Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-23 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 .Thursday, January 23, 1964 Hét falu a dombok között UTAZÁS VENDORSZÁGBAN hiScNOinök^ «ryöuv, rtiséstbiNoK •siAKON'ífALU li AMTISTV/INFALVA ORfALU * *í n (Befejező közlemény) Látogatásunk másnapján, vasárnap találkoztunk ztán a hajdani amerikással is. A vendvidék leg- csücskén, a hét falu legkisebbjén, amelyet az it­teni köztudat a legszegényebbnek tart valameny- nyi közül. Megvan azért a csempés kemence itt is, Kovács Károly bácsiéknál, Orfaluban. De csak a konyhát fütik; a szobában viszont már tökéletes a rend. Körülöttünk egész rajban az unokák, ki­sebbek és nagyobbak vegyest, együtt lakik a hosz- szukás házban az öreg házaspár, meg a fiatalok, gyerekestől. Károly bácsi hetvennyolcadik évében még szán­tott és kaszált. Az éveleji havon elesett, akkor hagyta abba — nehezen — a munkát, mióta is legelőször? Mert most novemberkor már 83 múlt. 74 éve annak is, hogy apja után négy holdnyi kis földet örökölt, de maradása igy sem lehetett; Ausztriába járt át, idegen pénzben keresni vigasztalóbb meg­élhetést. Aztán 25 évesen megváltotta Bécsben a kényszerű számiizöttség hajójegyét, s átkelt a ten­geren. New Yorkra már nem emlékszik, Bethle- hemre azonban annál jobban, ahol öt évet töltött el gyári munkásként, s megtanult angolul. A né­metet már később tanulta meg, újból idehaza, a kinti öt év után; a háborúban, amelynek éveiben megjárta előbb Szerbiát, majd az orosz, az olasz frontokat, s körbeszolgálta — ahogy mondja — az itteni falvakat; előbb katonaként, aztán vasutas munkán. Volt már majdnem 35 esztendős, amire megnősült. A maiak? Az egyik, a legnagyobb fiu- unoka Pestre került, ott dolgozik, de épp most — katona. — Egyszer már én is jártam ott. Nagy Pesten a Duna — mondja a katonafiu édesanyja, aztán egy kicsit Pestről beszélünk, kinéz Károly bácsi a ház elé, úgy teszi hozzá végül: Hát ott biztos nincsen ilyen sár... Már kint járunk az utón, amikor az ifjabb házi­asszony — halljuk — szentgotthárdi kísérőnket kérdi: nem tudna-e véletlenül valami protekciót az ottani selyemgyárhoz? — kevés falusit vesznek mostanában munkára oda, pedig de sokat érne, ha a kislány ott dolgozhatna . Kisérőnk önkéntes utitárs: Szentgotthárdról ve­lünk jött, hogy segítsen — mint mondta — hátha kell. Ismeretségünk még egészen friss, a gott- hárdi “Koroná”-ból, ahol a fiatalember, Sz. Ferenc dolgozik. Pincér. Ma szabadnapja van. Környék­beli ő is, szülei itt élnek a közelben, Szakonyfalun; de ő már bentlakos, albérlő a járási székhelyen. Rokonszenves modorú, városias külsejű, ele­gáns fiú, 20-egynéhány éves. Csokornyakkendőt hord és komolyzenéről vagy a twistről éppoly el­fogultan hozzáértéssel társalog, mint a helybeli ipar fejlesztésének kilátásairól, vagy a tbc elleni harc állásáról a járás viszonylatában. Kellemes Útikalauz, jó ismerője az itteni utaknak, szokások­nak — megnyugtat: nyissunk csak be bárhová, a délidő nem akadály, a vendek nem sokat adnak a napközbeni étkezésre, nem csinálnak belőle cere­móniát; inkább reggel meg este táplálkoznak ki- adósabban. Sz. Ferenc maga is vend származású, ezt a kol­légájától tudjuk meg, ő mintha — különösen kez­detben — szégyellené egy kissé, hogy magyarul ő is csak az iskolában tanult meg, de ott aztán töké­letesen. Otthonosan kérdezgeti földijeit, van, ahol ismerik is valamelyik rokonát. De a vendek őt mindig magyarul szólítják meg, és magyarul vála­szolnak is a kérdéseire. Twist és tökmaghéj De térjünk csak vissza az előző napi estéhez, ahogyan Ígértük. Nos, ha Szölnökből jártunk máj* Felsőn, lennie kell bizonyára Alsónak is. Méghoz­zá a másik mellett. Alsószölnökre már késő sötét­ben érkeztünk. Nehéz ilyenkor embert találni az utcán, aki