Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-08 / 32. szám
Thursday, August 8, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 r »R« '• *®M0Y WWH A csúcsforgalom kellős közepén vagyunk, Budapesten a Nagyvárad téren. Pontosabban, az István kórház főbejáratánál adtunk találkozót a kanadai látogatóknak. Reggel 8.30 van. Páran késnek. Várni kell. Az ember önkénytelenül terepszemlét tart. Az Üllői utón széles rajokban jönnek és mennek. A Mező Imre ut (volt Köztemető ut) tömve villamossal és autóbusszal, emberekkel megrakva. Innen indul ki a Hámán Kató ut, a Soroksári ut felé. Itt kezdődik a Gyáli ut is. A Nagyvárad téri körforgalom ebben az órában rosszabb, mint a new- yorki Herald Square. Azért simán megy minden, mint egy jó óra szerkezete. Kollégám, Szőke István, várta a kanadaiakat s rövidesen mindenki megérkezett; még Novotta Ferenc is, a Magyar Hírek fotóriportere. így indultunk az Elnök utcába, amely csak pár lépésre van a találkozó helyétől. . Régi épület előtt állunk. Legalább 50 éves, bár uj részlegeket épitettek melléje is, föléje is, a régi stílusban. Katonai raktár volt, egyenruhák részére, a Horthy-tisztek részvénytársaságát képezve. Az első világháború alatt 5—600-an is dolgoztak itt, de békeidőben alig 100-an. 1948-ban ugyan 160 dolgozót jegyeztek be. Ma e gyár 4,000 embert foglalkoztat, női és férfi kabátok készitésével. Évenként 5—6 százalékkal növekszik a gyár termelékenysége. Az u. n. konfekciós ipar, a ruházati cikkek gyártása, 69.000 embert foglalkoztat Magyarországon. Ebből 25,000 állami üzemekben, a többi kisipari termelőszövetkezetekben tömörül, de ma is 19—20,000-re rug a kisiparosok száma, akik egyenesen a közönség rendelésére dolgoznak. A gyár múltjáról és jelenéről Kovács József vezérigazgató ad részünkre egy kis ismertetőt. 1957- ben került a vállalat élére. A felszabadulás előtt szabó volt, aki saját bőrén tapasztalta a Horthy- rendszer áldásait és küzdött ellenük. Résztvett az első földosztásban is, majd utána ismét Pestre került és egy ideig mint szabómester dolgozott. Majd a kisipari minisztériumba került, mint dolgozó. Ekkor már szükségét érezte a tanulásnak és esténként iskolába járt. így végzett el két egyetemet; műszakit s közgazdaságit. Mint mérnök több üzem ben is dolgozott. Nős és 4 gyermek apja. Szabóinas korában álmában sem hitte, hogy valaha Magyar- ország legnagyobb ruhagyárának lesz a vezérigazgatója. Abban az időben ilyen csodák még nem történtek. Kovács József ma is tanul a két diploma mellett. Érzi, hogy nyelvtudásra van szüksége. Angolul és oroszul tanul. Kovács József nem csupán ismerteti előttünk a gyár munkáját, de szép divatbemutatóval illusztrálja is: jönnek a csinos modellek (férfiak és nők) sport-kosztümökben, őszi-tavaszi és télikabátokban, mert a gyár hat hónappal előre dolgozik. Minden a legújabb, a keskeny kihajtók a férfikabátokon, mintha most lépnének ki egyik elegáns londoni üzletből. Sima, kockás szövetek, stb. szebbnél szebb anyag, mind magyargyártmányu, műbőr-kabátkák több színben. Bizony sokat fejlődött a magyar ruhaipar azóta is, mióta legutóbb láttam. Szívesen megvettem volna azt a zöld kosztümöt, vagy azt a kockás, bőrszegéllyel díszített drapp színűt, amit a csinos kigyóbőrcipős modell bemutatott. Az ára 500 ft, de még