Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-30 / 5. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 30, 1964 muntres szakszervezeti hírek A rövidebb munkaidő sem elégséges A newyőrki épületi villanyszerelők, az Interna­tional Brotherhood of Electrical Workers Local 3 tagjai, az egyetlenek az országban, akik 1961- ben kiharcolták az 5 órás munkanapot. Ennek ellenére aggodalommal tölti el őket az a tény, hogy a városban az építkezés hanyatlóban van és hogy a nemsokára megnyitásra kerülő Vi­lágkiállítás munkálatainak befejezése után munka- nélküliséggel néznek szembe. A Local 3 vezetősé­ge, Harry Van Arsdale-el az élen, igyekszik terve­ket kidolgozni a várható helyzet valamilyen meg­oldására. Eddig a felhalmozott munka elvégzésére máshonnan hoztak villanyszerelőket és túlóráztak is, ami a vállalkozók szempontjából költséges, az iparban fizetett magas bérek miatt. A városon kí­vüli munkásokat már elbocsátották. Mr. Van Arsdale és a villanyszerelő vállalkozók uj munkalehetőségeket keresnek a régi épü­letek modernizálásával, uj villanyáram, léghütés, villanyfütés, jobb világítás és felvonó szolgálat be­vezetésével. A vállalkozók csak úgy látják ennek lehetőségét, hogy a szakszervezet valamilyen vál­tozást engedélyez a bérezésben, mint például a túlórázás másfélszeres bérezése helyett az egyenes bérezést fogadja el. A túlórázást a munka gyor­sabb befejezése szempontjából elengedhetetlennek tartják. Jelenleg is gyakorlatban van a “másodla­gos” bérezés, ami egyharmaddgl alacsonyabb az elfogadott órabérnél, s amit a javítómunkán, kis magánházakban és üzletekben dolgozó munkások kaptak. Ezt az osztályozást a szükséghez képest fenntartanák és esetleg kiszélesítenék a jövőben. A munkanélküliség elleni küzdelemben még a lerövidített munkaidő sem hoz kielégítő megol­dást. Automatizált teherszállító hajó készül Johnson elnök gombnyomására indult meg a munka New Orleansban, az Avondale hajóépítő telepen az uj, automatizált géphajtásu 14,000 ton­nás teherszállító hajók építésére. Lykes Brothers szállító vállalat részére 14 ilyen hajó fog felépülni. Az uj hajók nagyobb teljesítőképessége még jobban fogja csökkenteni a tengerészeti munká­sok foglalkoztatási lehetőségét, akik jelenleg is nagy munkanélküliséggel küzdenek a technológiai vívmányok következtében. A készülő hajók 32 emberrel lesznek képesek működni a 46 ember helyett, ahányat hasonló nagyságú hajók most al­kalmaznak. A munkameginditó ünnepségeken tengerészeti szakszervezeti vezetők is résztvettek; Joseph Cur­ran, a National Maritime Union elnöke, amely szert ződéses viszonyban van a Lykes Brothers céggel, Lee Pressman, a hajómérnökök szervezetétől, aki valamikor a CIO jogtanácsosa volt és John M. Bishop a Masters, Mates & Pilots titkár-pénztáro­sa. A munkásvezetők és vállalkozók kölcsönös di­cséretben részesítették egymást és kilátásba he­lyezték, hogy a szállítási költségek ilyen lecsök­kentése több üzletet juttat majd az amerikai ha­jóknak és következetesen az amerikai munkások­nak is. Jelenleg amerikai kikötőkből a szállítmá­nyoknak csupán 10 százaléka megy ki amerikai hajókon. / Ehhez hozzájárul az, hogy a hajóépités terén is más országok járnak elől és kétséges, hogy áten­gedik a teret az Egyesült Államoknak. Az uj hajók nagyobb teherbíró képessége, gyor­sabb járata, az uj gépekkel meggyorsított rakodás, kevesebb munkásnak rövidebb időre szóló foglal­koztatását fogja jelenteni. Letartóztatták a telefonmunkások vezetőit New Yorkban hat szakszervezeti vezetőt tartóz­tattak le és azzal vádolták őket, hogy összeeskü­vést szőttek a telefon társulat igazgatósági tagjai és olyan unió-tagok ellen, akik nem helyeselték a telefonvállalat alkalmazottainak a Teamsters Un- ionhoz való lecsatlakozását. A letartóztatottak között négy a 1101-es lokál vezetője, akik a 10,000 tagú csoportot az Ameri­can Communications Workers szervezetből ki akar­ják vonni és a Teamsterekhez csatolni. A másik kettő a Teamsters Union szervezője. Frank S. Hogan kerületi főügyész azt állítja, hogy tavaly április és 1964 jan. 8-ika közötti idő­ben a vádlottak összeesküvést szőttek egyének meg támadására, kényszer alkalmazására és magántu­lajdon megsértésére, vagyis telefonvonalak és ösz- szeköttetések megrongálására. Mindezen tervek közül semmi sem valósult meg. Egyetlen támadásra kiszemelt egyén nem sérült meg, a telefontársulat tulajdonában semmilyen rongálás nem történt. Két jólismert amerikai újságíró, Tad Szulcz és Karl E. Meyer könyvet irt a kubai invázió történe­téről. (Cime: The Cuban Invasion.) E könyv azóta füzet formájában is megjelent a" Ballantine cég kiadásában, 50 centért kapható. Sok érdekes meg­állapítást tartalmaz, ajánljuk a megvételét és elol­vasását minden olvasónknak. Ez alkalommal csupán egyetlen részletével fog­lalkozunk, amely úgy érezzük megérdemli, hogy a sajtóban és általában a nyilvánosság előtt részletesebben írjanak róla. Azok, akik előkészítették az 1961-i kubai invá­ziót, elsősorban a Central Intelligence Agency — Írja Szulcz és Meyer a könyv 95-ik oldalán, a 9-ik fejezet elején — megszerveztek egy műveletet “Operation 40” néven. E műveletnek két ágazata volt. Elsősorban ez a csoport, illetve a csoport egy része szervezné meg a katonai-polgári kormányzatot azon a területen, amelyet a CIA utasítása alapján partraszállt kubai ellenforradalmárok “felszabadítottak” volna Cas­tro uralma alól. Az “Operation 40” másik ágazatá­nak azonban ennél sokkal “érdekesebb” feladata lett volna. “Jól értesült kubaiak szerint — Írja Szulcz és Meyer — az ‘Operation 40’ második feladata ama politikai vezetők meggyilkolása lett volna, akik az ellenforradalmárok útjában állnának. Jelezték, hogy e művelet kebelébe tartozott egy nagy gond­dal kiválogatott hivatásos bérgyilkos csoport (“a hand-picked task force of professional killers”). Ezek kímélet nélkül meggyilkoltak volna minden makacs elemet, aki ellenezte volna a régi jó idők visszatérését. A harcok hevében ezek a gyilkossá­gok nem keltettek volna különösebb feltűnést és az áldozatokat egyszerűen úgy könyvelték volna el, mint “kommunistákat.” Jól jegyezzük meg, kedves olvasóink. E bérgyil­kos bandának célja nem határozta meg pontosan, hogy csak Castro híveit szabad vagy kell meggyil­kolni. Vannak ugyanis Castro ellenfelei között olyanok is, habár talán nem nagy számban, akik elvi alapon ellenzik az ottani jelenlegi rendszert, de akik ellenzik a régi Batista-rendszert is. A CIA eme állítólagos bérencei ezeket is kímélet nélkül eltették volna láb alól. Más szóval a kubai invázió célja, a sok demokratikus és szabadságszólam fü­gefalevele mögött, a Batista-rendszer visszaállítá­sa lett volna — Batista nélkül —, de az egész kí­méletlen, brutális, kizsákmányoló régi uralkodó osztály és Wall-streeti mestereik minden régi joga és kiváltsága visszaállításával. Ezekután két kérdésre szeretnék valahogyan, valakitől választ kapni. Volt-e egy ilyen “Operation 40”-féle csoport a CIA által inspirált ama magyar “szabadsághősök” között is, akik az 1956-i tragikus napok idején “át­szivárogtak” a magyar-osztrák határon, avagy ta­lán szerveztek egy ilyen “műveletet” Budapesten? A második kérdés a fentinél is aktuálisabb. Az “Operation 40”, mint jól tudjuk, nem volt képes a reá bízott feladatot végrehajtani. A kubai nép, hogy úgy mondjuk, megvétózta a CIA-“Opera- tion 40”-féle “felszabadító” humánus műveletet. Ebből viszont az következik, hogy az “Operation 40” második ágazata: a nagy gonddal kiválogatott bérgyilkos csoport sem kapott "munkát" — Ku­bában. Más most azt szeretnénk tudni: Mi történt ezzel a bérgyilkos bandával? Hol vannak ezek a hivatásos bérgyilkosok jelen­leg alkalmazásban? Vajon újabb beosztást kaptak — mondjuk Dél-Vietnamban. vagy talán Guatema­lában? Avagy visszavontuk őket mondjuk Miami­ba? Egyáltalán tovább is alkalmazásban vannak-e ezek a “Department of Dirty Tricks”-ben, ahogy a CIA egyes műveleteit jellemzik? És még ennél is határozottabban feltesszük a kérdést: Ellenben, hogy úgy nézzen ki, mintha a tettek elkövetésével megbízott ember, John Howard, az 110J-es lokál 29 éves tagja, elvégezte volna meg­bízatását, az egyik állítólag kiszemelt áldozat egy hétig a kórházba vonult és három hétig nem járt be dolgozni, egy másik pedig nyakig bepólyázva jelent meg a szakszervezet konvencióján, bár sem­mi baja sem volt. Howard azt állítja, hogy “jól végzett munkájáért” a felbujtók még külön 50 dol­lár jutalmat, összesen 300 dollár fizetést adtak neki. Habel, az 1101-es lokál elnöke sajtókonferen­cián kijelentette, hogy az összes vádak alaptalanok és csak a csatlakozásra kitűzött választások meg- bolygatása volt az egész “incidens” célja. Van-e valaki ebben az országban, mondjuk a CiA-ban, aki választ tudna adni arra a kérdésre, hogy hol volt ezen bérgyilkos társaság minden egyes tagja, ismételjük, minden egyes tagja 1963 november 22-én? Ha ugyanis e csoport tagjai, amint az feltételez­hető, gazdáik által vissza lettek vonva az Egyesült Államokba, akkor nyilvánvaló, hogy Kennedy el­nök meggyilkolása napján, ha volt Amerikában egy csoport, amelynek kitűzött célja “politikai ve­zetők meggyilkolása” volt, akkor ez volt az egyet­len csopoi’t, melynek eredete és szervezése nem volt többé titok. És egy ilyen csoport minden egyes tagja tartozik azzal, hogy cáfolhatatlan alibit adjon hollétéről 1963 nov. 22-én az illetékes közegeknek. Genfben működik a leszerelési konferencia Genfben újra ülésezik a 18 állam küldötteiből álló Leszerelési Konferencia, Franciaország kivé­telével, mert DeGaulle egyéni okokból bojkottálja a konferenciát. Az első ülésszakon Johnson elnök üzenetét olvasta fel William C. Foster, az amerikai küldöttség vezetője, majd Semyon K. Tsarapkin sorolta fel a Szovjetunió feltételeit. “A konferencia előtt csak egy napirendi pont van — az egész emberiség napirendjének vezető pontja és ez a béke kérdése.” Ezzel kezdődött Johnson üzenete. A továbbiakban az elnök a konferencia érdeme­ként tüntette fel a tavaly augusztusban, elfogadott moszkvai Atomcsend Egyezményt, a Washington- Moszkva között létesített külön telefonösszekötte­tést és az ENSZ által elfogadott tilalmat a légürben való nukleáris fegyverhasználat ellen. Johnson a leszerelés létrehozatalának továbbí­tása céljából a következő ajánlatokat tette: v* A nukleáris fegyverszállitó eszközök, bele­értve a bombázó gépek, mennyiségének és fajtá­jának rögzítését, megfelelő ellenőrzés mellett. v0 Az erőszak fenyegetésének és használatának betiltása. v* Ellenőrizhető egyezményt az atomfegyverhez használt hajítható elem termelésének megszünte­tésére. Megfigyelő állomások létesítését a tévedésen, baleseten alapuló, vagy meglepetésszerü támadás veszélyének csökkentésére. v* Egyezményt a nukleáris fegyverek terjeszté­sének megszüntetésére. Tsarapkin szovjet delegátus azokat a pontokat hozta előtérbe, amelyeket a Szovjetunió tanácsos­nak tart mielőbb egyezmény tárgyává tenni. A ka­tonai költségvetés csökkentése, megnemtámadási egyezmény megkötése a nyugati és keleti államok között, a fegyvermentes zónák létesítése, megszálló katonai csapatok csökkentésé. Kifogásolta a nyu­gati államoknak megfigyelő állomásokhoz való ra­gaszkodását, valamint az Atlanti Szövetség (NATO) tervét a közös személyzetű, nukleáris fegyverekkel felszerelt hadiflotta létesítésére. Lényeges eltérés van még a két oldal ajánlatai között. INDONÉZIÁBAN a baloldali szakszervezetek át­vették számos külföldi nagyvállalat kezelését. Ezek között van az angol és holland tulajdonban levő Unilever Corp. és az angol P&T Co. gumi- és tea­kereskedelmi cég. A Shell olajtársulat épületére is kitűzték $ vörös zászlót. Subang vidékén a szak- szervezetek 16 üzemet lefoglaltak. ★ A SZENÁTUS pénzügyi bizottsága leszavazta a je­lenleg hatályban levő 10 százalékos színházjegy adót. A 40-IK MŰVELET (OPERATION 40)

Next

/
Oldalképek
Tartalom