Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-31 / 44. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZ5> — HUNGARIAN WORD Thursday, October 31, 1963 A MAI KUBA EMBERE Nagyon érdekes utazási leírás jelent meg Kubáról a kiváló iró, Truman Nelson tollából az “Independent" einni folyóiratban, mely különbözik más hasonló, Kubában járt megfigyelők leírásaitól annyiban, hogy nem a termelési teljesítményről, az alkatrészpótlás lehetőségéről, vagy más statisztikai adatokról számol be, arról sem, hogy a népszavazási rendszer összehasonlitható-e az Egyesült Államokéval, vagy hogy milyen szerepet játszanak az oroszok Kuba életében; ez a leírás főleg egyéni megfigyelés a mai Kubában élő emberekről és azokról a változásokról, amelyeket a szocialista forradalom Kubában magával hozott. Mindjárt a cikk elején a legmegkapóbb első benyomás, amelyről az iró beszámol, a bürokrácia teljes hiánya Kubában. Ellentétben más középamerikai országokban tett látogatásaival, Havannába való megérkezésekor a legbarátságosabb és közvetlenebb kezelés mellett jutott keresztül a belépési formalitásokon. A hotelban is olyan gyorsasággal és annyi kedvességgel intézték el a beszállásolását, hogy önkéntelenül is arra gondolt: ezek igazán busás borravalót érdemelnek. Nagy volt a meglepetése azonban, amikor a szállodai alkalmazottak őneki és társaságának kijelentették, hogy Kubában a “vendéget” igazán vendégnek tekintik és az elszállásoltak és alkalmazottak közötti viszony ma csupán ember és ember közötti viszony, amelyhez nem méltó a borravaló-rendszer. A cikk írója beszámol egy mulatságról is, amelyre a kulturügyi minisztérium meghívásából ment. A gyönyörű márványpalotában megtartott összejövetelen a Fidel Castro miniszterelnök moszkvai utján felvett filmet mutatták be. Maga Castro is jelen volt a többi kormánytagokkal együtt és amint az iró folytatja, különösen figyelemre méltónak találta azt, hogy Fidel Castro a legközvetlenebbül vett részt a társalgásban a számos meghívott vendéggel és mindenki kérdéseket intézhetett hozzá, amikre készséggel megfelelt. Aki csak tehette, igyekezett a közelébe férkőzni és rendkívüli, felvillanyozó egyénisége életkedvet, reményt és bizalmat látszott önteni a jelenlevőkbe. Egy alkalommal az amerikai látogatók megkérdezték tőle, hogy mikor látogathatják meg interjú céljából, mire Castro kijelentette, hogy majd ő megy el hozzájuk a szállodába, amit meg is tett. A mulatság végeztével az utcán nagy tömeg szeretettel vette körül a miniszterelnököt, számosán odakiabáltak neki még az erkélyekről is, amelyek mind igy kezdődtek: “Hey, Fidel!” A forradalom évfordulóján, julius 26-án a havannai Plaza De La Revolucion-on tartott népünnepélyen Castro miniszterelnök majdnem 4 órás beszédet mondott az egymilliót kitevő közönséghez. Mikor az ország múltjáról beszélve a reakciós Ba- tista-kormánvt és tagjait emlegette, azt kérdezte: “Mit tettek ezek a politikusok a mi pénzünkkel? Ellopták. Mit tettek a közoktatás céljára szánt összegekkel? Ellopták. Mit tettek a közegészségre kiutalt összegekkel? Ellopták. Mit tettek mind a képviselők, szenátorok, polgármesterek és a többi vérszivó politikusok? Ellopták a nép pénzét és külföldi bankokban helyezték el.”' Ilyen volt a letűnt rendszer korrupciója és hamis demokráciája, de ma már ez nem létezik Kubában. Az ország vezetését miniszterek forradalmi tanácsa végzi, amelynek tagjai az 1940-es alkotmány legjobb szellemében kormányoznak. Jelenleg munkásközpontokon alapuló uj kormányvezetőségi párt van kialakulóban, amelynek tagjai Kuba jövőjén dolgozó munkások köréből kerülnek ki. Akkor is, amikor ez megvalósul, csak egy párt lesz az országban, akárcsak Ghánában, Algériában és a többi szocialista, vagy fél-szocialista országban. Ebből a leírásból kitűnik, hogy Kuba elnyomott népének nem sokat jelentett a Fulgencio Batista elnyomó terrorkormány hipokrita ál-demokráciája és természetesnek tekinti, hogy a paraszt- és munkásforradalom győzelmével olyan kormány legyen az uralmon és olyan párt képviselje az országot, amely ezeknek az osztályoknak az érdekét képviseli. Azok között a politikailag aktiv munkások között, akiknek soraiból az uj vezetőséget képezik, sokan még két évvel ezelőtt Írástudatlanok voltak. Gyakran lehet találkozni olyanokkal, akiknek egyik zsebében elemi iskolai tankönyv van, a másikban Marx és Engels elméleti könyvei. Az írónak egyéb megjegyzései között említésre méltók azok a megfigyelések, amelyeket a havannai utcákon sétái alkalmával tett. A nap és az éjszaka különböző óráiban bejárta a várost, de sohasem látott részeget, vagy utcai verekedést és letartóztatást; nem látott ajtón kopogtató, népet megfélemlítő katonaságot és egyetlen rendőrnél sem látott botot, vagy rendőrkutyát. Egyik nap a cikk írója egy Havanna környékén épült elmegyógyintézetet látogatott meg. A régi világban az embereket úgy hozták oda, mint a társadalom számkivetettjeit és az intézetet az emberiség szemétdombjának tekintették. Semmilyen adatot nem vezettek az odakerült szerencsétlenekről, nehogy családjaiknak kellemetlenségeket okozzanak, de meg sem vizsgálták a felvett betegeket, nem hordoznak-e ragályos betegségeket. Sokan ott kaptak tbc-t másoktól. Elterjedt volt a hibás, vagy tisztátlan étkezésből eredő hasmenés és nem utaltak ki semmiféle ruhát, kabátot vagy paplant a betegeknek. 1957-nek egyik téli éjszakáján a betegek közül százan meghaltak. Szennyes, férges cellákban tartották őket és nagyon soknak még ágy sem jutott. Úgy haltak meg, mintha nem emberek, hanem páriák lennének, akiket az emberi társadalom kiközösitett. Az iró lefesti nemcsak azt, hogy a forradalom hogyan emelte ki ezeket az elmebetegeket az állati sorból kellő fizikai ellátással, rendes tiszta ruházattal és egészséges táplálással, hanem megmutatja azt is, hogy egy jólfelszerelt műtőterem 119 orvossal, gyógyterápiával, diagnosztikai műszerekkel áll a betegek rendelkezésére. Az írástudatlan betegeket megtanítják irni-olvasni és a leggyönyörűbb sportarénát építették számukra. A szebbnél szebb épületek sorakoznak fel a gyógyintézet telepén, modern csempeburkolatos falakkal és rozsdamentes acéldiszitéssel. Azt mondja a cikk Írója, hogy ezeket az elmebetegeket több szépség, Ízlés és kényelem veszi körül, mint az U.S.-beli községi tömegépitkezések lakóit. Azt is hozzáteszi, hogy megfigyelése szerint ezek a betegek megelégedet- tebbeknek látszanak, mint sok amerikai “project” lakói. Leirja, hogy milyen tiszteletben tartják Kubában a politikai menekülteket is. Ott él Robert F. Williams U.S. állampolgár, aki az amerikai néger önvédelmi mozgalom megalapítója. A koholt vádak alapján Ítélkező észak-carolinai büntetőtörvény elől menekült Williams letelepedhetett Kubában, ahol nem kérdezik tőle, hogy meddig akar maradni, és nem cenzúrázzák, hogy mit ir, vagy mit mond a rádión. Elutazása előtt való napon körülsétált a Kelet- Havanna nevű állami lakótelepen és úgy vélekedik, hogy ez sokkal több és szebb, mint amit lakótelep néven ismernek. Ez a régi nyomortanya helyén épült uj házcsoport a forradalom legszebb és legromantikusabb teljesítménye. A régi hullámlemezekből és ócska deszkából összetákolt házakból álló kubai “Hooverville” helyén olyan csodálatos lakótelep áll, amelyben a monoton sablonházak helyett minden ház különböző. Iskolák, óvodák és bevásárlóközpontok tarkítják az újonnan emelkedett lakóvárost, amelyben az elsőbbséget a volt odúk lakói kapták. Amint egy pádon ülve az iró a látottakban gyönyörködött, egy mellette ülő középkorú néger asz- szonnyal beszélgetésbe eredt, aki azonnal meghívta otthonába az amerikai látogatót. Tiszta és csinos lakásában finom kávéval vendégelte meg és mikor körülnézett a vendég, észrevette, hogy a nappali szoba egyik falán Jézus Krisztus óriási képe függött. Vele szemben, a másik falon Fidel Castronak hasonló nagyságú képe volt felakasztva. Mikor észrevette a vendég kiváncsi pillantásait, a vendéglátó háziasszony igy szólt: “ők ketten nagyon szeretik egymást.” Bemutatta fiának is, aki városi rendőr. Szobájának könyvespolcai tele voltak Marx Engels, Mao, Kruscsev és Fidel könyveivel. Avval az érzéssel hagyta ott Kubát ez a megfigyelő, hogy mivel abban az országban olyan sok néger lakos van, talán az volt az oka annak, hogy a kubai forradalom sikerre jutott. Ennek az útleírásnak az olvasása azt a kellemes érzést kelti, hogy a szocializmus képes megvalósítani a “testvériség” sokat hangoztatott, de soha meg nem valósított eszméit. Egy év alatt 87 százalékkal nőtt a szovjet ipar termelése A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala jelentette, hogy a Szovjetunió ez év első kilenc hónapjában a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 8.7 százalékkal növelte az ipari termelést. Az ipar valamennyi ága fokozta termelését. A vas- és színesfémkohászat 9 százalékkal, a gépgyártó- és fémmegmunkáló ipar 14 százalékkal és ezen belül a mezőgazdásági gépgyártás 17 száza* lékkai növelte a termelést, a vegyipari termelés összességében 17 százalékos, a műgyanta- és mü- anyagtermelés pedig a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 25 százalékos emelkedést mutat. Csaknem valamennyi népgazdasági tanács és szövetségi köztársaság ipara egészében és a legfontosabb termésfajták többségének termelését tekintve, túlteljesítette kilencnónapos tervét. A jelentés közli, hogy műtrágyából 1.7 millió tonnával, nyersvasból 2.7 millió tonnával, acélból 3.1 millió tonnával, hengerelt áruból 2.4 millió tonnával, acélcsőből 94 millió méterrel, vasércből 7.7 millió tonnával, villamos energiából 31 milliárd kilowattórával termeltek többet, mint a múlt év kilenc hónapjában. Az iparban a termelékenység a múlt év hasonló időszakához viszonyítva hat százalékkal emelkedett, ez meghaladja a terv előirányzatát. »W\\WVV\\\V\VWW\\W%\W\VWWVW\WVV»\WVVW\\1 HÍREK pNÉHAHY SOBBAM LEMONDOTT a brazil oktatásügyi miniszter. Lemondását azzal indokolta, hogy ideológiai meggyőződését nem tudja összeegyeztetni a kormány jobb- ratolódásával. Más, a kormánnyal ellentétes felfogású miniszterek is lemondásukat tervezik. NAGY VOLT A KERESLET a Lipcsei Vásáron a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat kiállításán a magyar könyvkiadás produktumai iránt. így a drezdai Steinkopf Verlag nagy példányszámban rendelte meg Balogh-Szendrői: Pros- tatarák cimü könyvét. Hasonló rendelést adott fel a lipcsei Teubner kiadó, aki az Obadovits: Matematika zsebkönyvének német verzióját 8,000 példányban rendelte meg. Ugyanezen kiadó rendelt egy épületszerkezetekkel foglalkozó magyar tudományos munkát. A gyermek könyvek közül nagy sikere volt Kormos: Wunderflöte c. könyvének, amelyből 15.000 példányt rendelt a német Kinderbuch Verlag. Több szépirodalmi műre kötöttek opciót a német kiadók. A Leipziger Kommissionbuchhandlung munkatársai sok ezer magyar könyvet adtak el az NDK könyvkereskedőinek. EBBEN AZ ÉVBEN három ausztráliai városban rendeztek a magyar nyelvű könyvekből vándor könyvkiállitást. A kiállítások sikerére jellemző, hogy a Melbourne-i Spring Bookshop fennálásá- nak 12 hónapja óta a kiállítás ideje alatt érte el a legnagyobb forgalmat. Hasonló sikerekről számoltak be a Camberrában és Sydneyben rendezett magyar könyvkiállitásról is. OSZTRÁK diplomáciai képviseletet állítanak fel novemberben a Közös Piac brüsszeli központjánál. Egy küldöttség egyébként már októberben újabb tárgyalásokat kezd Ausztria csatlakozásáról az Európai Gazdasági Közösséghez. A PÁNEURÓPAI MOZGALOM elnöke, Coudenho- ve-Kalergi gróf, ismert közéleti személyiség, javasolta, üljenek össze tanácskozásra a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai a hidegháború megszüntetésének jegyében. Indítványozta, a megbeszélésre jövőre Bécsben kerüljön sor. C*i> POLITIKAI MENEDÉKJOGOT kért az NDK-iban Frank Barton, az amerikai hadsereg őrmestere. Barton a nyugat-németországi Giessenben állomásozó rakétazászlóalj egy különleges egységénél teljesített szolgálatot. Ettől az alakulattól már több amerikai katona ment át az NDK-ba. AZ AMERIKAI Államok Szervezetének tanácsa összeült a Dominikai Köztársaság kérésére. A szeptember 26-án uralomra jutó junta azzal vádolja az Egyesült Államok kormányát, hogy beavatkozik Dominika belügyeibe. ..AZ INTERVIZIÓ TAGÁLLAMAIBAN működő televízióállomások átvették a Magyar Televízió közvetítését a budapesti zenei hetek október 17-i és 24-i koncertjeiről.
