Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-06 / 23. szám
Thursday, June 6, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Mi az igazság a Rosenberg-Sobell ügyben (1950-1963) U.S. visszaállítja a normális kapcsolatot Haitivel Az amerikai kormány úgy határozott, hogy habár nem helyesli a Haitiben fennálló politikai rendszert, mivelhogy alkotmányellenes, de tekintve, hogy képes a kormányzatot vezetni, visz- szaáliitja a rendes diplomáciai kapcsolatokat Haitivel. Furcsa viszhangokat kelt ennek az újságnak a hire. Ezsünkbe jut, hogy van Ázsiában egy óriási nagy ország, amelyet már hosszú évek óta sikeresen vezet egy alkotmányos kormány, de valahogy az Egyesült Államok nem tartotta fontosnak ezt a nemzet óriást elismerni, sőt évek óta megakadályozza, hogy az ENSz-ben elfoglalhassa jogos helyét. Csak egy “hibája” van Kínának, hogy szocialista ország. Haitiben viszont fasizmus van. Angol-ellenes tüntetések Adenben Az Arab-tenger partján fekvő angol fennhatóság alatt levő Adenben a Szocialista Néppárt, Anglja-ellenes tüntetést szervezett meg négy különböző helyen. A függetlenségi demonstrációk folyamán a rendőrség könnygázzal próbálta szétoszlatni az összegyűlt tömeget, akik közül 48-at letartóztattak. A Szocialista Néppárt propagandát fejt ki Adennak a szomszédos Yemen köztársasággal való egyesülésére. A tüntetésekben yémeniek és ethiópiaiak is résztvettek. Abból a célból szervezték a tiltakozásokat, hogy felhívják a Taizban ülésező ENSZ gyarmati bizottságnak figyelmét, ahol az adeni kolóniális kérdésekről kihallgatások folynak. Egy szennyfolttal kevesebb (Folytatás az előző oldalról) sában, aki a törvényjavaslat tárgyalása alkalmából a következőket mondotta: “Ha valaha egy törvényjavaslat a rabszolga munkáról a kongresszus elé került, úgy ez a mostani az.” Valóban, évtizedek során a déli államok nemcsak saját színes polgáraikat kezelik, mint jog- nélküli modern rabszolgákat, hanem a mexikói bracerókat is, akiket a nyomor kényszeritett alkalmi munkákra náluk. De ugyanekkor az éhbelekkel melyekkel a mexikói munkásaikat fizetik — egyidejűleg lenyomták saját országuk földműves munkásainak életszínvonalát, kereseti lehetőségét is. Hiába, hogy ezek már szakszervezetekben tömörültek, a külföldi bérletörökkel szemben magasabb igényeiket nem tudták megvalósítani. Ugyanolyan jelenség ez, mint amit a század ele jén Magyarországban megfigyelhettünk. Aratás- cséplés évadján, a volt nagybirtokosok kormányai tízezrével hozatták le a Felvidékről az éhező rutén és szlovák parasztokat, akiket éhbérrel, pálinkával, kukoricakenyérrel fizettek. Ezekkel törték le a nagy dologidő alkalmából az igényesebb és forradalmibb magyar földmunkások béremelést célzó mozgalmait; no meg a mindenre kész magyar csendőrökkel. Amit ott és a szomszédos szocialista országokban a forradalom győzelme mindörökre lehetetlenné tett, a külföldi idénymunkások kizsákmányolását próbálná most az Egyesült Államok törvényhozása — az ország földműves szervezetei nyomására, megszüntetni. Kétségtelen, hogy ennek a szennyfoltnak törvény utján való megszüntetése mindkét ország munkásmozgalma számára mint siker könyvelhető el. Magában az Egyesült Államokban a farmokon nem lehet majd éhség kergette bérlenyomókkal számolni. Ilymódon az otthoni farm-munkások nagyobb lehetőséghez juthatnak. De magában Mexikóban is, — hol a bracerok száma nemrégeni félmillióról az utolsó évben máris kétszázezerre csökkent — az “ipari és földmunkás tartaléksereg” nyomása alatt, a munkásmozgalom radikalizálásá- val kell számolnunk. Az alkalmi munkától is elesett százezrek oda fognak hatni, hogy saját hazájukban kényszerítsenek ki maguknak munka- alkalmat és életlehetőséget. GRAZBAN létesül Ausztria legkorszerűbb és legnagyobb teljesítőképességű adatfeldolgozó elektronikus számitógép központja, amely tudományos és kereskedelmi célokat szolgál majd. (Befejező közlemény) 3. Bebizonyosodott, hogy a vád titokban egy utlevélfényképészt hozott be a tárgyalásra, aki megfigyelte a Rosenberg-házaspárt. Később, a tanuszékben azt állította, hogy első látásra felismeri őket a bírósági teremben. 4. Bebizonyosodott, hogy Morton Sobellt Mexikóból rabolták el a vád ösztönzésére, és a tárgyaláson az ügyészség hamisan azt állította, hogy a mexikói kormány deportálta Sobellt, amivel azt a benyomást akarta elérni a bíróság előtt, hogy Sobell szökevény volt. Az uj bizonyítékok alapján kiderült, hogy a mexikói kormány nemcsak, hogy nem deportálta Sobellt, hanem lépéseket tett annak érdekében, hogy a jövőben ne szeghessék meg az ország törvényeit nemzetközi emberrablással. 5. Bebizonyosodott, hogy Sobell és családja normális körülmények között ment Mexikóba, szabályos turista kártyával és repülőjeggyel, a saját nevük alatt. Sobell, aki baloldali felfogású tudós és tanár volt, bevallotta, hogy az Egyesült Államokban fellépő hisztéria megfélemlítette és mig Mexikóban töltötte a szabadságát, foglalkozott azzal a gondolattal, hogy külföldön fog élni. Tudakozódott más név alatt Franciaországba vagy Izraelbe való utazás felől. De Mexico Cityben a saját neve alatt élt nyíltan, ahol könnyen elérhették és nem mint menekült. EZEK KÖZÜL A BIZONYÍTÉKOK KÖZÜL EGYET SEM HALLGATTAK MEG A BÍRÓSÁG ELŐTT. A vád minden egyes alkalommal úgy intézte, hogy elkerüljék ennek érdembeli megtárgyalását. A LegfelsöbJjJgirpság soha nem vizsgálta felül az ügyet A Rosenberg-Sobell ellen hozott Ítélet védelmezői azt állítják, hogy a Legfelsőbb Bíróság sokszor felülvizsgálta az ügyet és soha nem talált semmi kifogásolni valót benne. A tény, ahogy Black biró megállapította, “ez a bíróság soha nem vizsgálta felül a jegyzőkönyvet és soha nem erősítette meg az alanti tárgyalás méltányosságát.” A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy az ügy felülvizsgálásának az elutasítása nem jelenti ennek jóváhagyását. Továbbá, a fellebbezést jogi pontokra korlátozzák csak, nem pedig az ártatlanság és bűnösség kérdésére, vagy pedig arra, hogy melyik tanú vallotta az igazat. Az Egyesült Államok Fellebbezési Bíróságának egyik bírója, az elhunyt Jerome Frank Sobell ügyének uj tárgyalása mellett szavazott. A többi bírótól eltérően az volt a véleménye, hogy Sobell ügyét el kell választani a Rosenberg-házaspáréké- tól. A vád taktikája A “teljes mértékben elitélendő” kifejezést használta az Egyesült Államok Fellebbezési Bírósága egyik határozatában a vád taktikáját illetően, hogy a védelem ellen a közvélemény előítéletet alakította ki a tárgyalás folyamán. A bíróság azt állítja, hogy ha a védelem korábban felvetette volna ezt a kérdést, akkor ki kellett volna jelenteni, hogy a tárgyalás szabálytalan. A legújabb bírósági határozatok újabb szabálytalanságokat állapítottak meg a vád munkájával kapcsolatban. A vád azzal befolyásolta állandóan az esküdtszéket, hogy Ethel Rosenberg válaszát azért nem lehet elhinni, mert korábban ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban az 5-ik módosítási cikkelyre hivatkozott a Grand Jury előtt. A Legfelsőbb Bíróság azóta más esetekkel kapcsolatban az ilyen eljárást helytelennek és törvénytelennek bélyegezte. 1963 február 6-án az U.S.A. Fellebbezési Bírósága elismerte, hogy a törvény mai értelmezésében Ethel és Julius Rosenberg, valamint Morton Sobell tárgyalását igazságtalannak bélyegeznék. De, mondja a bírósági határozat, túl késő Sobell részéről ennek a kérdésnek a felvetése. Jog szerint, állapította meg a Fellebbezési Bíróság, Ethel Rosenberg számára nem lenne túl késő ennek a felvetése, ha még életben volna... A kivégzés Hiába tiltakoztak az Ítélet ellen a legmagasabb méltóságokat viselő nagyságok, XII. Pius pápától kezdve Franciaország köztársasági elnökéig, hiába emelték fel a szavukat a tudósok, Albert Einsteint is beleértve, mégis végrehajtották a halálos Ítéletet a Rosenberg-házaspáron, 1953 junius 19-én. Siettek a kivégzéssel ezen a pénteki napon, nehogy a zsidó vallas előirása szerint az este kezdődő Sabbathba nyúljon a haláluk bekövetkezése, mert a bíróság ezt vallásellenesnek bélyegezte volna. A kivégzettek még a villamosszékben is ártatlanságukat hangoztatták. A halálraítéltek celláival egész az utolsó percig telefonösszeköttetést tartottak fenn és felajánlották a számukra a kegyelmet. ha elismerik az ellenük emelt vádat. Morton Sobell az Alcatraz nevű hirhedt börtönben értesült a Rosenberg-házaspár sorsáról. Ide 1952-ben szállították, miután nem akarta elismerni bűnösségét és vonakodott vádolni Ro- senbergéket. A kivégzés után ismét megkörnyékezték, hogy változtassa meg vallomását. Sobell 5 és fél évet töltött az Alcatrazban, ahol a felesége csak egy üvegfalon keresztül láthatta és telefonon keresztül beszélhetett vele, ha meglátogathatta. Csak a közvélemény tiltakozása késztette arra a hatóságokat, hogy átszállítsák az Atlanta-i Szövetségi Fegyintézetbe, ahol most is fogva tartják. Sobell szabadonbocsátásáért Az évek folyamán egyre növekszik azoknak a száma, akik Sobell szabadlábra helyezését követelik. Egy neves emberekből álló csoport, Edmond Gahn professzorral, aki a New York University jogi tanszékének a vezetője, és dr. Reinhold Nie- buhrral, a Union Theological Seminary tanárával karöltve, külön tanulmányozta az ügyet. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a Sobell elleni vád alaptalan állításokon nyugodott és ezért az Ítélet megmásitását sürgették. Az elnökválasztás előtt John F. Kennedy munkatársai találkoztak azokkal a személyekkel, akik Sobell szabadonbocsátását követelik és azt a benyomást keltették bennük, hogy terveznek valamit az érdekében. A választás után, az elnök szóvivője a Fehér Házban még optimistán Ítélte meg a helyzetet. Azt állította, hogy az igazságügyminisztérium az ügy “uj” tanulmányozásához kezdett. De kiderült, hogy akiket megbíztak az ügy tanulmányozásával, azok ugyanazok a személyek voltak, akik korábban védték az Ítélet jogosságát és a Rosenberg-házaspár kivégzését. Á.z elnöki kegyelmet elutasították. A hivatalos álláspont az volt, hogy ez a kegyelmi tanácstól függ. Morton Sobellnek hivatalosan járna a kegyelem. Állás várja őt. Balfour Brickner rabbi, az Interfaith Activities of the Union of American Hebrew Congregations és a Central Conference of American Rabbies közös bizottsága megegyeztek abban, hogy kegyelmi tanácsadójaként szerepelnek. Sobell felesége, gyermekei és az anyja mellette álltak mindvégig, és küzdenek jelenleg is szabadonbocsátásáért. De hiába állt ki a közvélemény többsége és olyan neves személyiségek és szakértők, mint Dónál E. Jj MacNamara, a New York Institute of Criminology dékánja, Sobell megkegyelmezése mellett, elutasították kegyelmi kérvényét. Még csak meg sem indokolták a kérés megtagadását. Francis D. Wormuth, a University of Utah professzora, aki szaktekintély az alkotmányos jog terén, Sobellt “az amerikai jogtudomány vas álarcában” vergődő embernek nevezi, mert Washingtonban félnek felnyitni a Rosenberg-Sobell- ügy Pandora-szelencéjét. Vagyis félnek a botránytól, ami ügyének feltárása kapcsán kiderülhet. Az amerikai közvéleménynek viszont mindent meg kell tennie, hogy kiharcolja ennek a sokat szenvedett embernek a ».'abadlábra helyezését. Ha a holtakat már nem lehet feltámasztani, legalább az élők szenvedésén kell enyhíteni!
