Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-26 / 52. szám

Thursday, December 26, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Két történelmi interjú A reális meglátások nagy szerepe a békés megoldások lehetőségében (Befejező közlemény) Mit szolgáltak a szovjet távlövegek Kubában? j Jean Daniel francia újságíró Kennedy halála előtt beszélt a volt amerikai elnökkel és dr. Cas- troval az amerikai—kubai viszonyról. A cikk első része Kennedynek részben reális meglátását tűk rözte vissza, amelyben elismerte az amerikai im perializmus bűnét Kuba gyarmati kizsákmányolá sában a forradalom előtt. Castro értékelte Kenne dy őszinteségét, de elitélőleg nyilatkozott a CIA, a Pentagon támadásaival, áskálódásaival és Kuba megszállására irányuló terveivel szemben és el­mondta a francia újságírónak, hogy miért fordult a Szovjetunióhoz segítségért, ami a szovjet táv­lövegek Kubába való elhelyezését eredményezte. A N- Y. Times dec. 11-i számában megjelent cikkében Mr. Dániel igy idézi Fidel Castrot: “Hat hónappal a távlövegeknek Kubában tör­tént felszerelése előtt, az információk halmaza volt birtokunkban a szigetünk megszállását előké­szítő uj tervekről, amiket a Central Intelligence Agency vezetői szerveztek, akiket gyötört a Bay of Pigs-ben elszenvedett kudarc, s akik amiatt megalázva érezték magukat a világ szemében. Azt tudtuk, hogy a Pentagon minden befolyásával ké­szen áll a CIA előkészületeit támogatni, de kéte­lyeink voltak Kennedy álláspontját illetően ebben a kérdésben. “Voltak olyan elgondolások, hogy fel kellene hivni figyelmét a veszélyre, hátha meghiúsíthatok ezek a.tervek. Aztán az történt, hogy Aleksei Ad- zhubei, Kruscsev veje látogatott hozzánk, mielőtt Washingtonba ment volna. Az Egyesült Államok­ban az amerikai kormány feje Jogadta őt, beszél­gettek és főleg Kubáról. Egy héttel az interjú után megkaptuk annak a jelentésnek másolatát, amit Adzhubei erről a beszélgetésről Kruscsevnek kül­dött. “Ez a jelentés indította meg az eseményeket. Mit mondott Kennedy Adzhubei-nek? Figyeljen, mert ez igen fontos: A távlövegek története “Az mondta, hogy a kubai helyzet az Egyesült Államok szempontjából tűrhetetlen és hogy az amerikai kormány nem is hajlandó tovább tűrni. Hogy a békés egymás mellett élés lehetőségét és az erőviszonyok egyensúlyát felborította a szovjet befolyás Kubában. Kennedy emlékeztette az oro­szokat, hogy az Egyesült Államok nem avatkozott be Magyarországon, s ez láthatóan követelés volt arra, hogy a Szovjetunió tartózkodjon a beavatko­zástól Kuba esetleges megszállása esetén. "Mivel a ‘megszállás' kifejezése nem volt hatá­rozottan kidomborítva, Adzhubei nem is jött arra a következtetésre, amire mi jöttünk. De amikor közöltük Kruscsevvel a birtokunkban levő előző információkat, kezdték a mi szempontunkból látni a dolgokat és ők is utánajártak az adatszerzésnek. Egy hónapon belül a kubai és a szovjet kormány meg volt győződve, hogy Kuba megszállása bár­mely pillanatban bekövetkezhet. Ez az igazság. “Mit tegyünk? Hogyan kapjunk értesítést a megszállás terveiről? Megtudtuk, ez a kérdés Kruscsevet is aggasztja. Kérdezte tőlünk, mit aka­runk? Válaszunk az volt: adja tudtára az Egye­sült Államoknak, hogy Kuba megtámadása a Szov­jetunió megtámadását