Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-16 / 20. szám

Thursday, May 16, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Fodor Erna: Látogatás dr. Gyetvai Jánosnál Nem hiszem, hogy szükség volna arra, hogy ol­vasóinknak bemutassuk Gyetvai Jánost, hiszen közel negyedszázadon át volt az amerikai magyar munkáslapok szerkesztője. Ha a munkások egyik lapja tönkrement pénzhiány következtében, hála a munkásság odaadásának, hamarosan megindítot­ták a másikat és lap nélkül csak igen rövid ideig voltak. Igv dr. Gyetvai több ilyen megszűnt, majd hamarosan újra éledt munkáslapot szerkesztett az Egyesült Államokban. Járta az országot, szer­vezte a munkásokat. Olvasóink leginkább Nagy János néven ismerték. Gyetvai János az utolsó 17 évben a felszaba­dult szülőhaza szolgálatában állt és nagy elfog­laltsága miatt csak ritkán hallott róla az amerikai magyarság, bár sokan találkoztak vele, akik ellá­togattak a szülőhazába. Gondolom ’..rinden olva­sónkat érdekelni fogja, hogy miként él ma a mi Gyetvai Jánosunk Magyarországon. Uj olvasóink kedvéért röviden vázolom, hogy ki volt Gyetvai János. Szentlőrinckátán született. Édesapja félig paraszt, félig mesterember volt. Volt ugyanis néhány hold földjük, meg ő volt a falu bognármestere. János mindenáron tanul­ni akart. Jófejű, szorgalmas gyermek volt, de nem volt könnyű dolog számára a tanulás. Nem is tud­ja elmondani, mennyi küzdelem árán nyerte el az államtudományok doktorátusát. Falusi paraszt­gyermek volt, hozzá még öntudatos is, s nem cso­da, ha időközönként nehézségei szinte megoldha­tatlannak látszottak. 1913-ban tagja, később jegy zője lett a hires Galilei Körnek, ahová az értelmi­ségi ifjúság szine-java tartozott. Közben irt is a Népszavában. Már a 6-ik gimnáziumból ki akar­ták csapni, mert rajta kapták, amikor a Népsza­vát olvasta. Az első világháború előtti esztendőben a “Jász­berény” cimü szocialista lapot szerkesztette, ez­ért azután a börtön is kijárt a részére. A háború alatt kadét volt, megsebesült, de ennek ellenére haditörvényszék elé akarták állítani, mint szo­cialistát, Orvosa védelmével csupán lefokozták. A háború után uj szelek fújtak, uj szellem lán­golt fel a szülőhazában. János azonnal megtalál­ta helyét és 1919-ben a “Vörös Katona” című uj lap szerkesztője lett. Kun Bélával, Szamuelly Ti­borral tárgyalt, Sti’omfeld Auréllal és Hamburger Jenővel járta a frontokat, s mint a belügyi kollé­gium tagja helyettes népbiztosként működött. A Tanácsköztársaság bukása után, 1920 március 20- án- titokban, egy dunai hajón elhagyta az orszá­got. Hová, merre vitte útja a hazátlan vándort? Bécs, Berlin, New York. Mindegyik egy-egy meg­állóhely volt a létért és osztályáért való örökös küzdelemben. Németországban irta meg első könyvét, amely 1922-ben “Eine Nacht” dm alatt jelent meg. Eb­ben az 1919-es monitoros lázadás egyetlen éjsza­káját irta meg. Ezen az éjszakán merészkedett először napvilágra az ellenforradalom és fegyve­resen támadt a magyar munkáskormányra. Ezt az első próbálkozást még sikerrel verte vissza a munkásság. E feszültlégkörü, szenvedélyes han­gú-elbeszélés csak 35 évvel később, 1961-ben je­lent meg először magyar nyelven. 1924-ben a Taifun Verlag. Frankfnrt-am-Main-i cég kiadásában jelent meg “Unde’ Spitze der Bauers” cimü könyve. F könyvről a Magyar Tu­dományos Akadémia 1952-es kiadásában megje­lenő “Tanulmányok a Magyar Szocialista Iroda­lom Történetéből” dm alatt, Solyámosi Miklós történész számolt be. Harmadik müve 1926-ban Drezdában “Die Kraechen” (A varjak) cím alatt je'ent meg, kis­regény formájában, amely egy falusi parasztasz- szonv háborús tragédiáját beszéli el. E könyvnek nyoma veszett, bár irodalmárok kutaknak utána. Közben Gyetvai 1925-ben New Yorkba érkezett, ahol Basky Lajos után átvette a magyar munkás­lap szerkesztőségét. Életének ezt a részét többé- kevésbé ismerik olvasóink. Járta az országot, ta­nított, szervezett, irt egészen 1946-ig, amikor úgy érezte, hogy a szülőhazában még jobb mun­kát végezhet és végleg hazatért. Az akkor még rengeteg bajjal és maradi-ággal küzdő ha-a mél­tányolta munkáját és hamarosan PV«-Baranya vármegye főispánja lett. Előzőleg találkozott jö­vendő élettársával, Fannival, aki régi harcos volt és igv együtt dolgozhattak1 a magyar nőn átszer­vezésén több éven keresztül. Azután, mint rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter Anka­rában, Törökországban képviselte got. 1951-ben tért vissza újból az újságíráshoz. 1954-ben életének talán legsúlyosabb tragédiáján esett át. Közszeretetben álló nagyszerű felesége alig 47 éves korában szívrohamban elhunyt. Csu­pán a rengeteg munka, a nagy elfoglaltság, no meg az idő hozott némi enyhülést fájdalmára. Gyetvai még több időt szentéit szívügyének, Szentlőrinckáta termelőszövetkezetének szerve­zésére és irányítására. Gyakran ellátogatott ide, hogy megfigyelje miképpen emelte falujának jó­létét a szocialista gazdálkodás. 1945-ig a falu fe­lerészben földesúri birtok volt. Ma az Újvilág Tsz. 4,000 holdon gazdálkodik. Nem is győz eleget be­szélni a falusi élet változásáról. “3,000 a falu lakossága és csak úgy nőnek ki az uj villaszerű házak a földből, az uj jólét nyo­mán. Már lassanként az emberek gondolkozása is megváltozik. Pl. az egyik gyűlésről hazafelé men­ve, az egyik tsz-tag sietve jött vissza az utcáról, ezeket mondva mialatt felkapta az ostorát: “Jaj, elfelejtettem a sebességváltómat.” A leányok tü- sarku cipőben járnak azaz már nem igen járnak gyalog, hanem motorkerékpáron mennek a mun­kába, amint az a nagyüzemi gazdálkodáshoz illik. 1960 óta a tsz idős tagjai is a munkásokhoz ha­sonlóan nyugdijat élveznek. Hát valóban lelkesítő látvány volt részemre, hogy mi történt a szülőfa­lumban, melyet mint elmaradott, kultúra szem­pontjából teljesen kihalt, feudális kisfalut hagy­tam el és, úgy is láttam viszont 1946-ban. Most pe­dig alig ismerek rá egv-két hónap után, annyi és olyan gyors a változás” — mondja Gyetvai. — Olvastad a legutóbbi Kossuth-dijasok ne­vét? — kérdezi. — A kitüntetett tsz elnök, Va- szil László, az Újvilág Tsz. elnöke, aki emellett egy másik szövetkezetét is vezet és még hozzá jól. Tagjaik egyenként havi 2,000 frt egységet húznak, tehát gondolhatod, milyen jólétben élnek ott, ahol ketten, hárman, sőt van, hogy négyen is dolgoznak a családban. S ez elég gyakori a fa­lunkban, illetve az Újvilág Tsz-ben. 1957-ben hivatalosan nyugdíjba helyezték Gyetvai Jánost. A Kommunista Veteránok leg­szebb otthonában nyert elhelyezést. Élhetne nyu­godtan, életében talán először gondtalanul, de Já­nos most is dolgozik. Könyvet ir, cikkezik, elő­adásokat tart, még pedig nem is keveset. E héten nem is győzi a meghívást, miután a Tanácsköz­társaság évfordulója van, amiről a fiatalok sokat szeretnének tudni. E sorok írója látta, hogy több mint 10 előadása van e hétre előjegyezve, s van olyan nap, hogy 2—3 előadást is tart egymás­után. De ilyen rendkívüli évforduló nélkül sem szűkölködik a meghívásokban. Gyetvai János 74 éves, jól érzi magát és szor­galmasan dolgozik. “Két világ között” cimü könv- ve nyomás alatt van. Ebben számol be emigrációs éveiről, de már egy újabb regényen dolgozik. Emellett Bebrits Lajossal és Gárdos Emillel már készítik a vázlatát annak a történelmi tanulmány nak, amelyet az amerikai magyar munkásság éle­terői Írnak közösen. YÉSZÁLLAPOT GUYANÁBAN Angol-Guyana kormányzója, Sir. Ralph Grey, miután nem tudott megállapodásra jutni a reak­ciós Szakszervezeti Szövetséggel az általános sztrájk befejezésére, vészállapotot hirdetett ki. A külföldi imperialisták befolyása alatt álló Szövet­ség általános sztrájkkal próbáiba meldönteni a haladó szellemű irányzatú Cheddi B. Jagan kor­mányt, mely többféle, a nép érdekeit szolgáló re­formot és adórevideálást vezetett be. Miután a kormányzó bejelentette a rendkívüli intézkedéseket, Jagan miniszterelnök a rádión tartott beszédében ezt mondta: “Vészállapotot hir detünk ki, hogy módot adjunk a kormánynak a közszükséglet ellátására, különösen az élelmiszer- és tüzelőellátás terén, amitől az egész tartomány élete függ.” A