Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-27 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 27, 1963 A béke űrhajósa Valentina Tereshkova, az első nö a világűrben, a női egyenjogúság jel­képe. — Moszkvában gyülésezik a Demok. Nöszöv. Világkongresszusa Irta: Weinstock Rózsi E HÓNAP 24-e előtti napokban több mint egyezerrel növekedett meg Moszkvában a nők szá­ma. Az öt és félmillió lakosú városban ez annyi, mint csepp a tengerben mégis az egész város, sőt az egész ország, de mondhatjuk, hogy az egész világ figyelme feléjük fordul. Mert ez az 1,000 nö legalább 100 országból jött és mindegyiket egy cél vezette ebbe a közérdekű világvárosba: a béke ügye. Ugyanis junius 24-től 29-ig bezárólag a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség itt tartja meg kongresszusát, ezeknek a nőknek a részvéte­lével. Az Egyesült Államok “szabad” sajtójában talán sohasem olvashattunk volna erről előzetes jelen­tést (még nem biztos, hogy utólagos jelentésben megemlékeznek majd erről a fontos világese­ményről), ha történetesen Valentina Tereshkova 26 éves textilmunkásnő nem száll be egy szovjet űrhajóba és nem renditi meg a világközvéleményt hősies és bámulatos teljesítményével. Már hozzá szoktunk ahoz. hogy az amerikai sajtó mindenben először a seznzációt keresi. Nem csodálkozunk te­hát azon, hogy amikor egy nő méghozzá szovjet nö ilyen kimagasló a maga nemében páratlan telje­sítményre vállalkozik, akkor először nem a hősi bátorságot, nem az emberiségnek és a tudomány haladásának tett szolgálatot mérik fel ebben, ha­nem valami szenzációs hátteret keresnek, amit in- ditóokul feltálalhatnak az amerikai olvasóközön­ségnek. Moszkvában ebben az esertiénvdus. életöl zajongó városban nem nehéz ilyesmit találni. Fel is fedezték hamarosan a készülő Nőkongreszust s megvolt a magyarázat. A Kongresszusnak szánt propaganda volt az igazi cél, hah! De ezt sem fe­szegették sokáig, mert hát miért kell izgatni itt a kedélyeket? Mert az az 1,000 asszony, bár a világ minden részéből gyűlt össze, valószinüleg a leg­többet a békéről fog beszélni, hiszen ezt csinál­ják 1945 óta, amikor először Párizsban megalaki- tották a Nőszövetséget. Esetleg a nők egyenjogú­ságát is megtárgyalják, mert ezen a téren bizony sok a különbség közöttük. Más a helyzetük a szov­jet nőknek és más az afrikai, ázsiai, délamerikai felszabadult és még gyarmati vagy félgyarmati sorban élő országok asszonyainak. De még az Egyesült Államokból ottlevő asszonyok is találnak elég összemérni valót a szocialista országokban megteremtett női egyenjogúság és saját helyzetük között. Ez a kérdés felmerült itt, mialatt a szovjet Va­lentina a csillagok útját járta. Női repülőgép piló­ták méltatlankodtak, hogy őket nem veszik szá­mításba a nemzeti űrprogram kivitelezésénél. Miss Jerri Cobb, 32 éves Oklahoma City-böl, már 20 éves kora előtt sikereket ért el a repülés terén. Most hirdetési ügynöke egy repülőgépgyártó társu­latnak, pedig az Űrrepülők fizikai és szellemi vizs­gáját is letette.. Két évvel ezelőtt egy kongresszu­si bizottsági kihallgatáson panaszkodott, hogy a Space Agency diszkriminál a nők ellen és figyel­meztetett. hogy az oroszok készülnek női Űrrepü­lőt pályába küldeni. Akkor kinevezték Miss Cobb- ot az Aegency tanácsadójává (consultant). De mint konzultáló sem sokat törődtek vele. Most. hogy alkalma volt rá, ki is jelentette: “A kormányügy­nökségekben én vagyok a legkevésbbé konzultált konzultáló”. A valóság az, hogy az Egyesült Ál­lamokban a nők egyenjogúsága még nem érte el az asztronómiai magaslatokat, és nem kapják meg a férfiakkal egyenlő lehetőséget az érvényesülésre. Talán mégis van valami köze Miss Tereshková- nak a Nőkongresszushoz. A hírek szerint volt va­lami különbség az ő űrhajós öltönye és utazótár­sa Valery Bykovszky alezredes öltönye között. Va­lentina öltönyének baloldalán, pontosan a szive fölött hímzett békegalamb "terjeszti szárnyait a napsugarak fényében. Tehát a béke Valentina szívügye. Akárcsak min­den asszonynak, akármilyen országban is lakik. Neki még külön oka is van arra, hogy a békét fontos ügyként a szivén viselje. Kislány volt még, amikor édesapja, a szülőföldjére tört német fa­siszta hordák ellen harcolva, hősi halált halt. Va­lentina korán tagja lett az ifjúsági kommunista szervezetnek és utána a szovjet kommunista párt­nak. Munkája mellett — először egy autókerék gyárban, azután a textilgyárban, a szakiskolában és az ejtőernyős klubban — mindig szem <dőtt tar­totta az emberiség szent ügyét — a békét. Ahol a női egyenjogúság valóság Miss Tereshkova valószínűleg a Nőkongresszus ünnepelt részvevője lesz. Úgy is mint békeharcos, úgyis mint a női egyenjogúság elvének élő meg­testesítője és jelképe. Habár ezt a szerepet a szo­cializmust építő szovjet nép minden női tagja be töltheti, mégis Tereshkova megérdemelten része­sül külön ünnepeltetésben, mert élve a jogegyen­lőség nyújtotta lehetőseggel, egyéni érdemének is tekinthető, hogy ő az első nő a világon, aki ilyen kimagasló teljesitményt véghezvitt, rácsőitve ezzel a női nem magasvonalu képességét, valamint a szocialista társadalmat, amely ezt teljességében és őszintén elismeri. Alkalmam volt személyesen meggyőződni a Szovjetunióban arról, hogy a nők egyenjogúsága nem üres szólam, hanem az élet gyakorlata. Nincs az a foglalkozási terület, amelyben ne volnának női dolgozók. Vannak utcaseprők is és találkoztam a Tudományos Egyetem egy női tagjával a saját lakásán. A Herald Tribune ezt az újkeletű orosz idézetet közli: “Nálunk a nők seperhetik a járdát, de porolhatják a csillagokat is.” Tereshkova volt az első nő, aki elért odáig. A két véglet közti terü­letet azonban kitöltik olyan nők, mint az angolul kitünően beszélő, fiatal, csinos, platinaszőkére festett hajú tolmácsnőm, a gyárakban millószámra dolgozó, a termelés minden szintjét — beleértve az igazgatósági pozíciókat is — betöltő nők, az egészségügyi szolgálatok intézményeinek női ve­zetői s alkalmazottai, a közművelődés minden ranglétráján található nők, a mezőgazdaságban, az országvezetésben és..., de sok volna felsorolni minden létező foglalkozási ágat, mert a nők telje­sítőképességének kifejlesztésére a határ ott van éppen, ahol a foglalkozási ágak száma végződik. A Bucsánszkij nevű állami termelőszövetkezet tejjel, gyümölccsel és főzelékfélével látja el Kiev városát. A szövetkezet egyik fejőnője, Alexandra Sevchenko élmunkás, a kerület 6000 választója jó­voltából tagja az Ukrajnai Szocialista Köztársaság parlamentjének. A jóképű fiatal asszony, két gyer­mek anyja, s mig napi munkáját — 30 tehén gon­dozását —lelkiismeretesen ellátja, választói ügyes­bajos dolgait és közös érdekeit is elintézi. Férje a közeli szanatórium anyagbeszerzője. A szövetkezet egyik brigádvezetője házában, ahol friss zöldséggel, tojással, tejfellel, hideg hú­sok és halfélékkely pezsgővel megrakott asztal várt bennünket, a ház babuskája (nyanyója) fogta meg kezeimet és áradó szavakkal küldött üzenetet az amerikai asszonyoknak. “Békének muszáj lenni,... tartsuk meg a békét, mert most már jó világ van nálunk. Én emlékszem a múltra... 45 éves vol­tam. amikor a kolhoz megtanított irni-olvasni. . . én segítettem felépíteni és most már nem dolgo­zom. . . de az unokám zongorázni tanul. . . nézd. milyen szép szobában alszunk együtt.” Bevezetett a habzó csipketeritőkkel függönyökkel diszitett két ágyas, két ablakos, tiszta, világos szobába. Há­rom nemzedék nője volt a családban és ez a 75 éves öregasszony nagy történelmi változásoknak volt a szemtanúja. Lehet hát csodálkozni, hogy élettapasztalatai alapján a békét óhajtja olyan for­rón? • Még sok-sok orosz nővel találkoztam. Egvik sem mulasztotta el Amerikában üzenetet küldeni, hogy dolgozzunk a békéért. Sok betekintést nyertem a szoviet nép mindennapi szorgos életébe, történel­mébe. hogyan és hol élvez kulturéletet. hogvan épülnek a hatalmas uj városrészek sokezer lakás­sal. széles, fásitott sugárutakkal. müven <mndot fordít a gyermekekre és a közegészségre, iskolák­ra. nénmüvelésre, stb. És megint vissza kell tér­nem a békére, mert ezt tették ők is léoten-nyo- mon. mert’ — mint kifejtették — mit ér a sok munka, énités, ha az atomháború nusztitásának veszé’ve függ mindnyájunk feje felett? Ezért látja szívesen Moszkva az 1.000 külflödi nőt. akik a béke megbeszélésére jöttek össze. Biz­tosan vannak köztük amerikai asszonvok is. Az elmúlt héten tartotta gvíilését a Magvar Országos Béketanács és azon résztvett Mrs. Ruth Colby, az amerikai Women Strike for Peace békeszerv egyik aktiv asszonya. Onnan bizonvára Moszkvában vet­te utiát. Nyugodtan hihetjük, hogv bizalommal fogja ismertetni az Egyesült Államokban növekvő békehangulatot, a háborútól való általános irtóza­tot. Ő és társai hozzák majd a világ asszonyainak üzenetét az amerikai néphez, hogy kösse meg a háborús uszító fegyver monopónumoK és milita­risták kezét, gátolja meg szándékaikat, hogy a vi­lágot a beláthatatlan borzalmak útjára tereljék. A kísérleti robbantások beszüntetése, az általános leszerelés megoldása, reméljük, uj lendületet kap a világ asszonyainak tanácskozása és egységes ál­lásfoglalása következtében. Jó volna jelen lenni azon a tanácskozáson. Jó volna a többiekkel együtt lelkesedni Valentina Te­reshkova nagyszerű teljesítménye felett. De ha nem is vagyok ott, érzésben osztom a világ asszo­nyainak törekvéseit a békéért, gyermekeink bol­dog jövőjéért. Azt hiszem, hogy nincs e sorok ol­vasói között egy sem, aki ebben különbözne tőlem. Köszöntőm a kedves arcú szovjet lányt. Valentina Tereshkovát valamint bátor földkörüli utazótársát, Valery Bykovszkyt, az ürtudomány legújabb hő­seit. Köszöntőm a Nőszövetség Kongresszu-aí. a világbéke legteljesebb sikere reményében. indiánéban fogyasztási adót lépteitek életbe INDIANÁBAN az AFL-CIO tanács a bírósághoz fordult, hogy érvénytelenítse a 2 százalékos fo­gyasztási adót, amit az állami törvényhozás seb­tében elfogadott az ülésszak lezárása előtt, nem véve figyelembe a szakszervezetek tiltakozását. John Niblak kerületi biró Indianapolisban alkot­mányellenesnek minősítette az uj adótörvényt azon az alapon, hogy hiányosan van megszerkesztve, a nyelvezete nem elég világos, oktalanul mentesítés­ben részesít bizonyos árucikkeket és hogy az üzlet­embereket terheli mr-rr az ac}ó behajtásával minden ellenszolgáltatás nélkül. A bírói döntés mindennel foglalkozik csak azzal nem. hogy az adóztatás uj terheket ró a vásárló- közönségre. A döntés egyáltalán nem akadályozza meg az állami adm nisztrációt, hogy a törvényt életbeléptesse. Szó van arról, hogy az állami tör­vényhozó testület rendkívüli ülésszakot fog össze­hívni. amelyen módosítani fovja a törvényt hogy megfeleljen a Niblak biró által fe’állitott követel­ményeknek. A következő két év kiadásaira az ál­lam 187 millió dollárral több pénzre ak^r szert tenni az uj adókkal és e célból a 3 centes cigaretta adót is felemelte 4 centre. Nyolcszázezer francia kisparasz! sorsa Köztudomású — hiszen De Gaulle kormányá­nak mezőgazdasági szakrtői nem rejtették véka alá véleményüket —. hogv a jelenlegi franciaor­szági rendszer <<v,alálra Ítélte” a kisparaszti gaz­daságokat. Az elkövetkező tiz évben 800,000 un. “csa'ádi gazdaság” megszűnésével számolnak a mai francia mezőgazdasági politika irányitói —, p mindent meg is tesznek azért, hogy mielőbb dobra kerüljenek a törpebirtokok. A napokban a francia hivatalos lapban rendelet jelent meg arról, hogy 1964. január 1-től kezdve földvásárlás céljaira állami hitelt csak olyan va­laki kaphat aki “életképes” gazdaságot teremt­het ezzel. Legalább 60,000 uj frankos értékben kell földet vennie annak, aki ehhez állami segít­ségre számit. Ennek megfelelően felemelték az igénvbe vehető állami hitel összegét is: mig ed­dig 20,000 uj frank volt a kölcsön felső határa, addig ezentúl 120.0C0 uj frank hitelt is kérhetnek az igénylők. Kevesebb birtokosnak, de azok kö­zül egynek-egvnek több állami támogatást bizto­sit az uj rendelet, amely a közép- és nagybii’toko- soknak kedvez, a 1-isparasztokat viszont kizárja íz olcsó hitelből... De Gaulle Franciaországában is meghirdetik: a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. A mezőgazdasá­gi nagyüzem azonban ott is a kizsákmányoláson alapszik: a 800,000 kisparaszt előbb-utóbb cseléd lesz az “életképes” nagybirtokokon. Uraik min­dent megkapnak: állami hitelt, exportlehetősége­ket. magas termelői árakat —, a mezőgazdasági munkások viszont ki vannak szolgáltatva mun­káltatóik kényének-kedvének, még az iparban al­kalmazott “törvényileg biztosított legkisebb bér” rendszerét sem érvényesítik a francia vidéken. Ne lepődjünk meg hát, ha az idei nyáron ismét olyan híradások jönnek Franciaországból, hogy vasvillás parasztok szállják meg az országutakat, hogyr szállítási sztrájkokat szerveznek, hogy a fo­lyókba dobálják a paradicsomot vagy’ az ősziba­rackot.- 800,000 család élet-halál küzdelme folyik Bre­tagne termékeny vidékein vagy Lozere kietlen, sivár és egyre népielenedő földjein. P. F, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom