Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-13 / 24. szám
E. H. Neuwald milyen sors vár szülőföldünkre! Mert a Zoli nem ad... Ki népe a Az alantlakban a los-angeiesi magyar hetilapról lesz szó. Lapunk hasábjain a múltban már több ízben szóvá tettük ennek a kiadványnak gyászos szerepléseit, de nem fog ártani, ha legutóbbi merényleteinek ismertetése előtt, jellemző tulajdonságainak felsorolásával felfrissítjük olvasóink emlékezetét. Ez az a hetilap, amely megírta, hogy a Horthv- korszak és a nyilas rémuralom UTÁN — nem alatta, hanem UTÁNA — “a szellemi, erkölcsi és fizikai nyomor rendkívüli éveit élte a magyar nép.” A Horthy-nyilas idők élvezetei után! Ez az újság Horthy futása és a nyilasok elűzése UTÁN, a magyar nép felszabadítása UTÁN, ezekkel a szavakkal próbálta eltemetni az újjászületett Magyarországot: “Lassan beleveszünk a nagy felejtés történelmi sirgödrébe.” Ez a lap mindent önzetlenül csinál. Azt is, hogy borjas tehenet igér “ingyen” mindenkinek, aki beugrik egy 7,950 dolláros “alkalmi vételbe.” És azt is, hogy nokkedlis paprikáscsirkével köritett ingatlant kínál olvasóinak az “amerikai Lillafüreden.” Az újság önzetlensége nem ismer határt, amikor — jól fizetett hirdetésekről van szó. A legutóbbi kormányzó-választás idején a magyaroknak arra a kérdésre kellett felelni, hogy “Rabok legyünk vagy szabadok?” A válasz az lett volna, hogy “Dick Nixon-ra” szavazzunk, mert “oly sokszor bebizonyította, hogy a magyarság igaz barátja.” ...Az “igaz barát” mindig az, aki Saba- dosnak hirdetést ad. Ez az újság éveken át azzal büszkélkedett, hogy két munkatársa közül az egyik Chicagóban Hor- thy-lapot adott ki, a másik busás napidijak ellenében hivatásos spicli, besúgó és hamistanu volt. Később ez a lap uj munkatársakat alkalmazott; az egyiket oldalas cikkben nagy képmással mutatta be, FRAKKBAN és két Horthy-kitüntetéssel, hogy ezzel biztosítsa olvasói hódoló elismerését. Ez az újság “politikai felháborodást” remélt, amikor a jó fizetésért évekig ingyenélő Leslie Munro tisztségét megszüntették, amely kötelességévé tette, hogy az Egyesült Nemzetek előtt év- ről-évre megismételje rágalmait Magyarország ellen. Állítólag 29 los-angelesi magyar intézményt is beugrasztott olyan Magyarország elleni “tiltakozásba”, amelynek eredményeként az amerikai külügyminisztérium belátta: változtatni kell eddigi álláspontján és normális kapcsolatot létesíteni a jelenlegi magyar kormánnyal. Folytassuk a bemutatást? Talán még egy jellem felvétellel: Ez az újság '‘nemzetgyilkosokról” irt, amikor “hazulról Írták”, hogy Magyarországon “abortuszt” gyakorolnak, — de egy szava nincs arról, hogy a szomszédos Pasadena városban rendszeresített “abortuszt gyakorolnak.” Egy sort sem arról, hogy Amerika még a külföldön gyakorolt “abortuszokat” is súlyos milliókkal támogatja. . . Nálunk erény, ami Magyarországon bűn! Ilyen múltbeli szereplés után ugyan mit várhatunk a Birch-társaság elveit hirdető Californiai Magyarságtól? Semmi jót! Ne busulj, nyájas olvasó, semmi jót nem adok a következő sorokban, csak azt, amit ez az újság nyújtott három kiválogatott lapszámban. ZOLI OTT RAGASZT A szóban levő újság március 8-iki számában “A hazalátogatók kommunisták vagy kommunista barátok” cimü cikk, (amelyet hazalátogató lelkészek, üzletemberek és magyar intézményekbe tömörült tagok bizonyára meglepetéssel olvastak), azzal próbálta az olvasókat hazalátogatástól elriasztani, hogy: “A magyar kormány a külföldön élő de hazalátogató volt magyar állampolgárt tekintet nélkül arra, hogy időközben amerikai állampolgárságot nyert, minden további magyarázat nélkül ott ragaszthatja — ha akarja.” MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető §1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. .Y. I \_____________________________________f Miután babonás emberek vagyunk és nem nyelünk le minden maszlagot, sem nyilvánvaló hazugságot, levelet irtunk a C. M. két hirdetőjének, akik Magyarország látogatására buzdítják a ca- . liforniai magyarokat. Megkérdeztük, tudnak-e arról, hogy a magyar kormány valaha bárkit is “ottragasztott?” Kérdeztük továbbá, hogy Magyarországon követelnek-e látogatóktól mást, mint a szokásos bejelentő és kijelentő lapok kiállítását, — amit saját tapasztalataink szerint Angliától kezdve végig egész Nyugat- és Kelet-Európábán minden ország megkövetel. Az egyik hirdető levélben értesített, hogy délke let-európai szakértőjük elutazott a városból és igy nem tudnak válaszolni kérdéseinkre. A másik hirdető március 11-én telefonon értesített, hogy: "Soha nem hallott arról, amit a Californiai Magyarság cikke állít. Soha nem hallotta, hogy Magyarországon bárkit bármikor visszatartottak volna.” Kértem, hogy írjon levelet arról, amit telefonon mondott, de bocsánatkéréssel bujt ki annak teljesítése alól. “You know how it is” — mondta és persze: tudjuk, hogy milyen jellemekkel áll üzleti kapcsolatban és nem csodáljuk, ha nem akar velük ujjat huzni. Később a levélíró cégtől is telefonáltak és biztosítottak arról, hogy: “A magyarországi látogatások a legsimábban történnek, minden turistát nagy udvariassággal fogadnak és tudlukkal soha senkit vissza nem tartottak. Aki az ellenkezőjét álltja, nem tudja mit beszél.” . .Mindezt elégtétellel vettük tudomásul, de ráadásul még a washingtoni magyar képviseletnél is érdeklődtünk az “ottragasztás” dolgában, ahonnan a következő választ kaptuk: “Tisztelt Neuwald Honfitárs! Mindenek előtt szives elnézését kell kérnem a késői válaszért, de szolgáljon mentségemül, hogy távol voltam a városból s csak most érkeztem vissza. A levelében foglalt cikk tervezetét, illetve a helybeli lap rágalmazó cikkére adandó válaszát illetően nyugodtan Írhatja, hogy nem volt még példa arra, hogy valakit is az óhazába látogatók közül ‘ott ragasztottak’ volna. Egyébként a formaságok ugyanazok, mint voltak az ön látogatásai alkalmával. Honfitársi üdvözlettel, minden jót kíván (aláírás) Dr. Czottner Sándor.” Ezek után mindenki megalkothatja a saját véleményét ennek az újságnak a szavahihetőségét illetőleg. ZOLI NEM AD AMNESZTIÁT A C. M. május 17-iki számában olvastuk, hogy “Varga István, a washingtoni magyar követség sajtóattaséja nemrégiben megjelent a C. M. szerkesztőségében.” Kétségtelen, hogy a sajtóattasé ezzel a ki nem érdemelt látogatással, ki nem érdemelt tiszteletét óhajtotta tenni egy magyar kiadványnál, ahol “elmondotta, azért utazza kereszttil-ka- sul Amerikát, hogy a magyar emigrációs lapok szerkesztőit és az angol újságok riportereit meginvitálja Magyarországra. Győződjenek meg az újságírók saját szemükkel a nép jólétéről, az oi’- szág fejlődéséről. . .” Ugyebár ilyen egyenes invitálás megbecsülni való. Legalább is igy kell felfognia minden egyenesen gondolkodó, tisztességes és elfogulatlan embernek még ha magyar lap szerkesztője vagy kiadója is az illető. De nem igy a Birch-elvek magvar hirdetője! Valószínű, hogy az attasé jószándéku és ki nem érdemelt látogatása után a két szerkesztő összeült a kiadóval, esetleg Deres Gyurival is és közösen elhatározták, hogy “Nem adunk amnesztiát!” címmel cikket Írnak, amelyben folytatjáki Magyarország becsmérlését és vezetőinek rágalmazását. így történt! így adták tudtára Varga “elvtársnak”, hogy nem utaznak Magyarországra, mert ők anélkül is tudnak rágalmazni és becsmérelni. És amnesztiát sem adnak. Tessék elképzelni: a Sabadosék Zolija nem ad amnesztiát! Csak a magasságos jóisten, aki