Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-23 / 4. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 23, 1964 Mi TórűcNtK** ÜhAzÄbAN AZ IPAROSODÓ SZOLNOK MEGYE Három folytatásban közlünk egy cikket Szolnok megyéről, ahonnan olvasóink közül sokan ideszármaztak. A cikk olvasásakor az első benyomás az lehet, hogy ellentétben áll azzal, amit lapunk gyakran ir, vagyis, hogy Magyarországon nincs munkanélküliség, sőt munkaerő hiány mutatkozik. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy e cikk helyi jellegű kérdést tárgyal, amely rámutat arra, hogy a Karcagon élő munkások más vidékeken találnak munkát, s hogy ezt a visszás helyzetet a magyar kormány tekintetbe veszi és próbálkozások folynak arra, hogy rendbehozza, habár jelenleg a kérdés még nincs megoldva. 1. KARCAGI PROBLÉMÁK Szolnok megye keleti tájait járva a legkevésbé arra számit az ember, hogy egy olyan tipikusan alföldi mezővárosban, mint Karcag, híradástechnikai berendezéseket és műszeripari termékeket ’ is gyárthatnak. Márpedig az Általános Szerelő Ktsz régi lakóházakból átalakított kis műhelyeiben pontosan ezt teszik. És érdemes megnézni, hogy milyen szépek és mennyi mindent “tudnak” az itt gyártott korszerű elektromos vezérlőmüvek, amelyeket azután B’pesten épitenek be a külföldi megrendelésre készülő hajókba. Tizenkét évvel ezelőtt legfeljebb 30 embert foglalkoztatott ez a ktsz, s ma már csaknem háromszázan dolgoznak itt: elektroműszerészek, lakatosok, esztergályosok, köztük 63 ipari tanuló. A 80—90 százalékban ' exportra készülő termékek értéke eléri az évi 20—- 22 milliót is. Telepítési ígéret — válasz nélkül Nem véletlenül vetődött fel tehát a javaslat: telepitsék Karcagra az egyik fővárosi műszeripari üzem jelenlegi helyén amúgy sem fejleszthető gyáregységét. Van hozzá elegendő helybeli szakember, biztosított az energiaellátás, sőt van .alkalmas üzemépület is — a megszűnt gépállomás több ezer négyzetméter alapterületű fedett csarnokai. illetve gépszínei. A Földművelésügyi Minisztérium támogatta a javaslatot, a fővárosi gyár vezetői leutaztak, szemügyre vették, jónak is találták a felajánlott helyiségeket, s mint Kovács István, a városi pártbizottság titkára elmondja, lehetségesnek tartották úgy nyélbe ütni a dolgot, hogy megfelelő előkészítés után 1964 elején már meg is kezdhessék a termelést. — Ez valamikor még a nyár elején volt — emlékszik vissza Kovács —, és mi felcsigázott érdeklődéssel vártunk, számoltuk a napokat, de azóta semmi sem történt. Irtunk a megyének, telefonoztunk, érdeklődtünk, ám a budapesti gyár vezetői arra sem érdemesítettek bennünket, hogy megírják: közbejött valami, vagy azt, hogy a telepítés nem látszik gazdaságosnak, meggondoljuk, elvetettük a tervet. Mi legyen az emberekkel? Pedig a döntést nemcsak ő várta türelmetlenül, hanem szinte az egész város, sőt a környék lakossága is. Karcagon ugyanis, ellentétben az országos munkaerőhelyzettel és munkaerőhiánnyal, évről évre nagyobb gondot okoz az emberek és különösen a nők munkába állítása. Hosszú esztendők óta nem épült uj gyár, üzem, a meglevők korszerűsítésével, fejlesztésével pedig nem nőtt, hanem inkább csökkent a munkahelyek száma. Csak a legutóbbi egy-másfél év leforgása alatt körülbelül 300 ember munkája vált igy feleslegessé. A mai villanymalomban például azelőtt elég sokan dolgoztak, ma már azonban a zsákolástól kezdve csaknem minden munkát gépesítenek és az üzemnek csak néhány kezelőre, szerelőre van szüksége. A terményforgalmi és a malomipari vállalatok egyesítésével 36—40, a két téglagyár összevonásával 50 fővel csökkent a dolgozók létszáma, s még sorolhatnám tovább a hasonló példákat. És mi a helyzet a mezőgazdaságban? A felszabadulás előtt a város 16 ezer holdnyi kalászos vetésterületének betakarításán mintegy 2700 kaszás és marokszedő dolgozott. Ma ugyanekkora területen 450—500 dolgozóval és túlnyomórészt gépi erővel végzik el a kalászosok betakarítását a város termelőszövetkezetei. A szántóterület egy- harmadán ma is kenyérgabonát termelnek, a többi részén meg szálastakarmányféléket, pillangósokat, azonkívül kukoricát, rizst, s igy Karcagon gyorsabb ütemben valósítható meg a mezőgazda- sági munka teljes gépesítése, mint más vidékeken. — Tavaly a rizst még kézzel, sarlóval aratták — magyarázza Kovács —, az idén a kombájnokra felszerelték a Hoffer traktorok acélkörmös kerekeit, s géppel végezték el ezt a nehéz munkát is. A helyi tsz-ek külön-külün létesített telepein azelőtt 35—40 ember gondozta az állatokat, legutóbb saját erőből egy-egy nagyobb és korszerűbb közös hizlaldát és közös csirkefarmot építettek, ahol már hat-hét ember is el tudja végezni a feladatokat. Ez önmagában mind jó dolog, eredményesebbé teszi a közös gazdaságokat, ezt akarjuk, ezt szorgalmazzuk mi is. Csak az a baj, hogy ezzel együtt nincs vagy csak nagyon csekély lehetőségünk van a belterjesebb, a több munkást foglalkoztató ágazatok kifejlesztésére. Mert bár a karcagi határ kitűnő gabonát terem, a nagyrészt szikes, sovány agyagtalaj nem alkalmas nagyüzemi kertészkedésre. A foglalkoztatási gondokat csak növeli a téglagyártási, a malomipari stb. munkák idényszerü- sége. A napi 22—24 vagon kapacitású rizshántoló malom például a legutóbbi időkig nem sokkal több, mint kéthónapig üzemelt évente. A helyzet most már valamelyest javult. Megértésre talált az a kezdeményezés, hogy Budapesten csökkentsék vagy szüntessék meg a hántolást, és jobban használják ki az alföldi rizstermelés központjában működő korszerű karcaga üzemet. Az üveggyár már földgázzal füt A mai problémák mind sürgetőbben vetik fel azon kérdést is: hogyan alakul a város jövője a leg közelebbi ötéves tervekben? Izgató és érdekes ez a kérdés, hiszen a város határában 500 millió köbméter, magas fütőértékü földgázt tártak fel a kutatások. Földgázzal fütenek már a Karcagi Üveggyárban, ahol a híradástechnikai üvegféleségek hazai gyártására végeznek kísérleteket. A tanács 11 kilométernyi, kutató fúrásokra alkalmatlan csövet vásárolt, hogy mire az alföldi gázvezeték elkészül, meglegyen a vezeték a városi gázellátáshoz is. Saját erőből, társadalmi munkával fektették le már régebben a városi vízvezetéket, s a főútvonalakon most van épülőben a szennyvízelvezető csatornahálózat is. Egy 450 ágyas kórház és rendelőintézet építéséhez az idén fogtak hozzá, ez 106 millió forint költséggel létesül. (Jellemző, hogy az épitőmunkás-gárda előteremtése itt egy pillanatig sem okozott nehézséget.) A foglalkoztatottságot növelő ipari beruházás, rekonstrukció azonban a város második ötéves tervében nem szerepel. (Az 1964-ben elkészülő uj kenyérgyárban nem lesz szükség több dolgozóra. mint a jelenlegi kis sütödékben.) Csak helyeselhető ezért, hogy a város vezetői, megértve a népgazdaság nehézségeit, olyan iparfejlesztési javaslatokat igyekeznek kidolgozni, amelyek megvalósításához nem szükséges nagyobb befektetés. A már említett gépállomási helyiségeken kívül javasolták például, hogy a régi, már éppen csak vegetáló téglagyár összesen 6600 négyzetméter alapterületű, jó állapotban levő fedett száritóit némi átalakítással rendezzék be más jellegű, munkaigényesebb ipari termelésre. (Az építésügy megkeresett vezetői hajlandók voltak az üzemet átadni.) Ez a téglagyár a főútvonal mellett fekszik, jó vízellátása, villamos trafóállomása és nagy teherbírású iparvágánya van. Igénylő nem is egy akadt már erre is, de a helyszínen elhangzott ígéreteikre ugyanúgy elfelejtettek visszatérni, mint az előző esetben láttuk. : Elvándorlók és "ingázók" Karcag egy kis sziget a várost 50—75 kilométeres körzetben körülölelő, ipar nélküli települések tengerében. Csakhogy ez a sziget ahelyett, hogy magához vonzaná a környék munkaerő-feleslegét —■ a demográfiai adatok szerint — létszámban folyvást kisebbedik, vészit vonzóerejéből. A legutóbbi fiz év alatt 1300 lakos, a munkaképes korunknak mintegy 8 százaléka költözött el a városból, jórészt azért, mert helyben képtelen volt megfelelő állandó munkahelyet találni. Másfél évvel ezelőtt 900-an jártak el más vidékre, más városokba, s az idén már körülbelül 1400-ra tehető azoknak a száma, akik a családjuktól távol kényszerültek munkát vállalni, és állandóan “ingáznak” az otthon és a munkahelyük között. A tanács nyilvántartásában 500 és 1000 között mozog a munkát keresők száma. Decembertől márciusig viszont kétezres vagy még annál nagyobb ideiglenes felesleget is jelez a munkaerőmérleg. A tanácsi vezetők hivatali idejük egyharmadában elhelyezkedési ügyekkel panaszokkal foglalkoznak, s a pártértekezleteken, a Hazafias Népfront ülésein is újból és újból napirendre kerülnek az ipar- fejlesztés nyitott kérdései. — Bűvös körben mozgunk — mondja bucsuzás- kor a városi tanács titkára. — Mindaddig, mig nem tudunk elegendő uj munkahelyet teremteni, már előre félünk minden olyan összevonástól, átszervezéstől, amelyet a népgazdaság érdeke, a termelékenység emelése ugyan megkíván, de nálunk tovább növeli a helyben nem foglalkoztathatók számát s oly nehézségeket okoz, amelyeket saját erőnkből, külső segítség nélkül nem tudunk leküzdeni. — O. I. (Folytatjuk) <UVAAAAAr«<WVVVUWMAnAAmnAnfl/WMAmiVM v* A KÍNAI GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS anyagát, amely tavaly a budapesti Műcsarnokban került a közönség elé, mától kezdve a balassagyarmati Palóc Múzeumban mutatják be. ★ t* EGY ÉVTIZED ALATT — amikor mindössze néhány kisparaszti tanya állt a határban — 400 uj létesítményt építettek a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. így a többi között tiz, egyenként 100 férőhelyes istállót, 4 ezer juh számára hodályt, száz vagonos magtárt — összesen 36 millió forint értékben. Népművészeti ruhákat exportál a MODEX Külkereskedelmi Vállalat. A gazdag k o 11 ekcióban megtalálhatók- a háziszőttes anyagból készült modern ruhák és stilizált népviseletek. Matyó hímzésű blúz, baranyai bujtatott mintás gyap- juszőttes szoknyával. — Hevesi gya pjuszőttes anyagból késvült ruha.