útbaigazít. A falu KISZ-titkárságának házát meg éppen sokáig kell keresgélnünk a sok- hangu kutyaugatások közt. Pulóveres szőke férfi lép ki a ház elé, németül ért. Ö sem idevalósi. Külföldi rokon, Alojzy Kuch- ta, és családja néhány napja érkeztek ide Gdyniá- ból, Lengyelországból. Hogyan, hát ott is élnek vendek, az itteniek rokonai? Nem, a ház gazdája, a 70 év körüli Polák Antal bácsi az első világhábo­rúból ragadt itt, s lett venddé azóta igazából, hi­szen lengyelül már csak nehezen beszél. De megér­kezik a fiú, a KISZ-titkár, Antal bácsiék nevelt rokonfia, Mohápp Károly, 18 falujabeli KISZ-es fe­lelős vezetője szeptember óta. Az egyik lába gipsz­ben, zömök szőke barátjának — segédrendőr —, vállára támaszkodva jön be, magas szál, markáns- arcú fekete legény, ültében sem sokkal alacso­nyabb a körülötte álló többieknél. Egyik nap kilé­pett az italbolt elé a lépcsőre, akkor odament hoz­zá két, különben jó cimborája, s leütötte boxerrel. így tört el a lába. Italosak voltak, az ok ismeret­len. Annyira megdöbbentő újság ez az eset egyéb­ként, hogy az itteniek, akik hasonlóra nemigen emlékeznek, elfelejtettek rajta még sopánkodni is. Hát ilyesmi is megesik. Mohápp Károly mindenesetre nem tartja érde­mesnek, hogy balesetén vesztegesse a szót. Arról beszél, hogy igaz, számszerűit 18 tagú a KISZ- szervezet, de az idén a falu teljes fiatalsága 1050 óra társadalmi munkát végzett, felépítették az uj autóbuszváró peront, dolgoztak a kulturház épít­kezésén. Kik? Parasztfiatalok és diákok együtt. Maguk­nak, hiszen terveikhez hely és lehetőség kell: mos­tanáig is rendszeresen szerveztek klubestéket, tánccsoportjuk, amely a határőrökkel közös, a kul­turális seregszemléken is indul. Legközelebb az er­dőre mennek, favágásra, hogy előteremtsék a saxofon árát, amellyel a zenekarukat akarják szí­nesíteni. Énekkaruk, vend dalokra, most van ala­kulóban. Gyakoriak a táncversenyek, a twist a nép­szerű, versenyszerűen is. A futballcsapaton kívül röplabda-együttesek működnek, lányoké is külön, s a teniszezők jó helyezéseket érnek el a járási bajnokságokon. No és nem múlhat el fiatalok nélkül egyetlen hagyományos közös szórakozás sem. Mint a toll- fosztás, vagy a farsangkörüli “rönkhuzás”, amely­nek szertartásos komolyságát szigorúan őrzik, bár eredete — az az évben pártában maradt eladólá­nyok ünneplése — már nem mindenki előtt vi­lágos. "Koskice lüpati" Általában a népi szokások ritus-jellege szinte mindenütt eltűnt; s ha sajnálnivaló szegényedés is hogy a szokásokkal együtt azok ismerete is, a dal­lam- és mondakincs nagy része is feledőben, elom­lóban van már — ez a szegényedés ugyanakkor arra a tudatbeli gazdagodásra utal, hogy a vendek nem érzik többé ösztönös szükségét nemzetiségvol­tuk féltékeny őrzésének; megszűnt az ok, hogy a külön^ kultúrára, mint egyetlen vigasztaló fogód­zóra legyen igényük. Azért a népdalok még járják, s alkalom is akad, hogy öröklődjenek. Felsőszölnökön toppantunk be egy ilyen, dalolásra -is alkalmat adó összejövetelre. Jelentős jövedelemforrás itt a tökmagból 'sajtolt olaj. Amikor az idénye eljön, felváltva, sorban, minden háznál összegyűlik a 15—20 legközelebbi ismerős, rokon, s egyetlen este meghámozzák a középen heggyé tornyozott, megnedvesitett mago­kat. Ezt nevezik úgy, hogy “koskice lüpati”, ma­gyarul pedig “tökmagköpesztésnek”, ami nem ad szószerinti fordítást, de értelme, a mag megkopasz- íásának hangulatát idézve, körülbelül tiszta az el­ső hallásra is. Ennek a furcsanevü műveletnek megvan a pontos, betartandó időhossza. Este 7 órakor kezdődik és 10-kor véget is ér. A tanácselnöknő a vezetőnk. Érdekesen szép, fekete fiatalasszony. Mayer Jánosné, beszédén érezni a különös lágyságot adó vend izt; belépés­kor picit tiszteletteljes csend lesz, s a későbbi zaj­ban is megmarad az a lefogottság, ami Mayerné beszédében és egyéniségében is megragadó. Közép iskolát végez a munkája mellett s huszonöt éves, kb. annyi, mint a társaság fiatalabbjai a két ösz- szetolt asztal akörül. Harmincán lehetnek, külön a nők, s külön a férfiak, ez hagyomány, a két fél­tábor át-átszól egymásnak: hátrébb a házigazdák allnak, Kölesék. Az asszonyok elmagyarázzák: a tökmagolaj kedvelt étel volt, néhol az ma is, salá­tához, vagy egyszerűen kenyérre csorgatva. Egy­egy szón időnként az elbeszélés megakad, olykor a körüliró magyarázat segít. Ám az ének magyará­zat nélkül is érthető. . . Szívesen csendül fel, s olyan összeszokottság tökéletes harmóniájával, mint egy kórusban. Ki­ki hangja tudja a szerepét, helyére talál a többieké között. Mese szólal meg, története olyan régről buzog elő, amikor még egyetlen közös képzelet­világ forrásából születtek minden nép egymásra- hasonló történetei, hősei. Majd újra ének hallat­szik: dombokban és völgyekben hullámzik a dal­lam futása, mint odakint a táj. Fölszáll egy fémesen magas fejhang a hangok lejjebb hömpölygő rajából, a két asztal népének hangjai lassú hullámokat fodroznak a szomorúság­ról és gyors habokat vernek vidámságból ezeken a hullámokon; s az a magányos, mindnél erősebb magas szóló-hang röpdös fölöttük és a tökmag- héj-halom fölött. . . A munka apró mozdulatainak prózája s a fantázia szobányi végtelensége. Oda­kint már egészen csendes este van, s amikor kilé­pünk az útra, érezzük, hogy ma éjszaka leeresz­kedik a hó... Nagyszabású munkálatok kezdődnek Nógrádban az erózió meggátlására Az ország valamennyi megyéje közül a dombos­hegyes Nógrád megye szántóföldjeit sújtja leg­jobban a talajerózió: 287,000 kataszteri holdból 259,000-et érintenek évenként az eróziós károk. A Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Intézetének szakemberei megállapították, hogy a nógrádi domb- és hegyhátak termőképessége év­ről évre fokozatosan romlik. Az eróziós kártevés miatt évente 750,000 mázsa búzának megfelelő termékkel takarítanak be kevesebbet, mint az or­szág más hasonló nagyságú területén. A szakem­berek Nógrád megye eróziós kárát összesen évi 500 millió forintra becsülik. A tudományos munkálatok alapján készült terv szerint ebben az évben megkezdik a harcot az erózió ellen. Sok helyen már az ősszel kereszt- irányban művelték meg a lejtőket, hogy felfogják a lerohanó esővizet és hólevet. A tavaszi munká­kat pedig már e terv jegyében kezdik. Jelentős ál­lami támogatással, mintegy 70 nehéztraktorral, nagy erőgéppel, ároknyitóval, mélylazitóval, ebbgn az évben 25—30 ezer holdon végzik el a talajvé­delmi munkát. A következő évek mindegyikében hasonló nagyságú területet javítanak met?; igy 8—10 év alatt visszaadják a megye eróziótól súj­tott összes szántóterületeinek termőerejét és gátat vetnek a további eróziónak. A talajjavítás költsége közepes termés esetén is két-három év alatt megtérül. WVWinmAIVWAAmAMVMMMVUUimMVWUVMMWW A VESZPRÉM megyei Sümeg várnak müemléi helyreállítása ötévi munka után befejeződött. A középkori Öregtornyot és Kaputornyot újjáépítet­ték, a falakat kijavították. A várfalak között kő­tár, valamint a vár történetét ismertető állandó kiállítás nyílik. ★ í> A BALATON ÉSZAKI PARTJÁN az idei idény­kezdésre négy uj nagy étterem nyílik. Badacsony­ban. Almádiban, Tihanyban és Füreden adnak át uj éttermet; a tihanyi és a füredi önkiszolgáló lesz. 'VV»W\WVV*VWVW*V»W»W»WWWVV»VVWW\ wv*vvw Készítik a vizsgamunkát a Hódmezővásárhelyi Majo­likagyár ipari tanulói. Harmincán sajátítják el az érdekes mesterséget. Három év alatt szerzik meg a szakképzettséget s minden évben vizsgamunkát ké­szítenek. A képen: S'zabó Judit irókával egy “csizma­vázát” diszit '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom