Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-03 / 1. szám
Thursday, January 3, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A MEGHAMISÍTOTT statisztika A Bureau of Labor Statistics néhány gazdag és átlag jövedelmű család keresete alapján állította össze New York jövedelmi statisztikáját. — “Kifelejtették” a nyomorgókat és rosszultápláltakat A U. S. Labor Department-hoz tartozó Bureau of Labor Statistics (BLS) az utóbbi hetekben bocsátotta ki “tanulmányát”, amelyben megállapítja, hogy a newyorki családok jövedelme gyorsabban emelkedik, mint a megélhetési költségek. A BLS által összeállított statisztika szerint, a “fogyasztók” életszínvonala 1960-ban lényegesen magasabb volt, mint 1950-ben. A BLS nyilvánosságra hozott adatai nyilván a munkásság helyzetéről készült reális tanulmányt akarják megcáfolni, amelyet a U! S. Census Bureau számadatai alapján állítottak össze nemrégen. Ez a tanulmány sokkal sötétebb képet fest a dolgozók helyzetéről New Yorkban. Az 1960-as népszámlálási adatokra épülő statisztika kimutatja, hogy New York családjainak 49 százaléka, kis hiján a fele, kevesebb jövedelemmel rendelkezik, mint évi 5,970 dollár, ami a Labor Department szerint szükséges egy család emberhez méltó életének a fenntartásához Amerika legnagyobb városában. Az uj, “derűlátóbb” statisztika tagadja ezeket a tényeket. A célja pedig az, hogy alátámassza a kormány politikáját a munkabérek emelésének a megakadályozására. Erre valóban nagyon alkalmas, mert megállapításaiból az derül ki, hogy az átlag dolgozó annyi jövedelemmel rendelkezik, hogy már szinte el sem tudja költeni. A BLS által készített newyorki felmérés csak egy része az országos felmérésnek, amely 66 nagy és kisebb város “helyzetét” fogja ismertetni. Valószínűleg a többi kimutatás is hasonló célokat szolgál majd, mint a newyorki és a Bureau által összeállított megélhetési költségek indexét is jelentősen megváltoztatja majd, amelyet időnként bocsátanak ki a közönség tájékoztatására. A munkáltatók remek érveket fognak kapni ezekből a kimutatásokból arra, hogy lenyomják a munkabéreket, hisz úgyis többet keresnek a munkavállalók, mint amennyire szükségük van. Mi a valódi helyzet? Érdemes egy kicsit részletesebben is megvizsgálni az uj adatok némelyikét, amelyet a BLS bocsátott ki, mert tisztábban láthatjuk belőle, hogy miként ferditik el a valóságot. Azt állítják, hogy New Yorkban az egyes háztartások átlagjövedelme 1960-ban évi 6,708 dollárt tett ki tisztán az adó levonása után, mig 1950-ben csak 4,538 dollár volt a családi átlag- jövedelem. Ez tehát tiszta 47.8 százalék növekedést jelent az adó levonása után. Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Függetlenül attól, hogy kétségbe vonjuk-e ezen számok hitelességét vagy sem, nem a valódi helyzetet ismerjük meg belőle. A BLS felmérése alapján ugyanis azt a benyomást kapjuk, hogy a newyorki családok túlnyomó többsége megkeresi ezt a szép összeget évente. De a felmérés New York 212 családja alapján történt és ennek a 212 családnak a helyzetéből vonták le a következtetést a város 8,000,000 lakosának a helyzetére vonatkozóan. De nemcsak arról van szó, hogy túl kevés ember helyzetét vizsgálták meg, hanem arról is hogy e kiválasztottak milyen társadalmi és jövedelmi osztályba tartoztak. Találhatunk jócskán olyanokat is a 212 között, akiknek az évi jövedelme jóval 30,000 dollár felett van. De ki számíthatja ezeket a munkások közé? Már pedig a BLS ezt tette, amikor négyszer annyi családot vett be “felmérési” listájába a nagvjövedelmü gazdagok közül, mint a nyomorgók közül, akik csak az évi 1,000 dollárt keresik meg. A listán szereplő 12 nagyjövedelmü család évi átlagkeresete 27,500 dollár, tizenhét családé 10,000 és 15,000 között váltakozik, de csak három olyan szerepelt, akik a legalacsonyabb jövedelmi csoportba tartoznak. Könnyű igy statisztikát összeállítani, ahol a gazdagok és szegények jövedelmét összeadják és ebből állapítják meg az “átlagot”. Még szebb adatokat kaphattak volna, ha mondjuk két család keresetét hasonlítják össze, ahol az egyik 100.000 dollárt keres egy évben, mig a másik csak 2,000 rét és ebből állapítanák meet hogy a családok évi “átlagjövedelme” 51,000 dollár. Ebből persze mindenki tisztán láthatná, hogy hamis beállításról van szó. Ezért a BLS 212 családot vett be statisztikájába és igy jobban elködösitette a tömegek tisztánlátását. De a módszer ugyanaz. . . Arról már nem is beszélünk, hogy a családi jövedelmek nem mutatják világosan a kereseti lehetőségeket, mert sok családban nem egy dolgozó van. Már pedig a dolgozók jövedelmének a meg állapításánál az egyéni keresetet kell kimutatni. Milliók küzdenek a szegénységgel Számos tanulmány kimutatta, hogy milliók élnek szegénységben és nyomorban az országban. Miért nem közölt ezekről statisztikai adatokat a Bureau of Labor Statistics, amely a Munkaügyi Minisztériumnak a szerve és az lenne a feladata, hogy a munkásság sorsával törődjön. Világos, hogy ha olyan rózsás és kedvező jelentéseket adnak ki a tömegek helyzetéről, mint amit ez a hivatal bocsátott ki legutóbb, akkor ezzel nem a munkásosztály helyzetén segítenek. Sőt, hátráltatják ennek javulását, mert a kormánynak lehetőséget adnak arra, hogy ne tegyen semmit a valódi nyomor enyhítésére, hisz hivatkozhat a “statisztikai felmérés” eredményére. Ha ilyen nagyszerű az amerikai tömegek helyzete, hát akkor mit akarnak még? A valóságban persze bőven van ok az elégedetlenségre. Az 1960-ban felvett népszámlálási statisztika alapján összeállitottt felmérésből kitűnik, hogy a newyorki családok felének a jövedelA szigorúan vallásos első telepesek New Eng- landban törvényekkel szabályozták a vasárnapi munkaszünet betartását. Ilyen törvények ma is vannak; “blue law”-nak hívják és a legtöbb államban főleg a kereskedelmet tiltják, néhol azonban kiterjesztik a szórakozás, szeszes ital használat, sportolás betiltására is. Az utóbbi időben többen bíróság elé kerültek azzal vádolva, hogy nem tartják be a vasárnapi tilalmat. Általában, üzletek nyitvatartása és kereskedelem lebonyolítása vasárnapokon, nagyban elterjedt az országban. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy vallásuknál fogva nem vasárnap, hanem szombaton tartják be a “blue law” által is megkívánt egynapos pihenőt, s ezen az alapon a törvény betűje nem vonatkozik rájuk. Mások a “szabad vállalkozás” szellemében folytatják vasárnapi tevékenységüket. A vallásos zsidók, a hetednapos adventisták és a hetednap'os baptisták panaszkodnak, hogy a vasárnapi tilalmi törvények szigorú betartásával őket külön károsodás és megterhelés éri. Charlie Pam Brooklynban, 1000 Hopkinson Ave. alatti füszerüzletét pénteken este zárja be és vasárnap reggel kinyitja. Ez év májusában idézést kapott, mert rajta' fogták, amikor vasár- najp élelmiszert árult. Mr. Pam elhatározta, hogy nem fizeti meg a kirótt 5 dolláros büntetést és a bíróságon tanukkal bizonyította, hogy a törvényt, amit rajta végre akarnak hajtani, másokkal szem ben nem érvényesítik. Tanúként megjelent a N.Y. Times, a N. Y. Herald Tribune, a Macy nagyáruház, (mely vasárnap telefonon fogad el rendeléseket) televizió állomásak, mozik, színházak, kocsi kikölcsönző szolgálatok emberei, igazolva, hogy vasárnap is Ugyanúgy működnek, mint a hét többi napjain és hogy ezért még sohasem idézték be őket. Ezt a korlátozatlan tevékenységet sok üzlet is folytatja. Ug.v, hogy a kérdés most már élénkén foglalkoztatja a közvéleményt és a törvényhozókat. Tíz állam van ma már az országban, amely módosította a vasárnapi törvényeket, vagyis felmentették a betartásuk alól azokat, akik a szombatot ünnepük. Ezek az államok Illinois, Indiana, Kentucky, Michigan, Nebraska, Ohio, Oklahoma, Virginia és Vermont. Texas 1961-ben hozott törvényt, amely pihenőnapnak megengedi vagy a szombatot vagy a vasárnapot, kinek melyik megfelelőbb . A törvény okozta problémákat főleg a vallásos csoportok, egyházak hozzák felszínre. Azok, akik a módosításokat támogatják azzal érvelnek, hogy ez a kisebbségi csoportok és egyének jogainak nagvobbfoku elismerését jelenti, viszont akik ellenzik, azok a vallásos tanok folytatólagos alá- ásását látják benne. Általában a protestáns csoportok elnézőbbek ezekkel a módosításokkal szemben, amelyek helyt adnak a zsidók és más kimé nem éri el az évi 6,000 dollárt. Ez az adat sokkal hitelesebb a BLlS-énal, meri a varos minden tizedik családjának a helyzetét megvizsgálták és abból vonták le a következtetést. Az egyéni kereset még ennél is sötétebb képet mutat, mert csak 27 százalékuk éri el az évi 6,000 dollárt. A férfiak évi átlagkeresete 4,396 dollár és a nem-fehér dolgozóké 3,336 dollár. De nemcsak az átlagjövedelem megállapításánál, hanem az árak emelkedésének a megállapításánál is hasonló torzítást eszközöl a Munkaügyi Minisztérium statisztikai hivatala. Ott is beveszi a gazdagokat a megélhetési költségek indexének a megállapításába. Már pedig azoknak a luxuscikkeknek az árai, amelyek a gazdagok különleges igényeinek a kielégítését szolgálják, nem emelkednek olyan rohamosan, mint a munkások családjainak mindennapi szükségletéhez nélkülözhetetlen kellékek árai. A BLS torz képet mutató “felmérései” nemcsak a munkásosztálynak ártanak, hanem jelentősen vissza fogják vetni az egész nemzet gazdasági életének a fejlődését. A munkabéreket ugyanis továbbra is azon a szinten akarják tartani, mint eddig, ami az előzmények után várható, hisz a “felmérés” ennek a bevezetője. De ugyanakkor a megélhetési költségek, amelyeket a BLS “csekélyeknek” Ítélt, valószínűleg gyorsan emelkednek majd. Az eredmény az életszínvonal és a tömegek vásárlóerejének gyors csökkenésében fog megmutatkozni. Ez pedig csak a termelés jelentős visszaeséséhez, a munkanélküliség növekedéséhez vezethet. A gazdasági visszaesést azonban a legrózsásabb statisztikai adatok sem tudják majd megszépíteni... sebbségek követeléseinek, viszont a katolikusok részéről nő az ellenállás a vasárnapi törvények megváltoztatásával szemben. Mit mond az alkotmány? A kérdés már felkerült a Legfelsőbb Bírósághoz is és itt beleütközött az alkotmány azon rendeletébe, amely az állam és a vallás elkülönítését fekteti le. Kezdetben a Supreme Court nem fogadott el ilvenvonatkozásu fellebbezéseket, mig a vasárnapi törvények alkotmányossága nem került támadás alá: 1961-ben két ügyben döntött a Supreme Court, az egyik Massachusetts, a másik Pennsylvania államból jött. A döntés azt állapította meg, hogy az államoknak van alkotmányos joguk vasárnapi tilalmi törvényeket végrehajtani, de ajánlatosnak tartja a vasárnap alóli kivételeket is felállítani. 1962 decemberében azonban William O. Douglas biró véleménye eltért a többségi véleménytől egy Kentuckyból érkezett fellebbezéssel kapcsolatban. Douglas biró kijelentette, hogy egy kisebbségi csoport kivételes ip<r"i feletti döntés kifejezésre juttatja azt, hogy az állam szervezett vallást részesít támogatásban, s ezzel megsérti az állam és a vallás különválasztásának törvényét. “Nem látom annak a lehetőségét, hogy az Első Függelék alapján támogatást nyújthassunk egy ilyen törvénynek”, mondotta Douglas biró. Ez egyértelmű azzal, hogy a szövetségi bíróságnak nincsen beleszólása és az államnak nincsen alkotmányos joga vallásos tilalmakat támogató vagy gyengítő törvényeket hozni. Mint ahogyan ezt az Első Függelék határozottan kimondja. Ez a demokratikus értelmezése a vallás- szabadságnak, amit az állam nem szabálvozhat törvényekkel, hanem minden ember magánilgvé- nek kell tekintenie. Az igazi vallásszabadság magába foglalja az egyénnek azon jogát is, hogy semmiféle vallásnak nem veti magát alá. Ilyen szempontból tekintve a vasárnapi tevékenységeket, ezt csupán olyan törvények korlátozhatják, amelyek a közegészség, a kereskedelem és munkaviszonyok szabályozásával kapcsolatban léteznek. A Legfelsőbb Biróság elfogadta meghallgatásra Adell H. Sherbert fellebbezését, aki art állítva, hogy az alkotmány által biztosított vallásszabadságán, a vallás szabad gyakorlásának alkotmányos jogán esett sérelem, amikor megtagad ók tőle a munkanélküli biztosítást, miután munkaadója azért küldte el az állásából, mert nem .akart szombaton dolgozni. Mrs. Sherbert hetednapos adventista, aki a szombatot tekinti a hetedik, vagyis a pihenés napjának. mwwwvwwvwv"' KIOLVASTAD A M GYÁR SZÓT? ADD TOVÁBB1 A “BLUE UB” ÉS AZ ELSŐ FÜGGELÉK