tavasz előtt nincs forgalomban Éven ként 2 millió kabát készül a gyárban. Hová, kinek készül e rengeteg holmi egy tiz-milliós országban? “Egy része itt marad a honi üzletek rendelésére, MEGÉRKEZETT HOÓ BERNÁT • “Tiszakerecsenytől Kanadáig” j cimü szenzációs könyve * Őrömmel vesszük, hogy egy öreg amerikás farmer 5 és munkás visszaemlékezéseit ilyen szép kiadású • könyvben nyomtatásban láthatjuk. • Kapható a * MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN • Ára postaköltséggel együtt $2.00 •-----------------------------------------------------------------• AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. J Kérem küldjenek ............... példányt Hoó 4 Bernét könyvéből. Mellékelek $...................-t. • Név: ..................................................................... • Cim: ...................................................................... • • Város: ........................................ Állam: ......... * ?••••••••••••••••••••••••••••••••••••••+ de Svédország, Dánia, sőt Anglia is nagymennyiségben vásárolja a magyar kabátokat”, mondja a mellettem ülő Harmat Sándorné, a gyár divattervező osztályának vezetője. A divatbemutató után a kanadai vendégekkel együtt Köves Ernő főmérnök körülvezetett bennünket a gyárban. A főmérnök is, mint szakszervezeti szabó kezdte pályafutását a régi világban. Kisiparos volt, majd szövetkezeti bedolgozó. Az uj rendszer alatt elvégezte a műszaki egyetemet és a zalaegerszegi ruhagyárban kapta az első vezetőszerepet. 1955 óta dolgozik a Május l.-nél. A gyár semmi különlegességet nem mutatott azoknak, akik már korszerű üzemet végignéztek az USA-ban. A rendszer is hasonló, mert egy kabát vagy 30 kézen megy keresztül, mire elkészül. Szalagrendszerrel dolgoznak. A különbség talán csak annyi, hogy a munkások meg-megállnak munkaközben és nem észlelhető annyira a rohanás, ami a darabszámos munkásokra annyira jellemző New Yorkban. Bár az is lehet, hogy az a nő, aki két társával odajött érdeklődni az egyik kaliforniai vendég, Mary Fodor kézitáskája iránt, talán nem is volt darabszámos? Annyira meglepett, hogy minden további nélkül otthagyta gépét, hogy elfelejtettem megkérdezni tőle. Fesztelenül mozgott a többiekkel együtt. Végigjártuk a kelmeraktárakat, a szabási termeket, a vasalókat, stb. Minden korszerű, de nem meglepő... Ami mégis más volt a szokottnál, az a gyár orvosi rendelője. Több szobából álló, valóságos kis kórházat találtunk az emeleten. Kecskeméti főorvos vezetése alatt négy más orvos áll a gyár munkásai rendelkezésére. Miután a munkások legnagyobb része nő, külön nőgyógyászati szakorvost találtunk, sőt fogászati rendelőt is. De lábápolást, rövidhullámú és kvarc-kezelést is kapnak a dolgozók, ha erre szükségük van. Az igazi meglepetés mégis csak akkor következett, mikor megláttuk nemcsak a bölcsődét, ahova fehérköpenyben szabad csak bemenni, hanem az óvodát, ahol 150—170 apróság részére van férőhely. Ragyogó tiszta szobák, kis tábori ágyak pihenőre és minden elképzelhető játék, sorban alacsony, könnyen elérhető polcokra rakva. Igaz, a közvetlenül a gyár mellett álló ház szobái üresen« álltak, de annál hangosabb volt a kert a csöppségek zsivajától és kacagásától. Ott lubickoltak a fürdő- medencében, a nyári melegben. Homok, asztalok a kerti játszóhelyen. Majer Jánosné vezeti az óvodát, 19 óvónővel. Megnéztük az óvoda különkony- háját is, ahol szintén klinikai tisztaság uralkodik. Ez tetszett vendégeinknek is, akik között több dolgozó anya is volt és tudják mit jelent, hogy mig dolgoznak, gyermekeik biztonságban vannak. Kovácsné, Wellandból szinte hinni se akart szemeinek, mikor meglátta az óvodát. Meg is kérdezte, a főmérnököt, hogy mennyibe kerül mindez az anyának? “Koszttal és mindennemű ellátással együtt napi 1—5 forintig fizetnek a gyermekekért, aszerint, hogy mennyi a keresetük”, volt a válasz. “Más világ ez, mint amit itthagytunk 35 évvel ezelőtt”, jegyezte meg Ferenci, egy másik kanadai vendég. “A falun is meglepő a változás, másképpen beszélnek is, mint régente. A nép iskolázott lett. Az én időmben analfabéta volt a falu nagy része. Szabóságot tanultam, de még a szerszámok neveit is csak németül tudtuk abban az időben, úgyhogy nem is értjük az uj magyar szavakat. A mezőgazdaságban láttam nehézségeket. A romokból nem lehet mindjárt mindent jól építeni, de láttam, hogy milyen igényesek, sőt követelők lettek az emberek, még ha nem dolgoznak is úgy, ahogy kell. Rengeteg uj ház épült a falvakban. De használhatnák itt azt a sok kanadai munkanélkülit!” Megnéztük a gyár ebédlőjét is. Hatalmas terem, amelyben egyszerre több száz ember étkezhet. Meglepetésképpen részünkre is terítettek és igy együtt étkezhettünk a munkásokkal. Kívánatra négyfélében válogathatnak az étkezők. Normális ebéd: leves, hús, főzelék, diétás, kalóriás a nehéz fizikai munkát végzők részére és a la carte. Az ebéd 3 forint 30 fillér a munkások részére, ehhez a vállalat 2forint 30 fillért ad minden személyre, mert 5 forint 60-ba kerül egy személy ebédeltetése. Van a gyárban még két kultúrterem színpaddal, külön ifjúsági klub magnóval (tape-recorder), társasjátékokkal, stb., rendes büfé és egy mozgó büfé, amely egyenesen a munkapadhoz szállít hűsítőket, süteményeket, feketekávét, szendvicseket a dolgozók részére, munkaközben. Ebéd után, a Magyarországon erősen elterjedt feketekávéra felmentünk az igazgató szobájába, hogy újabb kérdésekkel, most már, a látottak utá* szinte szakértelemmel, ostromoljuk Kovács vezér» igazgatót. Repültek is a kérdések: “honnan vesznek szakmunkásokat?” Három évre ipari tanulókat vettek fel, akik fizetést és napi egy forintért ebédet is kapnak. A dolgozók egy része technikumba jár, napi 3—4 órát tanulnak 4 éven keresztül, de ex érettségire vezet. Budapesten 200, Cegléden 5® ilyen tanulója van a vállalatnak. 25 tanulót küldtek ösztöndíjjal az egyetemre. 40—50 gimnáziumba, vagy különböző főiskolára jár. Jelenleg összesen 700-an járnak iskolába a gyárból. Megszűnt . az analfabétizmus még a cigányok közt is, mert ilyenek is voltak, illetve vannak a gyár dolgozói között. “Bizony itt minden megváltozott, akár csak a gyártásunk”, mondta az igazató. “1948-ban szürk® volt az egész ország. Tipus-ruhákat gyártottunk, hiszen az egész ország lerongyolódott. Orosz gyapjút kaptunk. Minél egyszerűbben és gyorsabban dolgoztuk fel, majdnem mind egyformán. Ma 3 ezernél többet nem gyártunk egy számból, de azt is ízlésesen, választékos kivitelben és főleg több színben. Persze azért most sincs még elég árunk, mert emelkedik a jövedelem. Az üzemben is