Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-19 / 51. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday December 19, 1963 Az ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szükségszerűén azonosan a szeiKeszioseg anaspontjaval. Bebrits Lajos és a szabadság Szomorú szivvel vettük tudomásul Bebrits Lajos halálát, amellyel kapcsolatban visszaemlékezünk arra a napra, amikor itt volt közöttünk és szabad kiutazásáért harcoltunk. A gyűlés, amely talán az utolsó magyar utcai gyűlés volt városunkban, a Belle Vista nevii utca sarkán volt. Bebrits meg is jegyezte az utca nevét: “Belle Vista” — mondta — francia szó, s gyönyörű látképet jelent. Szép is lehetett valamikor, mielőtt a gyárak kéményei és a belőlük kiomló füst be nem árnyékolta a távolban gyengéden domboruló hegyeket és a fölöttük szépen kéklő eget. Talán innen is származott a neve. Persze a gyárak kéményeiből kiomló füst is szép ha úgy veszi az ember, mert szépséget, boldogságot, reményt, kenyeret jelent a bennük dolgozó munkásoknak. Úgy ám! De a kémények nem füstöltek akkor, mert depresszió volt és Bebrits itt is, mint mindenütt, azt magyarázta, hogyan kell harcolni a munkáért, az egyenlőségért, a közjogért, a szabadságért. Ezért üldözték. Milyen érdekes ez a szó: Szabadság! Hogyan el tudja ezt a szót sajátítani a tőkés rendszer. Szabad lopni, csalni, gyűlölni, még gyilkolni is szabad, s akinek sok pénze van, az kibújik a büntetés alól. Csak az igazi szabadságért, a megélhetésért, a biztonságért, a jövőért nem szabad harcolni, azért bebörtönzés, vagy deportálás jár! Amint igy gondolkozom, eszembe jut egy másik Lajos, akiről csak a történelemből tanultam és elgondolom, mennyire megváltozott a helyzet az ő ideje óta. Kossuth Lajos ide menekült és Bebrits Lajosnak innen kellett menekülnie. Biinük? Harc a szabadságért. Bebrits Lajos elment az élők sorából, de a harc, amiben ő olyan fontos szerepet játszott, folyik és napról napra terjed a világ elnyomott népeinek sorában. A győztes faágyuk (melyeknek ma már foguk is van) durranása visszhangzik és a Yangtze folyó hullámai, amelyekről oly meghatóan tudott Írni, terjednek az ázsiai, afrikai elnyomott népek között és már eljutottak a mi partjainkra is. Távozó cikkében irta, hogy miként néz ki a rácsok mögül Amerika egyre távolabbról látszó határa és milyen harcok várnak itt a munkásnépre, amiben ő olyan nagyon szeretett volna résztvenni, de nem lehetett, mert ilyen a szabadság. Mi pedig büszkék lehetünk arra, hogy részei voltunk annak a mozgalomnak, amiáltal ő megnyerte a szabad kiutazást (habár rácsok mögött is) egy szabad országba, ahol még akkor szükség volt a vezetőre és ott is kivette a részét az építésből; nem rothadt el Horthy börtönében és nem lett áldozata Horthy bunkójának. Idővel azután visszajutott szülőhazánk ba és intézkedése nyomán a magyar nép vonata fényes síneken, simán és biztosan halad a diadal felé. Mi pedig őrizzük meg szivünkben az emlékét és folytassuk azt a munkát, amire ő tanított bennünket, hogy majd itt is meg legyen a szabadság. Báthoryné, Youngstown Egy öreg harcos üzenete BECS. — Az 1963-as évben sok szomorú eseménynek voltunk szemtanúi. Politikai- és szívbaj okozta áldozatok keserítették meg az életünket. Kennedy elnököt a gyűlöletet tápláló K.K.K. és a fasiszta tábor uszítása ölte meg, mások szívbajból kifolyólag pusztultak el. Hozzám csak későn érkezett Bebrits Lajos elhunyténak megrendítő hire. Sokat utaztam vele Amerikában, majd kiutasítását megelőzően az utolsó órákat is vele töltöttem. Utoljára az amerikai rendégek tiszteletére tartott vacsorán, Budapesten fogtunk kezet. Húzd ki magad, öreg Wlach, mondta. Reméltem, logy még többször találkozhatom vele. De ő el- nent. Elment Tímár S. barátunk is, aki nálam sok- tál fiatalabb volt, s akivel egy alkalommal film- töruton voltam lapunk fenntartása érdekében. El- nent körünkből Petrás András barátom is, akivel i budapesti