Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-30 / 22. szám
Thursday, May 30, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Mi az igazság a Rosenberg-Sobell ügyben (1950-1963) “ÁRTATLAN VAGYOK!” Tizenhárom éve kiáltja ezt a világ közvéleménye felé Morton Sohell börtöne mélyéből. “Engem jogtalanul vádoltak, jogtalanul állítottak bíróság elé, jogtalanul ítéltek el és jogtalanul börtö- nöztek be hosszú évek óta.” “ÁRTATLANOK VAGYUNK!” Ethel és Julius Rosenberg egész a kivégzésükig esküdtek erre tiz évvel ezelőtt. A feszültség ideje A történészek most a mccarthyzmüs korának nevezik. A félelem és gyanú ideje volt. Nemzetünket biztosították arról, hogy az atombomba amerikai monopólium marad hosszú éveken keresztül. Amikor a Szovjetunió váratlanul felrobbantotta a bombáját 1949-ben, a pánikba esett nemzetnek az volt a reakciója, hogy “ők tőlünk lopták el” és megindult a kutatás a kémek után. De a Time folyóirat a következő magyarázatot adta 1950 január 2-án: “Az elmúlt évtized folyamán nem volt olyan ‘atombomba titok’, amelyet az orosz kémeknek el kellett volna lopniuk. Az Atomic Energy Commission ezt ismételten kijelentette... A múlt héten az A.E.C. irattárából előkerült az okmányszerü bizonyíték: az orosz tudományos értekezés a kutató munkáról, amelyet 1940-ben adtak ki, mielőtt az Egyesült Államok elkezdte a saját atombomba tervét... Az ‘alaptitok’ már az ő irattárukban volt. Egész mostanáig nagyon kevesen tudtak erről az orosz értekezésről. Ha azokat a tényeket, amelyeket ez tartalmaz, megfelelően nyilvánosságra hozták volna, akkor el lehetett volna kerülni a nagyarányú kémhajszolást és értelmetlen szónoklatok tömegét.” Az ujságcimektől befolyásolt tárgyalás Hirtelen arról kezdtek beszélni, hogy rájöttek arra hogyan szerezte meg a Szovjet az A-bombát. Ezt a hirt természetesen azok terjesztették, akik ragaszkodtak ahhoz a feltevéshez, hogy ez csak kémkedés utján volt lehetséges. Az újságok elsőoldalas címfeliratai 1950 júliusában telekürtölték a világot Julius Rosenbergnek, mint “atomkémnek” a letartóztatásával, kit felelőssé tettek Orosz ország atombombájáért. Feleségét röviddel ezután szintén letartóztatták. Augusztusban Morton Sobellel bővitették ki az “atomkémek” táborát, bár a tárgyaló biró később azt állította, hogy Sobellt nem hozták kapcsolatba az atombomba tervével. A Rosenberg-házaspár és Sobell megesküdtek ártatlanságukra. Sobellt arra akarták kényszeríteni, hogy terhelő tanú legyen a perben és az ő tárgyalásának a kitűzését elhalasztották. Csak amikor már látták, hogy kitart ártatlanságának a hangoztatása mellett, vették fel az ő nevét is a vádlottak közé. Az egyetlen “nyílt bűn- cselekmény”, amivel vádolták az az öt beszélgetés volt, amelyet állítólag Julius Rosenberggel folytatott. Ezeket a beszélgetéseket nem említették a tárgyaláson. Az újságok címoldalain már a tárgyalás megtartása előtt bűnösöknek kiáltották ki őket. A tárgyalásra a koreai háború alatt került sor a newyorki bírósági teremben. A vádlottak Rosenbergék New Yorkban születtek. Julius Rosenberg mérnök volt és letartóztatása idején saját gépműhellyel rendelkezett. A házaspárnak két fia van. Morton Sobell, aki Bronxban nőtt'fel, radar specialista volt és a Brooklyn Polytechnical Institute esti tanfolyamának az oktatójaként működött. A Reeves Instrument Co. alkalmazásában állt letartóztatásának az idején. Felesége, 14 éves fia és neveltlánya kisérik aggódó figyelemmel sorsának alakulását. Morton Sobell és Julius Rosenberg a newyorki City Collegében ismerkedtek meg egymással. A vád képviselői A vád képviselői, Irving Saypol és Myles Lane- nel, Roy Cohn volt, aki később McCarthy szenátor főmunkatársa lett. Cohnt 1954-ben, a hadsereg és McCarthy közötti ügyben alaposan leleplezték, amikor rábizonyították, hogy fényképet hamisított, amelyet bizonyítékként nyújtott be a bírósághoz. A vád nem kémkedés volt.. „ Az újságok címfeliratai és a tények között óriási szakadék tátongott. Sem a Rosenberg-házas- párt, sem Sobellt nem vádolták kémkedéssel, vagy árulással. A vád ez volt: “összeesküvés kémkedés elkövetésére.” A különbség az, hogy a tág össze- esküvési vádhoz a kémkedésnek semmiféle bizonyítéka nem szükséges. Az összeesküvési vádhoz hagyományosan csak akkor folyamodnak, ha a tényleges cselekményre nincs meg a bizonyíték. Nincs írásbeli bizonyíték A vádlottak ártatlanságának a hangoztatásával szemben, nem került elő semmiféle Írásbeli bizonyíték a tárgyaláson. Az ügy a kormány tanúinak a vallomásain nyugodott, akiknek személyes érdekük fűződött a vádaskodáshoz. A tárgyalást színezte a vádnak az az állítása, amelyre szintén nem volt semmiféle Írásbeli bizonyíték, hogy a vádlottak tagjai voltak a Kommunista Pártnak. A Rosenberg-házaspár ellen a főtanu szerepét David Greenglass, Ethel Rosenberg testvére töltötte be. Greenglass, a los-alamosi műszerész, nem állította, hogy bármiféle okmányt is ellopott volna, vagy hogy fényképfelvételt készített valamilyen iratról. Egy mesét szőtt arról, hogyan hallgatta ki a tudósokat a kulcslyukon keresztül és az ő beszélgetésükből megrajzolt vázlat szolgáltatta az atomtitkot. Keresztkérdések alatt beismerte, hogy a Brooklyn Polytechnikumon elbukott a tudományos tárgyakból. Dr. Harold C. Urey, Nobel-dijas atomtudós, aki a jegyzőkönyvet később áttanulmányozta és a vád részéről elhangzott tanúvallomásokat “szabadalmazottan hamisaknak” bélyegezte, a következőket jelentette ki: “Habár az a felvilágosítás, amelyről azt állítják, hogy kiszolgáltatták, fontos lehetett volna, de egy olyan felfogóképességgel rendelkező ember, mint Greenglass, teljesen képtelen átadni az atombomba fizikai, kémiai és matematikai kép létéit bárkinek is.” Greenglasst 15 évi börtönre ítélték, de ma már szabad, mert 1960 végén kiengedték a börtönből. Greenglass vallomásáról az Egyesült Államok Fellebbezési Bírósága a következőket mondja: “Kétségtelen, hogy ha ezt a vallomást figyelmen kívül hagyják, akkor az Ítéletet nem hozhatták volna meg.” A Sobell elleni vád Csak egyetlen tanú, Max Elitcher, vádolta Sobellt azzal, hogy bele volt keverve az ügybe. Elitcher elismerte korábbi hamis tanúvallomását, azt vallotta, hogy “halálosan megijedt.” A biró azt mondta az esküdteknek: “Ha nem hisznek Max Elitcher tanúvallomásának Sobellra vonatkozó részében, akkor fel kell menteniük Sobell vádlottat.” Elitcher nem állította, hogy Sobell valaha is átadott vagy átvett titkos anyagot, ő azt mondta az esküdtszéknek, hogy Sobell, bár feltehetően tudta, hogy az FBI követi, elvitt egy 35 mm-es filmtekercset tartalmazó dobozt (a film tárgyát soha nem részletezték) Julius Rosenberghez. Elitchert egyáltalán nem vonták felelősségre hamis tanúvallomásáért, sőt, segítették abban, hogy állást találjon, amely tanúskodásának a jutalma volt. • Sobell ügyvédje azt tanácsolta védencének, hogy tekintve a vád gyengeségét, a leghatásosabb védekezés az, ha kinyilvánitja ártatlanságát anélkül, hogy beülne a tanuk padjába. Sobell viszont meg akarta ezt tenni, de jogi tanácsadójának a véleménye előtt, vonakodva bár, meghajolt. A vád többi tanúi Harry Gold soha nem állította, hogy ismeri a Rosenberg-házaspárt és Sobellt. De Gold, akinek a vállát akkor már egy 30 éves börtönbüntetés nyomta, magát nevezte meg, mint akinek Greenglass átadta az atomtitok feljegyzéseit, amelyekhez — állítása szerint — kulcslyukon keresztül hallgatózással jutott. Egy későbbi tárgyaláson felmentették az egyik vádlottat, aki ellen Gold terhelő vallomást tett, miután a biróság meghallgatta Gold saját beismerését arról, hogy hazug életet élt. Gold még ma is a börtönben van. Elisabeth Bentley, aki gyakori tanú lett tárgyalásokon és kongresszusi kihallgatásokon azokban az időkben, nem állította, hogy ismeri a Ro- senberg-házaspárt vagy Sobellt, de a kémkedési módszerekről tett vallomásával izgatta az emberek fantáziáját. Később, más tárgyalásokon őt is leleplezték. Egyszer például azzal vádolt valakit, hogy részletes leírást adott az oroszoknak Doolittle Tokió elleni támadásáról, amelyet még akkor gyűjtött össze, amikor az Air Corps-ban szolgált. De bizonyosodott, hogy az illető nem is volt abban az Air Corps-ban (légierő) abban az időben, csak hónapokkal később került oda. A kaliforniai Byron Scott, aki azelőtt az Egyesült Államok kongresszusának volt a tagja, egy kongresszusi bizottság előtt rámutatott arra, hogy Elisabeth Bentley vallomásában 37 ellentmondást fedezett fel, ezzel az egyetlen esettel kapcsolatban! Péida nélkül álló itélelek Az ítéletben “bünös”-nek bélyegezték a vádlottakat. Ezzel kapcsolatban dr. Harold C. Urey a következőket mondta: “Ez az esküdtszék a McCarthy által felidézett hisztéria kellős közepén, a koreai háború alatt hallgatta a tárgyalást, amikor az emberek igen izgatottak voltak ezek miatt a dolgok miatt, és én úgy látom, hogy az esküdtszék bármely tagjának igen bajos lett volna megtartania állását és társadalmi pozícióját, ha a felmentésük mellett szavaz ...” Irving Kaufman biró a következő szavakkal fejezte ki a kor hisztériáját a Rosenberg-házaspár- ral szemben: “. . . Meg vagyok győződve arról, hogy a maguk viselkedése miatt az oroszok évekkel előbb jutottak az atombombához, mint ahogy a mi legjobb tudósaink feltételezték, hogy mikorra fogják tudni előállítani. Ez a bomba, az én véleményem szerint, okozta az oroszok támadását Koreában, amelynek már eddig 50,000 áldozata van, és ki tudja, esetleg az ártatlan emberek milliói fizethetik meg a maguk árulását. Valóbán, árulásuk folytán, kétségtelenül megváltoztatták a történelem menetét hazánk hátrányára.” Kaufman biró halálra Ítélte őket. Még senkit nem végeztek ki kémkedés miatt az Egyesült Államokban, békeidőben. A szövetségi biróság nem végeztetett ki nőt 1865 óta. Morton Sobellnek azt mondta a biró: “Az ügy bizonyitékai nem mutatnak arra, hogy magának bármi része is lett volna az atomterv kiszolgáltatásában”, mégis 30 évi börtönre Ítélte Sobellt és nem ajánlotta kegyelemre. Uj bizonyítékok A tárgyalás óta a következő uj bizonyítékok merültek fel a biróság előtt: 1. David Greenglass ügyvédjének a jegyzéke felfedte, hogy Greenglass saját kézírásának a bizonysága szerint, egymásnak ellentmondó történeteket mondott; Greenglass felesége elárulta, hogy férje beteges hazudozó, akinek hisztérikus rohamai szoktak lenni és meztelenül szaladgált a folyosókon, összefüggéstelen dolgokat kiabálva; a jegyzékből kiderült, hogy az ügyésszel megegyeztek, hogy enyhíteni fogják Greenglass büntetését, ha vallomást tesz. 2. Bebizonyosodott, hogy az a rádiószekrény, amely a Rosenberg-házaspar tulajdonában volt, egy átlagos, olcsó rádiószekrény volt, amelyet a Macy áruházban vásároltak, ahogy vallották. A vád szerint az a rádiószekrény, amelyet a biróság előtt bemutattak, egy költséges ajándék volt az oroszoktól, és úgy készítették el, hogy titkos microfilmek céljára felhasználhassák. (Folytatása következik) A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
