Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-30 / 5. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 30, 1964 muntres szakszervezeti hírek A rövidebb munkaidő sem elégséges A newyőrki épületi villanyszerelők, az International Brotherhood of Electrical Workers Local 3 tagjai, az egyetlenek az országban, akik 1961- ben kiharcolták az 5 órás munkanapot. Ennek ellenére aggodalommal tölti el őket az a tény, hogy a városban az építkezés hanyatlóban van és hogy a nemsokára megnyitásra kerülő Világkiállítás munkálatainak befejezése után munka- nélküliséggel néznek szembe. A Local 3 vezetősége, Harry Van Arsdale-el az élen, igyekszik terveket kidolgozni a várható helyzet valamilyen megoldására. Eddig a felhalmozott munka elvégzésére máshonnan hoztak villanyszerelőket és túlóráztak is, ami a vállalkozók szempontjából költséges, az iparban fizetett magas bérek miatt. A városon kívüli munkásokat már elbocsátották. Mr. Van Arsdale és a villanyszerelő vállalkozók uj munkalehetőségeket keresnek a régi épületek modernizálásával, uj villanyáram, léghütés, villanyfütés, jobb világítás és felvonó szolgálat bevezetésével. A vállalkozók csak úgy látják ennek lehetőségét, hogy a szakszervezet valamilyen változást engedélyez a bérezésben, mint például a túlórázás másfélszeres bérezése helyett az egyenes bérezést fogadja el. A túlórázást a munka gyorsabb befejezése szempontjából elengedhetetlennek tartják. Jelenleg is gyakorlatban van a “másodlagos” bérezés, ami egyharmaddgl alacsonyabb az elfogadott órabérnél, s amit a javítómunkán, kis magánházakban és üzletekben dolgozó munkások kaptak. Ezt az osztályozást a szükséghez képest fenntartanák és esetleg kiszélesítenék a jövőben. A munkanélküliség elleni küzdelemben még a lerövidített munkaidő sem hoz kielégítő megoldást. Automatizált teherszállító hajó készül Johnson elnök gombnyomására indult meg a munka New Orleansban, az Avondale hajóépítő telepen az uj, automatizált géphajtásu 14,000 tonnás teherszállító hajók építésére. Lykes Brothers szállító vállalat részére 14 ilyen hajó fog felépülni. Az uj hajók nagyobb teljesítőképessége még jobban fogja csökkenteni a tengerészeti munkások foglalkoztatási lehetőségét, akik jelenleg is nagy munkanélküliséggel küzdenek a technológiai vívmányok következtében. A készülő hajók 32 emberrel lesznek képesek működni a 46 ember helyett, ahányat hasonló nagyságú hajók most alkalmaznak. A munkameginditó ünnepségeken tengerészeti szakszervezeti vezetők is résztvettek; Joseph Curran, a National Maritime Union elnöke, amely szert ződéses viszonyban van a Lykes Brothers céggel, Lee Pressman, a hajómérnökök szervezetétől, aki valamikor a CIO jogtanácsosa volt és John M. Bishop a Masters, Mates & Pilots titkár-pénztárosa. A munkásvezetők és vállalkozók kölcsönös dicséretben részesítették egymást és kilátásba helyezték, hogy a szállítási költségek ilyen lecsökkentése több üzletet juttat majd az amerikai hajóknak és következetesen az amerikai munkásoknak is. Jelenleg amerikai kikötőkből a szállítmányoknak csupán 10 százaléka megy ki amerikai hajókon. / Ehhez hozzájárul az, hogy a hajóépités terén is más országok járnak elől és kétséges, hogy átengedik a teret az Egyesült Államoknak. Az uj hajók nagyobb teherbíró képessége, gyorsabb járata, az uj gépekkel meggyorsított rakodás, kevesebb munkásnak rövidebb időre szóló foglalkoztatását fogja jelenteni. Letartóztatták a telefonmunkások vezetőit New Yorkban hat szakszervezeti vezetőt tartóztattak le és azzal vádolták őket, hogy összeesküvést szőttek a telefon társulat igazgatósági tagjai és olyan unió-tagok ellen, akik nem helyeselték a telefonvállalat alkalmazottainak a Teamsters Un- ionhoz való lecsatlakozását. A letartóztatottak között négy a 1101-es lokál vezetője, akik a 10,000 tagú csoportot az American Communications Workers szervezetből ki akarják vonni és a Teamsterekhez csatolni. A másik kettő a Teamsters Union szervezője. Frank S. Hogan kerületi főügyész azt állítja, hogy tavaly április és 1964 jan. 8-ika közötti időben a vádlottak összeesküvést szőttek egyének meg támadására, kényszer alkalmazására és magántulajdon megsértésére, vagyis telefonvonalak és ösz- szeköttetések megrongálására. Mindezen tervek közül semmi sem valósult meg. Egyetlen támadásra kiszemelt egyén nem sérült meg, a telefontársulat tulajdonában semmilyen rongálás nem történt. Két jólismert amerikai újságíró, Tad Szulcz és Karl E. Meyer könyvet irt a kubai invázió történetéről. (Cime: The Cuban Invasion.) E könyv azóta füzet formájában is megjelent a" Ballantine cég kiadásában, 50 centért kapható. Sok érdekes megállapítást tartalmaz, ajánljuk a megvételét és elolvasását minden olvasónknak. Ez alkalommal csupán egyetlen részletével foglalkozunk, amely úgy érezzük megérdemli, hogy a sajtóban és általában a nyilvánosság előtt részletesebben írjanak róla. Azok, akik előkészítették az 1961-i kubai inváziót, elsősorban a Central Intelligence Agency — Írja Szulcz és Meyer a könyv 95-ik oldalán, a 9-ik fejezet elején — megszerveztek egy műveletet “Operation 40” néven. E műveletnek két ágazata volt. Elsősorban ez a csoport, illetve a csoport egy része szervezné meg a katonai-polgári kormányzatot azon a területen, amelyet a CIA utasítása alapján partraszállt kubai ellenforradalmárok “felszabadítottak” volna Castro uralma alól. Az “Operation 40” másik ágazatának azonban ennél sokkal “érdekesebb” feladata lett volna. “Jól értesült kubaiak szerint — Írja Szulcz és Meyer — az ‘Operation 40’ második feladata ama politikai vezetők meggyilkolása lett volna, akik az ellenforradalmárok útjában állnának. Jelezték, hogy e művelet kebelébe tartozott egy nagy gonddal kiválogatott hivatásos bérgyilkos csoport (“a hand-picked task force of professional killers”). Ezek kímélet nélkül meggyilkoltak volna minden makacs elemet, aki ellenezte volna a régi jó idők visszatérését. A harcok hevében ezek a gyilkosságok nem keltettek volna különösebb feltűnést és az áldozatokat egyszerűen úgy könyvelték volna el, mint “kommunistákat.” Jól jegyezzük meg, kedves olvasóink. E bérgyilkos bandának célja nem határozta meg pontosan, hogy csak Castro híveit szabad vagy kell meggyilkolni. Vannak ugyanis Castro ellenfelei között olyanok is, habár talán nem nagy számban, akik elvi alapon ellenzik az ottani jelenlegi rendszert, de akik ellenzik a régi Batista-rendszert is. A CIA eme állítólagos bérencei ezeket is kímélet nélkül eltették volna láb alól. Más szóval a kubai invázió célja, a sok demokratikus és szabadságszólam fügefalevele mögött, a Batista-rendszer visszaállítása lett volna — Batista nélkül —, de az egész kíméletlen, brutális, kizsákmányoló régi uralkodó osztály és Wall-streeti mestereik minden régi joga és kiváltsága visszaállításával. Ezekután két kérdésre szeretnék valahogyan, valakitől választ kapni. Volt-e egy ilyen “Operation 40”-féle csoport a CIA által inspirált ama magyar “szabadsághősök” között is, akik az 1956-i tragikus napok idején “átszivárogtak” a magyar-osztrák határon, avagy talán szerveztek egy ilyen “műveletet” Budapesten? A második kérdés a fentinél is aktuálisabb. Az “Operation 40”, mint jól tudjuk, nem volt képes a reá bízott feladatot végrehajtani. A kubai nép, hogy úgy mondjuk, megvétózta a CIA-“Opera- tion 40”-féle “felszabadító” humánus műveletet. Ebből viszont az következik, hogy az “Operation 40” második ágazata: a nagy gonddal kiválogatott bérgyilkos csoport sem kapott "munkát" — Kubában. Más most azt szeretnénk tudni: Mi történt ezzel a bérgyilkos bandával? Hol vannak ezek a hivatásos bérgyilkosok jelenleg alkalmazásban? Vajon újabb beosztást kaptak — mondjuk Dél-Vietnamban. vagy talán Guatemalában? Avagy visszavontuk őket mondjuk Miamiba? Egyáltalán tovább is alkalmazásban vannak-e ezek a “Department of Dirty Tricks”-ben, ahogy a CIA egyes műveleteit jellemzik? És még ennél is határozottabban feltesszük a kérdést: Ellenben, hogy úgy nézzen ki, mintha a tettek elkövetésével megbízott ember, John Howard, az 110J-es lokál 29 éves tagja, elvégezte volna megbízatását, az egyik állítólag kiszemelt áldozat egy hétig a kórházba vonult és három hétig nem járt be dolgozni, egy másik pedig nyakig bepólyázva jelent meg a szakszervezet konvencióján, bár semmi baja sem volt. Howard azt állítja, hogy “jól végzett munkájáért” a felbujtók még külön 50 dollár jutalmat, összesen 300 dollár fizetést adtak neki. Habel, az 1101-es lokál elnöke sajtókonferencián kijelentette, hogy az összes vádak alaptalanok és csak a csatlakozásra kitűzött választások meg- bolygatása volt az egész “incidens” célja. Van-e valaki ebben az országban, mondjuk a CiA-ban, aki választ tudna adni arra a kérdésre, hogy hol volt ezen bérgyilkos társaság minden egyes tagja, ismételjük, minden egyes tagja 1963 november 22-én? Ha ugyanis e csoport tagjai, amint az feltételezhető, gazdáik által vissza lettek vonva az Egyesült Államokba, akkor nyilvánvaló, hogy Kennedy elnök meggyilkolása napján, ha volt Amerikában egy csoport, amelynek kitűzött célja “politikai vezetők meggyilkolása” volt, akkor ez volt az egyetlen csopoi’t, melynek eredete és szervezése nem volt többé titok. És egy ilyen csoport minden egyes tagja tartozik azzal, hogy cáfolhatatlan alibit adjon hollétéről 1963 nov. 22-én az illetékes közegeknek. Genfben működik a leszerelési konferencia Genfben újra ülésezik a 18 állam küldötteiből álló Leszerelési Konferencia, Franciaország kivételével, mert DeGaulle egyéni okokból bojkottálja a konferenciát. Az első ülésszakon Johnson elnök üzenetét olvasta fel William C. Foster, az amerikai küldöttség vezetője, majd Semyon K. Tsarapkin sorolta fel a Szovjetunió feltételeit. “A konferencia előtt csak egy napirendi pont van — az egész emberiség napirendjének vezető pontja és ez a béke kérdése.” Ezzel kezdődött Johnson üzenete. A továbbiakban az elnök a konferencia érdemeként tüntette fel a tavaly augusztusban, elfogadott moszkvai Atomcsend Egyezményt, a Washington- Moszkva között létesített külön telefonösszeköttetést és az ENSZ által elfogadott tilalmat a légürben való nukleáris fegyverhasználat ellen. Johnson a leszerelés létrehozatalának továbbítása céljából a következő ajánlatokat tette: v* A nukleáris fegyverszállitó eszközök, beleértve a bombázó gépek, mennyiségének és fajtájának rögzítését, megfelelő ellenőrzés mellett. v0 Az erőszak fenyegetésének és használatának betiltása. v* Ellenőrizhető egyezményt az atomfegyverhez használt hajítható elem termelésének megszüntetésére. Megfigyelő állomások létesítését a tévedésen, baleseten alapuló, vagy meglepetésszerü támadás veszélyének csökkentésére. v* Egyezményt a nukleáris fegyverek terjesztésének megszüntetésére. Tsarapkin szovjet delegátus azokat a pontokat hozta előtérbe, amelyeket a Szovjetunió tanácsosnak tart mielőbb egyezmény tárgyává tenni. A katonai költségvetés csökkentése, megnemtámadási egyezmény megkötése a nyugati és keleti államok között, a fegyvermentes zónák létesítése, megszálló katonai csapatok csökkentésé. Kifogásolta a nyugati államoknak megfigyelő állomásokhoz való ragaszkodását, valamint az Atlanti Szövetség (NATO) tervét a közös személyzetű, nukleáris fegyverekkel felszerelt hadiflotta létesítésére. Lényeges eltérés van még a két oldal ajánlatai között. INDONÉZIÁBAN a baloldali szakszervezetek átvették számos külföldi nagyvállalat kezelését. Ezek között van az angol és holland tulajdonban levő Unilever Corp. és az angol P&T Co. gumi- és teakereskedelmi cég. A Shell olajtársulat épületére is kitűzték $ vörös zászlót. Subang vidékén a szak- szervezetek 16 üzemet lefoglaltak. ★ A SZENÁTUS pénzügyi bizottsága leszavazta a jelenleg hatályban levő 10 százalékos színházjegy adót. A 40-IK MŰVELET (OPERATION 40)
