Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-13 / 24. szám
a AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 13, 1963 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztoseg álláspontjával. IWWinAfWWWWtA/WW«MWWVtAn/WVWIAAMHfWUWWWWWWV««»«<nA/««WWWWWWWIAnA«WWIIVVMWWWWWWtfVvv^A~<WW«nA^ V isszaemlékezés Miért lettem, ami lettem? MIAMI, Fia. — A választ erre az olvasóra bi- zom. Életkálváriám 1897-ben kezdődött, de 1903- ban már szőlőmunkásként dolgoztam Zemplén megyében, 11 krajcárért napkeltétől naplementéig, amikor volt munka. S amikor nem volt, akkor visszamentem az iskolába, mert nagyon érdekelt a tanulás. Eár az emberek abban az időben nem zúgolódtak, de azért aki csak össze tudott szedni 40—50 dollárt útiköltségre, elhagyta szülőhazáját és Amerikába ment. Itt hozott össze a sors 13 éves koromban a szocializmussal. Egy napon felirat jelent meg a vasútállomáson, hogy vasárnap d. u. 4 órakor Miskolcról jön egy szocialista szónok, aki majd elmondja a népnek, hogy miért kell elhagyniuk hazájukat, hogy megélhetést tudjanak szerezni családjuk részére. Uj szó volt nekem ez a szocializmus és igy vasárnap jó korán ott voltam, de a pályaudvarra már nem lehetett bejutni, mert a községekből oly sok nép volt ott, hogy az országúira is jutott belőlük. Ahogy a vonat beérkezett, egy középtermetű ember, városi munkásöltözékben lépett ki a vasúti kocsiból, de ugyanakkor a mozdonyvezető is leszállt a fülkéjéből és hangosan bemutatta. Ebben a pillanatban örömében orkán- szerii éljenzésben tört ki a nép. Közben a mozdonyvezető visszament és a vonat elindult Sárospatak felé azon a szép hegyalján, ahol a jó tokaji bor terem. Állványt állítottak a szónoknak, aki elmondta, hogy mit kell tenni, hogy jobb megélhetést szerezzünk magunk és családjainknak. Természetesen a szervezkedést ajánlotta az első lépésnek, valamint egymás megértését. Beszéde közben rámutatott a nagybirtokokra, amelyek a vidéken elterültek. A jó állapotban lévő földek egy pár gróf és báró tulajdonában voltak, no meg a római kát. egyház kezében. Még elmondta, hogy az Isten a földet a népnek adta és a nép kötelessége, hogy szervezkedjen és birtokba vegye a földet és a vele járó kincset. Annak ellenére, hogy vakbuzgó református voltam, azt a kérdést, hogy az Isten a földet a népnek adta és az mégis egy pár ember tulajdonában van, sehogyan sem tudtam megérteni és ezt a kérdést magammal hoztam Amerikába. Itt eltelt egy pár év, amig hozzászoktam az uj életkörülményekhez és végre Akron, O.-ban telepedtem le, ahol a gumigyárban voltam alkalmazva a cementgyártásnál. 1929-ben már tiz évet meghaladta az alkalmazásom. Ezen idő alatt sok munkásösszejövetelen vettem részt, azon reményben, hogy megtalálom a választ arra a kérdésre, hogyha Isten a földet az emberiség javára teremtette, miért kellett otthagyni annyi soknak a szülőhazáját, hogy másutt találjon megélhetést. Az a kevés előny, amit szorgalmas munkám által véltem elérni, felbátorított, hogy megnősüljek és otthont alapítsak. Egyszerű életet folytattam, amit tudtam, megtakaritottam a keresetemből és igy nőtt az fel 1,100 dollárra. Abban a bank őszi társasutazás az óhazába! Mélyen leszállított áron, magyar csoportvezetővel töltse a szüretet az óhazában: Indulás a Queen Mnryvel OKTÓBER hó 2-án. Visszatérés a Queen Elizabethen NOV. hó 1-én. Hajó és vonat New York—Budapest—New York: $385.00 Jelentkezzen minél előbb a FF»Tfr » SítCSS UTAZÁSI IRODÁNÁL 166G Fairfield Avenue, Bridgeport, Conn. Telefon: ED 5-65Ö2, vagy HEWEI ? GROSS CHELSEA TRAVEL SERVICE NÉL 222W. 23rd Sí.., New York, N. Y. — WA 5-4500 I 1 ban, ahol kis megtakarított pénzem volt, tartoztam 640 dollárral az otthonomra, amit havi részletekben fizettem. Abban az időben még jártam a templomba, de amikor alkalmam volt, elmentem a munkásgyülésekre is, amelyek mind jobban érdekeltek. Egy pénteki napon, amint körülmentem a munkahelyen, láttam, hogy vagy 8 láb magasságban egy cementkeverő tetején a hajtórud meglazult és azonnali igazítást igényelt. Robbanástól lehetett fartani és igy nem volt idő jelenteni az irodában, hanem én magam igazítottam meg. Amint leléptem, az egyik lábam megcsúszott az olajos csővön és a mellemet odaütöttem a záró cső tetejéhez, aminek bélyegét a mai napig viselem. Amikor magamhoz tértem, hazaküldtek egy hétre. A következő pénteken jelentkeztem, de tudatták, hogy az orvos meg akar vizsgálni, ő azt ajánlotta, hogy menjek még haza pihenni 3 napra és hétfőn reggel jelentkezzek. Amikor azonban hétfőn bementem, nem találtam a kártyámat és kérdésemre azt mondták, hogy menjek fel a departmentbe és beszéljek a munkavezetővel, aki azt mondta, hogy mivel egy héten belül nem jöttem vissza, mást vett fel a helyembe. Ezzel az én tiz évi remény- teljes szolgálatom a gyárban véget ért. Pár héttel ezt megelőzőleg a bankot is bezárták és igy nem tudtam megtakarított pénzemhez hozzájutni és nem fizethettem ki a tartozásomat sem. Természetesen a tisztelendő uraknak volt némi befolyásuk, hogy ki kaphatott munkát szorult helyzetében és igy én is utolsó reményemet ebbe helyeztem. Elmondottam helyzetemet a tisztelendő urnák, aki megígérte, hogy utánanéz és tudat az eredményről. Kis idő múlva tudatott, hogy nem tud semmit sem tenni ügyemben, mert sok gyűlésen vettem részt és ezt már a munkáltató is tudja. A legjobb amit tehettem, hogy bérbe adtam lakásomat 35 dollárért havonta, amit a bérlő tartozásom fejében á bankban befizet 1932- ig, én pedig kis családommal 1914-es Fordomon el vándoroltam Pennsylvaniába, ahol egy vasgyárban helyezkedtem el. 1932 tavaszáig megelégeltem az ottani rideg vallásos környezetet, bár sajnáltam azokat az embereket. Megértettem, hogy nem tudnak változtatni rajta, mert hisznek és igy nem tudják a különbc-éget a tudás és a hit között. Az én szememben a hit vallásos üzletté vált a lé- lekkufárok érdekében és igy én semmiesetre sem akarok a mennyországba jutni, ha meghalok, mert félek attól, hogyha elhagyom a föld vonzókörét és nem tudok majd visszatérni előre megvásárolt sirbelvemre. Kurovsky Lajos Süli F. válasza NEW JERSEY. — Olvastam a lapban Bendl Helén hozzám intézett sorait, amiből megértettem, hogy ő találkozni szeretne velem. Sajnos a lapot nem kaptam meg idejében és nem mehettem el az előadásra. Megértem leveléből, hogy azt hiszi, én talán tévedek, mert ő 1920-ban jött Amerikába és akkor már Előre volt. Lehetséges, hogy tévedtem, de azt jól tudom, hogy 1918-ban betörtek az Előre nyomdájába és a gépeket elvitték, vagy összetörték, a személyzetet Ellis Islandra vitték. Nagyon sajnálom, hogy aki a röplapot adta a kezembe, már nyugszik a temetőben és nem tudom vele bizonyítani, hogy mikor a lap ismét megindult, az uj néven indult meg. Talán lesznek, akik még tudják ezt és felvilágosítást tudnak adni. Ezek a dolgok már régen voltak, Bendl Helen bizonyára még Horthy Miklós országában robotolt és ez kényszeritette arra, hogy Amerikába jöjjön, mint velem együtt sok jó magvar testvérünket. Én már 1910 óta épitem Amerikát a fiatalok számára,.hogy ők ne dolgozzanak olyan nehezen, mint mi öreg-amerikások, mert mi bizony csak 12 centet kaptunk egy órára, a mostani fiatalok már két dollárt és többet is keresnek; (ik egy nap alatt többet keresnek, mint mi egy egész hét alatt. Ezen építést folytatni kell, amig tudjuk és a lapot is tovább kell építeni, mert az mellékes, hogy mi a neve, jó munkáslap és csakis a munkásember érdekeit tartja szem előtt. F. S. Az igazán veszedelmes állatokról BRONX, N. Y. — A Május 30-i lapszámban “A legveszedelmesebb állat” cím alatt közölt kis hírhez szeretnék egy utószót tenni. A cikk szerint a londoni British Múzeumban a gorillák és orángutánok csarnokában a látogató saját arcát láthatja meg tükörben, a ketrec rácsai közt, ezzel a felirattal: “Ön most a világ legveszedelmesebb állatát szemléli. .. stb.” Ugyanilyen rácsos tükör, ugyanezzel a felirattal meglátható a bronxi állatkertben is, itt szintén a gorilla és a orangutan közé helyezték el, az emberszabású majmok csarnokában. V. A nagykövet problémái Az amerikai szenátus a minap összeült; hogy megvizsgálja: alkalmas-e Chester Bowles az indiai nagyköveti posztra. Ahogy lenni szokott, záporoztak a kérdések, amelyek között a legfurcsább alighanem ez volt: — Van önnek kutyája? — Van, kérem — válaszolta azonnal Chester Bowles, — de hangsúlyozni szeretném, hogy egyszerű és becsületes amerikai neve van, Tonvnak hívják. A szenátus maradéktalanul elégedett volt a válasszal, ami Chester Bowles talpraesettségéről és tájékozottságáról tanúskodik. A kutyára vonatkozó, látszólag puszta emberi érdeklődésből fogant kérdésnek ugyanis oka és története van. Kenneth Gailbraith, az Egyesült Államok jelenlegi indiai nagykövete azelőtt a mohamedán Pakisztánban töltötte be ezt a tisztséget. Itt történt, hogy egy fogadáson a jelenlevő pakisztáni személyiségek felháborodása és kinos krákogása közepette a Gailbraith-gyerekek “Mohamednek” szólították kedvenc kismacskájukat, márpedig egy mohamedán országban cicuskákat nem illik a próféta nevén szólítani. . . A szemfüles kérdező ezért érdeklődött oly behatóan Chester Bowles háziállatáról, elvégre egy amerikai honatyától érthető, ha minden tőle telhető módon vigyáz hazája tekintélyére. A krónikásnak pedig ezek után még csak azt kell hozzátennie, hogy a kérdező John Sparkman volt — anníik az Alabama államnak a szenátora, amely- nak négerüldöző hatóságai több kárt okoznak Amerika tekintélyének, mint amennyit tiz Mohamed nevű macska okozott volna Pakisztánban. CSIPETEK írja: MARTIN STONE Alabamában — Mister Boss! — Mi a baj? — A kutya... — Mi van vele? — Egy férfi lábszárába majszolt bele. — Igazán? Majd bocsánatot kérek tőle. Ki az illető? — Mindjárt megnézem ... Egy néger ő. — Hah! Ide a fegyvert, mig el nem hordta az irháját, Te meg fertőtlenítsed a kutya száját! A látszat csal ; Micsoda maskara, majomparádé ... Nadrágban grasszál és mégis talány. | A haja stuccolt, csupa párnádé, Köpköd és füstöl, Szájából füst dő! — Mi lehet ez: fiú vagy lány? — Szomszédom kérdem — Mondja csak kérem. Mi lehet ez, fin vagy lány? A szomszéd rám néz, mintha sajnálna, Azt hiszi kótyagos vagyok. — Ha jobban megnézi, mindjárt meglátja, Nem fiú. egy leány van ott. Pontosabban, a lányom van ott. — ön az apja lenne? Uram, bocsánat, Nem hittem volna — motyogok. — Az apja?! Fenét! Nyissa ki a szemét, I Nem az apja, az anyja vagyok! :
