Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-18 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 18, 1963 H Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. lA/MVUVVMVWUVUWVVVVUWVVVVI/VVtfVVMVVVVVVUM'ftfWVUVIAMVtfVVtftAfVVVVWMVVMnAMfWMtftlVVtAA* Szereti Bálint külmunkatársunk rovatát MlAMi, Fia. — Én is szeretnék a Bálint munkástárs által irt cikkhez hozzá szólni, persze egészen más formában, mint tette azt két asszonytársam. Én a Bálint Írásait szeretem, sok derűs percet szerzett nekem éles meglátásu és szatirikus írásaival, a bírálatot másoknak hagyom. | Saboné. Mielőtt még nem késő, fel kell szólalni CALIFORNIA. — Ha megengedik, szeretnék egv-két gondolatot kifejezni a Bálint által kezdett Vitához. Előbb kérdezni szeretném: Olyan tökéletes ma minden Magyarországon, hogy egyáltalán kritizálni, eretnekség? Vagy talán annyira védhe- tetlen az ottani helyzet, hogy még egy rosszul érvelt kritika is veszélyezteti? Nem hiszem. Mért a nagy izgatottság? Bálint Imre irt sok szép, szórakoztató mesét bakákról, káplárokról, cukszfirerektől, stb. és remélem hogy még sokáig tenni fogja. De ebben az esetben megtévesztő ösvényekkel telt labirintusba merészkedett és elvesztette útját. Cikke a megszokott Bálint mederben folyt addig, amig a madarak kevésbé komplex világával foglalkozott. Mihelyt az emberi társadalom elvontabb oldalához fogott, bajba került. Megengedte, hogy az érzelmei elragadják és érv helyett tüzet okádott, bál- mérgesnek hangzott, biztosan nem rossz szándékkal tette. Bálint, Imre szeretne egy jobb, igazságos jövőt; abban biztos vagyok. De Bálint Imre, mint sok más kívülről tekintő, soh’se lett szerves része annak a tevékenykedésnek, amely nélkül az a jobb, igazságos jövő nem jöhet létre, ő a járdán állt sok másai], (ez nem lekicsinylés) és csak pillantott hébe-korba arra az úttestre ahol a törekvések folytak. Biztos volt eset, amikor biccentett, de amint maga mondja, többnyire bólintott tagadókig: és pedig nagy részét annak ami ma van, akkor építették, minden hiba dacára. Amint ő helyesen mondja, az ilyen elvontság, a nemrészesedés az élet harcaiban, lehetetlenné teszi a szükséges .‘elmélyedést’. Ilyen ‘elmélyedés’ nélkül Bálint,, megérthetőleg, nem készülhet fel a problémára, annak megoldási kísérleteinél felmerülő problémák igazi természetének, terjedelmének, és a bennük rejlő nehézségeknek a megértésére. Ha szabad vélekednem, azt mondanám, hogy innen ered az ő hajlamossága, hogy egy jobb, igazságos jövővel ellentétben álló kortól vesz kölcsön kifejezést, fogalmat, (ismus, korbács, stb.) A.mit Bálint az Élet és Irodalom-ban megjelent versekről mond, az része az úgynevezett “MODERN MŰVÉSZET” jellemvonásainak; a kapitalista világ terméke, amelynek értelemhiánya, céltalansága bizonytalanná lankadttá teszi az emberi szellemet; melynek létezését, vagy megtagadását a kapitalista ideológia exponálói oly okosan, ügyesen, szinte észrevétlenül a “szabadság” mérő lécévé kovácsoltak. Most ez, mint bizonyitték, hogy ott is van efajta “szabadság’ mégha itt-ott vonakodva is, útját találja a szocialista országokban is. Hogy volt fiatal aki nagyra vitte az irodalomban azt Gyarmatyné megmutatta. Shakespeare királyokról, az arisztokráciáról irt. Tolsztoj is. Azt mondják mind kettő ismeretessé vált az irodalom birodalmában. Knut Hamsun szegényekről irt; reálisztikusan, érzéssel; munkáiban még sajnálatot is lehet gyanítani. Van aki azt mondja, társadalmi kritikus volt, de nem volt felkészülve a társadalmi jelenségek jelentőségének helyes megbirálására, meggyőződése nem volt, csak halvány érzelme, hogy valamilyen váltózás kell. Amikor Hitler jött, hozzá csatlakozott, mielőtt a jó halál meg tudta volna menteni attól a szörnyű sorstól. S itt kell kérdezni — nem jogos feltételezni. hogy a szóban forgó ‘izmus’ talán megmenthette volna idejében? A cikknek egy jó része azzal az ijesztő kérdéssel foglalkozik, hogy mi alkot Írót. Egy ilyen kérdést hiába való a szőnyeg alá seperni. Azt hiszem Bálint Imre azt próbálta vitatni, hogy irót nem lehet gyártani Az igaz! Még kastélyban , sem! A képesség, a kémiai összetételünk különös finom árnyalataiból fakad. Az egyént akinél ez megvan, serkenteni kell, segíteni kell sok módon; de nem elhalmozni anyagi előnyökkel, mások rovására, amikor sokan még nélkülöznek, nem kivonni örökre a termelés folyamatából, választófalat vonni közte és a nép között, szélesíteni az űrt a társadalmi elemek között ahelyett, hogy iparkodjanak minden erővel, annak állandó keskenyi- tésére, teljes eltörlésére. Ha úgy áll a dolog, hogy van iró a szocialista államban aki csak nagy előny ellenében hajlandó Írni, szerintem, nem tartozik oda. Ha szabad egy kérdést felvetnem — mért érdemel egy kezdő iró többet mint az, aki a nehéz, veszélyes, értelmességet is követelő acélgyártást tanulja, például? Szomorít a gondolat: az irónemzedék egyesül a zenenemzedékkel, a szinésznemzedékkel, és még kitudja... és megkeletkezik a munkásállam ér- értelmiség osztálya nem de facto, hanem de jure; amely osztály majd leereszkedően meg fogja engedni a munkásoknak, hogy kiszolgálja. Azt mondja valaki, hogy ez lehetetlen? Fantázia.’ Boszorkányság? Elégtelen ismeret a szocialista államokról? Vessék szemüket a láthatárra! Mit látnak? Nem olyant amely tegnap lehetetlennek tűnt? Erről nem hallgatni kell, hanem beszélni, sokat, hangosan; azért hogy ne történjék meg, hogy szebb legyen a szociálist^ jövő, most, mielőtt késő, amikor a tendencia még kezdetben vnt1 Jakab Henrik 50. évforduló, szeretetben és harcban EASTON, Pa. — ötven éves házassági évfordulónkat ünnepeltük. 1913 jul. 3-án esküdtünk egymásnak örök hűséget szeretett feleségemmel. Ugyanakkor fogadtunk örök hűséget lapunknak, az akkori Előrének és az amerikai munkásmozgalomnak is. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy mind a két eskünket betartottuk, családi életünkben és a munkásmozgalomban egyaránt. Együtt voltunk a családi élet szeretetében és együtt a munkásmozgalmi harcokban is. Lapunk tanítása és a munkás- mozgalom harcain keresztül nem csak azt értük el, hogy tanultunk, hanem azt is. hogy szerény tehetségünkkel tanítani is tudtuk az amerikai magyar testvéreinket, úgy munkásmozgalmi, mint kulturális téren. Ebben a hosszú 50 évben jutott számunkra szerétéiből is elég a munkásmozgalomban s a kedves munkástarsainktól és üldöztetés is elég a kapitalista osztálytól. Az első erős s barátságot adott a további harcra és küzdelemre, a második megmutatta, hogy mi az amiért harcolunk és küzdünk. Az emberek sok milliói ma már megértik azt,, amiért mi 50 évvel ezelőtt megkezdtük a harcot és élvezik annak gyümölcsét, köztük szeretett szülőföldünk, Magyarország népe is. Ezeken a hosszú éveken keresztül nagyon sok kedves barátot és munkástársat szereztünk Amerikában. Kedves Munkástársak és Munkástársnők, — akik még életben vagytok, — szeretettel ölelünk össze benneteket kedves feleségemmel együtt. Az erőnk már kevesebb, de az időnk több. Fogjunk össze, hogy azt a munkát, amelyet fiatalon, 50 évvel ezelőt lapunkért és a munkásmozgalomért megtettünk és amelyet azóta is folytatunk, folytassuk mindaddig amig élünk. Ma már látjuk, hogy munkánk eredményes volt, de még mindig sok teljesíteni való van előttünk. Köszönetét mondunk szeretett leányunknak és vőnknek, nemcsak a szép aranyalokdalomért, amit rendeztek számunkra, amelyen a rokonok és jóbarátok, kellemes napot töltöttek együtt, hanem azért is, mert ők, sokkal fiatalabban, szintén azon az utón haladnak a munkásmozgalomban, amelyen mi 50 esztendővel ezelőtt elindultunk. Kedves, még életbenmaradt harcos társaink, egész Amerikában! Kitartás a harcban a békéért, és az egész világ dolgozóinak felszabadításáért! Ezt kéri és kívánja tőletek két szerető öreg, harcos barátotok, Ferency Lajos és Lina A Magyar Szó személyzete és az olvasótábor, örömmel veszi tudomásul ezt az örvendetes évfordulót s legjobb kívánságaival üdvözli a szeretett Ferenczy-házaspárt és kedves családját. Egy magyarországi nagymama szemszögéből Május 24-én délután úttörővé avatták Kati unokámat. Már napokkal előbb meghívott, hogy okvetlen ott legyek a Köztársaság téren. Esős május lévén, a zápor naponta megzavar előre eltervezett kirándulásokat. Izgultam Katikámmal együtt, csak szép idő legyen. Este és korahajnalban jártam az erkélyre, néztem a felhők járását. Hívtam a szelet, kergesse el a felhőket, hogy az eső ne zavarja meg a sok száz gyerek gyönyörű ünnepét. Elmentem a Köztársaság térre, a szivem a torkomban dobogott. Itt garázdálkodtak 1956-ban az ellenforradalmárok. Itt ölték meg bestiális kegyetlenséggel Asztalos elvtársunkat és sok más derék forradalmárt. Azóta sem voltam a városnak ezen a részén. Én ünnepelni jöttem a térre és megrendülve álltam meg az emlékmű előtt. Egy szobor amely egy halálosan megsebbzett, összeroskadó embert ábrázol. Mély szomorúságomból a Katonazenekar érkezésére ocsúdtam fel. Szétnéztem a téren — milyen szépen újjáépítették a városnak ezt a részét is. Ebben már nincs az én munkám. Eszembe jutott az ellenforradalom után a romtakaritás, gondolatban megköszöntem azoknak, akik a nehéz időkben megkezdték az építést, helyreállítást és gazdagabbá tették szép fővárosunkat ezzel a térrel. Jöttek az iskolás gyerekek, zárt sorokban. Zászlókkal, az osztály tanítóival, csapat-vezetőkkel. Szépek, ápoltak. Jól néztek ki sötétkék rakott szoknyában fehér blúzzal. Szemem végig pásztázta az összes sorokat, amig megláttam Katikámat. Ő is meglátott, szeme felcsillant, de büszkén ünnepélyesen ment tovább. Sorakoztak a szobor előtt. Tisztelegtek a Zászló előtt. A zenekar a himnuszt játszotta, majd az iskola igazgatónője üdvözölte őket és méltatta a nap jelentőségét. Először a Kisdobosok tették le a fogadalmat és elismételték a Kisdobosok hat pontból álló törvényét. 1. A Kisdobos hü gyermeke hazánknak. 2. A Kisdobos szereti tiszteli szüleit. 3. A Kisdobos szorgalmasan tanul és segíti társait. 4. A Kisdobos mindig igazat mond. 5. A Kisdobos tiszta, rendes, pontos. 6. A Kisdobos úgy viselkedik, hogy méltó legyen majd az úttörő tagságra. A zenekar forradalmi indulókat játszott, ennek hangjai mellett kapták meg a Kisdobosok a kék nyakkendőjüket. Szép a Kisdobosok fogadalma. Ezután az Úttörők következtek, az ő fogadalmuk már komolyabb. —Én, a Magyar Népköztársaság ifjú úttörője, csapatom zászlója és úttörő társaim előtt fogadom, hogy az úttörő élet törvényeit, minden körülmények között megtartom, csapatom jó hírnevét meg őrzöm. Tetteimmel szocialista hazámat, a dolgozó népet szolgálom! Az Úttörő törvénye már tizenkét pont. Ezek már tízévestől, tizenhárom éves gyerekek. De előbb minden gyerek kisdobos volt. Olyan szép a törvényük, hogy leirom, hadd ismerjék meg az ottani iskolás gyerekek szülei. 1. Az Úttörő hü gyermeke hazánknak. 2. Az Úttörő erősiti a népek barátságát, védi a vörösnyakkendő becsületét. 3. Az Úttörő szüntelenül fejleszti tudását, híven teljesiti kötelességét. 4. Az Úttörő ahol tud segit. 5. Jó kedvvel dölgozik és önként szolgálja a közösséget. 6. Mindig igazat mond és igazságosan cselekszik. 7. Szereti tiszteli szülőit, tanítóit és megbecsüli az idősebbeket. 8. Igaz hü barát. 9. Bátor, fegyelmezett. 10. Edzi testét és őrzi egészségét. 11. Szereti és védi a természetet. 12. Úgy él, hogy méltó legyen a KISZ tagságára Az ünnepély befejező része; a nyolcadikosokat átvette a KISZ szervezet. Ezek a gyerekek már komoly segitői az iskola életében a pedagógusoknak. Ők a raj és csapat vezetők. Ismernek minden gyereket, ahol szükség van a tanulásban segítik a kisebbeket. Néhány szép szavalat után a gyerekek elvonultak. Még este tábortűz mellett szalonna sütés, éneklés a Szabadság-hegyen. A tér kiürült. Jártam a teret, átéltem újra a szörnyű napokat és mint régi bajtárs, gondolatban beszélgettem mártírjainkkal és jelentettem Nekik — íme, a harmadik generáció a családomból elindult az utón, az emberiség nagy igazságának az utján, hogy diadalra vigye azt a nagy eszmét, amelyért Ti az életeteket adtátok. M. J.
