Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-30 / 5. szám
Vol. XIII. No. 5. Thursday, January 30, 1964 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397. KÜLPOLITIKÁNK KUDARCA A State Departmentet nagyon fájdalmasan érintette Franciaország elhatározása, hogy a Kinai Népköztársaságot elismeri és diplomáciai kapcsolatot létesit vele. Valóságos hitszegésnek tekinti ezt a lépést, az első, amely megtöri az Egyesült Államok által a szövetségre kényszeritett merev álláspontot a hatalmas, 700 millió lakosú szocialista országgal szemben. Kina elismerését nem lehet “DeGaulle önfejűségének” tulajdonítani, amivel a francia elnöknek az amenkai külpolitikával szembeszálló más állásfoglalásait magyarázzák. A helyzet realitását felismerve, Kínával a nyugati szövetségesek más tagállamai is már régen folytatnak élénk kereskedelmi kapcsolatokat. Egyesek közvetlenül, mint Kanada és Anglia, mások viszont Hong-Kong-on, a nyugati kereskedelmi gócpont ezen kinai kapuján keresztül. Washington ezt sem tekintette jó szemmel. A diplomáciai elismerés azonban, különösen olyan jelentős ország részéről, mint Franciaország, olyan éket ver a nyugati egység szerkezetébe és különösképpen az Egyesült Államok vezető szerepébe, amelynek előreláthatólag igen komoly következményei lesznek. Az első, amitől Washington fél, az a lehetőség, hogy a Kinai Népköztársaság rövidesen többségi szavazattal az Egyesült Nemzetek tagjává fog válni. Nincs kizárva, hogy ez még ebben az évben megvalósul. A gondosan felállított, de elavult nézetekre, régmúlt viszonyokra és imperialista célkitűzésekre alapozott amerikai külpolitika tarthatatlansága több oldalról megnyilvánult, különösen az elmúlt két hét alatt. A panamai események latin- amerikai politikánk helytelenségét tükrözik vissza, amely továbbra is a helyi korrupt burzsoázia segítségével tartja szolgaságban és nyomorban a nyersanyagban gazdag földrész népeit. Zanzibárban és Kelet-Afrika más országaiban az uj függetlenséget nyert országok lázadnak a neo-kolonializmus ellen, az uj módszerek ellen, amelyekkel a gyarmataikat elvesztett európai országok és az Egyesült Államok is tért akar hódítani ezen országok kizsákmányolásának folytatására. Kritika éri azt az amerikai politikát, amit Dél-Vietnamban, Okinawában, a Guantanamo (Kuba) öbölben, stb. folytat Washington. Nem elég az, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának irányitói kijelentik: “a végzet bennünket nevezett ki a szabad világ vezetőivé.” Nem elég a szabadságról, függetlenségről, békéről, baráti együttélésről jólhangzó jelszavakat ismételni és mindennek ellenkezőjét gyakorolni. Az ameVikai “telepes” arroganciája Panamában, a venezuelai olajmezőkön, a zanzi- bári, japán és másutt levő katonai támaszpontokon ellenszenvet kelt és ellenállásra készteti a szabadságra és emberi életre vágyó népeket’. Rusk külügyminiszter sietve Japánba utazott múlt héten, hogy megakadályozza a Kina elismerésére ott is megnyilvánult hangulat kifejlődését. Rusk terve meddő marad, mert a szél ellen hadakozik. Minden más ország, szövetségeseink legjobbjai is, úgy látják, hogy saját érdekükben cselekszenek, amikor reálisan oldják meg kapcsolataikat Kínával. Csak az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy süket és vak maradjon az uj helyzettel szemben. Pedig egyik országnak sincs nagyobb szüksége arra, hogy- kereskedelmét kiterjessze és mindenféle kapcsolatait normális alapra fektesse a szocialista országokkal és különösen Kínával szemben, mint az Egyesült Államoknak. A hatalmas nagynépességü, fejlődő Kina óriási kereskedelmi lehetőségeket nyújt, amire nekünk szükségünk van, ami az amerikai termelés és munkanélküliség problémájának megoldására nyújt segítséget. Washington lemarad a történelem szekeréről, ha nem veszi tudomásul, amit majdnem minden más ország valóságnak ismer el, hogy Kina kormánya Pekingben van, nem Taiwanban. Népi Kina elismerésének gondolata most már tért hódit, nemcsak az ENSZ tagállamai között, hanem országunk bizonyos rétegeiben is. New Yorkban egy metodista lelkész arról prédikált vasárnap, hogy Kina elismerése úgy országunk, mint a világ .érdekének követelménye. Nagyipari vezetők, mint Edward 0. Lamb Toledoból, Cyrus Eaton Cleve- landból szólaltak fel Kina elismerése és az ENSZ-be való felvétele mellett. A KÉPV1SELÖHÁZ évi 45 millió dollár kormánysegélyt dollár kiutalást emeljék. szavazott meg uj könyvtárak építésére és régiek kiterjesztésére. A republikánus kisebbség ellene volt, hogy erre a célra az eddigi évi 7.5 millió EDDIG 49 állam ismerte el a Kinai Népköztársaságot. Anglia még 1950-ben létesített diplomáciai kapcsolatot a pekingi kormánnyal. DeGaulle elismerte a pekingi kormányt Washington nemzetközi befolyásának s külpolitikai elveinek gyöngülését látja francia szövetségesének független eljárásában Pekingben és Párizsban ja- j nuár 27-én a következő hiva-j talos nyilatkozat jelent meg: j "A Francia Köztársaság kor-í mánya és a Kinai Népköztársaság kormánya egyhangúan