Virginia. Kétséges azonban, hogy ezzel a néger polgárok szavazati joga teljes elismerést nyer a déli államokban. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy eddig sem az adó volt a fő tényezője annak, hogy a négereket távol tartsák a szavazástól, mert ha nehezen is, a szavazni kívánó néger polgárok előteremtették és kifizették az adót. A hatóságok találtak más módokat u. m. erőszakot, üldözést és a nagyon szigorúan vett “irási-olvasási vizsgákat”, hogy meggátolják a szavazati jogok gyakorlását. A másik ok, amiért a négereket ezentúl is má- sodrangü polgárokként kezelhetik délen az, hogy a 24-ik módosítás csupán a szövetségi szavazójogot nyújtja, ami az állami választásnál nem mérvadó. Vagyis országos elnökre és alelnökre szavazhat, de szenátorra, képviselőre és állami vagy helyi tisztviselőre, nem. A szovjet-kubai cukorszállitási egyezmény Moszkvában jan. 22-én nyilvánosságra hozták azt a hosszú lejáratú cukorszállitási egyezményt, amelyet Kruscsev és Castro aláirt. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió 1965- ben 2.1 millió tonna nyerscukrot, 1966-ban 3 millió tonna, 1967-ben 4 millió tonna és az ezt követő három évben évenként 5 millió tonna nyerscukrot vásárol Kubától. A fenti cukormennyiség árát fontonként hat centben állapították meg, a kubai kikötőktől számítva. A felek figyelembe vették, hogy a cukortermelés Kuba alapvető gazdasági ága. Bár a Szovjetunió saját termelésével teljes mértékben biztosítani képes cukorszükségletét, sőt kivitelre is jut, a felek a nemzetközi szocialista munkamegosztás elvéből és az ezen a réven származó előnyökből kiindulva, a fenti megállapodásra jutottak. Egyúttal figyelembe vették a Szovjetunió és Kuba között fennálló testvéri, baráti viszonyt. A Szovjetunió a Kuba által igénylendő áruk szállításával fizet a cukorért. Abból a célból, hogy kiküszöböljék a világpiaci árak konjunkturális ingadozásainak befolyását Kuba gazdasági életére és szilárd alapot teremtsenek ahhoz, hogy Kuba hosszú időszakra tervet készíthessen gazdaságának fejlesztésére, a Szovjetuniónak szállítandó kubai cukornak a jelen egyezményben megállapított ára változatlan marad az 1965—1970-ig terjedő időszakban. Újabb letartóztatások Atlantában A polgárjogi szervezetek Atlantában a vendég- lőkben folytatják az integrációs kampányt, mert az egész városban csak 15 étterem szüntette be a faji megkülönböztetést. A Student Nonviolent Coordinating Committee és a Committee on Appeal for Human Rights felszólítására számos tiltakozó .sorakozott fel az éttermek előtt, hogy véget vessenek a törvényt megszegő, szégyenteljes állapotoknak. Az egyre nagyobb mértékben megnyi- vánuló demonstrációkkal szembeszállva, a Ku Klux Klan is kirendelte tagjait, a tiltakozók megfélemlítésére. Egy csoport néger high school tanuló és egyetemi hallgató a város közepén lévő Krystal étteremben akart ülősztrájkkal tiltakozni a szegregáció ellen, de ott találták az étteremben a Klan tagjait, Calvin Craig nevű vezérükkel együtt. A rendőrség kordont vont az étterem előtt s a bentlevő Klan tagokkal együtt lezárták az ajtókat. A fiatalok a tüntető felvonulást a vendéglő előtt akarták megtartani, de a rendőrség közbelépett avval az ürüggyel, hogy rendet teremtenek. Egymás után dobálták a diákokat a rendőrkocsikba, amire a diákok közül sokan tiltakozásul a kocsik elé vetették magukat. Harminc tüntetőt tartóztattak le, akik később jelentették, hogy a börtönben a legbrutálisabb módon bántak velük, rugdosták és szidalmazták őket. Éjfél előtt az Atlanta_ Egyetem-ről 50 néger diák a letartóztatás elleni ima-tiltakozásra vonult a börtön elé, de a rendőrség szétzavarta őket és néhányat letartóztatott. Röviddel azután, hogy egy ENSZ bizottság Atlantában látogatást tett a faji viszonyok tanulmányozására, újabb összeütközés fejlődött ki a rendőrség és a néger lakosság között, amelynek folyamán hatan megsebesültek. Ezek a fejlemények abból eredtek, hogy a Leb’s vendéglő bejáratánál, ahol tiltakozó ülősztrájkot terveztek, a rendőrök erőszakkal eltávolítottak 4 néger leányt. Már előzőleg, a nap folyamán, 84 tüntetőt letartóztattak vendéglői ülősztrájkok folyamán. A kiélezett helyzetet az idézte elő, hogy lejárt a határideje 86 szervezet által bejelentett azon követelések teljesítésének, hogy az összes vendéglőkben szüntessék be a megkülönböztetést. A letartóztatottak között volt James Foreman, az SNCC vezetője és Dick Gregory, neves néger komikus. ★ ATLANTÁBAN az integrációs tüntetők hétfőn, jan. 27-én újra egymásba karolva lefeküdtek a kövezetre a Leb’s vendéglő előtt, hogy kifejezzék tiltakozásukat a vendéglőkben gyakorolt megkülönböztetések ellen. A rendőrség 110 egyént letartóztatott. Forrongás Afrikában (Folytatás az első oldalról) zavargások szórványosan elterjedtek, de a fővárosban általánossá vált a felkelés. Csütörtökön már a szomszédos Ugandában is elkezdődtek a zavargások. A Victoria tópart mentén táborozó katonaság az angol tiszteket családostul letartóztatta. Obote miniszterelnök sürgősen kirendelte egyik miniszterét a zavargások színhelyére avval az Ígérettel, hogy a katonaság fizetését revideálni fogják. Másnap már Kenyában is elterjedtek a zendülések; a fővároshoz, Nairobihoz közeli táborban és más helyeken fellázadtak a csapatok, mindenütt magasabb fizetést és az angol tisztek elmozdítását követelve. A három kormány feje a lázadások leverésére angol segítséghez folyamodott, amit Anglia készséggel és azonnal megadott. Kenyában 800 angol tengerész-kommandó szállt le, Dar es Salaamban, Tanganyika fővárosában hadihajóról katonaság szállt partra és repülőgépen angol csapatok érkeztek Ugandába is. Mindenütt hagyományos imperialista módon “rendet teremtettek”, elnyomták a zendüléseket és ahol tehették, letartóztatták a felkelés vezetőit. Uganda miniszterelnöke, Milton Obote teljes sajtócenzurát rendelt el. Közben a part közelében, az Indiai-ceánon angol hadihajók állomásoztak és Dar es Salaamban alacsonyan szálló helikopterekkel kergették megadásra a felkelőket. Moszkva int Zanzibár megtámadása ellen Az angol kormány, imperialista befolyásának megőrzésére, ugyanazokat a módszereket szeretné megismételni, amelyekkel a Kongóban elgáncsolta a függetlenségi mozgalom teljes kialakulását. Az afrikai nép azonban ma már tapasztaltabb és nem fog sikerülni a történelmi eseményeknek ilyen megismétlődése. A szovjet kormány nyilatkozatban avval vádolta Angliát, hogy fegyveres támadásra készül Zanzibár ellen. Figyelmeztetett arra, hogy a szigetország ellen indított bármilyen erőszakos akció nemzetközi gonosztettnek számit és veszedelmes következményekkel járhat. A kongói gerillák támadásba léptek Kongónak Kwilu megyéjében a gerillák elfoglalták a legnagyobb várost és úgy a katolikus, mint a protestáns missziós állomásokat majdnem talpig leégették. A hírek szerint az amerikai baptista misszió egyik nőtagját, Miss Irene Ferrel-t megölték és a másikat, Miss Ruth B. Hege-t megcsonkították. A külföldi vallásos misszióknak számos állomásuk van Kongó területén. A függetlenségért még tovább is harcolni kényszerült nép szemében ezek a missziók a megmaradt imperializmus állomásai Afrikában. ★ NAIROBI, Kenyából jövő hírek szerint Tanganyika elnöke Julius K. Nyerere, 36 független afrikai államfőhöz intézett felhívásában a veszélyes helyzetre való tekintettel sürgős tanácskozás összehívását javasolta. Sürgeti a kommunista párt elleni eljárást A Justice Department felkérte a Szövetségi Fellebbezési Bíróságot, hogy mind a kilenc tagja vizsgálja felül azt a döntést, amit három tagja nemrégen egyhangúan hozott az Amerikai Kommunista Párt felmentésére, amiért a McCarran törvény regisztrálási rendeletét nem teljesítette. Dec. 17-én a három biró úgy döntött, hogy a McCarran törvény megsérti az ötödik Függelék által biztosított jogot, hogy senki sem köteles maga ellen vallani. S miután a kormány nem képes bebizonyítani, hogy bárki is hajlandó a Kommunista Párt nevében regisztrálni, a párt ellen hozott ítéletet megsemmisítették. Ha a kilenc biró nem hajlandó az ügyet felülvizsgálni, akkor a Justice Department elejtheti aa ügyet teljesen, de kezdheti elölről is, vagy a Supreme Court elé viheti. Ha a decembei’ben hozott döntést megsemmisítik, a Párt a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezhet.