jelenti.” Dániel kérdésére, hogy mi biztosította őt a szov­jetek segítségéről, Castro hivatkozott a Szovjet­uniónak Kubával szemben vállalt kötelezettségeire és hogy azóta is a szovjet nép és vezetői folyama­tosan bebizonyították végtelen szolidaritásukat Kubával — “hiszen ennek ön is szemtanúja most.” Az errevonatkozó tervezgetésekről nyilatkozva, Castro kiemelte, hogy az oroszok két célt tartot­tak szemelőtt: megmenteni a kubai forradalmat s elkerülni egy világ összeütközést. így jöttek kö­zösen arra a megállapodásra, hogy a Szovjetunió távlövegeket helyezzen el Kuba területén. “Nem állja meg a helyét az a beállítás, hogy az oroszok azért szereltek fel itt távlövegeket, mert belső problémáik kénvszeritették arra, hogy az Egyesült Államokat provokálják,” mondotta Cas­tro. “Azt mondhatom, hogy sohasem akartak és nem akarnak háborút. “A Szovjetunió válaszút előtt állott: a kikerülhe­tetlen háború Kuba megtámadása esetén— s ez a szocialista világban elfoglalt helyzetéből és el­kötelezettségéből adódott, vagy a háború megkoc- káztatása abban az esetben, ha az Egyesült Álla­mok a távlövegek hatására sem vonja vissza Kuba megsemmisítésének szándékát. A Szovjetunió a szocialista testvériességet és a kockázatot válasz­totta. “Ilyen körülmények között Kuba népe sem uta­síthatta vissza a kockázat vállalást. Ez becsületbe­li kérdés volt, nemde? Va y talán a becsület nem számit a politikában? De .onikor megegyeztünk a távlövegek beszerelésében, mi nem játszottunk a békével. Az Egyesült Államok játszott a békével, amikor a háborút zsarolóeszközként használta a forradalmunk megbénítására. “A Szovjetunió visszavonta a távlövegeket az Egye sült Államok tengeri zárlata után. Amerika a blo­kádot eltávolította miután a távlövegeket elszállí­tották.” Elmondotta Castro, hogy öccse Raul, Kuba vé­delmi minisztere és Che Guevara iparügyi minisz­ter ment Moszkvába a távlövegek átszállításának megbeszélésére. Három héttel később megérkezett a transzport. Az Egyesült Államok megtudta, hogy fegyverek érkeztek, de csak két hónap múlva jött rá. hogy ezek atomfegyverek voltak. Végered­ményben céljuk csupán figyelmeztetés volt, nem agresszió, emelte ki a tényeket Castro. Ezzel a nyilatkozatával Castro megdöntötte azo­kat a rosszakaratú híreszteléseket, amiket ezzel az üggyel kapcsolatban azóta is terjesztettek. Az el­járás eredménye kielégítő volt, amennyiben lelep­lezte az amerikai agressziós terveket, megnyerte Kennedy ígéretét, hogy Amerika nem szervez in­váziót Kuba ellen és függetlensége tudatában Ku­ba népe nagyobb biztonságban folytathatta jobb jövője építését. Latin-amerikai fejleményekről A Kennedy által kezdeményezett Alliance for Progréss-ről is nyilatkozott Castro, még hozzá bi­zonyos elismeréssel, mint helyes kezdeti lépésről a latin-amerikai országok súlyos gazdasági helyze­tének megoldása felé. De a monopólizmus a legki­sebb reformlépéseket is ellenzi. Milyen felzúdu­lást okozott az ő első földreform intézkedése, ami pedig csupán 200,000 hektár földbirtok tulajdono­sait érintette. “Hát arról olvasott a lapokban, hogy Argentína kormánya az olajipart államosította?”, kérdezte Castro. “Az argentínai kormány! A kato­likus és katonai konzervatívok, az amerikai érde­keltségek legmeghittebb lekötelezettjei! Érti ön ezt? Az amerikai tőzsdén ez nagyobb nyugtalan­ságot okozhatott, mint a castroizmus!” Megvalósíthatók ilyenformán Kennedy reform­céljai? Azt a látszatot akarják kelteni, hogy az Egyesült Államok nem támaszkodik többé diktáto­rokra, s igy nincs szükség többé Castro-féle forra­dalmakra. De a trösztök és a latin-amerikai hatal­mas oligarchák veszélyeztetve látják hatalmukat és elszabotálják az uj célkitűzéseket. Gáncsolják Kennedy politikáját. A liberális, vagy a liberális­nak látszó vezetőket, akiket az uj célok kivitelezé­sére kiválasztottak, vagy kinyomják tisztségükből, mint Bosch-t, a Dominikai Köztársaság elnökét, vagy átalakulnak. Betancourt, Venezuela elnöke, nem volt egy Batista. De azzá lett, erősiti meg a tényeket Castro. “Ezzel a helyzettel szemben, hogyan állíthatja komolyan az amerikai kormány, hogy kubai alá- aknázás okozza a latin-amerikai kirobbanásokat. Nekünk megvan a magunk gondja... ami nem jelenti azt, hogy nem állunk ki a népek érdeké­ben, akik szenvednek és harcolnak, mint a vene­zuelaiak is. De mindenütt a nép határoz és ha a mienktől eltérő rendszert választanak, az nem a mi dolgunk.” Castro nem volt hajlandó annak a kérdésnek részletezésére, amit Mr. Dániel intézett hozzá Ku­ba és a Szovjetunió viszonyát illetően és amit az Egyesült Államok trösztjei az ország érdekei elle­ni nemzetközi stratégiának minősítenek. “A kérdés nem helyénvaló”, mondotta. “A Szov­jetunió iránt testvéries érzéssel és mély és tökéle­tes hálával viseltetünk. Az oroszok rendkívüli dol­gost tesznek értünk, s ennek néha drágán adják meg az árát. De nekünk megvan a saját álláspon­tunk, ami néha eltér az övékétől és ezt be is bizo­nyítottuk. Kellemetlen dolog erről beszélni. Azt bi­zonyítani magamról, hogy nem vagyok eszköz a kezükben olyan, mintha egy asszonyt kényszerí­tenének, hogy a köztéren kikiáltsa, ő nem prosti­tuált. ’“Ha az Egyesült Államok tovább folytatja ezt a magatartást, ha fenntartja a blokádot ellenünk, az csak forradalmi légkörünket erősiti, amelyre szük­ségünk van országunk építése érdekében. Nem is képzeli, mennyi barátra talál a világon az, aki az Egyesült Államok áldozata. Mi semmit sem ké­rünk, sem dollárt, sem segélyt, sem diplomatákat, bankárokat, vagy militaristákat. Semmit, csak bé­két és hogy fogadjanak el annak, amik vagyunk!” Befejezésül Castro még csak annyit mondott: “Miután ön visszamegy Kennedyhez legyen ön a béke hírnöke mindennek ellenére. Mint forradal­már, nem neheztelek a jelen helyzetért, de mint államférfiu, kötelességemnek tartom rámutatni arra, milyen irányban található a megértés.” Kennedy már nem kaphatta meg Castro üzene­tét, érveléseit. De Uj elnökünk, a külpolitika többi vezetői és főleg az amerikai nép értsen a szóból A békés egymás mellett élés politikája Kubával szemben elengedhetetlen követelmény nemcsak a kubai, hanem az amerikai nép szempontjából is. ______________________________L Morfon Sobell kiszabadításáért Uj elnökünk, Lyndon B. Johnson asztalán van egy kérvény, melyet 27 olasz vezető politikus és intellektuel irt alá. Kennedy elnökhöz címezték a kérvényt, de neki már nem volt alkalma azt át­vizsgálni; a dallasi tragédia alkalmával bekövetke­zett halála meggátolta ebben. A kérvény Morton Sobell kiszabadítását kéri az Egyesült Államok elnökétől. Morton Sobell 14 éve sínylődik a börtönben és az első perctől fogva hangoztatta ártatlanságát. Felesége, Mrs. Helen Sobell, az olaszországi kérvény bejelentése alkal­mával kijelentette, hogy Kennedy elnöknek szán­dékában volt férjét kiszabadítani. “Nem is tehetett volna mást az elnök, miután a háborús ellenséggel, Németországgal és Japán­nal szembeni árulásért elitéit Douglas Chandler és Tomoya Kawakita szabadlábra került. Kennedy nem engedhette volna, hogy ártatlanul elitéit fér­jem továbbra is a börtönben sínylődjön” — mon­dotta Mrs. Sobell. Politikai nézetekre való különbség nélkül, olyan emberek Írták alá az olaszországi kérvényt, mint Alberto Moravio, hires iró, Pier Paulo Pasolini, Salvatore Quasimodo, Nobel-dijat nyert költő, Elio Vittorini, az Európai írók Közösségének (COMES) titkára, Renato Guttoso festő, Federico Fellini, filmrendező, Carlo Arturo Jemelo, katolikus filo­zófus, Leopoldo Piccardi, republikánus párti ügy­véd és politikus, kommunisták, szocialisták, szak- szervezeti vezetők és mások. Kérvényükben kihangsúlyozzák, hogy Morton Sobellt az Egyesült Államok legsötétebb korszaká­ban Ítélték el, s azóta is, betegen, börtönben síny­lődik. Úgy érzik, hogy az egész emberi társadalom­ra ártalmas az igazságnak eme megfeszítése, s ké­rik az elnököt, hogy vizsgáltassa felül Sobell ügyét és adja vissza szabadságát. Morton Sobellt Atlantából a U.S. Medical Cen­ter Prisonba helyezték, Springfield, Mo.-ban, egész ségi állapotának rosszabbodása következtében. Mrs. Sobell kijelentette még, hogy reméli, John­son elnök visszaadja ártatlan férjének a szabadsá gát, «hogy 14 év után, az ünnepekre már családja körében lehessen. Linus Pauling támogatja a kubai károsultakat Az Emergency Committee for Disaster Relief to Cuba jelenti, hogy megalapítói és támogatói közé sorolja a legújabb Nobel-dijast, Linus Pauling tudóst és feleségét Ava-t, más nevelésügyi, egy­házi, üzleti és politikai vezetők mellett. Jelenti továbbá, hogy az elmúlt héten a hatodik orvosságokból álló küldeményt indította Kubába az orkán áldozatainak megsegítésére. A bevásá­rolt tejpor elszállítási engedélyéért benyújtott be­adványt a kereskedelemügyi minisztérium azonban visszautasította, pedig a tejpor nagyon nagy hiány cikk a sújtott területen. A visszautasítást a bizott­ság elnöke, Sidney J. Gluck, megfellebbezte. Több mint 60 amerikai kiválóság neve szerepel a bizottság szervezeti támogatóinak listáján. Ezek kifejtették elégedetlenségüket az amerikai kor mánynak ilyen súlyos természeti csapással szem ben is elfoglalt merev álláspontja felett, ahol asz- szonvok és gyermekek szenvednek a beállott nél külözéstől és betegségektől. A bizottság az ameri kai nép megértéséhez folyamodik és pénzadomá nyokat kér, hogy a szükséges orvosságokat bevá sárolhassa és elküldhesse. Lapunkhoz beküldött adományokat szívesen továbbítunk a bizottsághoz. WVUWVVWVWIMnmUWVUWVJVVWWVVWnMWVWMtAI» MESTERSÉGES HOLDAK segítségével megvalósi tandó távközléssel foglalkozó európai értekezlet, amely már harmadszor ült össze, Rómában befe­jezte tárgyalásait és határozatot hozott egy állandó szerv megalakításáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom