Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-07 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 7, 1963 NÁCI GYILKOSOK SZABADLÁBON AZ EGY. ÁLL.-BAN A múlt év tavaszán Vilnában a szovjet főbiró- ság tiz tömeggyilkos perét tárgyalta, akik zsidók, partizánok, szovjet hadifoglyok, litván férfiak, nők és gyermekek tizezreit gyilkolták és csonkí­tották meg a német megszállás alatt. Ennek a tárgyalásnak a fő mozzanatairól a Freiheit cimti zsidó lap közölt tudósítást 1962 december 16-i számában: “Kilenc fasiszta a vád­lottak padján. . . egy hely üres volt” cimen. A bíróság mind a tizet bűnösnek találta, de csak kilenc nyerte el méltó büntetését. A tizedik, a büntető brigád parancsnoka, Antonas Impulia- vichius, megúszta a felelősségre vonást, mert itt él az Egyesült Államokban, Philadelphia, Penn­sylvaniában. így az ő helye üresen állt a bíróság épületében. Impuliavichiusnak sikerült kiszöknie Amerikába a náci hatalom összeomlása után és az Egyesült Államok kormánya mindmáig meg­tagadta a kiadását a Szovjetuniónak, bár ezt már többször is kérték. Ebben a cikkben részleteket fogunk idézni a vilnai bíróság tárgyalásának menetéből, amikor Impuliavichius bűntársai és más tanuk vallottak a német megszállás alatt elkövetett cselekmények­ről. ■ '. Bronius Guyzmskas vádlott és a per ügyésze között a következő párbeszéd folyt le: Ügyész: Magának az volt a feladata, hogy őriz­ze a szovjet hadifoglyokat? Vádlott: Igen. Ügyész: Sok szovjet katona halt meg a maga ezemeláttára ? Vádlott: Igen, sok. Ügyész: Ki adta magának a parancsot, hogy büntető műveletet hajtson végre a Berezin erdők­ben? Vádlott: Századunk parancsnoka mondta ne­künk, hogy ez Impuliavichius közvetlen paran­csa volt. Érdekes egy másik gyilkosnak, Pavillos Tiato- risnak a hosszú vallomása a bíróság előtt. Ez a vádlott kijelentette, hogy ő hisz a következő bibliai elvben: “Ne tedd felebarátodnak, amit nem tennél magadnak.” Az ügyész találóan válaszol­ta: “A maga elvei mégsincsenek összhangban azokkal a tetteivel és cselekedeteivel, amiket péU dául Slutskban elkövetett.” Egy perces hallgatás után a bandita beszélni kezdett. “Amikor mi odaérkeztünk (Slutskba), a tevékenység már folyamatban volt. Puskaropo­gás és elszigetelt lövések zaja visszhangzott a le­vegőben. A hitlerista parancsnoksággal találkoz­tunk, amely elrendelte, hogy kezdjünk lövöldözni az emberekre. Világosan emlékszem az asszonyok és gyermekek szivszaggató kiáltozásaira, akiket elszakítottak egymástól és az árokba dobták őket. Élő embereket dobtak a holttestek fölé, amelyek még ki sem hűltek teljesen. Tarkólövássel végez­tek az emberekkel.” Minszk és Nesvizh A harmadik vádlott, Jonas Usialias, a követke­zőket vallotta: “Impuliavichius rögtön azután hogy Minszkbe érkezett, boldogan kijelentette, hogy a tevékeny­ség rövidesen megkezdődik.” A “tevékenység” azonnal meg is kezdődött. Usialiast századával együtt a régi zsidó városba, Nesvizhbe irányították. A piactéren gyűjtötték össze a halálnak szánt zsidó férfiakat, nőket és - gyermekeket. Radzivill herceg régi kastélyának a tövében több 70—80 yard hosszú árkot ástak. “Tűz”, ordította Impuliavichius a parancsot Usialiasnak. “A munkát el kell végezni”, tette hozzá Fruch, az SS tagja. Usialias két osztagot jelölt ki, amelyek tüzet nyitottak az áldozatokra. Usialias elmondta még, hogy a minszki körzet egy másik városában ho- igyan végezték ki az embereket. 1 “Amikor megérkeztünk a cselekmény színhe­lyére, előkészitettem az embereket a kivégzések­ére. Impuliavichius hamarosan felbukkant. Odajött hozzám, vállamra veregetett és azt mondta, ‘mu- jtasd meg nekem, milyen jól tudsz célozni,’ és én (Usialias) céloztam...” Kovno és Koidenov Akárhányszor Impuliavichius felbukkant, vér folyt. Ezek a banditák annyira megszokták a véd­telen emberekre való lövöldözést, hogy már sab­lonná vált náluk. Még most is, húsz évvel később, a bírósági tárgyalás folyamán, úgy fejezték ki magukat, mintha polgári mesterségükről lett vol­na szó: “ebben a munkában nem vettem részt,” vágj7 “akkor nem dolgoztam.” Yuosas Kinrimas, ez az emberbőrbe bujt fene­vad, nyilván Impuliavichius kedvence volt, mert minden tömeggyilkosságban résztvehetett. A bí­róság előtt teljes hidegvérrel mesélte el rémtet­teit: “Minszk és környékén több gyilkosságot követ­tünk el, mint másutt. Kovno 7-es számú erődjé­ben bőségesen gyilkoltunk. Egyszer Kismura és én megtöltöttük a zsinagógát a helyi lakókkal és onnan szállítottuk őket a 7-es erődbe, ahol meg­semmisítettük őket. A ÍN TON AS IMPULIAVlCHIÉa “Minszken kívül, a Koidenov felé vezető utón, az emberek ezreit irtották ki. Ebben a művelet­ben az egész zászlóalj részvett Impuliavichius parancsnoksága alatt. A következő napon nem öl­tünk meg sokat, csak kb. 700 embert.” Kinrimas elmondta még a bíróság előtt, hogy Koidenovban ő és Ploumchinius megöltek egy nagy szállítmányt, amely tele volt csehszlovák zsidókkal, akiket a nácik oda deportáltak. Impu­liavichius és Kismura szintén jelen voltak. Guoga tanú elmondta, hogy a saját szemével látta, amikor Impulviachius személyesen is részt vett a tömeggyilkosságokban. Zigmas Yuoris ta­nú elmondotta, hogy Impuliavichius parancsnok­sága alatt folyt le tömeges agyonlövés a minszki gettóban. Ugyanez a tanú mondta el, hogy Impu­Lew Carliner, a United Auto Workers Union washingtoni irodájának egyik tisztviselője, meg­mondta 300 szakszervezeti delegátusnak, hogy ne dőljenek be a jobboldali érdekeltségek által tá­mogatott újságok híreszteléseinek sem Kubával, sem Katangával kapcsolatban. Carliner kijelen­tette, hogy Fidel Castro többet tett a kubai nép érdekében az utóbbi két év alatt, mint az Alliance for Progress tett a többi délamerikai államokban. Azok a vádak, hogy a Castro-kormány totalitáris vagyis hogy Castro parancsuralmi rendszert ve­zetett be, eltörpülnek, ha szembeállítjuk azzal a ténnyel, hogy a kormány iskolákat építtetett, ta­níttatta a népet és egészségügyi központokkal látta el, mondotta. Vádakat emelnek itt, hogy Kuba népét meg­fosztottak a szabadságától és erre azt kérdezte, hogy ugyan milyen szabadságot élveztek azelőtt? “Most iskolát, kenyeret és orvost kapnak a kom­munistáktól.” Az újsághirdetéseket, amelyek Csomóét és a Union-Miniére-du-Haut Katangát dicsőítik, a John Bircherek és a “right-to-work” munkásellenes ele­mek támogatják, mondotta Carliner és a belga­angol érdekeltségeket okolta a kongói bajokért, mert a profitjukat látták veszélyeztetve és hogy ebbe az amerikai tőke is be van kapcsolva. A szakszervezeti delegátusok az ENSz által szervezett béke-szemináriumban vettek részt. Carliner előadást tartott a szemináriumban. A közös megsemmisülés elkerülésére — Fordítás az “Economic Notes”-ból — A legjobb tanulmányi gyűjtemény a koegzisz- tencia fenntartásának és a thermonukleáris ön- gyilkosság elkerülésének ésszerű módszereiről az a 460 oldalas könyv, amely “Preventing World War III.” (A 3-ik világháború elkerülése) cimen, Simon and Schuster kiadásában jelent meg. (Ára $6.95.) 28 tudományos kutatónak a megálkpitá­liavichius helyettese, Yurgis Yuoris bandita volt, aki jelenleg az Egyesült Államokban él. A tanú kijelentette a bíróság előtt, hogy Nesvizhben Im­puliavichius kijelentette, mialatt a zsidók agyon- lövése folyt: “Úgy ki kell őket irtani, mint a po­loskákat ; egynek sem szabad életben maradnia.” Slutsk zsidó szemtanúja Gregory Shmei'kovitch tanú, aki túlélte a Slutskban, 1941 október 28-án lejátszódó ször­nyűségeket, szintén megjelent a vilnai bíróság előtt. Elmondta, hogyan jött be Slutskba Impulia­vichius zászlóalja autóbuszokon és teherautókon. "Ahogy megérkeztek ezek a hóhérok, rögtön mun­kához láttak. Férfiak, asszonj'ok es gyermekek vére folyt az utcákon. A levegő visszhangzott a vesztőhelyre vezetettek szivettépő kiáltásaitól. A banditák 35 parasztot akasztottak fel, mert vizet mertek adni a partizánoknak. Számos akasz­tófát állítottak fel a főutcán. A zsidó tanú elmon­dotta a bíróság előtt, hogy a gyilkosságban részt­vevő hitleristák, litván és belorussz rendőrök vol­tak. őt magát, egy belorussz asszony mentette meg. Ez az asszony rejtette őt el a megszállás évei alatt, naponta hozott neki ennivalót, sokszor maga éhezett, hogy neki enni adhasson. A személyes tanúvallomások mellett. Írásbeli bizonyítékok is bőven szerepeltek a biróság előtt, amelyekben leírták a hitleristák és litván fasisz­ta bábjaik által végrehajtott tömeggyilkosságo­kat Minszkben, Nesvizhben, Smilovichban, Dukor- ban, Shatskon, Rudenskben, Borissovban, Koide­novban, Slutskon és számos más városban, ahol zsidók éltek. Az ügyész záróbeszédében rámutatott arra, hogy 1941 junius 25-én éjjel Williampolban, Kov­no külvárosában, több mint 1,000 zsidót öltek meg a legkegyetlenebb körülmények között. A gyer­mekeket puskatussal verték agyon. Az ügyész rámutatott arra is, hogy Antonas Impuliavichius ma az Egyesült Államokban él, Philadelphiában és segédtisztje, Yurgis Yuoris, szintén valahol az Egyesült Államokban tartózko­dik. Kifejezte reményét, hogj7 az amerikai töme­gek minden tehetségüket és befolyásukat igény­be fogják venni, hogj7 kormányukat rábirják ezek­nek a bestiális hóhéroknak Szovjet-Litvániának való kiadatására, ahol megkapják jól megérde­melt büntetésüket, mint háborús bűnösök. • Az Egyesült Államok kormánya mindeddig me­reven elzárkózott Impuliavichius és Yuoris kiada­tása elől. sait tartalmazza, akik közreműködtek ebben a könjwben a béke és a kölcsönös bizalom iránj7á- ba vezető ut kijelölésére. Amerikai, angol, orosz, jugoszláv és norvég szakértők tanulmányait jelenttették meg e könyv szerkesztői: Quincy Wright, William M. Evan és Morton Deutsch, akik a vita-cikkek összegezésé­ben igy fejezték ki a munkatársak érveléseit: “Nincs más realisztikus választásunk, mint az egymás mellett élés a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal.” Deutsch a külpolitikánk alapvető irányváltoz­tatását ajánlja a kommunista országokkal kap­csolatban. Közös kereskedelmi megoldásokat, ku­tató programot, kulturális csereprogramot, hitel programot, mezőgazdasági programot kell meg­indítanunk, mondotta “és nem kell aggódnunk, ha kezdetben úgy néz ki, hogy nekik van elő­nyük.” Ezt főleg Kínára vonatkoztatja, mert ezt mond­ja vele kapcsolatban: “Együttműködő politikánk­nak kitartó és átfogó kibékiilési politikának kell lennie, amely nem viszonozza a barátságtalan ér­zelmeket és mindig nyitva tartja a rést a kölcsö­nös kooperáció lehetőségére, még a kezdeti vissza­utasítás esetében is. . . Mert a kölcsönös együtt­működés alternatívája a kölcsönös megsemmisü­lés”, ismételte meg nézetét. •BBBBBBHBSBBBBBBBBHBHESBBBBH132BBBBBBBB8 • A prágai Nemzeti Színházban még ebben az évadban bemutatják Dobozy Tmre “Holnap foly­tatjuk” cimü drámáját. • Brigitte Bardot szerepet vállalt a Jean-Luc Godard rendezésében készülő “A megvetés” cimü filmben. A film forgatókönyve Moravia regénye nyomán készült és egy filmrendezőről szól, aki az Odysseiát készül megfilmesiteni. A forgatás alatt a rendező felesége felismeri férje hibáit és ami­kor a film elkészül, az asszony elhagyja férjét és megszökik a producerrel. “Azért vállaltam ezt á szerepet — mondotta Bardot —, mert Moravia regénye megragadott.” . IVMIUWWIMfWUWWMMtfinMAMAMMWl Castro, a nép jótevője 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom