Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-08 / 32. szám
Thursday, August 8, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Munkás és szakszervezeti hirek «OR 1,100 MUNKÁS BÚCSÚZIK AZ ÜZEMTŐL A húsfeldolgozó munkások (United Packinghouse Workers) szakszervezetének 34-es lokálja Sioux City, Iowaban, utolsó taggyűlését tartotta. Néhányszáz tag jött el a forró, nyirkos levegőjű nagyterembe, s mint más taggyűléseken, most is elénekelték a “Solidarity Forever” munkásdalt, mielőtt vezetőik ismertették velük saját helyzetüket és az iparban uralkodó általános helyzetet. Néhány órával a gyűlés előtt ezek a munkások a végső nagytakáritást végezték a város legnagyobb munkáltatójának, az Armour & Co. húsfeldolgozó üzemnek területén, öltözőrekeszeikben mindent összecsomagoltak és ami az üzem tulajdonát képezte, azt átadták. Az üzemvezetőség még márciusban tudtára adta 1,100 alkalmazottjának, hogy június 16-án az üzem lezár. A fenyegetést pontosan beváltotta. Az elhatározás úgy a dolgozókat, mint a közösséget súlyosan érinti, bár ebben az iparban az üzemlezárás már egész ismerősen hangzik. Az Armour vállalatnál ez már a 17-ik üzem, amit az utóbbi 10 évben lezártak. Ez a művelet 12,130 dolgozó állás- vesztését vonta maga után. A még meglevő üzemek sorsa is bizonytalan az egyre növekvő gépesítés miatt, és mert a vállalat állandóan változtatja munka- és kereskedelmi módszereit. A szakszervezet marad, hogy segítséget nyújtson John Davidchik, az UPWA körzeti szervezője, aki a 34-es lokál megszervezésekor vált tagjává az uniónak 1939-ben, az indulattól elfojtott hangon szólt a munkásokhoz: “A 34-es lokál azért alakult, hogy segítse Sioux City népét. Hivatását még nem fejezte be. Holnap reggel is itt leszünk és ajtónk nyitva lesz, hogy ahol lehet segítsük az embereket és Isten a tanú, hogy most nagy szükségük van a megsegítésre.'” Az Armour Automációs Bizottságot még 1959- ben megszervezték, hogy az állásukat vesztett dolgozók ügyeit intézze. Az Állami Munkaelhelyező Intézet és a mühelybizalmiak közösen dolgozzák ki a munkanélküliek kompenzációs követelményeit, esetleg más Armour üzemekbe való áthelyezését és a megsegítés más módszereit. A munkások folyamodhatnak technikai átképzésért, melyért arra az időre bizonyos fizetésre számíthatnak, kérhetnek végkielégítést, vagy nyugdíjaztatást. A bizottság gondoskodik azoknak a munkásoknak az átképzéséről, akik más szakmára jelentkeznek. Egyike ezen szakmáknak lehet az italmérés, mert julius 4-ike után Iowa államban újra törvényesen engedélyezve lett a pálinka árusítása a bárokban és keresni fognak szakembereket. Szakszervezeti vezetők abban reménykednek, hogy az átképző programoknak itt nagyobb sikerük lesz, mint Oklahoma City-ben, Birmingham- ban, vagy Fort Worthban, ahol az eredmény igen “gyenge” volt. A helyi Chamber of Commerce kezdetben azzal a hamis váddal igyekezett a munkásokat a szak- szervezet ellen fordítani, hogy “a magas munkabér és hasonló tényezők kergetik ki Armourt Sioux Cityből” és hogy lehetne “alkudni”, ha az unió jelentős bérlevágást fogadna el az Armour dolgozói részére. Célozgattak Memphisre, ahol a munkások — akik nem voltak az UPWA tagjai — óránkénti 60 centes bérlevágást fogadtak el, s megakadályozták az üzem lezárását. Amikor a központi elnök, Ralph Helstein eljött Sioux Citybe és a polgármesterrel, az üzletemberekkel és másokkal tárgyalt az ügyről, értésükre adta, hogy a vállalat határozata megváltoztathatatlan. Armour vezetői megmondták neki, hogy “az üzemet lezárják akkor is. ha a munkások hajlandók volnának ingyen dolgozni.” Helstein rámutatott arra, hogy a húsfeldolgozó iparban is érvényesülnek a gazdasági változások, ' T ▼ T * *,r ,W'"W ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 , Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < ' Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva L.A..A..4. A A* .A..A. vagyis a mechanizáció megváltoztatja a munka- módszereket, a termelésnél szokásos gyakorlatokat. “1956-ban még 191,300 termelőmunkás dolgozott az iparunkban”, mondotta Helstein, “jelenleg a számuk csak 151,500. Az egy munkásra eső óránkénti termelés a mélyen leszállított munkaerővel is megnövekedett. Mig 1956-ban egy munkás termelése 63.47 font volt, az elmúlt évben már 80 font volt óránként. A munkaköltség nagyon jelentéktelenül, egyharmad századrész centtel emelkedett óránként 1956 óta.” A húsfeldolgozó vállalatok újabban a vágómarha tenyésztésének területén állítanak fel vágóhidakat és a húsfeldolgozó üzemeket pedig a szétosz- tási és kereskedelmi központok közelében. A levágott állapotban szállított hús nem vészit súlyából, mint az élő állat. Nagy a valószínűség, hogy más feldolgozó telepek lezárására is sor kerül, mondotta Helstein. Szerinte Armour négy-öt vágóhidat számit építeni Sioux Citytől 250 mérföldnyi körzetben. Az UPWA-nak az a célja, hogy ezeket az üzemeket a Sioux City lezárt telepének “helyette- sitői”-ként minősítsék és tegyék lehetővé az itt elbocsátott munkások áthelyezését ezekbe az üzemekbe. A milliomos utitárs Egy kanadai U.E. szakszervezeti küldöttség útban volt Torontóba, hogy a kormánynál tiltakozzon a Columbia folyó vízmüveinek amerikai célokra való felhasználása ellen. A delegáció egyik tagja, helyszűke miatt, a többi tagtól távoli ülést volt kénytelen elfoglalni és a mellette levő ülésen szokatlan utitársra talált. Amint beszédbe elegyedtek, kiderült, hogy az utitárs amolyan igazi, húsból és vérből való milliomos, egy Torontó melletti városból. Bőbeszédű ember lévén, elmondta egész pályafutását; hogyan kezdte a zsebében 5 centtel és hogyan vitte sokra, a hagyományos nehéz munkával, stb. Jó utitárs volt és kellemes modorban folyt a beszélgetés egészen addig, amíg megkérdezte a mellette ülőtől, hogy mi az ő foglalkozása és hová utazik? Az U.E.-tag elmondta, hogy melyik gyárban dolgozik és mi az utazásának célja, vagyis hogy szakszervezeti kiküldetésben mennek. Erre a szóra, hogy “szakszervezet” a milliomos úgy reagált, mintha villám ütött volna belé. Ettől kezdve egész utón mennydörgött a szak- szervezetek okozta károkról. Megállapította, hogy azok teszik tönkre az országot. “Hiszen most történt először, hogy a munkások egy kicsit jobban élnek”, vetette ellen a szaki. “Azt fogják előidézni, hogy minden gyárat be kell csukni a magas fizetések miatt”, vitte a magáét az utitárs. ‘“Kanada ma többet produkál, mint valaha és ezt a szervezett munkások végzik”, érvelt a szervezeti ember. “A rövidebb munkahét kiszorít bennünket a piacról”, fortyant föl a millomos. “Ha a munkások kevesebbet dolgoznak, szabad idejüket a kocsmában fogják eltölteni.” “Vagy halászással, vagy olvasással”, folytatta a munkás. Az utitárs ököllel csapkodta az ülést. “Az én gyáraimba bizony nem fogja szakszervezet bedugni az orrát.” Közben a repülőgép megérkezett. Búcsúzóul az U.E. embere még odakiáltott neki: “Nemsokára megérjük, hogy kiszedjük önökből a 32 órás hetet és az lesz a legnagyobb szerencse, ami Kanadát valaha érte.” Nem szükséges mondani, hogy készszoritás nélkül váltak el. “Milliomos! Vigyétek! Kell az ördögnek!”, mondotta a szaktárs. (Kivonat a Voice of the Worker, az U.E. kanadai fiókjának lapjából.) A NORVÉG kereskedelmi flottában olyan sajátos problémák merülnek fel, amelyekre azelőtt soha sem volt példa. 1962-ben 225 tengerészt kellett hazaengedni — szülési szabadságra. A norvég kereskedelmi tengerészeknél ugyanis négyezer nő is dolgozik, rádióstisztek, főstewardok stb. A norvég kereskedelmi tengerészet érdekessége, hogy a hajóknak kb. 90 százaléka állandóan utón van az öt világrész között és soha sem jut el — Norvégiába. Elégedetlenek a vezetőikkel Az Int. Union of Electrical, Radio and Machinery Workers, AFL-CIO egyik nagy lokálja, az 1108-os számú St. Louisban, többségi szavazattal elhatározta, hogy kilép a szervezetből és a Teamsters Unióhoz csatlakozik. A kilépés okául azt adták, hogy nincsenek megelégedve a központtal, nem kapnak semmit James B. Carey, központi elnöktől a befizetésükért. A lokál tagjai a Century Electric Co.