Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-19 / 51. szám
14 AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 19, 1963 A KÖLCSÖNÖS GAZDASÁGI SEGÍTSÉG TANÁCSA A KGST szervezetéről, annak működéséről, közös szerveiről tájékoztatjuk olvasóinkat Tizenhatan a prágai energiaelosztóban A helyszín megelevenitését nagyban megköny- nyiti, hogy az utóbbi években nem kevés űrkutatásai foglalkozó filmet látott az olvasó. A helyiség ugyanis a maga műszerfalaival, mérő- s regisztrá- lómüszereivel, jelzőlámpáival, távközlő berendezéseivel mindezek működtetéséhez szükséges kapcsolókkal és nyomógombokkal, irányitóasztalaival, rejtett világításával olyan, mint amilyennek az utópisztikus filmek a távoli naprendszerek felé utat törő űrhajóóriások tágas vezérlőfülkéit láttatják. Akik e berendezéseket működtetik, nem űrhajósok ugyan, de maguk is úttörők: a világ első nemzetközi villamosenergia-teherelosztó központjának munkatársai. A hipermodern környezet, a kapcsolótermen túli helyiségek zajtalan műanyag padlói színes falai, üvegfestményei, célszerű irodabútorai, világitó testjei a holnapot idéző és mégis takarékos megoldások méltó keretül szolgálnak ehhez a nagy horderejű, a maga nemében páratlan nemzetközi vállalkozáshoz. A Prága szivében, a Jugmanova utca 29-ben működő szervet a KGST-államok hozták létre. Feladata a résztvevő államok: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió nyugat-ukrajnai párhuzamosan üzemelő energiarendszerei közötti együttműködés irányítása. Központi teherelosztó ez az egymás közti villamosenergiacsere lebonyolítására. Ide futnak be a kérelmek és a kihasználatlan teljesítményekre vonatkozó bejelentések. Az itt levő műszerek pontos tájékoztatást adnak az. egyes energiarendszereket összekapcsoló távvezetékek üzeméről, hogy azokon mennyi és milyen (aktiv és meddő) teljesitmény áramlik, arról is, hogy milyen a feszültség az egyes alállomáso- kon. A közvetlen távközlő berendezések pedig a szükséges intézkedések gyors megtételéhez nyújtanak lehetőséget. Akik itt dolgoznak— bár nem hazájuk hivatalos képviselői, hanem a nemzetközi szerv munkatársai —, maguk is a részvevő országok polgárai. A teherelosztó központ jelenlegi igazgatója Miroslav Stetka csehszlovák, helyettese Vadim Mes- kov szovjet állampolgár, az operativ kérdések főszakértője az NDK-ból érkezett. A gazdasági kérdések főszakértője: Hámor Gyula, mint neve is elárulja, magyar. Ugyancsak budapesti a rangidős diszpécser Póss István, akinek munkahelye az űrhajó vezérlőfülkéjére emlékeztető kapcsolóteremben található. Az egész intézmény szakszemélyzete — a segéderőket: titkárnők és gépírók stb. leszámítva — hasonlóképpen más meglevő és tervezett KGST-szerveknél tapasztalható takarékos szervezeti elveknek megfelelően — mindössze 116 fő. Egy prágai irodaház alig kétemeletnvi oldalszárnyát elfoglaló helyiségekben ők 16-an fáradoznak azon, hogy a szervezet meghozza mindazokat a gyakorlati eredményeket, amelyeket létesitésétől várni lehet. Azon, hogy az energiarendszerek ösz- szakapcsolása nyomán növekedjék az üzembiztonság, esetleges üzemzavarok esetén nagyfokú se- gitségnyujtásra kerüljön sor, és a szükséges tartalékmennyiségek is csökkenthetők legyenek. Azon, hogy a kisebb energiarendszerekben is nagy teljesítményű, korszerű gépek legyenek beépíthetők, amelyeknek hatásfoka magas, fajlagos beruházási költsége viszonylag alacsony. Tevékenységük célja, hogy a szabad energiakapacitások hasznosítása, a tervszerű teljesitménygazdál- kodás az egyes energiarendszerek gazdaságosabb kihasználását eredményezze. Lehetőségeik megítéléséhez tudni kell, hogy a jelenlegi áramcsere kétmilliárd kilowattórát tesz ki. A veszteségek egyszázalékos csökkentése is hozzávetőleg kétmillió kilowattórával egyenlő. S ekkor a szerv másik tevékenységéről: a közös energiafejlesztésről, az erőmüvek együttes gazdaságosságának növelését célzó módszerek várható eredményeiről még nem is beszéltünk. A KGST-országok meglehetősen szoros energia- mérlegében leli magyarázatát, hogy az együttműködés más területeket megelőzve, itt olyan nagyarányú közös intézmények létrehozásához vezetett, mint az egységes energiarendszer annak prágai teherelosztójával; a Barátság kőolajvezeték; vagy éppen a közösen végzett nemzetközi geológiai kutatások. De éppen ezeknek a kibontakozó sikerei sürgetik, hogy más vonatkozásokban is mihamarabb sor kerüljön hasonló közös vállalkozásokra. Gyártmánymegosztás hat KGST-ország között Aki arról akar meggyőződni, hogy a termelési szakosítás és kooperáció milyen lehetőségeket teremt a műszaki fejlesztésre és a termelékenység emelésére, annak ajánlatos megnéznie, hogyan készítették a golyóscsapágy-gyürüket alig egykét éve és hogyan készítik ma a debreceni Gördülőcsapágy Müvekben. Ezeket a fontos félgyártmányokat korábban sem valamiféle elavult technológiával, hanem gépesítve állították elő. Csakhogy amig a gépi kovácsolással óránként legfeljebb 400 darab golyósesapágy-gyürüt tudtak gyár tani, addig az együk legutóbb üzembe helyezett automata már percenként dob ki 100 darabot, azaz óránként 6,000-et. Automatizált gyártás — világszínvonalon A debreceni gyárban azonban nem ez az első s nem is az utolsó automatizált művelet. Már készül és jövő ilyenkor előreláthatólag dolgozni kezd egy uj gépsor, amely emberi kéz érintése nélkül megmunkálja a gyűrűket, beadagolja a golyókat és a kosarakat, kiválogatja és összeszereli, vagyis a legutolsó műveletig elkészíti a golyóscsapágyakat. A Magyarországon alig másfél évtizedes múltra visszatekintő és máris világszínvonalat elért csapágy gyártás fejlődése elválaszthatatlan a KGST fejlődésétől. Eredetileg arról volt szó, hogy egy üzemet létesítenek, amelyben évente hárommillió, 400 különböző tipusu scapágyat gyártanak, főként saját szükségletre. így is kezdődött a munka, szovjet műszaki dokumentációval, szovjet tech-' nológiai előírások alapján, szovjet szakemberek helyszíni segítségével — hiszen korábban csapágyakat egyáltalán nem gyártott a magyar ipar. Azóta már két helyen, Debrecenben és Diósdon készitenek csapágyakat de nem 500, hanem a KG- ST-országokkal kötött szakosítási egyezmény alapján mindössze csak 170—180 típust, s nem hárommillió, hanem évente tízmillió darabot. Sorozatnagyság és önköltség S mivel az egyes típusokból a müveknek annyit kell termelnie, amennyiből kielégíthetik a nemzet közi munkamegosztásban részt vevő többi ország igényeit is, 50—100 ezer, sőt egymillió darab azonos tipusu golócsapágy is készülhet egyvég- ben, ahogy műszaki nyelven mondják: nagy sorozatban. S aki csak egy kicsit is konyit a gyári munkához, az tudja, hogy mit jelent munkaidőben, költségben, minőségben csupán az, amikor nem kell folyton szerszámot cserélni, gépet átállítani stb., hanem hosszú ideig mindig ugyanaz, a munka szaladhat a gépeken. És a legfejlettebb, a legprecízebb de igen költséges gépi technika bevezetése a csapágygyártásban is csak a nagy szériáknál lehetséges, csak a tömegtermelésnél hasznos és kifizetődő. Mintegy 90 millió forintot takarított meg a népgazdaság csupán azzal, hogy nem 500, hanem 200 golyóscsapágy-tipushoz kellett, illetve kell speciális gyártószerszámot készíteni. S még szemlélte- tőbb képet adnak a nagy sorozatgyártással járó előnyökről az alábbi számok: 1955-ben 110 millió forintot tett ki a gyártott golyóscsapágyak termelési értéke, a gyártás költségei viszont ennél magasabbra, körülbelül 120 millió forintra rúgtak. Az idén az önköltség előreláthatólag már csak 62 százaléka lesz az 1955. évinek, 1965-ben pedig a tervek szerint 950 millió forint értékű golyóscsapágyat 570 millió forint önköltséggel állítanak elő. Szakosítás a KGST-ben A “beszélő számokat” szinte kapásból idézi Zá- dor Imre gépészmérnök, a KGM főosztályvezetője a gyár megalakulása óta, ki tagja annak a KGST szakbizottságnak, amely a gölyóscsapágygyártás szakosításával foglalkozik. A szakosított gyártásban pedig a magyarokon kívül részt vesz a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és Bulgária. Igen jó ezen a. téren a műszaki tudományos együttműködés is: 1958-ban felosztották, s azóta összehangoltan végzik a baráti országok gölyóscsapágygyártás fejlesztési, kutatási feladatait is. A termelés az együttműködésben részt vevő országokban évről évre gyorsabban fejlődik, mégsem tud lépést tartani az igényekkel, s ezért a KGST-országök szükségleteik egy részét ma még kénytelenek a tőkésországokból importálni. Az együttműködés azonban tovább fejlődik, jövőre újabb csapágyfajták és típusok szakosított gyártását kezdik meg az együttműködés keretében. A magyar golyóscsapágy-gyártás és ezzel együtt a Gördülőcsapágy Müvek termelése pedig 1970-ig már kétszer akkora lesz, mint ma. AZ ALKOTMÁNY MÓDOSÍTÁSA Az Egyesült Államokat alkotó 13 első állam 1789 március 4-én hagyta jóvá az amerikai alkotmányt. Azóta már 23 Ízben módosították ezt az alapvető okmányt. A módosítást mindenkor úgy készítették elő, hogy azok, akik a reformot szükségesnek tartották, levelekkel keresték fel a törvényhozás tagjait, gyűléseket hívtak össze, hírlapi propagandát folytattak, hogy a kongresszus tagjait rábírják az újításra. A. módosítást gondosan megszövegezik és egy vagy több szenátor vagy képviselő beterjeszti a kongresszushoz Először nyilvános kihallgatásokat folytatnak, amelyek folyamán bárki felszólalhat a javaslat érdekében vagy ellene. Azután magában a kongresszusban indul meg a vita. Ha a módosítást a kongresszus mindkét házában legalább kétharmad szótöbbséggel elfogadták, a végleges szöveget mindenegyes állam törvényhozása elé terjesztik jóváhagyás végett. Minden állam kihallgatásokat és megvitatást rendel el, azután szavazásra kerül a sor. Ha az államoknak legalább háromnegyedrésze (ma tehát legalább 38 állam) értesíti a kongresszust, hogy a módosítást jóváhagyta, az az alkotmány kiegészítő részévé válik. E körülményes eljárás minden szakaszában a pártolók és az ellenzők szabadon fejezhetik ki nézetüket nyilvános gyűléseken, a hírlapok hasábjain vagy bármiféle más formában. A változtatás előnyeit vagy hátrányait tehát, mindenki ismerni fogja, mielőtt az alkotmányt tényleg módosítják. Szó sem lehet arról, hogy az alkotmány egy rendelkezését meggondolatlanul, szenvedélyek hatása alatt megváltoztassák Amerikában és csak egyetlenegy módosítással történt meg, hogy később visszavonták. Ez a 18-ik módosítás volt, a részegítő italok előállítását és forgalombahozatalát eltiltó rendelkezés, amelyet a 21-ik módosítás eltörölt. Ez a visszavonás 14 éven át lefolytatott kísérletezés után történt csak meg, amikor is a nemzet belátta, hogy az első rendelkezés helytelen volt. A 22-ik módosítás története példát szolgáltat arra, hogy milyen bonyolult eljárás az alkotmány megváltoztatása. A 22-ik módosítás lényege, hogy az Egyesült Államok elnökét nem lehet két alkalomnál többször erre a hivatalra megválasztani. 1947 március 21-én terjesztették a szöveget az államok törvényhozása elé és csak 1951 február 26- án sikerült a szükséges háromnegyed többséget biztosítani, mert olyan sokan ellenezték. Voltak azonban módosítások, amelyeket jóval hamarább ütöttek nyélbe, mert általános helyesléssel találkoztak. A 24-ik alkotmánymódosítás most van előkészítés alatt. Arról szól, hogy a szavazati jog gyakorlását egyetlen államban sem szabad az adók megfizetésétől függővé tenni. Már csak néhány állam hozzájárulása szükséges és ez is az alkotmány kiegészítő részévé válik. American Council Chou En-lai látogatása Kairóban A Kínai Népköztársaság miniszterelnöke, Chou En-lai közös érdekek megbeszélésére Egyiptom fővárosába érkezett. Mindkét részről magasrangu diplomaták is résztvettek a tárgyalásokban, amelyek vasárnap kezdődtek és másnap tovább folytatódtak. A sajtónak nem adtak ki jelentést a tárgyalásokról. A megbeszélések közepette a két állam vezetője időt szakított, hogy megtekintse a kairói operában tartott díszelőadáson az egyiptomi néptáncokat. A kinai miniszterelnök megtekintette az ország nevezetességeit is, köztük az ókori fáraók maradványait az egyiptomi múzeumban. Diszebéd alkalmával Nasser elnök megismételte azt az álláspontját, hogy az ENSZ-ben megillető helyet az igazi Kúrának kell elfoglalnia. A kinai kormányfők látogatásának célja országuk viszonyának az arab és egyéb afrikai országokkal való megjavítása, az Indiával való konfliktus megtárgyalása és egy jövő évben tartandó afrikai-ázsiai konferencia kezdeményezése