Béke Szállodában találkoztam. Azzal vöszönt el tőlem, hogy Wlach testvér, okvetlen ússzajövök és felkereslek a lakásodon Bécsben. )e nem igy történt. No és Adams István testvé- em, aki életerős volt, s engem volt szives felvál- ani a lapkezelési munkakörömből, s akinek szintén eltökélt szándéka volt, hogy velem Bécsben találkozzon. Mindezeknek az embereknek idő előtti elhalálozását a politikai légkör hozta magával. S mit fog még hozni a jövő? Amint itt épül és szépül a még távlati jövő, úgy romlik az amerikai életforma. Egyébként lapunk bármelyik olvasójának szívesen válaszolok minden kérdésére. • Wlach Rezső Wien, 3. Keiner Gasse 15-5. Austria Bódog András Hoó könyvéről MICHIGAN. — Egyre fokozottabb meglepetéssel és csodálkozással fogadtam egyik hétről a másikra a Magyar Szó olvasóinak leveleit, melyek hol gyöngébben, hol erősebben megkritizálták Hoó Bernát pályadijat nyert könyvét, őszintén megvallva máig sem értem a kifogásokat, hiszen éppen az amerikai magyaroknak volt alkalmuk megismerni legjobban és méltányolni a könyv kettős hátterét, a régi magyar világot egyrészről és az uj világot és ilyenformán több elismerést vártam volna tőlük a könyv nívós, jóizü, őszinte," talpraesett mondanivalójáért és az irás nyelvének zamatos és ragyogó magyarosságáért. Hoó Bernát nem hivatásos iró, ami meglátszik abból, ahogy néha egyik tárgyról a másikra ugrik minden teketóriázás nélkül olyanformán, hogy elkezdi ilyesmifélével: “erről eszembe jut egy másik eset”, vagy “ekkoriban történt”, de még ezt sem lehet nagyon a szemére vetni, ha elképzeljük, hogy egy jobban gyakorlott hivatásos iró is pontosan igy beszéltetné egy magyar parasztszár- mazásu alakját, ha Írásában vele beszéltetné el élete kalandjait. Hát akkor hol a hiba? Egyik olvasót a szókimondó, durva kifejezések használata háborította fel, ahogy például a fiatal suhanc kicsufolta a tanítót. Tegye mindenki a szivére a kezét és merje tagadni, hogy éppen igy hangzik a falusi csufolkodás Tán igazabb lett volna vele a könyv, ha úgy beszélne és olyan kifejezéseket használna, amilyenekkel az olyan finomlel- küek élnek a mesékben, akik soha életükben nem hallottak egy parasztot beszélni? Egy másik olvasó letette a könyvet, mert felháborította az őszintén elmondott eset, amikor a fiatal fiút keritőnek használták fel. Miért? Mert megirt valamit, ami az egykori magyar falu hátramaradott és bizony nem nagyon tiszta erkölcsi világában történt? Tán a tükör hibája, hogy a valóság képét őszintén mutatja? Egy harmadik olvasó egyszerűen hazugságot vágott a szemébe, mondván, hogy egy serdülő fiú nem hordhatta a buzászsákokat. Talán igen, talán nem, de fontos ez? Olyan nehéz elképzelni, hogy a zsákolok kevésbé töltötték meg, tekintetbe véve, hogy a fiatal fiúnak kell rakodnia velük. Vagy mondjuk, hogy Hoó rosszul emlékezett és tévedett egy-két évvel, 16—17 esztendős volt. Nem történnek hasonló tévedések mindnyájunkkal úgyszólván naponta? Aztán olyan olvasó is akadt, aki egyszerűen felhányta Hoó Bernátnak, hogy meséket irt, mert annyi minden nem történhetett meg egy emberrel. Hiszen ha kitalált történeteket irt volna le, az sem lett volna felróni való, a született irók mestersége ez. De nem szabad elfelejteni, hogy Hoó története az első világháború után Kanadába érkezett magyaré, akit nem a gyár fogadott, meg a bánya, hanem a vadon, erdőirtás, homestead-alapitás és kalandor munkaadókkal való küzdelem. Ezeket pedig nem lehet kitalálni, át kell élni azokat. Végül a legfontosabbat kell megemlíteni. Ha még sokkal több és színesebb tapasztalatait irta volna le Hoó Bernát, mindez felényire lett volna annyira csodálni való, mint az a tény, hogy egy kevés iskolát járt, sokat dolgozó és kínlódó magyar, öreg éveire, szülőföldjétől messze, Kanadában, tollat fogott és megírta élete hányavetett történetét, egy ragyogó nyelvű, színes leírásokkal megtöltött könyv lapjain. Szerintem Hoó Bernát sokkal inkább dicséretet érdemelt ki, mint kritikát. Mert ha igaz volna is, hogy történeteiben néha túlzott, vagy kerekített, csak azt lehetne rá mondani, hogy nagy kár, hogy nem kezdte korábban; a magyar irók sora ma egy komoly tehetség müveivel lehetne gazdagabb. Bódog András Miről írjon a lap? CANOGA PARK, Cal. — A napokban olvastam egy igen érdekes cikket Drew Pearson hires ko- lumnistától, melyben uj elnökünkkel kapcsolatos kérdésekről ir. Azt írja, hogy 1945-ben, amikor Roosevelt elnök meghalt, az ország a második világháború győzelmes befejezése felé haladt. 