- nál dolgoznak. “Nemrégen még 2,200 IUE tag dolgozott ebben az üzemben,” mondotta Vernon Hixon, a lokál elnöke. “Ma már csak 930-an vagyunk. Carey semmit sem tesz annak érdekében, hogy tagjaink ne veszítsék el megélhetésüket. A Teamsterek legalább megígérték, hogy megszerveznek két másik Century üzemet Tennesseeben.” Az NLRB-hez fordultak uj választás lerendezéséért. Carey a lokál ellen zárlatot rendelt és figyelmeztette a tagokat, hogy elveszíthetik 70,000 dollár értékű vagyonukat. Külön fizetett vakáció az alumínium-iparban Az aluminium iparban öt vezető vállalattal kötött megegyezést a United Steel Workers Union, amely 30,000 munkás részére nyújt meghosszabbított fizetett vakációt minden ötödik évben. Ezek közül 12,000 dolgozik az Alcoa 11 üzemében. 8.000 a Kaiser vállalat 9 üzemében, 700 egy Olin Mathie son üzemben, 1,350 egy Ormet és 6,000 munkás 11 Reynold Metals telepen. Az egyezmény hasonló az acéliparban elért megállapodáshoz, de előnyösebb abból a szempontból, hogy a szóban forgó vállalatok minden munkására kiterjed, amig az acéliparban csak a munkások azon felére vonatkozik, akik több szolgálati évvel rendelkeznek. Az érintett aluminium üzemekben a dolgozók 20 százaléka részesül egy-egy évben 10 hét vakációban, amelyért 13 heti fizetést kap. A szakszervezet ezzel a dolgozók állását reméli biztosítani és esetleg munkanélküli tagjait munkához juttatni. Az uj megállapodás a beteg- és balesetbiztosítást 10 dollárral emeli hetenként és a kórházi ellátás idejét 365 napra terjeszti ki. HAZAI HANGULATOK NEW YORK. — Wagner polgármester azt ajánlja, hogy szüntessék meg a szavazólistára jelentkezők kötelező irás-olvasási vizsgáját, vagy ha a törvény ezt megkívánja, akkor engedélyezzék a spa- nyolnyelvü polgároknak, hogy ezt spanyol nyelven tehessék meg. “A valóságban New York második nyelve a spanyol”, mondotta, elismerésül, hogy a városban jelentős számban laknak spanyolul beszélő polgárok, akik nem élhetnek szavazati jogukkal, miután a szigorú angolnyelvü vizsgálatnál visszautasítják őket. Az erre vonatkozó törvényt a ’20-as években hozták New York államban, amikor az idegensziiletésüek elleni hisztéria magas fokú volt. A városi tanács elnökének. Paul Scre- vane-nek az a véleménye erről a törvényről, hogy “nem egyéb, mint a diszkrimináció megörökitője és a fajüldözés gyakorlása, ami nemzetünk történetének legsötétebb fejezeteit alkotta és alkotja ma is.” Csodálatos, hogy milyen világosságot árasztott a néger nép eltökélt szabadságmozgalma egyes politikusaink agyában. • NEW YORKBAN a bérházak tulajdonosai újból mindent megmozgatnak, hogy a még érvényben levő lakbértörvényt megszüntessék. A városi tanács kihallgatást fog tartani ez ügyben decemberben. A lakbérszabályozás feloldása különösen súlyosan érintené a régebbi házakban bár elég kényelmetlen körülmények között élő, de olcsó bért fizető lakókat, akik nem volnának képesek az uj épületek nagyon magas lakbérét fizetni. A Metropolitan Council on Housing aláírásokat gyűjt petíciókra, amiket a polgármesterhez és a városi tanácshoz fognak benyújtani, kérve a lakbérellenőrző törvény megerősítését és fenntartását. Yorkville városnegyedben a háztulajdonosok mindenféle ijesztgetéssel kilakoltatják a lakókat, leromboltatják az épületeket és hasznot húznak a magas telekárakból. “Yorkville Save-Our-Home Committee” alakult a lakók megvédésére és felvilágosító kampányt folytat köztük, hogy ellenállhassanak a kap- zsi háziurak támadásainak.
