Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-31 / 44. szám

Thursday, October 31, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAt WORD II EGY KÉSZÜLŐ DOKUMENTUMKÖTET ANYAGÁBf. A földbirtokost majdnem megverik. — Hort hy sógora földet kér. — Egy újság ker< tik munkásokkal karöltve alakítottak szövetkezetét. Békésen az uradalmak gépeit használták ki szövet­kezeti módszerrel. Ennek a közös gépparknak hat telephelye volt. Csorváson történt, 1946-ban, amikor az első ré­mületéből ocsúdott reakció némiképp összeszedte magát, s a gyakorlatilag már országszerte végre­hajtott földosztást ott igyekezett utólag megfúrni, enyhiteni, visszacsinálni, ahol csak lehetett. Nos, a csorvási földigénylők levelet Írtak a gyulai föld­hivatalhoz és közölték: “földet vissza nem adunk.” A gyulai hatóság erre kiszállt Csorvásra s az egy­begyűltek előtt olvasta fel határozatát arról, hogy mennyi föld illeti meg Réck Gézát, a korábbi föld- birtokost. A csorvási nép hangulata erre olyan ba­rátságtalanná vált, hogy a gyulaiak a földbirtokos­sal egyetértésben jobbnak látták, ha Reck ott a helyszínen, azonnal, ünnepélyesen aláírja a nyilat­kozatot, amely szerint minden földjéről lemond a csorvási igénylők javára. Az aláírás kuszasága bi­zonyos félelmet tükröz, s nem ok nélkül. A jegyző­könyv tanúsága szerint ugyanis csak ez az aktus mentette meg Reck Gézát a csorvásiak haragjától, mely nagyon is konkrétan érzékelhetőnek Ígérke­zett. A jegyzőkönyvet s a szóban forgó aláírással büszkélkedhető dokumentumot Szabó Ferenc mu­tatta meg nekem a Szegedi Állami Levéltárban. Hasonlókból s általában az 1944 és 1947 közti évek dokumentumaiból igen sok található most az író­asztalán, hiszen ő is részt vesz abban a munkában, melyet az Országos Levéltár egész hálózata végez, és amelynek eredményeként felszabadulásunk 20. évfordulójára a tervek szerint a Kossuth Kiadó gondozásában lát napvilágot a magyar földosztás­ról minden eddiginél sokoldalúbb anyaggyűjtés alapján készülő dokumentációs kötet. A tudomány eddig is tudott azokról a viharsarki szekerekről, amelyek Debrecenbe, a felszabadulás után itt székelő ideiglenes kormányhoz vitték a földreformot követelő parasztküldöttségeket. Azt azonban csak a mostani kutatás tárja fel, hogy például Tótkomlóson, Földeákon, Gyulán, Hajdu- sámsonban, Makón és Kalocsán már a földreform törvényének megjelenése előtt önkéntes kezdemé­nyezésből felkészültek a földosztásra. Sok helyen kijelölték a birtokokat, összeírták az igénylőket. Dél-Magyarországon, különösen a Viharsarokban igen erősek voltak a földmunkásszakszervezetek, amelyek sok helyen szinte egyszerre születtek meg az MKP helyi szervezeteivel. Erejüket bizonyítja például az a — ugyancsak csorvási — dokumen­tum, amelyből kiderül, hogy a szakszervezet helyi szervezete külön intéző bizottságot alakított s ennek feladatává tette: idejében kell elvégezni és elvégeztetni az őszi mezőgazdasági munkákat az uradalmakban. 1944 őszét Írták ekkor! 1945 március 15-én jelent meg a földreformtör­vény, mely már annyira várható volt, hogy például a Csanádi püspöki uradalom levéllel fordult az ak­kori főispánhoz, akitől a reform enyhítését és bizo­nyos egyházi birtokok érintetlenül hagyását kérte. Vagy a kaszaperi Pipis-birtokos (a Pipis-testvérek- ből 5 birtokos akadt Dél-Magyarországon) felaján­lotta, hogy birtokát kiadja haszonbérletbe. Per­sze súlyos feltételeket szabott és — ez is termé­szetes — ajánlatát nem fogadták el. A feldolgozás alatt álló dokumentumokból az is kiderül, hogy a földreform végrehajtásában mi­lyen jelentős segítséget nyújtottak a Magyarország területén állomásozó, felszabadító szovjet csapatok, amelyek tevőlegesen sehol sem avatkoztak be a földosztásba. Viszont előfordult, hogy a szovjet parancsnokság adott üzemanyagot a magyar trak­torok meghajtására. A Csongrád megyei Marosle- lén még ma is emlékeznek Csekminyov szovjet szá­zadosra, aki a földosztási ünnepségen beszédet mondott, s a többi közt kijelentette: most már a magyar parasztság dolga, hogy vigyázzon az újon­nan levert mezsgyekarókra. Egyébként az első földosztás is Csongrád megyében, Sándorfalván és Sövényházán zajlott le ünnepélyes keretek kö­zött, 1945 április elsején. A dokumentumokból az is kiderül, amit a fiatal generáció talán meg sem ért, hogy a felszabadulás idején, bizony, sokkal több volt egyes helyeken a földigénylő, mint a föld. Ezen a helyzeten csak az ország nagyarányú iparosítása segíthetett, amely a faluról olyan sok munkaerőt vont el, hogy ma már sokalljuk is néha. .. Aztán érdemes emlékez­ni arra a mezőhegyesi esetre, amely mindennél plasztikusabban dokumentálja, hogy milyen hatal­mas alkotóerő, munkaláz szabadult fel a falu népé­ben, miután a földosztás révén évszázadok álmait látta valóra válni. Egy mezőhegyesi gazda másfél holdat felásott, mert másként nem tudta felszán­tani! Mint ismeretes, a földreformtörvény úgy intéz­kedett, hogy azoknak a földbirtokosoknak, akik nem háborús bűnösök — 100, azoknak, akik szá­mára a földművelés élethivatás — 200 hold földet lehet meghagyni. Nem mindennapi dokumentum az, amelyből kiderül, hogy még “vitéz” Purgly Emil battonyai földbirtokos, egykori földművelés­ügyi miniszter, Horthy sógora is igényt tartott a 200 holdra. írásban állította, hogy a földművelés — élethivatása... Az ilyen és e tájon főleg a Füg­getlen Kisgazda Párt egyes körei által támogatott hasonló kísérletek nyomán vált országossá a jel­szó: földet vissza nem adunk. A máris hatalmas dokumentumgyűjteményből érdemes még megemlíteni egyet-kettőt azok közül, amelyek azt bizonyítják, hogy a szövetkezés gon­dolata nem idegen a magyar parasztságtól. A ka­kasszéki uradalom dolgozóinak levele pl. már a földosztás előtt javasolja a szövetkezet létrehozá­sát. Derekegyházán már 1945 áprilisában csepeli A kutatómunka még tart. Visszaemlékezések, jegyzőkönyvek, levelek kerülnek elő könyvtárak, hivatalos irattárak, kicsiny, házi levélcsomók mé­lyéről. A kutatók egyre szélesítik a gyűjtési terü­letet. Egykori filmhíradók, újságok, karikatúrák után kutatnak, és felvették a kapcsolatot azokkal a szovjet katonai szervekkel, amelyektől az akkori szovjet tábori újságok idevonatkozó anyagait ké­rik. Szabó Ferenc elmondotta, hogy Népakarat címmel az országban először Orosházán jelent meg legális kommunista újság. Első példánya 1944 ok­tóber 10-én látott napvilágot, összesen nyolc-tiz lap szám jelenhetett meg belőle. Nem tudták biztosan, mert 19 éve egyetlen lapszám egyetlen példányára sem tudtak rátalálni a szorgalmas kutatók. Ha most, a 20. évfordulóra végre sikerülne, külön is értéket adna a készülő dokumentumkötetnek. Cs. I. HAJÓ SZÜLETETT Fehér hajó, csak a vízre buggyan rá a tükröződő minium vöröse, s kis foltokban úszik, mint az olaj. Ottjártamkor még a balatonfüredi öbölben vesz­tegelt, türelmetlenül szinte, mint akinek nagy mehetnékje támad, ki, a széles víztükörre. Haránt- karcsú oldalán a név: MÁTRA. Honnan e hasonlat­ra hivó névadás, e merész párhuzam, mely a he­gyek ívelését idézi a szétvágott hullámok fölé?. .. Azóta nekiindult kijelölt utjának; tán éppen most bukdácsol a szűk Sión lefelé, amely oly tréfát mutat a messziről nézőnek, mintha a mező köze­pén sétálna-lépkedne a hajó, mert a keskeny csa­tornát csak föléhajolva látni... Az irányitó fül­kében ott a parancsnok is, magas, csontos arcú, fekete ember, Schütz Mihály; huszonöt éves szol­gálat után először kapott saját vontatót, hát si­mogatja szemmel, kézzel, és átkozza a lapos vizet minden fenyegető zökkenőn... Elindult a hajó, viszi sorsát. Történetét is, amely az első hártyapapirra szerkesztett idomnál, vasla­pokból szerkesztett szekciónál kezdődött, s indu­lásra mái' eseményes múlttá terebélyesedett. Szem­rehányást tehetnénk neki, hogy első mozdulatai­val fájdalmat okozott szülőinek... De ki tesz szem rehányást az újszülöttnek? • Minden összeesküdött: elcsúsztak az idővel, ké­sett a hengerelt áru, nem érkezett időre a hajó- esavaröntvény — párhuzamos gyártás-anyagbeszer­zés... A Mátrát szeptember 30-án át kellett adni. Kellett! Sok minden függött tőle. A többi hajó sor­sa. A tervteljesités. Füreden már régen nem csodálkoznak az embe­ri akarat, cselekvés átlagon felüli teljesítményein. A hajóépítők moráljával, ragaszkodásával magya- íázzák. Nem csodálkoztak azon se, hogy a Mátra- időben elkészült. Megérkeztek a “meósok”, a MA­HART szakemberei, kezdődhetett a próba.. . Vasárnap délelőtt. Az idő szép, a hir rossz: hát­ramenetnél megcsúszott, leégett az irányítóberen­dezés kuplungja. A motor szétszedése hatalmas munka. . . Két nap múlva határidő. .. Szabó párttitkár áll a sólyán, agyába mar a lég­pisztoly hangja, puffannak a fémlemezek, Encz László művezető sem tehet mást: kiabálva mondja a rossz hirt. A két ember egymásra néz. A párttit­kár azon töpreng, kivánhat-e újabb áldozatot a fá­radt emberektől, a művezető neveket forgat a nyel­ve hegyén: Nádas, Torma, Heiter?... Micsoda vasárnap! A titkár kocsiba ül. A füredi faluban látja meg Tósoki Imrét. Ballag az utcán, fütyörész. — Hová, szaki? — Hazafelé! — Üljön be, igy közelebb! — Szívesen. Tósoki csak a parton veszi észre, hogy túlfutot­tak a célon, gyanúsan pislog: — Elfelejtett megállni... •— Gondoltam, megnézi a gyárat... — Csak nem?! — Úgy, kíváncsiságból! Hát! Szabó fékez, visszafordul — csak vicceltem —• mondja —, de a többiek tényleg benn vannak. .. Tósoki határozottan kérdez: — Miről van szó? — A Mátráról! A térdével jelez meg a fejével, kissé fölkapja, int a gyár felé: — Gyerünk!-Addigra megalakult a szerelőbrigád: Encz Lász­ló, Róka Kálmán, Schall Kálmán, Torma Lajos, Heiter József. — Vállaljátok? r" 1 — Vállaljuk! " "Vm — Sok szerencsét! 1899B Nincs több szó, a kezek beszélnek. i • Kedd estére készen van a hajó. A hiba kijavítva. Mennyit aludtak? Lepihentek-e egyáltalán? Beszél­gettek, tréfáltak-e közben, mig versenyre keltek az idővel, vagy hallgatással, szoros ajakkal kisérték a tennivalót?. . . Utólag nehéz kideríteni. Egy biztos: kedd estére készen lesz a hajó. Régi mondás:'a baj nem jön egyedül. íme a hajó, amelyet annyi fürge, dolgos, erős kéz alakí­tott, töprengő-aggódó szem kisért, s amelyre már- már felhúzták a munkagyőzelem lobogóját, ismét megmakacsolta magát. ^ Vizretétel. Mindenki a parton: gyárvezető, mű­vezetők, térmester, tárolómunkások, a szerelőbri­gád . .. Fények pásztázzák a vizet, szemből Tihany is idepislog, nézi, hogy ereszkedik mind lejjebb á Mátra. De valahogy lassú ez a mozgás, a viz szélén meg is áll a hajó, mint az ember, ki tétovázik: — Gyerünk az emelőkkel! Emelők, izmok feszülnek, a test belemozdul a vízbe. A megpattant csúszó cönk darabjait nem ve­szik észre. Csak később, amikor a bajt okozzák. Nyolc-tiz facönk is a hajótestre tapad, megbénul a jobb oldali csavar. Vontatás, vezényszó: orr-részt elárasztani! Emel­kedik a far, látszik a béna hajócsavar, a beszorult cönk... — Mikor minden rendben volt már! — A szentségit! — Ki kell szabadítani a hajócsavart! — Hogyan? — Ki teszi meg? Sötét a viz. Hideg. Apró neszekkel csobban a ha­jóhoz. Egy ember megindul a vízhez. Balogh Gyula tárolómunkás. — Állj meg! — Vissza! — Belefázol! — Hozunk vízhatlan ruhát a Halbiológiától! Balogh Gyula már a vízben van. Derékig. Hol­napra kell a hajó! Üti, marja, faragja a cönköt. Dühvei. Erőből. Holnapra kell a hajó. Aztán má­sik ember mozdul. Grán Ferenc. A viz hideg de­rékig ér. ‘! Hatvan perc. Százhúsz, Száznyolcvan. A törté­netet be is fejezhetnénk. Happy end. A Mátrával már Schütz Mihály hajózik. De kell a megnyugvás. Mi lett Balogh Gyulával? A párttitkár másnap reg­gel karon ragadja. Gyerünk az orvoshoz! Szabódás. ellenkezés, de nincs kegyelem. Nyílik az ajtó, hallik az orvos baritonja: — Vasszervezet. Kutya baja! Ennyit csupán egy hajó történetéből. H. E. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a: előfizetésem. Itt mellékelek $......................-t Cim: ................................................................. Név: .................................................................. Város:..........................................Állam:------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom