Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-23 / 4. szám
Thursday, January 23, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 Tartsuk szemmel a törvényhozókat A szavazatra jogosult polgárok, még akik szavaznak is, a választások után keveset gondolnak a jelöltekből előléptetett szenátorokra, képviselőkre, kormányzókra és kisebb hivatalnokokra, pedig nem ártana őket állandóan szemmel tartani —, hogy ne mondjuk: ellenőrizni. Időnkint hallunk, vagy olvasunk arról, hogy egy szenátor vagy képviselő valami közérdekű, okos javaslattal állt elő, amit — éppen azért, mert okos és közérdekű, — a kollégái nagy többséggel leszavaztak. Máskor arról szól a nóta, vagy is az újság, hogy egy szenátor vagy képviselő valami olyan szabálytalanságot követett el, amit esküjénél fogva nem illett volna elkövetni. Ilyenkor a ■ kollégái nagy megértést tanúsítanak és elnézést gyakorolnak, mert arra gondolnak, hogy a többségük külön-külön szintén belekerülhet a csávába és akkor majd ők igényelnek megértést és elné■ zést. Törvényhozóink mindennapi élete és működése rendszerint egyhangú, unalmas foglalkozás. Vegyük például Mr. Average szenátort és vizsgáljuk meg, hogyan telik el nála a mindennapi élet egy napja.., Az elgondolás Reggel savanyu arckifejezéssel, álmosan érke• zik irodájába, mert az előző éjszaka nagy részé• ben a párt egyik bőkezű támogatójának a vendége volt. Onnan nem lehetett korán távozni, mert azt Mr. Bőkezű esetleg zokon vette volna és a közeledő választások idején talán szűkmarkú lenne. Az első dolga, hogy álmosan és savanyúan belenéz az amerikai sajtónak Íróasztalára helyezett példányaiba, hátha valamelyikben szó esik nagyra- becsült személyéről. Az egyik újság, mindjárt az első oldalon arról ir, hogy nemcsak beszélni, tenni is kéne valamit a lefegyverzés kérdésében, mert nem lehet a végtelenségig évente ötven billió dollárt haszontalan termelésre fordítani. De különben is, az oroszok már csökkentették a hadikiadásokat és ha mi nem tesszük ugyanazt: mit szólnak a semleges országok? Mr. Average szenátor undorral hajítja el az újságot. Még csak az kéne, hogy az Ö ÁLLAMÁBAN csökkentsék az állami rendeléseket! Pláne választások előtt!! A hadikiadások csökkentése különben sem az ő dolga. Egy másik újság vezércikket közölt arról, hogy a négereknek most már gyorsan meg kéni adni mindazokat a jogokat, amelyeket fehér polgártársaik élveznek hazánkban, mert hiszen ez lenne a lényege és alapja a demokráciának. Ezeknek a szabadságjogoknak a kivívása a négerek dolga— mormogja magában Mr. Average szenátor és ezzel végzett az újsággal. A harmadik újság a munkanélküliség azonnali csökkentését és későbbi, de nem túl késői megszüntetését szorgalmazza. Ez a munkásszervezetek és a munkaügyi miniszter dolga. A következő napilap arról a veszedelemről ir, amely bennünket az arany állandó kiömlése következtében fenyeget. A pénzügyminiszter dolga. Dél-Vietnamban vesztett ügyünk van, Írja egy újság, mert a nép gyűlöli a rendszert, az elnyomatást és a nyomort. Egyre nagyobbak a veszteségeink hadiszerekben és emberéletben. A hadügyminiszter dolga. Európában veszekednek egymás között és velünk is a szövetségesek. Dél-Amerikában bukott ál-demokráciák helyét katonai diktatúrák foglalják el. Cambodia kiutasította tanácsadóinkat, még a dollármilliókat sem fogadja el többé. Külügyi politikánkat korszerűsíteni kéne. A külügyminiszter dolga. Egy szigorú vezércikk az idős polgárok ellátásáról szól. Az öregek dolga. Ugyanaz a vezércikk a Medicare megszavazását sürgeti. A betegek dolga. Ninos elég tanterem — Írja egy heti magazin •—, a fiatal nemzedékek még az anyanyelvűket sem sajátítják el megfelelő módon. Tanárok dolga. Cigarettázás tüdőrákot okoz, a csábitó hirdetések a fiatalok millióinak az egészségét ássák alá. A dohányzók és az orvosok dolga. A nagyvárosok levegőjét évről-évre több gyár, műhely és automobil mérgezi. Valamit kéne tenni a“smog” ellen. A nagyvárosok dolga. És igy tovább, Mr. Average szenátor gyorsan végez a sajtó példányaival, mert rájön, hogy tulajdonképpen neki semmi dolga nincsen. Mielőtt távozik a dologtalanság színhelyéről, hogy második reggelijét elfogyassza, lelküsmerete megnyugtatására először megkérdezi a titkárnőjét: mit mond a naptár, van-e mégis valami dolga a mindennapi élet e napján? Titkárnője belenéz a naptárba és a feljegyzés alapján figyelmezteti Mr. Average szenátort, hogy beleléptünk a választási évbe és ha újraválasztása érdekében tenni szándékszik valamit, a cselekvés ideje elérkezett. Igaz! — üt ráncos homlokára a szenátor ur és rögtön lediktálja a következő sajtónyilatkozatot: “Mr. Average szenátor az uj év elején szükségesnek tartja kinyilatkoztatni, hogy hasonlóan az előző esztendőhöz, 1964-ben is sürgetni fogja az ország védelmének erősítését a hadiszer- gyártás felszaporitásával. “Ugyanakkor Ígéri, hogy ebben az évben is őrsön fog állani és kíméletlenül ostorozni azokat, akik enyhén viselkednek a kommunista veszedelemmel szemben. Az uj elnök részéről elvárja, sőt megköveteli, hogy mindenütt a világon, minden segítséget megadjon olyan országoknak, amelyek a kommunizmussal szemben az igazi demokrácia hívei.” Ez az én dolgom —, mormogja kifelé menet Mr. Average szenátor és határozott léptekkel indul az étterem felé...- ... - - • .. -'-V • ; ' t’:'*’ '■ •- * 3 4 S * A valóság A fentiek persze a rosszmájú író elgondolásai, a valóság egészen más. Nézzük hát, hogy mi a valóság. Mr. Average elképzelt szenátor helyett lássuk, hogy mit csinált egy valódi, vérbeli szenátor: a délcarolinai Mr. Olin D. Johnston, akit valóban azért választottak meg, hogy választói és a nemzet érdekeinek képviselője, védelmezője legyen. .. Johnston szenátor igy viselte a nemzet képét és védelmezte érdekeit: 1960-ban Trujillo gyilkos diktátornak azt ajánlotta, hogy nyerje meg az American Legion támogatását, mert ez a politikailag befolyásos szervezet jobb közhangulatot támaszt majd Amerikában a Dominikai Köztársaságról. Sőt: előnyére válnék ez azért is, mert annak befolyása révén a behozatali cukormennyiséget is emelni lehetne — Kuba rovására. Dél-Carolina ügybuzgó szenátora egy másik levélben Joseph G. Fenney-t ajánlotta a diktátor b. figyelmébe és jóindulatába. Ez a Fenney egy időben Truman elnök asszisztense volt, később pedig évi 18 ezer dollár és költségmegtérités fejében Trujillo ügynöke és kijárója volt Washingtonban, amig 1958-ban elvesztette ezt a távolról sem megvetendő jövedelmet. Egy évvel később Johnston szenátor Bemard Allen nevű kebelbarátját ajánlotta a diktátor kegyeibe. Allen-nek a Dominikai Köztársaságban engedélyezett játékbarlangjait fenyegette az engedélyek visszavonásának veszedelme és mint jó barát, a szenátor ur az ő érdekében — inkább üzlet* érdekében — is latba vetette befolyását. Johnston szenátornak tehát volt befolyása és a következő adatok megmagyarázzák, hogy honnan férkőzött be Trujillo bizalmába... Akárcsak az elgondolt Mr. Average, úgy a valóságos Johnston szenátor is tudta, hogy ujramegválasztása érdekében mit kell tennie: a kommunizmust kell felülvizsgálni. És miután Dél-Carolinában — a legsötétebb reakció, munkás, bevándorló, zsidó, katolikus, “dam- jenki” és mindenekfelett néger-gyűlölet államában —, már eleget felülvizsgált, 1957-ben két Ízben tett látogatást a Dominikai Köztársaságban, hogy sajátkezű jelentését készítse el a Karib-tengeri kommunista beszivárgásról és Trujillo erőfeszítéséről, amelyet annak feltartóztatása érdekében kifejtett. December közepén a fentiekkel kapcsolatos interjú alkalmával mondotta Johnston szenátor: “Ott lenn, az a kormány olyan kommunistaellenes volt, amilyet soha nem láttam... “Nem vagyok a diktatúrák hive. De hive va gyök olyan kormánynak, amely tesz valamit az egyszerű nép érdekében.” Hát igen: Trujillo volt az, aki TETT — nem is valamit, hanem sokat “az egyszerű nép érdekében.” Például: A dominikai cukortermésnek több mint felét Trujillo évtizedeken át saját magának sikkasztotta el —, az egyszerű nép érdekében. És mert ezt és még sok más hasonlót tett. az egyszerű nép érdekében, azért lőtték őt agyon nyílt utcán, mert csak igy tudtak megszabadulni az immár tűrhetetlen zsarnokságtól, kizsákmányolástól, fosztogatástól, elnyomástól. És