1963 novemberében viszont, Kennedy halálakor, az ország nehéz, sokszor keserű küzdelem közepette haladt a béke utján. Roosevelt elnök nagyobb képességekkel rendelkezett, mint bármelyik szövetséges vezér, a béke utjának egyengetésében, viszont az az elnök, aki őt követte a Fehér Házban (Truman), nem volt képes kényes diplomáciai tárgyalások folytatására. Kennedy elnök végre jobb megértést tudott teremteni volt szövetségesünkkel, a Szovjetunióval és egyengette azt az utat, amely az állandó békéhez vezet. Johnson viszont, aki őt követte az elnökségben, habár jobban ért a belföldi kérdésekhez, mint bármelyik alelnök az ország történelmében, nem olyan jártas a béke kérdéseiben és természeténél fogva sem megfelelő arra, hogy kényes diplomáciai tárgyalásokat folytasson, őszinte ember az uj elnök, nagy emberi megértéssel rendelkezik, jól. ismeri a törvénykezési problémákat, jó vezetést tud adni embertársainak, de közel áll a generálisokhoz és admirálisokhoz előző hivatali beosztásai következtében (tagja volt az Armed Services és a Special Preparedness bizottságoknak), s jó barátja az Egyesült Államok bonni nagykövetének, McGee-nei, aki viszont határozottan ellentétes álláspontot foglal el a béke kérdésében, mint Kennedy elnök. Tehát — spekulál Pearson — Johnson elnököt nagyon sok nyomásnak fogják kitenni, hogy ezt a Kennedy-féle békepolitikát megváltoztassa. Én úgy hiszem, hogy lapunknak többet kellene ilyen kérdésekkel foglalkoznia, ahelyett, hogy sok elbeszélést, tárcát közöl, nem is beszélve a rücskös pipáról, amivel szerintem kár a lapnak egy- egy oldalát betölteni. K. T. 2 uj olvasóval lepett meg bennünket Mellékelek $6-t és kérem, hogy a levelemben megjelölt egyén részére indítsák meg a lapot, mert egy évre előfizette. Úgy tudom, hogy ő és a múltkor küldött uj olvasó állandó előfizetője lesz a Magyar Szónak. G. D. Szerk. megjegyzés: Hálás köszönetünket küldjük G. D. olvasónknak és szeretnénk látni, hogy hányán fogják nagyszerű és követésre méltó példáját megszívlelni. Részt akar venni a sajtóbanketten NEW YORK. — Kérem, rezerváljanak részemre két helyet a január 19-i sajtóbanketten, melyet a bronxi Savoy Manorban tartanak. Már jóelőre tudatom önöket, mert tudom, hogy milyen fontos tudniok, hogy mennyi vendégre számíthatnak. R. L. KARÁCSONYI ÜDVÖZLET Kivánok boldog, megelégedett karácsonyi ünnepeket minden lapolvasónknak és a világ haladó munkásságának. Katalin Almándy CLEVELAND, 0. — Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kivánok a lapszerkesztőségének, munkatársainak a kiadóhivatalban és a nyomdában. Legyen az 1964-es év kicsit boldogabb, mint az elmúlt esztendő. J. C., egy öreg 86 éves rézbányász DREZDÁBAN van a világ legrégibb — 130 éves — és legnagyobb gyorsirási szakkönyvtára: a könyvtárban 40 ezer könyvet őriznek; ennek egyharma- da idegen nyelvű, s közöttük van például a legrégibb orosz gyorsirási tankönyv. • A FINNORSZÁGI Turku város közelében megépült az ország leghosszabb, 200 méteres függő- hidja, amely mellett vizibuszkikötőt és a turisták számára táborozóhelyeket létesítettek. • MAGYARORSZÁG jelenlegi legnagyobb vízzel telitett védőárokrendszerét építi ki, illetve rekonstruálják a Heves megyei kisnánai vár romjai és még álló rotundái körül. A műemléki helyreállítás után — a tervek szerint — turistaszálló, muzeum, kulturház és kőtár nyílik meg itt.