mindent hall és mindent lát, tudja, hogy ezek után JÁTÉK MINDSZENTY NÉPÉVEL A fenti bünlajstromot betetőzte a C. M. május 31-iki száma, amelynek első oldalán cikk jelent meg a “magyarországi vörös leányvállalatról.” (Hogy ez micsoda, annak a megértéséhez olyan fertőzött agy kell, mint amilyen a cikkíró sze« rencsétlen tulajdonosáé.) Megbékélés” szimfónia, “Amnesztia” forté és “nagydobok kuppantása” szól arról, hogy teljes diplomáciai összeköttetés Budapesttel fenyegeti a. Birch-társaság magyar szószólóit, de “tisztázatlan 86 ezer deportált szabadságharcos sorsa,” Tekintettel arra, hogy ez az újság “százezreket küldött halálba a hős vértől pirosait pesti utcákon,” a 86 ezer deportált még elég mérsékelt szám. A vérszomjas cikkíró ezzel a fáradsággal 860 ezret is Írhatott volna, mert ha már légből kapott a hazugság, akkor legyen minél nagyobb. Hitler cikkírói is ezt vallották. A cikk azután megleckézteti Washingtont, Ad- lai Stevensont, a Vatikánt és merész elhatározással Mindszentynek ajándékozza a magyar népet. “Diplomáciai Játék Mindszentyvel és Népével” — ez a cime a hős vértől pirosult leányvállalati cikknek, amelyet a heti metzgeráj írója úgy szer kesztett, hogy erre az alkalomra feltüzte mind a két Horthy-kitiintetést. Persze frakkot is öltött, mint az a régi jó időkben szokásos volt. Nesze neked, magyar nép! Te, aki voltál Árpád Népe, Dózsa Népe, Rákó- czy Népe, Kossuth és Petőfi Népe, — megérted a napot, amikor a Sabadosék Zolija, Orbán és a frakkos Metzger hozzájárulásával odaajándékozott téged Mindszentynek. “Mindszenty népe!” Akadt magyar, aki ezt leirta. Igaz, hogy ugyanabban a lapszámban az egyik firkonc önmagáról és társairól úgy irt, mint “mi bevert fejű földönfutókról” és lehet, hogy ez tévedés, mert zavart fejüekről, vagy a legjobb esetben üres fejüekről akart Írni az ur. Ha igy van, ez a tévedés nem mentség, de elfogadható egyetlen magyarázatnak a merényletre, amelyet Dózsa Népe ellen elkövettek. Az ELŐRE egykori szerkesztője, a jó öreg Szabados Zádor jut eszembe, aki a reakciós magyar sajtóról irt egyik cikkét fejezte be: “Egy lavór vizet, szappant» és törülközőt, gyorsan!” Körülbelül úgy érezhette magát a cikkirás végén, mint e sorok Írója most, a bünlajstrom bemutatása után. Az olajbárók kivívták, hogy nem kapnak adóemelést A képviselőháznak az a bizottsága, amelyik a törvényjavaslatokat előkészíti (House 'Ways and Means Committee) majdnem egyhangú szavazattal meghiúsította azt a kormányjavaslatot, amely megszigorítja az olaj- és gáztermelők eddigi adókedvezményeit. A kormány januárban nyújtotta be a bizottságnak ezt a javaslatot, mely a kormány adóreform javaslatának lényeges része lett volna. Ez a javaslat az olaj- és gázipar évi adóját 280 millió dollárral, egyéb ás vány termelők adóját 20 millió dollárral emeli. Ezekkel az összegekkel óhajtotta a kormány kiegyensúlyozni a más téren tervezett adólevágásokat. ' Nem meglepő, hogy igy történt, mert az olaj és gázérdekeltségek kijárói Washingtonban nagy befolyást gyakorolnak. A szervezett munkásság és a képviselőház liberális szószólói, akik évek óta elitélték ezeknek a társaságoknak az adókibuvóit, evvel nagy vereséget szenvedtek. A meggazdagodott olaj báróknak ez a jószerencse további jogtalan adómegtakarítást jelent, azáltal, hogy különböző kibúvókkal — u. m. a kimerített olajkutakból eredő “veszteségek”-kel külön adóengedményeket kapnak. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Ide mellékelek $..................-t Név: ...................................................................... Cim: ..................................................................... Város: ........................................Állam:.............
