Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-16 / 16. szám
Thursday, April 16, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD II A Magyar Szocialista Munkáspárt tagsága és a magyar nép előtt ismeretes a kinai vezetők nyilt fellépése a kommunista világmozgalom közös politikája ellen sok kérdésben; igy ellene vannak a békés egymás mellett élés politikájának, alábecsülik a két társadalmi rendszer gazdasági versenyét, tagadják, hogy a szocialista forradalom békés utón, polgárháború nélkül is győzhet. A kinai vezetőknek az az álláspontja, hogy nem kell kijavítani azokat a súlyos hibákat, amelyek a személyi kultusz idején hallatlan károkat okoztak a nemzetközi munkásmozgalomnak. Mint ismeretes, hibás nézeteik ellen a marxi—lenini elvek tisztaságát védelmező pártok — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt is — meszemenő türelemmel, érveléssel vitáztak. A közös irányvonalat követő pártok e vitában nem vették át a kinai propaganda gyűlölködő hangját és szitok-átok módszerét; a hibás nézeteket és azok káros politikai következményeit megvilágitották, a koholmányokat pedig visszautasították. A kinai vezetők, miután a testvérpártok túlnyomó többsége elutasította hibás nézeteiket, a szaka- dár tevékenység útjára léptek. Trockistákból és mindenre kapható renegát elemekből frakciós csoportokat szerveznek és nem átallják egyiket-mási- kat ezek közül kommunista pártnak nevezni. Olyan WVWWWWWWWWWWW/yMWWWIWMMWMWWWWW Kivonat a Remnin Ribao 1962. dec. 15. számából: Kuba támogatása: kötelesség Mi marxisták-leninisták nem hiszünk abban az elméletben, hogy a fegyverek, vagy nukleáris fegyverek jelentenek mindent. Soha nem hiszünk abban, hogy nukleáris fegyverek eldönthetik az emberiség sorsát. Meg vagyunk győződve arról, Hogy a népek tömegei képviselik a döntő erőt a történelem fejlődése során. Egyedül ők azok, akik eldönthetik a történelem menetét. Mi tántoritha- tatlanul ellenezzük a nukleáris zsarolás imperialista politikáját. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy a szocialista országoknak sincs egyáltalán szükségük arra, hogy a nukleáris fegyvereket úgy használják, mint zsetonokat a szerencsejátékokban, vagy mint a megfélemlítés eszközét. Aki ezt tenné, az valóban elkövetné a kalandorság hibáját. Ha valaki vakon bízik a nukleáris fegyverekben, nem ismeri fel és nem bizik a néptömegek erejében és az imperialisták nukleáris zsarolásától elveszti az eszét; igy egyik szélsőségből a másikba esik és elköveti az önkéntes megadás (kapituláció) hibáját. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a hős kubai nép, az imperializmus elleni küzdelem során, sem az önkéntes megadás, sem a kalandorig hibáját nem követte el. Mint a világ többi népe ők is lelkesednek a békéért s energikusan küzdenek érte. De ahogy Fidel Castro elvtárs mondta: ‘A békéhez vezető ut nem a népjogok feláldozásán és megszegésén keresztül vezet, mert pontosan ez az az ut, amely a háborúhoz visz bennünket.’ A kubai nép, a Kubai Integrált Forradalmi Szer vezet és Fidel Castro kormányának határozott Vezetése alatt, elszánt küzdelmet folytat az Egyesült Államok imperializmusa ellen a legnehezebb és legbonyolultabb körülmények között; távolról sem ijedtek meg az Egyesült Államok nukleáris zsarolásától, szilárdan ragaszkodtak öt igazságos követelésükhöz; . A Kommunista Párt, a kormány és Kina népe határozottan támogatja a Kubai Integrált Forradalmi Szervezet és kormány helyes irányvonalát, a kubai nép öt igazságos követelését és hősies harcukat. Ebből következik, hogy Kina teljesiti proletár internacionalizmusból folyó kötelezettségét. Ha Kínának a kubai népnek az Egyesült Államok agresszorai elleni igazságos harcához nyújtott támogatását ‘kalandorságnak’ nevezik, akkor szeretnénk kérdezni: Vajon a kinai népnek tartózkodnia kellett volna attól, hogy a rendelkezésére álló minden lehetséges segítséget megadja Kubának az amerikai imperialista agresszió ellen, ha nem akarja, hogy ‘kalandornak’ nevezzék? Azt jelenti ez, hogy csak akkor kerülheti el valaki, hogy kalandornak vagy kapitulánsnak nevezzék, ha Kubát arra kényszeríti, hogy adja fel önállóságát, függetlenségét és mondjon le öt igazságos követeléséről? Az egész világ tudja, hogy mi se nem kértük a nukleáris fegyverek bevitelét Kubába. se nem elleneztük a ‘támadó fegyverek’ visszavonását ebből az országból. A részünkről, ezért, nem is áll fenn a ‘kalandorság’ kérdése ebben az esetben, és még kevésbé állhat fenn ‘az egész világ termonukleáris háborúba való sodrása.’ időben teszik ezt, amikor a szocializmus és a béke erői világszerte növekszenek, a volt gyarmati népek nemzeti önállósága erősödik, a tőkés világ belső ellentétei mélyülnek, az imperializmus mély krízisben van, bomlási folyamata gyorsul. E folyamatot a szocialista világ egyesitett' ereje, egységes fellépése még gyorsabbá tenné, a kolonializmus és neokolonializmus ellen küzdő népeknek még nagyobb segítséget nyújtana, a világbéke védelméért folyó harc még erőteljesebbé válna, ha a kinai vezetők szakadár tevékenysége nem bomlasztaná a nemzetközi kommunista mozgalom sorait, nem gátolná egységes harcát. A Kinai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1963 júniusában nyilvánosságra hozott és a magyar sajtóban is közzétett okmányában 25 pontban foglalták rendszerbe politikájuk alapvető tételeit. Ez az okmány és egész tevékenységük bizonyítja a nemzetközi kommunista mozgalom szakítására törő taktikájukat. Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy a Kinai Kommunista Párt vezetői hegemén szerepet követelnek maguknak, diktálni akarnak a nemzetközi kommunista mozgalomban. E törekvés által vezetve fordultak szembe a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as Nyilatkozatával. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1963 őszén csatlakozott több testvérpárt, köztük a Szovjetunió Kommunista Pártja kezdeményezéséhez és egyoldalúan beszüntette a nemzetközi kommunista mozgalom nézeteltéréseivel foglalkozó anyagok nyilvános közlését. E lépésnek az volt a célja, hogy a nyilt vita megszüntetésével kedvezőbb feltételeket teremtsünk a testvérpártok újabb nemzetközi tanácskozásához, a nézeteltérések megtárgyalásához. A kinai vezetők azonban a vita egyoldalú beszüntetésére a nyilvános támadások folytatásával, még durvább szidalmakkal válaszoltak, teljesen figyelmen kívül hagyják a testvérpártok túlnyomó többségének a nyilt vita beszüntetését sürgető állásfoglalását. Ez év február 4-én a kinai vezetők a Renmin Ribaoban, a Kinai Kommunista Párt Központi Bizottságának hivatalos lapjában terjedelmes cikket publikáltak. Ebben a cikkben nyíltan kijelentik, hogy helyeslik és segítik frakciók szervezését mind azon testvérpártok központi bizottságai ellen, melyek elutasítják az ő nézeteiket, elítélik hegemón törekvésüket és szolidárisak a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Ezt az egységbontást “forradalmi kötelességének nyilvánítják. Túlteszik magukat az 1960-as Moszkvai Nyilatkozatnak a testvérpártok közti viszonyt szabályozó megállapításain és megengedhetetlen módon beavatkoznak a testvérpártok belső ügyeibe. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát és személy szerint Kruscsev elvtársat mérhetetlen gyűlölettel támadják, “szovjetellenesnek”, a “revizionizmus legfőbb képviselőjének”, “korunk legnagyobb szakadár jának” nyilvánítják. Széleskörűen kiépített propagandahálózatuk utján nagy nehézségeket okoznak a kommunista pártoknak, mindenekelőtt a kapitalista országokban küzdő testvérpártoknak. A kinai vezetők fellépését mindinkább az határozza meg, hogy nem elvi vitát folytatnak nagy fontosságú ideológiai kérdésekben, hanem politikai harcot indítottak a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártok ellen. A Renmin Ribao február 4-i cikkében foglalt koholmányok, ferdítések és szitkok tömkelegé inkább eltereli a figyelmet az alapvető elvi nézeteltérésekről. Csak igy értékelhetők a cikkben foglalt elképesztő megállapítások, mint pl.: “A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői eltökélték magukat arra, hogy igyekeznek együttműködni az Egyesült Államokkal a világ leigázásában”, “A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek revizionizmusa és szakadársága a Szovjetunión belül található burzsoá elemek gyors fejlődésének és... az amerikai imperialista politikának terméke.” Az a politika, amely a józan megítélésnek legparányibb nyomait is nélkülöző megállapításokkal próbálja igazolni önmagát, nem más, mint a népeket félrevezetni akaró kalandorpolitika, amely elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kezdettől fogva elitéli a kinai vezetők szektás, dogmatikus nézeteit és szakadár tevékenységét. Határozottan visszautasítja és megbélyegzi újabb, minden eddiginél károsabb februáréi megnyilatkozásukat, amely az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s igy a mi pártunk ellen is irányul. A kinai vezetők bomlasztó tevékenységükkel támadják a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, könnyítik az imperializmus helyzetét az előretörő szocialista világgal szemben, nehezítik a kommunista pártok harcát az egyes országokban és a nemzetközi küzdelemben. A Magyar Szocialista Munkáspárt a testvérpártokkal együtt teljes eltökéltséggel fordul szembe a kinai szakadárok aknamunkájával, szilárdan követve az 1957-es és 1960-as Moszkvai Nyüatkozat irányelveit. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága teljes mértékben szolidáris a Szovjetunió Kommunista Pártjával, annak lenini Központi Bizottságával és személyesen Kruscsev elvtárssaL Teljesen világos, hogy a kinai vezetők támadásaikat elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen intézik. A Szovjetunió Kommunista Pártja állhatatos marxista—leninista politikája, nagy nem zetközi tekintélye teszi ugyanis főleg lehetetlenné a kinai kalandorpolitika érvényesülését. A tényen az összes régi és uj szovjetellenes rágalmak együttesen sem tudnak változtatni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megállapítja: ha a kinai vezetők nyilvános támadásai nem szűnnek meg és szakadár tevékenységük folytatódik, akkor a nyilvánosság előtt is válaszolni kell ezekre. A kinai vezetőknek az a taktikája, hogy hol egyik, hol másik testvérpártot, illetve vezetőit támadják, nem téveszt meg minket. A közös ügy és pártunk politikájának védelmében minden támadással szemben fellépünk. A kinai vezetők a szocialista világrendszer egyes országait is megkísérlik egymással szembeállítani. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bízott* sága elutasítja és elitéli ezeket a kísérleteket, közöttük azt is, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országok ügyeibe beavatkozzanak. A nemzetközi kommunista mozgalomban a Kinai Kommunista Párt vezetői által előidézett viszályt az osztályellenség igyekszik a maga céljaira kihasználni. Az imperialisták diplomáciai eszközökkel és minden egyéb módon a szocialista világközösség egységének lazítására törekednek. Az imperialista sajtó felkapja és terjeszti a kinai vezetők szovjetellenes rágalmait, hogy ezzel a kapitalista országok forradalmi munkásmozgalmában zavart keltsen és bomlást idézzen élő. A kommunista pártok a marxi—lenini eszméket védelmezve, szívós harcot folytatnak, hogy meghiúsítsák a bomlasztási kísérleteket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar nép eddig is egyöntetűen elutasította a kinai vezetők káros nézeteit, most még határozottabban elitéli felfokozott szakadár tevékenységüket, fékevesztett szovjetellenes rágalmaikat. A kinai vezetők álbaloldali nézetei, egységbontó aknamunkája elleni harc menetében sem feledkezünk meg arról, hogy hazánkban akadnak még jobboldali, reakciós elemek is, akik a kinai vezetők fellépését megkísérlik zavarkeltésre ‘'elhasználni pártunk és kormányunk politikája ellen. A Magyar Szoc. Munkáspárt nehéz időszakban nagy harcok és áldozatok árán, ellenforradalmárok revizionisták és megrögzött dogmatikusok elleni harcban kovácsolta ki eszmei, politikai, szervezeti egységét, és kellő tapasztalattal rendelkezik akár jobboldalról, akár “baloldalról” jelentkező támadás visszaverésére. Akik ártó szándékkal lépnének fel, tapasztalni fogják, hogy a párt kellő erély- lyel és határozottsággal veri vissza támadásaikat. Ugyanakkor türelmes felvilágosítással és meggyőzéssel kell eloszlatni azok eszmei zavarát, akiket egyes kérdésekben megtévesztenének akár a kinai vezetők álforradalmi frázisai, akár azok a jobboldali elemek, akik a kinai vezetőkkel folytatott vitát a maguk revizionista álláspontjának igazolására próbálják felhasználni. Pártszervezeteink fontos feladata, hogy a kinai vezetők antimarxista irányvonalának, szakadár tevékenységének meg- vüágitásával tovább emeljék a párttagság eszmei és politikai színvonalát, tovább erősítsék soraink egységét. A Magyar Szocialista Munkáspárt helyes, az élet, a gyakorlat által igazolt politikai irányvonala a marxizmus—leninizmus elvein alapszik, az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatot, a nemzetközi kommunista mozgalom közösen kidolgozott fő irányvonalát híven követi, pártunk, munkásosztályunk, népünk harcának tapasztalatait hasznosítja. Pártunk politikai irányvonalát következetesen folytatjuk, s mint azt eddig tettük, a jövőben is megvédjük minden, akár jobboldali, akár álbaloldali torzítási kísérlettel szemben. Ma pártunk és dolgozó népünk előtt álló legfőbb feladat a VIII. kongresszus határozatainak megvalósítása, a szocialista társadalom teljes felépítése. Ezen az utón minden uj siker, a gazdasági és kulturális munka uj eredménye a legjobb válasz a pártunk politikája elleni minden fellépésre, igy a kinai vezetők támadásaira is. A Magy, Szoc. Műnk. Párt Nyilatkozata a Népszabadság ápr. 4.1964 számából