versenydijakat nyernek a dolgozók.” Kérdésünkre elmondta, hogy a dolgozók átlagos fizetése havi 1,500 forint, plus 25 százalék társadalmi juttatásokban. A gyár szervezett üzem. “Mit nyújt ez a dolgozóknak, hisz itt nem lehet sztrájkolni, mint az USA-ban”, kérdeztem. “Sztrájk valóban nincs nálunk, mert minden munkás jogos panaszát orvosolni igyekszünk. Mindenkinek van szava a gyárban. A szakszervezet azért mégis nyújt valamit a munkásoknak. üdülteti őket, házassági, temetési segélyt nyújt részükre, babakelengyét ad az anyáknak. Azonkívül pedig kulturmunkát végez, tánc, művészet, zenekar, sakk, futball, kézilabda, úszó, fényképészeti köröket szervez és tudományos előadásokat tart.” “Miután a munkásokat törvény védi és nem lehet őket elbocsátani, van sok naplopó az üzemben? — kérdi az egyik vendég. — “Igaz, a munkás szabadon elhagyhatja munkahelyét evésre, ivásra, vagy tanácskozásra, de azért nem sok a naplopó, bár ilyen is akad”, mondta az igazgató. “Van igazgatói alapunk a jó munkások jutalmazására, van nyereségrészesedés a dolgozók részére, szociális munkaverseny is van. A brigádok maguk igyekeznek megnevelni tagjaikat. Elbocsátás csak ismételt lopás esetén lehetséges. De akkor sem bélyegzik meg a megtért bűnözőt. Ha egy börtönviselt munkát kér, csupán a gyár vezetői ismerik a múltját, senki más, igy alkalma van arra, hogy becsületes legyen a jövőben.” “Hogy segíti a gyár a sokgyermekes anyát?”, merül fel egy újabb kérdés. “Minden szülő nő 5 havi fizetett szabadságra jogosult Magyarországon. Gyermekkelengyét kap. Az első gyermek után mindegyikért családi pótlék jár. A visszajövő anyát ha gyenge, egészségének megfelelő munkakörbe kell tenni. Ha pedig három évig otthon akar maradni gyermekével, a vállalat köteles őt visszavenni és közben az érte járó társadalmi biztosításokat is fizetni. Egy dolgozó után minden családtagnak ingyenes orvos és három havi kórházi ellátás is jár.” “Mi volt a legérdekesebb élményük Magyarországon?”, kérdeztük a befejezés után a vendégeket. “Négy napos lakodalomban vettem részt Mátra- derecskén,” mondta Kovácsné Wellandból. “Ilyet el sem mertem volna képzelni. 100—150 vendég volt és 4 napon át ettek, ittak és vigadtak. Minden nő fodrászhoz ment előzőleg, nemcsak a menyasz- szony. Az összes sütemények cukrásznál, rendelésre készültek, mint valaha az urak részére. A vőlegény apja bányász, remekül élnek.” “Fájó szívvel hagyom itt megismert rokonaimat. Valóban sok jót és szépet láttunk mindenfelé”, mondta Mrs. Plester, kanadai könyvtárosnő. Azért akadnak hibák Magyarországon. Nincs elég gép, nincs elég szakmunkás, lakáshiány van. De az élet rohan előre, nincs megállás. Az életszínvonal is emelkedik és nincs olyan külföldi látogató, aki, ha ellensége is a mai Magyarországnak — meg ne állapítaná, hogy igen, a mai rendszer mégiscsak a többség javát szolgálja. Még a haladó szelleműnek éppenséggel nem mondható Nixon, volt amerikai alelnök is megjegyezte, hogy Magyarországon jobb az életszínvonal, mint a szomszédos országokban. Nixon a járókelőkkel beszélt a Váci utcán és kénytelen volt megállapítani, hogy Magyarországon szabadság van és mindenkinek jogában áll kedve szerint kritizálni a kormányt. Aki egy kicsit is ismeri a magyarokat, az tudja, hogy ezt meg is teszik nyakra-főre.