mert Truiillo ILYEN barátja volt az e^vszerii népnek, EZÉRT lett Johnston szenátor kebelbarátja. EZÉRT lett Johnston szenátor a véreskezü diktátor bizalmasa, aki játékbarlangok tulajdonosától és washingtoni kijáróktól az American Légiómig Trujillo legmagasabb kegyeibe ajánlotta az ő amerikai barátait. így viselte szivén, igy védelmezte a valódi szenátor az amerikai nép és nemzet érdekeit. Mindent, amit tett, Ö IS “az egyszerű nép érdekében tette.” Mit is mondtunk ennek az Írásnak az elején? Nem árt megismételni: A szavazatra jogosult polgárok választások után keveset gondolnak szená- torokra, képviselőkre, kormányzókra és kisebb hivatalnokokra, pedig nem ártana őket állandóan szemmel tartani —, hogy ne mondjuk, ellenőrizni. Hiba lenne elfelejteni, McCarthy nem volt ax egyedüli törvényhozó, akit annyira megzavart a “kommunista veszedelem” elleni gyűlölet, hogy észre sem vette, a hajszában valóságos, száz pei> centes, hamisítatlan fasiszta lett belőle. Amit nem mutattak meg az orosz vendégeknek YOUNGSTOWN, 0. — Mivel a lapban már Írtak azokról az orosz vendégekről, akik Óhioban jártak, igy én csak arról akarok írni, amit nem mutattak meg nekik itt tartózkodásuk idején. Csak a szebbik arcunkat mutatták meg nekik, de nem mutatták a fekélyt, pedig van abból elég. Mint pl. az a kisfiú, aki a nagyanyjával lakik, mert nem fér el abban a 12 négyzetláb kunyhóban tiz tagú családjával, ahol alig van mit enni, mert az apa már évek óta a szénvájó gép áldozata. Nem mutatták meg nekik azt a lakást sem, ahol a patkány éjjel megharapta a gyermeket a bölcsőben. Nem mutatták meg azokat a lakásokat sem, ahol téli ruhában kell ülni egész nap, mert nem fiit a házigazda és ahol házbérsztrájkot folytatnak a lakók, hogy rákényszeritsék a háziurakat az árnyékszék, a vízvezeték, az ablakok, a piaion megreperálására. Nem szóltak nekik semmit sem arról a három kislányról, akiknek sorsáról vezércikket közölt az egyik folyóirat nemrégiben, amiben megírták, hogy milyen szegények, mert apjuk évek óta nem dolgozik a bányák gépesítése miatt. Erre azután sok ajándékot kaptak, ami bizonyítja, hogy vannak itt jószivüek, ami azért még nem oldja meg a helyzetet, mivel apjuknak nem szerez munkát, hogy ő vehessen a családjának, amire szükség van. Nem mutatták meg a gettókat sem, ahol a néger nép és sok fehér sínylődik és amiből van elég minden városban, bizonyára Portsmouth, O.-ban is. Nem mutatták meg, hogy miként ünnepelték ezek a karácsonyt. Kiválasztottak ezzel szemben egy olyan családot az orosz vendégek szórakoztatására, melynek 24,000 dollár évi jövedelme van, 13 szobás, talán 3 fürdős lakása. Nézetem szerint nem tipikus amerikai család ez, amint azt el akarják hitetni. De sebaj, mert az oroszok ismernek minket, amint ki is jelentették távozásuk alkalmával, még hozzá jobban, mint mi önmagunkat! Mindezekkel nem akarom azt a hitet kelteni, hogy ellensége vagyok a barátságnak. Én már akkor is hive voltam, amikor kormányunk ellenezte azt, csak azt szeretném, ha mind a két arcunkat megmutatnánk. Hive vagyok annak, hogy a McKenzie család elmenjen Oroszországba, mint ahogy az orosz család meg is hívta őket, legalább megtudnák, hogyan küszöbölték ki ott a munka- nélküliséget, hogyan mehet ott egy munkás orvosi vizsgálatra minden hónapban, holott itt még egyszer egy évben sem. Hogyan tud ott munka után egy munkás kulturaktivitásban résztvenni, mert nincs kifáradva, mint az a munkás, akivel Pozd- neyev munkástárs beszélt. S miként ünnepelték a gyermekek óriási csoportjai együttesen télapót, amint azt a helybeli polgári lapból olvastam s kaptak tőle ajándékot Moszkvában. S miként tudják a szeretetek a jóakaratot, a boldogságot kollektíván terjeszteni. Ezt kellene nekünk megtanulni, akkor a béke biztosítva volna. Báfhoryné «ckXVWWcsitMWW. vk\vsvtvviwvv%\mvffl AZ APA KAGYLÓHALÁSZ és az Atlanti-tengeren dolgozott, mialatt 26 éves felesége és nyolc gyermeke — 10 hónapostól 11 éves korig — halálra égett Port Norris, N. J.-ben két szobából álló íaházikójukban. A tüzet a fát égető kis vaskályha okozta. \aHOGyan I én -Cátom... I rja: EM2T