elhatározták, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek. Errevonatkozóan megegyeztek! abban, hogy három hónapon belül kinevezik nagykövetüket/' A francia kormány ezen eljárása komoly következmények indítója. Politikai körökben nyilvánított általános vélemény Kina jelentős győzelmének értékeli ezt az eseményt, mert megszünteti azt az elszigetelést, amelyben az Egyesült Államok és a nyugati államokra kényszeritett kül politikája, tartotta a világ legnépesebb országát. Politikai szakértők azt jósolják, hogy az ENSZ tagállamok többsége a következő közgyűlésen a Kinai Népköztársaság felvétele mellett fog szavazni. A State Department hivatalos nyilatkozatban “sajnálatos lépésnek” nevezte DeGaulle eljárását és kijelentette, hogy az Egyesült Államok “tovább is kitart eddigi álláspontja mellett” Nemzeti Kina (Chi- ang Kai-shek), Dél-Vietnam és más országokat illetően abból a célból, hogy “meggátolja az agressziót és szolgálja a béke érdekét.” A State Departmentnek sikerült rábeszélni Chiang Kai- sheket, hogy ne szakítsa meg diplomáciai kapcsolatát Franciaországgal Kina elismerése feletti haragjában. Washington ezzel reméli elismertetni a “két Kina” elvet más országokkal is. Párizsból érkezett jelentés szerint Peking sem ellenzi a Párizs—Taiwan kapcsolatok folytatását. A vezető államok közül még csak Nyugat-Németország kormánya fejezte ki mélységes elégedetlenségét Franciaor* szág önálló lépése felett. A szovjet kormány hivata* los lapja, az Izvesztia, öröm* mel üdvözölte és “reális meg* közelítésnek” nevezte DeGaul* le elhatározását. A Szovjet* unió “mindig harcolt a kinai kormány jogainak helyreállításáért az Egyesült Nemzetekben”, írja az Izvesztia és a kinai—francia kapcsolatok lét rejöttét úgy tekinti, mint a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésének újabb, bizonyítékát. Kelet-Afrikában, az újonnan felszabadult országokban az elmúlt héten elterjedt forrongások voltak, amelyek világosan arra utaltak, hogy a népi függetlenségi mozgalmak egy újabb színvonalat értek el. Az országok katonaságát az angol imperialista parancsnokság ké pezte ki és a függetlenség kikiáltása után ugyanez a katonaság képezte ki az egyes országok honvédelmét. A három fiatal független államban. Tanganyikában, Ugandában s Kenyában, a hadseregben min denütt számos angol tisztet hagytak meg a vezetésben, a “fegyelem” megőrzésére és az újoncok “kiképzésére”. JVlind a három országban kaszárnyazavargások voltak napirenden. A függetlenség elnyerése után egyre nagyobb lett a zúgolódás az angol tisztek ellen. Az afrikai tisztek kifogásolták, hogy nem kapnak elég gyakran magasabb előléptetést, hogy betölthessék az angol tisztek vezető állásait. A legénység tiltakozott a $14.70 havi fizetés ellen, amely ke vesebb, mint a napszámosbér A három héttel korábbi népi forradalom sikere Zanzibárban tevékenységre serkentette az elégedetlen tömegeket és kirobbantak a forrongások. ‘anganyikában kezdődött a felkelés Hétfőn, jan. 20-án Dar es Salaam fővárosban a csapatok fellázadtak és kiűzték az angol tiszteket a barakkokból. Másnap ugyanez történt egy másik katonai táborban. A (Folytatás az 5-ik oldalon) A US és Panama tárgyalásai újabb csődbe fúltak Az Inter American Peace Committee-nak a U.S. és Panama közötti konfliktus megoldására tartott kiegyező tárgyalásai újabb sikertelenségre vezettek. Panama megmaradt amellett az álláspontja mellett, hogy a U.S. feltétlen garanciát adjon arról, hogy a közös megegyezéseknél a Panama-csatorna szerződését is újratárgyalják. A négy órás megbeszélés semmilyen eredményt nem hozott és az Organization of American States tagjai, melynek hatáskörében a tárgyalások folynak, csalódásukat fejezték ki a sikertelenségek felett. A megbeszéléseket tovább folytatják abban a reményben, hogy Panamát engedékenységre bírják. A belső elégedetlenség az országra előnytelen kereskedelmi kapcsolatok ellen azonban olyan magas fokra hágott Panamában, hogy a kormány nem egy könnyen folytathatja az eddigi meghunyászkodó politikát az Egyesült Államokkal szemben. ZARÁNDOKLAS WASHINGTONBA A “MEDICARE”-JAVASLAT ÉRDEKÉBEN Washingtonban a House Ways and Means Committee tartotta nyílt kihallgatását a Medicare törvényjavaslat tárgyában. Ez a javaslat, amely a társadalmi biztosítási (Social Security) törvény keretén belül biztosítaná a 65 éven felüli polgárok egészségügyi ellátását, az amerikai nép többségének, széleskörű politikai és társadalmi vezető rétegnek ? támogatását élvezi, amint ez a kihallgatáson is kidomboro dott. Már az első napokban néhány állam kormányzója. Wis- consinból, Massachusettsből, West Virginiából, Minnesotá- ból, a javaslat mellett foglalt állást. James B. Carey, az International Union of Electrical Workers elnöke szólalt fal a javaslat mellett. New York polgármestere, Robert Wagner is a javaslat elfogadása mellett tanúskodott. A newyorki polgármestert az idős polgárok néhány százas tömege kisérte fel Wahingtonba, akik autóbuszon jöttek és zsúfolásig meg- (Folytatás a 6-ilk oldalon) FORRONGÁS AFRIKÁBAN
