Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-08 / 32. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 8, 1963 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerüeszioseg álláspontjává!. Rev. Gross válaszol Huszár Gergelynek CHICAGO, 111. — Túlságos elfoglaltságom meg­akadályoz abban, hogy a lap irányát ívagy “irány- talanságát”?) támadó “huszáros” kirohanással egy szokásos terjedelmű cikkben foglalkozzam, de az én szerény személyemet érintő néhány kardcsa­pásra szükségesnek találom, hogy röviden vála­szoljak: Huszár Gergely szerint “a lap tele van ellent­mondásokkal. Példa rá, hogy Rev. Gross egyszer elitélőleg nyilatkozik a vallásról, utána meg imád­kozik a pápáért, XXIII. Jánosért. Egyszer agyon­csépeli a német fajt s Strausst, a volt honvédelmi minisztert, majd Izraelben megkötik vele a zsidó katonák kiképzésére szóló egyezményt.” Hát kezdjük azon, hogy Huszár Gergely éntőlem sohasem olvashatott egyetlen sor Írást sem, mely­ben a vallást (a hitet) elitéltem volna. Én sohasem hadakoztam a vallás ellen, hanem mindenkor azo­kat a személyeket és intézményeket ostoroztam, akik és amelyek a vallás nevében és a vallás szel­emével ellentétben szembefordulnak a haladó esz­mékkel és igy az emberiség nagy többségét kitevő munkástársadalommal. Éppen ezért, amikor egy olyan ritka példánya az egyházfejedelmeknek, mint XXIII. János volt, felbukkan a láthatáron, én bizony megdicsérem, sőt imádkozom is érte Ebben több a logika, mint az ellentmondás! Én már 26 éve, hogy rendszeresen cikkezem eb­ben a lapban és elődeiben és ha Huszár Gergely még a mai napig sem jött rá, hogy én a Krisztus­hitemet soha egy pillanatra fel nem adtam, akkor csak két eset lehetséges: vagy én nem tudok irni, vagy ő nem tud olvasni. Bármelyik eset áll is fenn, tulkéső volna lamentálni felette, mert én nem szándékozom visszamenni az iskolába a betűvetést megtanulni, ő meg aligha megy vissza, hogy az ol­vasás művészetét elsajátítsa. . . így hát minden marad a régiben... Az igaz. hogy a német nácifajtát nem egyszer, hanem igen gyakran irgalmatlanul korbácsolom (éppen elég okom van rá — nem gondolja. Hu­szár Gergely?!), de azt nem tudom megérteni, mi­ért tesz engem felelőssé azért, hogy Ben Gurionék megállapodást kötöttek a németekkel az izraeli ka- lonák kiképzésére nézve? Akár hiszi, akár nem Ben Gurion nem kérte ki a tanácsomat és a tárgyalá­sokra is elfelejtett engem meghívni. (Ami bizony elég nagy illetlenség volt tőle!) És úgy látszik, nem valami hűséges olvasója a Magyar Szónak sem, tehát nem tudhatta, hogy ez a lap ellene volt ennek a rendkívül fonák “egyezménynek.” De hol van itt az ellentmondás, amit nekem és a lapnak tulajdonit Huszár Gergely?! • “Hogy egyszer mindennek vége, talán még a lapnak is” — ebben aztán egyáltalán nem értünk egyet, Huszár munkástárs! Teszek egy javaslatot: jöjjön el a Detroitban tartandó országos lapkonfe­renciára és a saját szemeivel figyelje meg, vajon olyan lap-e ez, amely felett már megkondult a lé­lekharang? Gross A. László Az igazságért hoz áldozatot KALIFORNIA. — Szeretett, kedves feleségem emlékére fizetem elő lapunkat a miskolci II. Rákó­czi Ferenc könyvtár részére, tiz évre előre, hogy Magyarországon is olvashassák az igazságot Ame­rikáról. F. L. MRS. KISH NYARALÓJA, a CENTER LAKE INN a gyönyörű Berkshire hegyekben, BECKET, MASS.-ben, ÚJRA NYITVA Jó ellátás, szép szobák, csónakázás, halászás. Heti §48.00, napi 10.00 gyermekeknek 12 éven alul heti §25.00 Információért hívják New Yorkban Mrs. Paula Hirsch-et, Ra 6-8452 számon Üdvözlet tanítómestereimnek TRENTON, N. J. — Schubert barátom “Egye­tem vagy általános műveltség” cimü Írása köszö­netét érdemel azokért a jókívánságokért és a dip­lomáért, amivel engem abban kitüntet. Sokkal többre értékelem az ilyen diplomát, mint amit a kecskebőrre Írtak. Ö a harmadik, aki ilyesmivel megtisztel engem, az első Rev. Gross volt, azután E. H. Neuwald. Kérem, hogy mindhárman fogad­ják meleg kézszoritásomat. Egyben engedjék meg, hogy egy kis példával szolgáljak: amikor az iskolásgyermekekhez valaki egy kérdést tesz fel, s ők értelmesen válaszolnak, a kérdés feltevője azt szokta mondani: jó tanító­juk van ezeknek a tanulóknak. Ez áll fenn az én esetemben is, vagyis nem engem illet a diploma, hanem a tanítómestereimet és a munkás sajtót. Sokat tanultam Schubert cikkeiből, Neuwald írá­sait még régebben olvasom és mindenegyes igen tanulságos. Rev. Gross Írásai sajnos ritkán jelen­nek meg lapunkban, gondolom azért, mert ő még nem ment nyugalomba és nem ér reá irni. Azok az Írások, amelyeket Schubert átvesz a magazinok­ból magyarra fordít, mind az olvasók javát szolgál­ják. Mindenki, aki ir a Magyar Szóban, az olvasó­tábor tanítója. Csak arra kell törekednünk, hogy legyen lapunk, amely lehozza az Írásaikat. Közeledik a lapkonferencia, de sajnos Trenton nem tudja magát ott képviseltetni, mert az olvasók nagyrésze nyugdíjas és ez igen sovány kereset. De reméljük, hogy jó konferencia lesz és a delegátu­sok jó munkát fognak végezni. Szabó János Kubával kapcsolatban eszünkbe jutnak azok a hírek, amelyeket a Szovjetunió megalapításának első éveiben a kapitalista sajtóban olvastunk. Ezek napról napra megjósolták, hogy a szovjet kormány napjai meg vannak számlálva, s csak idő kérdése és az egész rendszer össze fog omlani, a nép fel fog lázadni, stb. Ugyanezeket olvashatjuk Kubáról is mindenütt az imperialista világban, de különö­sen az U. S. sajtóban. Ellentétben avval, ami .a ha­lottakkal szemben szokás, Kubáról a jelszó eddig ez volt: Vagy semmit, vagy rosszat. Lassan keresztülhatol még a sajtó papirfüggö- nyén is az igazság és itt-ott elszórtan már láthat­juk, hogy hivatalos álláspont ide, vagy oda, talán még'is érdemes Kubával foglalkozni. Sőt! Talán va­lami dicséretre méltót is lehet róla irni! Ilyen felfedezést tettünk az utóbbi időben, ami­kor az egyik napilap hasábjain a riporter, aki Ku­bában látogatást tett, haladásról, fejlődésről és a vasipar felépüléséről tesz tanúságot, s hogy egy vasárugyár üzemben hány különféle termelési, mezőgazdasági és élelmiszeripari felszerelés alkat­részeit gyártják; arról is ir, hogy milyen szívesen mutatják a gyárakat a külföldi látogatóknak. Az említett gyárban olyan alkatrészeket készíte­nek, amelyek legnagyobb részét azelőtt az Egye­sült Államokból importálták. így segít magán a ku­bai nép, hogy az amerikai árutilalom nyomában, nehézségek árán ugyan, de kifejlessze saját ipa­rát. A riporter közli ennek a gyárnak az érdekes történetét. Legfőbb felszerelése egy nagy villany- kohó: a falon hasonló villanykohó fényképe füg­gött, melynek feliratából arra lehet következtetni, hogy angol, vagy amerikai gyártmány. A gyár ve­zetője szerint ennek a fényképnek a segítségével és egy cseh technikus közreműködésével felépítet­ték a gyár villanykohóját. Igazi találékonyságra és minden nehézségeken felülkerekedő, meggyőződéses, odaadó munkára vall ennek a gyárfelszerelésnek a felépítése. A kubai iparügyi minisztérium számos uj gyár üzembehelyezését jelentette. Az újságíró ezekből néhányat meglátogatott és mindegyiket teljes mű­ködésben találta. Mindezek azt bizonyítják, hogy a Kubával szem­ben alkalmazott rövidlátó amerikai politika, bár megnehezíti a nép által szívvel, lélekkel támoga­tott szocialista fejlődést, de azt megakadályozni nem tudja. Üdvözli az atomtilalmi egyzeményt BUDAPEST. — Azzal kezdem levelemet, hogy ki ne örülne azoknak a kedvező változásoknak, ame­lyeknek manapság szem- és fültanui vagyunk. A magam részéről üdvözlöm az Egyesült Államok­ban élő személyeket, csoportokat, vagy egyesülete­ket, amelyek a békéért vívott küzdelem során fel­rázták az amerikai nép jelentős, vagy úgy is mond­hatnánk, hogy túlnyomó részét, mert ennek tud­ható be, hogy az amerikai külpolitikában is meg­tört a jég és ez az olvadás Kennedy'elnököt is jó­zanabb akcióra késztette. Mert ne gondolja senki, hogy ezek a változások egy dúsgazdag ember, név szerint Kennedy találmányai, vagy érdemei. Igen sok harc, küzdelem, börtön, meghurcoltatás, meg­bélyegzés, stb. húzódik meg az eddig elért ered­mények hátterében. Tehát az érdem csakis a béke­harcosoké. Mégis üdvözletemet küldöm Kennedy elnöknek és nyíltan is bevallom, hogy örülök, hogy ő lett az Egyesült Államok elnöke. Elsősorban azért, mert valóban Roosevelt nyomdokain jár, másrészről fi­gyelembe véve a minden oldalról ránehezedő nyo- mást, elismerte a békés egymás mellett élés szük­ségességét, melyet több, józanabb kijelentésével is alátámasztott. Most pedig azon munkálkodik, hogy megszavaztassa a szenátussal az atomrobbantási tilalmi egyezmény ratifikálását. Nagyon örülök annak is, hogy Magyarország és az Egyesült Államok között a viszony kezd norma­lizálódni, mely üdvös lesz mindkét fél részére. Ebből is látom, hogy az idő a mi harcaink igazsá­gát igazolja. Kívánom, hogy ezeket a változásokat még nagyobb horderejű változások kövessék, me­lyeknek következtében minden nép anyagi és kul- turszinvonala az elérhető legmagasabb fokra emel­kedhet. Anti A MUNKÁSOK LAPJA AZ IGAZSÁGOT ÍRJA, FIZESS ELŐ A MAGYAR SZÓRA! A tuberkulózisos megbetegedések és ebből szár­mazó halálesetek lényegesen csökkentek az utób­bi években az Egyesült Államokban. Vajon ki le­het-e ezt a betegséget véglegesen irtani? Ez attól függ, hogy mit értünk “kiirtás” szó alatt, mert e szónak különböző értelme van különböző emberek részére. Dr. James E. Perkins, a National Tuberculosis Association igazgatója rámutat arra, hogy bármely betegségnek a teljes, vagy majdnem teljes meg­szűnése egy-egy országban nem jelenti azt, hogy a betegséget “kiirtották”. Tudományos irók előtt mondott beszédében teljesen magáévá tette azt az álláspontot, hogy egyetlen fertőző betegséget sem lehet kiirtottnak tekinteni mindaddig, amig nin­csen teljesen kiirtva a föld színéről. Eszerint még egyetlen fertőző betegséget sem sikerült teljesen kiirtani, de ez a célkitűzés nem lehetetlen. A leg­fontosabb ebben a tekintetben, hogy komoly, gon­dosan tervezett, az egész földtekére kiterjesztett munkát végezzenek. Ilyen kampány máris folya­matban van a maláriával és himlővel kapcsolatban. S itt van az ideje annak is, mondta dr. Perkins, hogy a tuberkulózist belevegyük terveinkbe. Az Egyesült Államokban sikerült a tb-t a gyilkos betegségek listáján a 15-ik helyre leszorítani és ez a tény reményt kelthet az egész világon. (A N.Y. Tuberculosis and Health Ass’n közleménye) DAVID TAPP 31 éves angol farmer traktorával áthajtott az angol csatornán Franciaországból és aztán szántani kezdett vele a földjén. A traktor, amely vízhatlan motorral volt felszerelve, négy hatalmas gumikereke légsulya segítségével lebe­gett a vizszinten. A kerekek keresztrudjai szolgál­tatták az evezőerőt. Az ut a La Manche-csatornán 7 órát és 45 percet vett igénybe. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartaliMazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. \f KUBÁBAN FEJLŐDIK AZ IPAR Ki lehet irtani a tuberkulózist?

Next

/
Oldalképek
Tartalom