kormány megtette az intézkedéseket, hogy angol hajók fognak élelmiszereket és egyéb szük­ségleti cikkeket szállítani. A SZÖVETSÉGI KORMÁNY újra áttenkinti a bányák óvintézkedéseit, abból a célból, hogy megakadályozzon olyan bányaro’ banásolcat. mint az a két legutóbbi, amelyik 59 szén bányászt meg­ölt. Az elnök Udall belügyminisztert utasította az 9 APRÓSÁGOK - FURCSASÁGOK A “DRÁGA- ALELNÖK A kongresszusban Kisebb összecsapásra adott okot az alelnök őrizetének a kérdése. Afölött vi­tatkoztak a honatyák, hogy elegendő-e a a Lyn­don B. Johnson névre hallgató alelnökünk őrizetéi­re kirendelt két titkos szolgálathoz tartozó ügy­nök, akiknek az a feladatuk, hogy az ő becses személyére vigyázzanak. , Úgy látszik a mi képviselőink agyát nem na­gyon nyomják országunk problémái, ha már egy ilyen ügy is vita tárgyát képezheti. Ha még az volna a kérdés, hogy hányán vigyázzanak rá, hogy meg ne szökjön, akkor érthetőbb volna a vita, de azon vitázni, hogy hányán őrizzék, már inkább a vicclapok rovatába tartozik, mint a kép­viselőházba. Miért pont őt akarnák bántani, aki a legkevesebb vizet zavarja ? A honatyák azonban nem nagyon veszik észre a vitában rejlő komikumot, mert komolyan fontol­gatják, hogy 35 titkos ügynökkel egészítik' ki az alelnök kíséretét. Washingtonban tehát ugy ala­kították át a régi közmondást, hogy : kiséret te­szi az embert. A baj csak az, hogy mindezt a közpénzből fi­nanszírozzák. Azt akarják, hogy az alelnök sze­melve valóban “drága” legyen a részünkre. . . A “NÉLKÜLÖZHETETLEN” KÉSZLET A kormány fő könyvelési ellenőre felfedezte* hogy a Defense Department annyi villanykörtét raktározott el a New York állami Rómában a. raktárában, hogy az 41 évig elegendő lenne abban a helységben. Mire szolgál ez a. nagy előrelátás? Talán arra gondolnak a hadügyminisztérium urai, hogy ha a villanykörte-gyárosok áttérnek majd a petróleum- lámpa gyártására, akkor ez ne érje őket készület- lenül. .. ? SZAKÁCSOKNAK JÓK LENNÉNEK Aki nem tudná, annak elárulhatjuk, hogy Washingtonban Nemzeti Rizs Hetet szoktak tar­tani. (őszintén szólva mi is most értesülünk elő­ször erről a “fontos” eseményről.) A képviselő­ház tagjainak azonban ez rendkívüli esemény le­het, mert Gathings, arkansasi képviselő kedvenc rizsreceptjét a kongresszusi feljegyzések közé iktatták. Érdemes elgondolkozni rajta, hogy miket is kotyvasztanak össze ott a fővárosban ezek a kép­viselők. És itt most nem is annyira az ételekre mint a törvényekre gondolunk. A képviselőknek is inkább azon kellene, hogy járjon az eszük. Bár ki tudja, lehet, hogy addig jó nekünk, amig nem sok figyelmet forditanak rájuk. . . A főzéshez visszatérve, lehet, hogy vannak oly szakácsok, akikből jó képviselők válhatnának. Sőt, az sincs kizárva, hogy bizonyos képviselők hasznosabb munkát fejthetnének ki a köz érdeké­ben, ha a szakácskodás terén tevékenykednének. Ezzel most nem Gathings képviselőre gondolunk, mert az ő receptjét nem próbáltuk ki és igy nem tudjuk megállapítani, mi lenne a számára a leg­megfelelőbb, ha a két foglalkozás közül bárme­lyik is alkalmas-e a számára. AZ IGAZI BŐSÉG ÉS HIÁNY A General Electric News cimü lap megelége­déssel idézi Kennedy elnök véleményét a rövidebb munkahét követelésével kapcsolatban. A penn­sylvaniai Erie-ben megjelenő újság azért örül annyira Kennedy elnök nyilatkozatának, mert ő is ellenzi a rövidebb munkaidő bevezetését. A szer­kesztő, lelkesedésében, még azt a magyarázatot fűzi hozzá, hogy ez az ország mindig a bőség or­szága volt és nem a szűkösségé. Mindig a gazda­sági hö"écben hitt inkább, mint a gazdasági szü— kölködésben. j ; A baj csak az, hogy munkanélküliségből is bő­ségben vagyunk és szűkében az állásoknak. Eb­ben a bőségben és szűkösségben hisznek a írd aranyszívű tőkéseink közgazdászai. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — j Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y­\_______________________________________f Magyarország erre vonat kozó tanulmányok kivitelezésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom